Rész

 1 I  |          Ordító szélvész kergette õket villámostorral. A fák ijedten
 2 I  |      alkonyat, úgy választotta el õket egymástól, mint valami aranypántlika.
 3 II |     Különösen az lelkesítette fel õket, amit Csûr Illésné vágott
 4 II |         az öreg meg nem nyugtatta õket;~- A madár miatt meg egy
 5 III|           el, mikor megfenyegette õket a görbe botjával:~- Ejnye,
 6 III|    beértek a házba, már ott várta õket a Posztószél-família legutolsó
 7 IV |           télen se, hogy avval is õket bosszantsa. Most is egyre
 8 IV |        seretem, hogy majd megesem õket - békétlenkedett Fütyü.~-
 9 V  |      benne az ocsú.~- Vissza kell õket kergetni vele.~Harkabusz
10 V  |       szomorúak. Hiszen nem lakta õket senki. A nehéz bársonyfüggönyöket
11 V  |        pók, hiszen senki se húzta õket szét, hogy napsugarat eresszen
12 VI |           s nem volt, aki befogja õket. A gazda oda volt kapálni,
13 VI |       onnan pedig haza nem kapjuk õket.~Jánoska befogta a méheket,
14 VII|          cirákiak ki ne csúfolják õket érte. Mert azok mindjárt
15 VII|        jobban. Nem rekesztette be õket négy fal: az ég kristálykupolája
16 VII|        szüntelen frissen tartotta õket hûs leheletével. A nagyvirágú
17 VII| szentjánosbogárnak lehetett volna õket nézni.~- Gyere már be, gyerek,
18 IX |       üres zsák módjára szétfújta õket. A nap kisütött, és úgy
19 IX |         féltek, mert nem bántotta õket senki. Még Fütyünek se kellettek
20 X  |       volt, a vihar csak utolérte õket, s zúdította rájuk a mogyorónyi
21 X  |         igazán. Ha meg nem szánja õket: nemcsak ez az esztendõ
22 X  |           bírónak, úgy megviselte õket az ínség. Lehet ugyan, hogy
23 X  |      milyen kevélyen hárította el õket magától!~- Nem kell a köszönetetek.
24 X  |          Addig látnotok se szabad õket.~Ó, milyen ijedten szaladt
25 XI |         nyájassággal, s levezette õket a kastélyépület mögött a
26 XI |           a konyhába. Ott átvette õket valami kulcsárféle, és megmutatta
27 XI |          mikor Harkabusz meglepte õket, meglátta a kutyát is, s
28 XI |           gyereknek. Az nem tudta õket szívlelni még akkor se,
29 XI |         mentül többet ijesztgetem õket.~- Hát aztán mivel ijesztgeti
30 XI |        Hát aztán mivel ijesztgeti õket, Krzsamecskó bácsi?~- Hát
31 XI |            Én csak ezzel ijesztem õket, hogy vágom nekik furcsa
32 XI |         ordítozás útba igazította õket.~Amikor benyitottak nagy
33 XIV|       felmondta a lakást. Megette õket árenda fejében.~- Nem sorultságból,
34 XIV|          Harkabusz uram tenyészti õket, akit nem is lehet másképp
35 XIV|          búsulj, nászom, nézem én õket tehelyetted is!~S azon meg