Rész

1001 VII |              fehér-sárga cukorból volna a föld.~„De hiszen nem is
1002 VII |              marad ez itt koldusnak, ha a szárnya megnő! - aggóskodott
1003 VII |            száraz nádszálakat faragcsál a bicskájával. Bizonyosan
1004 VII |                  Egyszer aztán meglepte a két gyereket a putri mögött
1005 VII |                 meglepte a két gyereket a putri mögött a gyeppadon,
1006 VII |                 gyereket a putri mögött a gyeppadon, ahogy a vízitök
1007 VII |               mögött a gyeppadon, ahogy a vízitök gyújtónak összehordott
1008 VII |                  Veronkának kivillantak a fehér fogai a piros szájából,
1009 VII |               kivillantak a fehér fogai a piros szájából, de Jánoska
1010 VII |           felelt:~- Ezek irkalevelek.~- A macska hallott ilyent! -
1011 VII |                e! - mutogatta Jánoska - a nádból faragott tollat. -
1012 VII |                az nagyon vékonyan fogna a mi papírunkon.~Most már
1013 VII |                már Posztószél is kezdte a dolgot komolyan venni. Azt
1014 VII |           magától is kitalálta, hogy az a piros lé a tök száraz héjában
1015 VII |           kitalálta, hogy az a piros lé a tök száraz héjában tinta.~-
1016 VII |               tinta.~- Az biz ez. Ennek a cigánymeggynek a kicsavart
1017 VII |                  Ennek a cigánymeggynek a kicsavart leve, amit Balkó
1018 VII |                    méregette Posztószél a gyereket a fél szemével. -
1019 VII |         méregette Posztószél a gyereket a fél szemével. - Kitõl tanultad,
1020 VII |                 írástudók lettek volna.~A gyerek egy kicsit elszomorodott.~-
1021 VII |          megbetegedtem, az apám beadott a kórházba. Ott volt egy szegedi
1022 VII |            hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket
1023 VII |              tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban
1024 VII |           kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban tanultam meg
1025 VII |                 városokban tanultam meg a boltok felírásairól, mikor
1026 VII |                látott. Könny sûrûsödött a szemében. Csak akkor törülgette
1027 VII |           muslincája, hogy belevágódott a szemembe! Hát már hogyne
1028 VII |             érte, melyikbõl mennyi volt a vám.~- Apó - tudakozta Jánoska -,
1029 VII |            senki se építtetett helyére. A nyirákiak meg azért nem
1030 VII |              csináltattak iskolát, hogy a cirákiak ki ne csúfolják
1031 VII |              forintjával veszik az észt a nyirákiak, azért olyan okosak.~
1032 VII |             azért olyan okosak.~Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb
1033 VII |                  Posztószél elnézegette a cifra ákombákomokat, mikor
1034 VII |                Az elõl el kellett kapni a tökkalamárist, mert föl
1035 VII |               prédálhatjátok úgy el ezt a drága sép biros bort?~Mikor
1036 VII |                mesterségre adta Jánoska a fejét, azon rimánkodott,
1037 VII |                 írja fel az õ homlokára a nevét.~Mire volna az jó
1038 VII |              Ismer téged mindenki, mint a rossz pénzt. ~- Jaj, dehogy
1039 VII |                 gyõzsöm ségyellni magam a sok kösöngetés miatt, írd
1040 VII |                kösöngetés miatt, írd ki a homlokomra, Jánoskám, lelkem,
1041 VII |              lelkem, hogy én vagyok azs a valóságos híres Fütyü csigán.~-
1042 VII |            csigán.~- Nem tudná azt ezen a tájon elolvasni senki, hacsak
1043 VII |            mondok én neked. Terjeszd el a hírét a ciráki meg a nyiráki
1044 VII |              neked. Terjeszd el a hírét a ciráki meg a nyiráki gyerekek
1045 VII |                 el a hírét a ciráki meg a nyiráki gyerekek közt, hogy
1046 VII |                 láthatja meg, aki kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért
1047 VII |                kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért egy szál füstölt
1048 VII |                 nézsne ki - rimánkodott a cigány.~Posztószél már akkor
1049 VII |              Posztószél már akkor hozta a kolbászt. Akkorra tartotta
1050 VII |             mikor betelik az esztendeje a Jánoska idekerültének, de
1051 VII |               már látta, miben sántikál a gyerek, s örült a lelke,
1052 VII |              sántikál a gyerek, s örült a lelke, mikor Fütyü begyömöszölte
1053 VII |              begyömöszölte az iszákjába a kolbászt. Elõbb azonban
1054 VII |               azonban hozzádörzsölgette a ruhája elejéhez:~- Hadd
1055 VII |                 érezzsem egés úton azst a drága sép sagát! Ne féljetek,
1056 VII |                 sép sagát! Ne féljetek, a nyakatokra csõdítem érte,
1057 VII |             lábon járó gyereke csak van a két falunak.~Másnap megkezdõdött
1058 VII |            falunak.~Másnap megkezdõdött a csincsésben az iskola. A
1059 VII |                a csincsésben az iskola. A gyerekeknek roppant tetszett
1060 VII |            gyerekeknek roppant tetszett a Csicsmár Jánoska játéka.
1061 VII |            tetszik meg annyira, mint ez a vadvirágos, vadmadaras sumár.
1062 VII |                rájuk ragyogón, melegen. A szellõ ide nem lopva járt
1063 VII |             lopva járt be, megsimogatni a kipirult arcocskákat, hanem
1064 VII |          tartotta õket hûs leheletével. A nagyvirágú szulákok, a tûzpiros
1065 VII |                  A nagyvirágú szulákok, a tûzpiros füzények belebólogattak
1066 VII |                 füzények belebólogattak a bölcs csacsogásba, s a nádirigók,
1067 VII |   belebólogattak a bölcs csacsogásba, s a nádirigók, a sármányok,
1068 VII |             csacsogásba, s a nádirigók, a sármányok, a fügemadarak
1069 VII |                 nádirigók, a sármányok, a fügemadarak tõlük telhetõleg
1070 VII |            tõlük telhetõleg helyeselték a nagy igyekezetet.~Mikor
1071 VII |                 nagy igyekezetet.~Mikor a dobosgém megszólalt a távol
1072 VII |             Mikor a dobosgém megszólalt a távol nádasokban, akkor
1073 VII |               akkor Jánoska elhajította a tollat, és elõvette a furulyáját.
1074 VII |       elhajította a tollat, és elõvette a furulyáját. Azt jelentette
1075 VII |                jelentette ez, hogy vége a napi munkának, és kezdõdik
1076 VII |              napi munkának, és kezdõdik a játék. Veronka szederlébõl
1077 VII |           készült hûsítõvel kínálta meg a kislányokat. Jánoska meg
1078 VII |           gyenge sóskával traktálta meg a fiúkat. Jó étel az annak,
1079 VII |             jutott eszébe, hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra, s
1080 VII |                  hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra, s a nyirákiak
1081 VII |                nyelvét a nyirákiakra, s a nyirákiak egyszer se juttatták
1082 VII |              csak azon tanakodott, hogy a p betûnek jobb felé van-e
1083 VII |              akarta rajzolni az ujjával a kocsiút porába, de nem sokra
1084 VII |                 Gergely nem segít neki. A nyiráki bíró fia a ciráki
1085 VII |                neki. A nyiráki bíró fia a ciráki bíró lányának!~S
1086 VII |           ciráki bíró lányának!~S mikor a két sereg gyerek elvált
1087 VII |                 gyerek elvált egymástól a Reszege hídjánál, nem azon
1088 VII |               tülekedett, hogy ki bírja a másikat belelökni a patakba,
1089 VII |               bírja a másikat belelökni a patakba, hanem azon fogadkoztak,
1090 VII |                lesz ott holnap hamarább a csincsésben. S a kis tanítómesternek,
1091 VII |               hamarább a csincsésben. S a kis tanítómesternek, mikor
1092 VII |              kis tanítómesternek, mikor a domb tetejérõl addig nézett
1093 VII |                fátylába, úgy csillogtak a szemei, hogy szentjánosbogárnak
1094 VII |              már be, gyerek, mert elkap a bagó! - kurjantott fel neki
1095 VII |            Posztószél, s mikor lebukott a verem száján, úgy puffantotta
1096 VII |                  hogy csak úgy dongott. A szegény ember nem tud akkor
1097 VII |             szegény ember nem tud akkor a szavakkal cifrálkodni, mikor
1098 VII |             cifrálkodni, mikor tele van a szíve. Jánoskának annyit
1099 VII |                Jánoskának annyit ért ez a hátbaütés, mint mikor a
1100 VII |                 a hátbaütés, mint mikor a királyfinak fél országát
1101 VII |         királyfinak fél országát átadja a király.~Veronka pedig akkora
1102 VII |                is elmorzsolgatni.~Éppen a köcsög fenekét karistolgatta
1103 VII |            köcsög fenekét karistolgatta a kanállal, mikor a Fütyü
1104 VII |         karistolgatta a kanállal, mikor a Fütyü cigány berikkantott
1105 VII |               Fütyü cigány berikkantott a lyukon:~- Jaj, drága sépségeim,
1106 VII |              sépségeim, halljátok-e est a nagy csendességet?~- Micsoda
1107 VII |        csendességet, te bolondos?~- Hát a Resegében nem csitorázsnak
1108 VII |              Resegében nem csitorázsnak a békák. Elállt a savuk azson
1109 VII |            csitorázsnak a békák. Elállt a savuk azson való csudálkozsásukban,
1110 VII |                 Posztószél meggyújtotta a cserépmécsest, akkorára
1111 VII |             cserépmécsest, akkorára már a cigány odabent volt, de
1112 VII |             cigány odabent volt, de már a maradék kenyeret is elõvette
1113 VII |            maradék kenyeret is elõvette a gyékénykosárból., Tudta
1114 VII |           gyékénykosárból., Tudta õ ott a járást a sötétben is.~-
1115 VII |  gyékénykosárból., Tudta õ ott a járást a sötétben is.~- Jaj, serelmes
1116 VII |              rossat tettek velem azzsal a kolbáskával. Mióta azst
1117 VII |           érzsem azs ízsit.~S azzal még a morzsákat is összeszedegette
1118 VII |              asztalról, s megnyalogatta a köcsög szélét.~- Hát csak
1119 VII |                 csak nagy mesterség azs a tudomány. Én tudom, mert
1120 VII |             hogy így kiokosítod ezseket a semmiházsi gyerekeket?~-
1121 VII |             Fütyü - csóválta Posztószél a fejét nagy komolyan. - Láttam
1122 VII |                 Láttam én egyszer, hogy a Vendel hajdú meg akart tanítani
1123 VII |              huszonötig olvasni, de már a tíznél elszaladtál.~Ezen
1124 VII |               legjobban. Azzal kihúzott a dolmánya hasadékából egy
1125 VII |                az már megint hol ragadt a kezedhez? - ráncolta össze
1126 VII |              kezedhez? - ráncolta össze a homlokát Posztószél.~- Ejnye,
1127 VII |           csimbora, ne edd meg mindjárt a nézéseddel azs embert, ha
1128 VII |               asalt. Nem is csuda ebben a nagy forróságban, amelyik
1129 VII |                forróságban, amelyik még a segin csigánnak a patyolat
1130 VII |           amelyik még a segin csigánnak a patyolat bõrét is mind elsüti.
1131 VII |                 is mind elsüti. Jaj, ha a sobámnak úgy volna fala,
1132 VII |              nincsen, de sereinek ebbõl a csudar melegbõl egy kicsit
1133 VIII|                      VIII. Karácsonyest a putriban~Abban az esztendõben
1134 VIII|               nagyon korán beköszöntött a tél. Egyszerre csontkeményre
1135 VIII|         Egyszerre csontkeményre fagyott a föld. A kapát, az ekét nem
1136 VIII|           csontkeményre fagyott a föld. A kapát, az ekét nem eresztette
1137 VIII|             ekét nem eresztette magába. A szõlõk takaratlan maradtak,
1138 VIII|                 Máskor ilyen tájban még a fecskét is hallani, fülemülét
1139 VIII|    elhurcolkodtak idejük kitelte elõtt. A kis madarak megérezték,
1140 VIII|               jó világ lesz. Õhelyettük a pipiskék jöttek elõ. Azok
1141 VIII|                 ott csipogtak dideregve a kocsiúton, a kerékvágásban:~-
1142 VIII|        csipogtak dideregve a kocsiúton, a kerékvágásban:~- Csiki szûr,
1143 VIII|               csiki szûr!~Mivel azonban a falusi gyerekek még úgy
1144 VIII|               égi madarak, vége szakadt a Jánoska iskolájának is.
1145 VIII|              iskolájának is. Igaz, hogy a tanítómester is átalakult
1146 VIII|              mesterré. Gyûjteni kellett a téli tûzrevalót. A putrinak
1147 VIII|              kellett a téli tûzrevalót. A putrinak ugyan megvan az
1148 VIII|                putrinak ugyan megvan az a jeles tulajdonsága, hogy
1149 VIII|                nem olyan tél lesz, mint a többi. Márpedig Posztószélnek
1150 VIII|      Posztószélnek csak érteni kell ezt a tudományt. Mihez értsen,
1151 VIII|                 idõhöz sem, aki kijárta a szélmolnárságot, és mester
1152 VIII|         szélmolnárságot, és mester lett a koldusságban?~- De hiszen,
1153 VIII|               sokan megsiratjuk még ezt a telet! Tudják azt a piócák,
1154 VIII|                 ezt a telet! Tudják azt a piócák, hogy mért bújnak
1155 VIII|           mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót jelent?
1156 VIII|               is tudni való, hogy mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik,
1157 VIII|                sokan elcsúszkálnak azon a rávaló esztendõben. Észrevetted-e,
1158 VIII|      Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot a tûzhely
1159 VIII|                  azt a nagy farkaspókot a tûzhely hasadékában? Az
1160 VIII|                 észre, hogy hogy pattog a nád? Tudja az, hogy mit
1161 VIII|                idegen madarat kergetett a zord idõ a nádasba. Olyanokat,
1162 VIII|            madarat kergetett a zord idõ a nádasba. Olyanokat, amiknek
1163 VIII|             nádasba. Olyanokat, amiknek a nevét se tudta, mert sohase
1164 VIII|                 mert sohase voltak ezen a tájon járatosak. Rendezett
1165 VIII|             azon hûségesen megosztozott a Madzaggal. Minden csontot
1166 VIII|                 meghagyott neki, s azon a Madzag úgy fölvette magát,
1167 VIII|                Valóságos kötél lesz már a Madzagból - cirógatta meg
1168 VIII|              dermedt mátyásmadarat, aki a hegyi erdõkbõl lecsavargott
1169 VIII|                 jó helyre jött szegény. A Madzag az öreg fûzfa tövében
1170 VIII|             mivel õ nem él madárhússal, a Buksi cimborának akart vele
1171 VIII|            Veronka azonban elkapta tõle a zsákmányt, fölmelengette
1172 VIII|                zsákmányt, fölmelengette a konyhán. Tyúkborítóban,
1173 VIII|                 egy reggel becsempészte a Jánoska sapkája alá. Soha
1174 VIII|                nem kacagott, mint mikor a fiú fölkapta a sapkát, s
1175 VIII|               mint mikor a fiú fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent
1176 VIII|                fiú fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent alóla.~-
1177 VIII|         megrettent, hogy majd elejtette a fejét. Azt hitte, álmodik.
1178 VIII|             nézett olyan bámészan, mint a Makkos-erdõben azon a bizonyos
1179 VIII|              mint a Makkos-erdõben azon a bizonyos reggelen. De most
1180 VIII|          bizonyos reggelen. De most nem a Mák Máté uram haragos szeme
1181 VIII|                 szeme meredezett, hanem a Veronka csillagszeme sugárzott
1182 VIII|              csillagszeme sugárzott rá.~A mátyás hamarosan beleszokott
1183 VIII|         hamarosan beleszokott új tagnak a famíliába. Õ lett a putri
1184 VIII|              tagnak a famíliába. Õ lett a putri bohóca. Megtanult
1185 VIII|                 megtanult miákolni, meg a szájában tartani a Posztószél
1186 VIII|                  meg a szájában tartani a Posztószél pipáját, szerette
1187 VIII|                  szerette megkacimbálni a Veronka befont haját, óraszámra
1188 VIII|               óraszámra elmulatta magát a Jánoska nevével, de a legnagyobb
1189 VIII|             magát a Jánoska nevével, de a legnagyobb öröme mégiscsak
1190 VIII|             öröme mégiscsak az volt, ha a Buksit összeveszejthette
1191 VIII|                Buksit összeveszejthette a Madzaggal. Azt pedig olyankor
1192 VIII|              olyankor cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett
1193 VIII|              egymás mellett szendergett a tûzhely elõtt. Olyankor
1194 VIII|                 tûzhely elõtt. Olyankor a mátyás lesurrant a kemencenyakról (
1195 VIII|             Olyankor a mátyás lesurrant a kemencenyakról (nagyon szerette
1196 VIII|         kemencenyakról (nagyon szerette a meleget), és megcsípte a
1197 VIII|                a meleget), és megcsípte a Madzagnak a fülét.~- Mérrr,
1198 VIII|                és megcsípte a Madzagnak a fülét.~- Mérrr, mérrr? -
1199 VIII|              mérrr? - kérdezte mérgesen a Madzag, álmosan hunyorogva
1200 VIII|              Madzag, álmosan hunyorogva a szemével. De mikor azt látta,
1201 VIII|                De mikor azt látta, hogy a Buksi egészen nyugodtan
1202 VIII|            szundikál, akkor õ is megint a lábai közé szedte a fejét.~
1203 VIII|              megint a lábai közé szedte a fejét.~Erre a mátyás megint
1204 VIII|               közé szedte a fejét.~Erre a mátyás megint elõsomfordált,
1205 VIII|               elõsomfordált, s most már a Buksinak rántotta meg a
1206 VIII|                 a Buksinak rántotta meg a farkát úgy, hogy az egyszerre
1207 VIII|                    jajgatta keservesen. A Madzag pedig semmiért sem
1208 VIII|           semmiért sem haragszik jobban a világon, mint mikor õt a
1209 VIII|                a világon, mint mikor õt a Buksi Mihálynak csúfolja,
1210 VIII|         ilyenkor rendesen megfogja neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket
1211 VIII|         rendesen megfogja neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket is
1212 VIII|             neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket is kirázná a kenyeres
1213 VIII|                 tán a lelket is kirázná a kenyeres pajtásából, ha
1214 VIII|          kenyeres pajtásából, ha az meg a körmeivel nem kérdezné tõle,
1215 VIII|                 tõle, hogy:~- Hogy adod a bundád, Madzag?~Nagyon szegényes
1216 VIII|                 mulatság biz ez, de hát a putribeli emberek nem is
1217 VIII|               Napok óta, hetek óta esik a hó, s a putri úgy be van
1218 VIII|                  hetek óta esik a hó, s a putri úgy be van temetve,
1219 VIII|               be van temetve, hogy csak a kéménye látszik ki, az feketéllik
1220 VIII|            látszik ki, az feketéllik ki a nagy fehérségbõl. Olyan
1221 VIII|                  mint egy nagy sírdomb, a kémény rajta a fekete márványkõ.~
1222 VIII|                 sírdomb, a kémény rajta a fekete márványkõ.~Hanem
1223 VIII|               Hanem azért azoknak, akik a Varjú-várban élnek, nincs
1224 VIII|    karácsonyestéjük, mint azoknak, akik a putriban vannak eltemetve.
1225 VIII|                 vannak eltemetve. Pedig a mécset is eloltották, mert
1226 VIII|                 elõtt bemehessenek érte a faluba. Ez a tenger hó talán
1227 VIII|          bemehessenek érte a faluba. Ez a tenger hó talán még akkorára
1228 VIII|               De hiszen világít ezeknek a betlehemi csillag!~Az ám,
1229 VIII|               betlehemi csillag!~Az ám, a betlehemi csillag! Jánoska
1230 VIII|            kicsi lett, hogy beleveszett a csillagba, s már akkor az
1231 VIII|              volt, hanem labda. Õ aztán a labdával hátbavágott egy
1232 VIII|                 öregembert, aki erre õt a karjára kapta, meghintáztatta
1233 VIII|           karjára kapta, meghintáztatta a levegõben, s mire visszatette
1234 VIII|                is öregember volt, hanem a Fütyü cigány.~- Az volt
1235 VIII|                 Fütyü cigány.~- Az volt a legkülönösebb - mesélte
1236 VIII|                 legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke
1237 VIII|           csipke meg bársony volt abban a szobában minden, és akkora
1238 VIII|              ablakok voltak rajta, mint a templomon, mégis olyan sötét
1239 VIII|                volt. Úgy örültem, mikor a mátyás megcsipkedte az orromat,
1240 VIII|                  nevetett Posztószél -, a Varjúvárban láttam én olyan
1241 VIII|                 szobákat.~Ezen megakadt a beszéd, mert a Varjú-várat
1242 VIII|                 megakadt a beszéd, mert a Varjú-várat senki se szerette
1243 VIII|              megint meg akarta indítani a beszédet. Éppen azt akarta
1244 VIII|              meg otthon járt az éjszaka a malmában, mikor valami kaparászás
1245 VIII|           valami kaparászás hallatszott a verem száján.~- Jaj, farkas! -
1246 VIII|                nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs már erre
1247 VIII|               se. Bevették azok magukat a Varjú-várba. Nem is farkas
1248 VIII|           Harkabusz meg...~Most meg már a putri tetején hallatszott
1249 VIII|              bezuhant valami nehéz test a kéményen. Meg is szólalt
1250 VIII|          kéményen. Meg is szólalt abban a percben:~- Jaj, drága sentjeim,
1251 VIII|             nehezsen talál be hozzsátok a segén ember. Tán tik is
1252 VIII|           Posztószél lángra lobbantotta a mécses kanócát. Bíz az elég
1253 VIII|                 elég nehezen ment, mert a putriban acél, kova a tûzszerszám.
1254 VIII|              mert a putriban acél, kova a tûzszerszám. Addig a cigány
1255 VIII|               kova a tûzszerszám. Addig a cigány kicsinosította magát:
1256 VIII|       végigsimogatta az ábrázatát. Csak a foga villogott ki a nagy
1257 VIII|                Csak a foga villogott ki a nagy feketeségbõl.~- Tán
1258 VIII|      feketeségbõl.~- Tán nem is eriltek a vendégnek? - kérdezte elszontyolodva. -
1259 VIII|           elszontyolodva. - Pedig engem a betlehemi csillag vezsérelt
1260 VIII|            egésen magukban vannak ezsen a sent estén. No, mondom,
1261 VIII|                mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.~- Okosan tetted,
1262 VIII|           helyben Posztószél -, csak az a kár, hogy elõbb nem jöttél.
1263 VIII|                 neked már nem jutott se a mézes fokhagymából, se az
1264 VIII|              káposztából.~Pedig az mind a kettõ igen nevezetes karácsonyböjti
1265 VIII|                  Egészen méltó hozzájuk a harmadik csemege, amit fekete
1266 VIII|              szíves készséggel odatette a karácsony éjszakai vendég
1267 VIII|               elejbe. Nem sajnálta tõle a sót-paprikát se.~- Tessék,
1268 VIII|             Fütyü bácsi, olyan ez, akár a jó édes barackmag, csak
1269 VIII|                Fütyü bácsi mohón kapott a retek után, de aközben körülvillogtatta
1270 VIII|                aközben körülvillogtatta a szemét, s meglátott a padkán
1271 VIII|  körülvillogtatta a szemét, s meglátott a padkán egy nagy tál aszalt
1272 VIII|              mindjárt eltolta maga elõl a retket.~- Nem seretem azs
1273 VIII|      barackmagot - mondta fanyalogva. - A sépapám is attól halt meg
1274 VIII|                karácsony napjára szánta a szilvát, hanem azért az
1275 VIII|            azért az elsõ szóra odatette a tálat Fütyü elé. Isten õrizzen,
1276 VIII|                étvágyával! Ki venné azt a lelkére egy-két szem szilva
1277 VIII|             szólt többet addig, míg azt a nagy tál szilvát az utolsó
1278 VIII|                szilvát az utolsó szemig a gallérja mögé nem hányta.
1279 VIII|                 magostul. Aztán megitta a levét. Utoljára pedig megette
1280 VIII|                  Utoljára pedig megette a retket hajastól, s csak
1281 VIII|             Fütyü? - pislogatta sebesen a fél szemét Posztószél. Veronkának
1282 VIII|               azt, mikor semmi se marad a tálban.) Hát most már mit
1283 VIII|               cserélnék - uram bocsá’ - a földesúrral se. Csakhogy
1284 VIII|                földesúrral se. Csakhogy a dohányom otthon felejtettem,
1285 VIII|            dohányom otthon felejtettem, a pipám meg nem találom.~Pipája
1286 VIII|            annál az egynél, akit mindig a szájában hordott. Hogy osztozzanak
1287 VIII|               még most is nyomta valami a lelkét. Addig nyomta, míg
1288 VIII|              bajom. Elvestettem valahol a sobám kulcsát, ahogy saladtam
1289 VIII|                ahogy saladtam hozzsátok a betlehemi csillag után.
1290 VIII|              meg nem találom addig, még a hó el nem olvad. Addig én
1291 VIII|          magának hálóhelyet, ahol akar. A kémény alját választotta,
1292 VIII|        választotta, mert onnan kiláthat a betlehemi csillagra is.
1293 VIII|                mert az legközelebb volt a tûzhelyhez.~Jánoska odaadta
1294 VIII|        tûzhelyhez.~Jánoska odaadta neki a szalmazsákját, Veronka a
1295 VIII|                a szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél pedig
1296 VIII|                 ezzel se érte be. Hanem a Madzag kutyát ráfektette
1297 VIII|                Madzag kutyát ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette
1298 VIII|             kutyát ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette
1299 VIII|                 Buksit meg odaédesgette a fejéhez. Azok jó meleget
1300 VIII|          háládatos szívvel adta álomnak a fejét:~- Felsiges Istenkém,
1301 VIII|                már úgy elaltatnál ezsen a jó helyen, hogy föl ne ébrednék
1302 VIII|                 ébrednék tavaszig, mint a csigabiga!~Hát hajnaltájban
1303 VIII|      hajnaltájban mégis arra ébredt föl a família, hogy Fütyü féllábon
1304 VIII|               hogy Fütyü féllábon ugrál a szobában, s úgy didereg,
1305 VIII|           szobában, s úgy didereg, hogy a foga is vacog bele.~- Mi
1306 VIII|                 hogy ürge lett belõlem. A kéményen át beesett az esõ,
1307 VIII|             beesett az esõ, és kiöntött a helyemrõl, így van azs,
1308 VIII|            magamat. Mán most saladhatok a kulcsomat keresni.~- Az
1309 VIII|                Félrebeszélsz te, Fütyü. A fejedbe ment az aszalt szilva.~
1310 VIII|              Posztószél fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelõdött
1311 VIII|            éjszakába. Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról
1312 VIII|              Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról nagy patakokban
1313 VIII|                nagy patakokban zuhogott a víz.~Posztószél szomorúan
1314 VIII|       Posztószél szomorúan csóválta meg a fejét:~- Karácsonyi esõ:
1315 VIII|                Mind pocsékká ázsott azs a drága sép ruhája, amelyikben
1316 VIII|            valóságos hercsegnek látsott a setitben.~
1317 IX  |                 alighanem csúfra maradt a tudományával. „Karácsonyi
1318 IX  |              lett abból hegyen-völgyön.~A nagy esõ tisztára elmosta
1319 IX  |               nagy esõ tisztára elmosta a telet. Ahogy a felhõk kiesték
1320 IX  |         tisztára elmosta a telet. Ahogy a felhõk kiesték magukat,
1321 IX  |                 felhõk kiesték magukat, a meleg szél üres zsák módjára
1322 IX  |                 módjára szétfújta õket. A nap kisütött, és úgy befûtötte
1323 IX  |              kisütött, és úgy befûtötte a földet, hogy az egyszerre
1324 IX  |               új esztendõ elsõ heteiben a sok beistállózott jószágot
1325 IX  |          jószágot már ki lehetett verni a szabadba. Bokáig nõtt akkorára
1326 IX  |          szabadba. Bokáig nõtt akkorára a fû a legelõkön. A szegény
1327 IX  |               Bokáig nõtt akkorára a fû a legelõkön. A szegény embernek
1328 IX  |              akkorára a fû a legelõkön. A szegény embernek ez volt
1329 IX  |         embernek ez volt az elsõ öröme. A drága száraztakarmányt nem
1330 IX  |             feletetni az utolsó szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ
1331 IX  |                már meg lehetett kezdeni a tavaszi szántásokat. Ha
1332 IX  |                 új lisztbõl lehet sütni a kalácsot. Ebben az esztendõben
1333 IX  |                  mindent megbolondított a napsugár. Még a fecskék
1334 IX  |          megbolondított a napsugár. Még a fecskék is korábban hazajöttek
1335 IX  |         Csudálatosán meg volt zavarodva a természet. A kék sugarú
1336 IX  |             volt zavarodva a természet. A kék sugarú õszi csillag,
1337 IX  |            sugarú õszi csillag, amelyik a múlt esztendõben nem bírt
1338 IX  |           esztendõben nem bírt elõbújni a földbõl, most egyszerre
1339 IX  |                virított az ibolyával, s a pipacs utolérte mind a kettõt.
1340 IX  |                s a pipacs utolérte mind a kettõt. A nádas a putri
1341 IX  |                 utolérte mind a kettõt. A nádas a putri mögött olyan
1342 IX  |         utolérte mind a kettõt. A nádas a putri mögött olyan haragoszöld
1343 IX  |           idõben, mikor máskor még csak a szemét nyitogatja, most
1344 IX  |              már alig gyõzte hova rakni a sok turbolyagyökeret, a
1345 IX  |                 a sok turbolyagyökeret, a tömérdek földimogyorót,
1346 IX  |       vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést is teledugatta
1347 IX  |             világ járt, azt abból lehet a legjobban megítélni, hogy
1348 IX  |             hetek óta feléjük se nézett a szegény Posztószéléknek.
1349 IX  |               zúgolódás nélkül fogadták a bérlõk. El voltak arra készülve
1350 IX  |            évnek is az uraság fölözi le a hasznát. No hiszen jut is,
1351 IX  |              Csak már egy kis esõt adna a fölséges Úristen!~De a felhõknek
1352 IX  |             adna a fölséges Úristen!~De a felhõknek nyilván másfelé
1353 IX  |                 se játszogathatta magát a fûszálakon. Elnyelte a szomjas
1354 IX  |            magát a fûszálakon. Elnyelte a szomjas föld hullása percében.~
1355 IX  |              tudtak éjszakánként aludni a nyugtalanság miatt. A házak
1356 IX  |            aludni a nyugtalanság miatt. A házak tetejérõl leskelõdtek
1357 IX  |              tetejérõl leskelõdtek szét a csillagos éjszakában: látnak-e
1358 IX  |              nem tudjátok még ti, mi az a szárazság! Még most csak
1359 IX  |              meg az egek csurgóit, mert a földi kutak mind kiszáradtak. (
1360 IX  |                 kiszáradtak. (Már akkor a Reszegébõl ivott mind a
1361 IX  |                 a Reszegébõl ivott mind a két falu, az ember együtt
1362 IX  |                barommal.)~Egyszer aztán a fák, a füvek is elkezdtek
1363 IX  |         barommal.)~Egyszer aztán a fák, a füvek is elkezdtek sírni.
1364 IX  |              fájdalmas zsibongás támadt a levegõben az aszalódó kalászok,
1365 IX  |         levegõben az aszalódó kalászok, a pörkölõdõ levelek zizegésétõl.
1366 IX  |          hallatszott föl az égbe az se.~A fák sírásával összevegyült
1367 IX  |              fák sírásával összevegyült a szomjas barmok bõgése és
1368 IX  |             segíteni: elköltöztek ebbõl a mostoha határból. Nem maradt
1369 IX  |         szárnyas állatok. Azok, akiknek a szárnyára az van írva a
1370 IX  |                 a szárnyára az van írva a Biblia szerint, hogy „Küldtek,
1371 IX  |              föld porából lettem!” Ezek a hívatlan vendégek: a sáskák,
1372 IX  |               Ezek a hívatlan vendégek: a sáskák, nekik a szárazság
1373 IX  |               vendégek: a sáskák, nekik a szárazság szálláscsinálójuk,
1374 IX  |            szálláscsinálójuk, õk mindig a sarkában járnak, és soha
1375 IX  |              tõle.~Eddig olyanok voltak a mezõk, mint valami megpörkölõdött
1376 IX  |             megpörkölõdött abrosz. Ahol a sáskák rezgõ serege megtelepedett,
1377 IX  |              rezgetve üveges szárnyukat a gyilkos napsütésben.~„Hívnak,
1378 IX  |               is jónak látta fölkeresni a szegény Posztószéléket nagy
1379 IX  |             vannak csüggedve, rájuk fér a bátorítás.~A homok úgy sütött,
1380 IX  |                  rájuk fér a bátorítás.~A homok úgy sütött, mint a
1381 IX  |                A homok úgy sütött, mint a meleg hamu, azért Fütyü
1382 IX  |                Fütyü ugyancsak kapkodta a talpát. De szemét is ugyancsak
1383 IX  |              dörzsölgette, mikor odaért a putrihoz. Az öreg fûzfa
1384 IX  |               is elunta az életét, csak a száraz karjait nyújtotta
1385 IX  |           karjait nyújtotta az ég felé. A csincsés is odább szökött,
1386 IX  |                 kiszáradt az élet. Csak a fekete gödrök tátongtak
1387 IX  |              valamit azs istenke?~- Ezt a fél szememet, ni! Pedig
1388 IX  |               óta.~Fütyü elfintorította a képét.~- De lágysívû ember
1389 IX  |               belõled, csimbora! Látod, a csigán sokkal keményebb
1390 IX  |              aki sáskával táplálkozsott a pustában? Te jobban tudod,
1391 IX  |               vagy. No, mondhatom, hogy a sáska nem úrnak való kost.
1392 IX  |              hogy mért erestetted búnak a fejed. Félted a mesterséged,
1393 IX  |        erestetted búnak a fejed. Félted a mesterséged, ugye? Sok les
1394 IX  |                  ugye? Sok les azs idén a kolduló ember, csak azs
1395 IX  |                 kolduló ember, csak azs a baj, hogy nem les kitõl.~
1396 IX  |               hogy nem les kitõl.~Tudta a cigány, hogy mit beszél.
1397 IX  |                cigány, hogy mit beszél. A sáska még nem az utolsó
1398 IX  |              haragjának. Azután jön még a legborzasztóbb, amit úgy
1399 IX  |                 éhínség. Ez az ostorban a suhogó.~Addig csak jó világ
1400 IX  |                 csak jó világ volt, míg a téli maradék korpában tartott,
1401 IX  |          maradék korpában tartott, amit a jószág meghagyott. Ha azt
1402 IX  |                 az állatnak is, csak az a kár, hogy nem szabad vele
1403 IX  |               beteg lesz tõle az ember, a másik az, hogy akkor nagyon
1404 IX  |             nagyon korán elfogy.~Bizony a korpa a legnagyobb takarékoskodás
1405 IX  |            korán elfogy.~Bizony a korpa a legnagyobb takarékoskodás
1406 IX  |             Harkabusz pedig megtiltotta a makkszedést az urasági erdõben.
1407 IX  |                 az urasági erdõben. Nem a parasztnak teremtette azt
1408 IX  |            Ekkor aztán elkövetkezett az a sírni-nevetni való állapot,
1409 IX  |               emberek eljártak koldulni a koldushoz. Az nagy úr volt,
1410 IX  |    drágaságokkal.~Most már odaköltözött a két falu a putri mellé.
1411 IX  |                 odaköltözött a két falu a putri mellé. Megfért már
1412 IX  |           szívszakasztó látvány volt ez a koldustábor. Körös-körül
1413 IX  |                koldustábor. Körös-körül a fekete mezõk, amiknek a
1414 IX  |                 a fekete mezõk, amiknek a hamvát csúfolódva kavarta
1415 IX  |           hamvát csúfolódva kavarta föl a szél az égre. A rekedten
1416 IX  |             kavarta föl a szél az égre. A rekedten bõgõ állatok, melyek
1417 IX  |                 tehetetlenül fetrengtek a forró homokban és kétségbeesve
1418 IX  |         meresztgették homályos szemüket a gazdáik felé. „Hát már ti
1419 IX  |                  hátha itt kap valamit.~A lemenõ napnak valami halálsárga
1420 IX  |              hosszúságokban vetõdött ki a homokra. S akkor az egyik
1421 IX  |               odamutatott napkelet felé a kinyújtott karjával:~- Felhõ!~
1422 IX  |                 szökkentek, és kitárták a karjukat az égi csoda felé.
1423 IX  |             csoda felé. Felhõ, felhõ!~S a felhõ sebesen közeledett,
1424 IX  |              csüggedve hullottak vissza a homokra, és most már csak
1425 IX  |             emelték az égre. Várták azt a jótékony angyalt, aki örök
1426 IX  |                aki örök álomra fogja le a szemeket. Hiszen csapása
1427 IX  |                volt benne, hogy kiüzent a népnek az öreg Vendellel.
1428 IX  |                már igencsak leszámoltak a földi dolgokkal. Kis úr
1429 IX  |               hajdúnak.~- Tiszteltetjük a nemzetes kasznár urat. Ne
1430 IX  |            mióta vitte fel így az isten a dolgát? Gondolta, hogy az
1431 IX  |               dolgát? Gondolta, hogy az a fõkoldus, hát hadd beszéljen.~
1432 IX  |             Veronka kiszaladt oda, ahol a kert volt valaha, Jánoska
1433 IX  |                  Jánoska pedig átnézett a „szomszédok”-hoz, az ürgékhez.
1434 IX  |         somjazsik utána azs ember.~Mire a két gyerek visszajött, akkorra
1435 IX  |               felkészült ünneplõbe. Még a szûrét is a nyakába kerekítette,
1436 IX  |              ünneplõbe. Még a szûrét is a nyakába kerekítette, pedig
1437 IX  |                 hogy meg nem tisztelte.~A Varjú-várat még ez a rettenetes
1438 IX  |         tisztelte.~A Varjú-várat még ez a rettenetes esztendõ se tehette
1439 IX  |          esztendõ se tehette ridegebbé. A halott erdõ már nem száradhatott
1440 IX  |                 száradhatott ki jobban. A varjú meg szívós madár,
1441 IX  |                nem árt semmi. Mindössze a rikácsolásuk lett mérgesebb.~
1442 IX  |                 vagyok most két faluban a legmódosabb ember, uram.
1443 IX  |              hoztam be az árendát, mind a kettõnek. Színit-javát annak,
1444 IX  |             annak, amit az idén termett a föld.~Azzal az egyik szûrujjából
1445 IX  |             csak annyiban illeti meg ez a szép név, amennyiben a fekete
1446 IX  |               ez a szép név, amennyiben a fekete retket a magyar ananász
1447 IX  |              amennyiben a fekete retket a magyar ananász nevezet.
1448 IX  |                 királyok is vannak ezen a világon.~- Ezt küldi Cirák,
1449 IX  |                Cirák, nemzetes uram. Ez a legszebb termése.~A másik
1450 IX  |                  Ez a legszebb termése.~A másik szûrujjából kiugratott
1451 IX  |                termette, nemzetes uram.~A nemzetes úrral az történt,
1452 IX  |                ordítani. Csak tátogatta a száját, mint a kacsa, de
1453 IX  |                tátogatta a száját, mint a kacsa, de hogy nem bírt
1454 IX  |     királydinnyével. Erre aztán megjött a hangja, s rettentõ bömböléssel
1455 IX  |          rettentõ bömböléssel kapta föl a bámészan szaglálódó ürgét,
1456 IX  |           lehetett szemmel látója annak a szívvidító látványnak, mikor
1457 IX  |               beleharapott Harkabusznak a keze fejébe, de úgy, mintha
1458 IX  |                 akarná többet ereszteni a foga közül. S Harkabusz
1459 IX  |       ugrándozott szobáról szobára, míg a Vendel hajdú füstöt nem
1460 IX  |            Vendel hajdú füstöt nem fújt a szeme közé. Akkor aztán
1461 IX  |                Akkor aztán eleresztette a kis fenevad a nagyot.~
1462 IX  |              eleresztette a kis fenevad a nagyot.~
1463 X   |               ürgefogak helye, meg azok a száraz fenyvek is olyan
1464 X   |        kigondolta, hogy torolja meg ezt a megcsúfoltatást.~Mit lehetne
1465 X   |                 Mit lehetne még elvenni a zsellérektől, amit az isten
1466 X   |              tőlük?~Másnap reggel ezzel a felebaráti szándékkal ült
1467 X   |         felebaráti szándékkal ült lóra. A düh még akkor is rázta minden
1468 X   |                elszoktak már attól ezen a tájon: a hűvös széltől!~
1469 X   |                 már attól ezen a tájon: a hűvös széltől!~Csak mikor
1470 X   |               akkor tűnt föl neki, hogy a nap nem süt. Fekete volt
1471 X   |                 az ég kelet felől, mint a bakacsin, csak a felhők
1472 X   |            felől, mint a bakacsin, csak a felhők széle volt ezüstcsipkés.
1473 X   |                Az olyan felhõkben terem a jég, hanem hiszen nekünk
1474 X   |                talál csépelni valót.~Az a bakacsinkárpit hirtelen
1475 X   |           amelynek mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa megállt.
1476 X   |        mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa megállt. Ezen a tájon
1477 X   |                  A paripa megállt. Ezen a tájon idegen hang volt már
1478 X   |              tájon idegen hang volt már a mennydörgés, az riasztotta
1479 X   |                hanem Harkabusz elõhúzta a csizmaszárából a korbácsot,
1480 X   |               elõhúzta a csizmaszárából a korbácsot, s avval olyat
1481 X   |          szegény párára, hogy kiserkent a vér az oldalából. Erre aztán
1482 X   |                  Erre aztán nekibõszült a megkínzott állat, és leszegte
1483 X   |           megkínzott állat, és leszegte a nyakát.~- No, megállj, majd
1484 X   |               Hasztalan igyekezet volt, a vihar csak utolérte õket,
1485 X   |                 õket, s zúdította rájuk a mogyorónyi jeget. Erre aztán
1486 X   |            mogyorónyi jeget. Erre aztán a ló mégiscsak visszafordult,
1487 X   |               elõbb lehajította magáról a gazdáját.~- No, látod, én
1488 X   |      galambtojásnyi nagyságban zuhogott a jég. Mire hazavánszorgott
1489 X   |                hajú tök. Mind földagadt a mennyei parittyakövek helye.
1490 X   |           hiszen azért nem menekszik az a sok koldus az õ keze alól!~
1491 X   |             menekülni, inkább idejöttek a helyébe.~Az elviharzott
1492 X   |                 Követséget kell küldeni a földesúrhoz. Kérni tõle
1493 X   |                az, hogy meg ne induljon a szíve ennyi nyomorúságra.
1494 X   |            szíve ennyi nyomorúságra. Ha a szívével nem beszélhetnek,
1495 X   |                 beszéljenek az eszével! A zsellérek kára az õ kára
1496 X   |              kára az õ kára is, azoknak a haszna meg csak az õ haszna
1497 X   |                 esztendõ vész el, hanem a jövõ is. Itt mindenki éhen
1498 X   |               mindenki éhen hal, s csak a bõrével számol az uraságnak.
1499 X   |            vissza jövõre. Az idei kárt, a jövendõ hasznot kamatostól.~-
1500 X   |                 te még nem tudod, mi az a Varjú-vár! - húzódoztak