Rész

 1 III |          Hoztam neked egy pajtást, Veronka.~A két kis koldusgyerek
 2 III |          Oda van vadászni - mondta Veronka.~Mire beértek a házba, már
 3 III |     rámordult féltékenyen. Hanem a Veronka elé letette a maga jószántából.
 4 III |           az, nagyapó? - tudakolta Veronka. - Nem lehet még ilyenkor,
 5 IV  |          az, Jánoska! - noszogatta Veronka a fiút. Õ már akkor fel
 6 IV  |    Cirákról a Jánoskának - felelte Veronka.~- Mindjárt gondoltam. Olyan
 7 IV  |          nem Jánoska kapott, hanem Veronka. Mindjárt bekötötte vele
 8 IV  |            ne búsulj - vigasztalta Veronka. - Van nekünk itt a partban
 9 IV  |          ezsen a drága jó levegõn.~Veronka aztán elment ebédre való
10 IV  |          már tizenkettõt korog, de Veronka azzal fizette ki, hogy õnáluk
11 VII |            csaholta haragosan. Még Veronka is hiába csiklandozta a
12 VII |           Akkorra tartotta biz azt Veronka, mikor betelik az esztendeje
13 VII |     munkának, és kezdõdik a játék. Veronka szederlébõl készült hûsítõvel
14 VII |          országát átadja a király.~Veronka pedig akkora köcsög aludttejet
15 VII |           azt kétfelé törte.~- Ne, Veronka, ne, Jánoska!~- Hát az már
16 VIII|        esztendõben. Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot
17 VIII|            akart vele kedveskedni. Veronka azonban elkapta tõle a zsákmányt,
18 VIII|          szeme meredezett, hanem a Veronka csillagszeme sugárzott rá.~
19 VIII|           szerette megkacimbálni a Veronka befont haját, óraszámra
20 VIII|             bújt oda Posztószélhez Veronka félõs borzongással.~- Róka
21 VIII|          fél cipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel odatette
22 VIII|            helyén les azs étvágya.~Veronka ugyan karácsony napjára
23 VIII|      odaadta neki a szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél pedig
24 IX  |           már ki is teremte magát. Veronka már alig gyõzte hova rakni
25 IX  |            valamit, Jánoskának is. Veronka kiszaladt oda, ahol a kert
26 X   |    Jánoskája? És eljön velem az én Veronka testvérem is, hogy meghálálja
27 XI  |            a kasznár lakása elõtt. Veronka dideregve bújt oda Jánoskához.~-
28 XI  |      megvan kimenet!~Egyszer aztán Veronka arról panaszkodott, hogy
29 XI  |        valami cselédszoba volt, de Veronka ott se tudott hova lenni
30 XI  |           meg a karja. Nem is mert Veronka ráülni, hanem lekuporodott
31 XI  |          mûhelyében - incselkedett Veronka.~Erre aztán megint jót nevettek,
32 XI  |          jobb ezeknél a te fõzted, Veronka! - mondta bátran Jánoska.~
33 XI  |         atyánkfia van! - sóhajtott Veronka, s erre kibuggyant a könny
34 XI  |        jártas Jánoska. Hanem aztán Veronka megtalálta az ákombákomok
35 XI  |     mellény alatt. Különösen mikor Veronka észrevette, hogy a száz
36 XI  | csókolódzott a két füle.~No, ettõl Veronka megijedt ugyan, hanem a
37 XI  |            se sajnálja - húzogatta Veronka a kötõje szélét.~Harkabusz
38 XII |     leszaladunk érte! - kiáltja le Veronka, s azzal megindul a két
39 XII |            vagyok. Az igazi csak a Veronka.~- Hát ezt a madarat nem
40 XII |   egyszerre visszakapta a fejét:~- Veronka! Én már jártam ebben a szobában.
41 XIV |           A menyasszony Posztószél Veronka, akit bárki hercegkisasszonynak