Rész

 1 II  |         lehet látni, annak mind Thurán Benedek a gazdája. S ahány
 2 II  |      ezeket a földeket, az mind Thurán Benedeknek a zsellérje.~
 3 II  |      sok baj volna. Csetverneki Thurán Benedeket vagy tíz év óta
 4 II  |     nyelvén. Ne féltsetek engem Thurán Benedektõl. Vagyok én olyan
 5 II  |            Harapós még ez, akár Thurán Benedek. No, majd megszelídül,
 6 IV  |      hogy drága lesz még ezs jó Thurán Benedeknek. Erre ostán az
 7 IV  |        azt nem javallom, hékám. Thurán Benedeknek hívják õkegyelmét.~-
 8 V   |         ott jókedv pintyõkéi?~A Thurán Benedek kastélyába persze
 9 V   |        méltóságosabbnak tetszik Thurán Benedek. Szép, nagy, deli
10 V   |   akarna vele, hogy csetverneki Thurán Benedek emelt fejét semmi
11 V   |      ember vagy te, csetverneki Thurán Benedek!~
12 X   |     mikor szemtõl szembe álltak Thurán Benedekkel.~A nagy úr összefont
13 XI  |     tartású, szép fehér öregúr: Thurán Benedek.~- Kik vagytok ti?
14 XI  |       még nagyobb, mikor másnap Thurán Benedek meglátta Harkabuszt,
15 XII |       XII. Mit beszél az a kép?~Thurán Benedek, amióta az unokáját
16 XII |   egyetlen Jánoskája. Az utolsó Thurán. Csetverneki Thurán Jánoska!
17 XII |      utolsó Thurán. Csetverneki Thurán Jánoska! Jaj, milyen nagy
18 XII |      biztatóan mosolygott, hogy Thurán Benedek letörülgette a könnyeit.
19 XII |        rámákból: - Mi dolog ez, Thurán Benedek? Mért eresztetted
20 XII |     nyitogatott volna. És akkor Thurán Benedek mindjárt kiadta
21 XII |         foszladozik az árnyék a Thurán Benedek lelkében is. Már
22 XII |     hirtelen visszazuhant, mert Thurán Benedek megkapta a lábát.
23 XII |    pajtása. Még pipálni is tud.~Thurán Benedek erre eleresztette
24 XII |       már kevesebb idõt töltött Thurán Benedek a képpel. Annál
25 XII |   hallott olyanokat csetverneki Thurán Benedek.~Micsoda, hát még
26 XII |        kép alá. Arról tudta meg Thurán Benedek, hogy odabent jártak,
27 XII |        Mi lesz akkor tebelõled, Thurán Benedek? Megint az a magános
28 XII |       az örök szomorúsággal.~És Thurán Benedek szót fogadott. Ott
29 XIII|               XIII. Csetverneki Thurán Jánoska~A putri megvolt
30 XIII| lekuporodott az ágy mögé, ahogy Thurán Benedeket meglátta.~- Ezs
31 XIII|      mikor a vargának lova van.~Thurán Benedek pedig odaállt az
32 XIII|        Jó ember, én vagyok az a Thurán Benedek, aki téged földönfutóvá
33 XIII|            Ember! - hördült fel Thurán Benedek. Volt abban a szóban
34 XIII|  Áldassék, áldassék - simogatta Thurán Benedek a fiúcska könnyes
35 XIII|      éppen olyan, mint amilyent Thurán Benedek szokott csókolgatni
36 XIII|     bágyadtán a készítõmestere. Thurán Benedek megszorította neki
37 XIII|        Isten útjai - sóhajtotta Thurán Benedek. - Az õ akarata
38 XIII|       csizsmadia lovat tartott.~Thurán Benedeknek volt rá gondja,
39 XIII|       el, mint az a csetverneki Thurán Jánoska nevelõapját megilleti.
40 XIV |          A võlegény csetverneki Thurán János, akinek a piros orcáján
41 XIV |      meg nem ütõdik senki, hogy Thurán Benedek ilyen nagy szeretettel