| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ----- ----- ----- a 2037 abba 2 abban 15 abból 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2037 a 741 az 378 is 375 hogy | Móra Ferenc Mindenki Jánoskája IntraText - Concordances a |
Rész
1501 X | férni, mert az be van zárva a kis unokája szobájába. Az 1502 X | elkezdtek jajgatni, mikor a kicsi gyerekek siránkozva 1503 X | lesoványodott kezecskéjüket a holdvilág ezüstkiflije felé: „ 1504 X | földi! Szeretném én azt a földesurat látni, akinek 1505 X | Csakugyan szinte zörgött a csontja a két bírónak, úgy 1506 X | szinte zörgött a csontja a két bírónak, úgy megviselte 1507 X | álltak Thurán Benedekkel.~A nagy úr összefont karral, 1508 X | karral, szótlanul hallgatta a könyörgõ beszédet, Lehet, 1509 X | Lehet, hogy nem is látta a patakzó könnyeket. Az õ 1510 X | könnyeket. Az õ fülét csak ezek a szavak ütötték meg:~- Mindenünket 1511 X | az õ neve, mert meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr 1512 X | meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr csak azt látta, 1513 X | látta, hogy mikor ezt mondja a két toprongyos szegény ember, 1514 X | akkor olyan boldogság lobog a szemükben, hogy ez megállítja 1515 X | szemükben, hogy ez megállítja a könnyeket. Ó, micsoda gazdagok 1516 X | közbe kurtán -, megkapjátok a halasztást az árendafizetésre. 1517 X | magatoknak, takarmányt is a jószágotoknak.~Ó, hogy borult 1518 X | Ó, hogy borult le elõtte a két szegény ember, hogy 1519 X | szegény ember, hogy kívánta a fejére az isten áldását, 1520 X | hogy igyekezett elkapni a köntöse szélét, hogy megcsókolhassa! 1521 X | õket magától!~- Nem kell a köszönetetek. Zálogot adjatok: 1522 X | adjatok: egy-egy gyereket mind a két falu. Azok mához egy 1523 X | kastélyomban. Harkabusz viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat 1524 X | viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat megfizetitek, 1525 X | megfizetitek, vihetitek a porontyaitokat. Addig látnotok 1526 X | milyen ijedten szaladt ki a két szegény ember, az a 1527 X | a két szegény ember, az a két éhen haló nyomorult 1528 X | éhen haló nyomorult abból a házból! S mikor otthon, 1529 X | házból! S mikor otthon, a Reszege-parton beszámoltak 1530 X | milyen féltve szorította a szívére minden szülõ a maga 1531 X | szorította a szívére minden szülõ a maga gyerekét.~- Én nem 1532 X | helyett, ugye, én vagyok a mindenki Jánoskája? És eljön 1533 X | megindultak szép csendesen mind a ketten, s a sok ember közt 1534 X | csendesen mind a ketten, s a sok ember közt nem akadt 1535 X | szóhoz tudott volna jutni a zokogástól. Még a Fütyü 1536 X | jutni a zokogástól. Még a Fütyü cigánynak is kivörösödött 1537 X | cigánynak is kivörösödött a szeme, mintha tormát reszelt 1538 X | akinek csendesen folydogált a könnye:~- Ne busujj, drága 1539 X | öregapó, lesek én onokád mind a kettõ helyett. Esek is mind 1540 X | kettõ helyett. Esek is mind a kettõ helyett!~ 1541 XI | XI. A záloggyerekek~Másnap, míg 1542 XI | míg Harkabusz kimérette a lisztet, búzát a két falunak, 1543 XI | kimérette a lisztet, búzát a két falunak, a zálogba adott 1544 XI | lisztet, búzát a két falunak, a zálogba adott gyerekek ott 1545 XI | adott gyerekek ott ültek egy a mohos kõpadon a kasznár 1546 XI | ültek egy a mohos kõpadon a kasznár lakása elõtt. Veronka 1547 XI | többé öregapót.~Jánoska adta a bátrat, holott õ is nehéz 1548 XI | nehéz szorongást érzett a mellénye alatt.~- No, én 1549 XI | Nekem nagyon tetszik ez a sötét, öreg kastély. Olyan, 1550 XI | mintha te volnál benne a tündérkirálylány, én meg 1551 XI | tündérkirálylány, én meg a tündérkirályfi.~No, ezen 1552 XI | nevetni. Messze van még a tündérkirályság, hanem a 1553 XI | a tündérkirályság, hanem a hétfejû sárkány már itt 1554 XI | Harkabusz, nagyon csikorgatva a kavicsot a talpával s haragosan 1555 XI | nagyon csikorgatva a kavicsot a talpával s haragosan csapkodva 1556 XI | talpával s haragosan csapkodva a csizmaszárát a korbáccsal.~- 1557 XI | csapkodva a csizmaszárát a korbáccsal.~- Hadd nézzek 1558 XI | korbáccsal.~- Hadd nézzek a szemetekbe!~A Veronkáéba 1559 XI | Hadd nézzek a szemetekbe!~A Veronkáéba ugyan nem nézhetett, 1560 XI | ugyan nem nézhetett, mert az a kötõjét borította az arcára, 1561 XI | borította az arcára, hanem a fiú annál bátrabban nézett 1562 XI | farkasszemet.~Harkabusz fölemelte a korbácsot, de a gyereknek 1563 XI | fölemelte a korbácsot, de a gyereknek úgy villogott 1564 XI | gyereknek úgy villogott a szeme, hogy csak a saját 1565 XI | villogott a szeme, hogy csak a saját csizmájára sújtott 1566 XI | akkorát, hogy megrepedt rajta a bõr. A két gyerek aztán 1567 XI | hogy megrepedt rajta a bõr. A két gyerek aztán estélig 1568 XI | velük senki, csak mikor a kapu felé közeledtek, ugrott 1569 XI | bajuszú emberke. Az volt a Krzsamecskó.~- Ohó, nektek 1570 XI | Szerencsére meglátták Vendelt, ki a lépcsõház aljában egy kis 1571 XI | ábrázatáról is, hogy itt kigyelmed a legjobb szívû ember. Ugyan 1572 XI | jószívûséget olvasott le ez a gyerek! Ugyan jó szeme lehet 1573 XI | lehet neki.~- Ti vagytok a zálogba adott gyerekek? - 1574 XI | nyájassággal, s levezette õket a kastélyépület mögött a konyhába. 1575 XI | õket a kastélyépület mögött a konyhába. Ott átvette õket 1576 XI | megmutatta nekik, hol lesz a szállásuk. Biz az valami 1577 XI | csudálkozásában. Bizony a putri falán nem lógott olyan 1578 XI | mint ebben. Szalmafonás a deszkája, fehér porcelán 1579 XI | porcelán gombokkal kiverve a háta meg a karja. Nem is 1580 XI | gombokkal kiverve a háta meg a karja. Nem is mert Veronka 1581 XI | ráülni, hanem lekuporodott a földre.~Jánoska azonban 1582 XI | megint jót nevettek, de a legjobbat akkor, mikor valami 1583 XI | valami kuktaféle behozta a vacsorát. Volt ott sok mindenféle 1584 XI | egyiknek se igen tudták a nevét. De még az ízét se 1585 XI | érezték.~- Sokkal jobb ezeknél a te fõzted, Veronka! - mondta 1586 XI | Veronka, s erre kibuggyant a könny mind a kettõjük szemébõl. - 1587 XI | kibuggyant a könny mind a kettõjük szemébõl. - Szegény 1588 XI | reggel, minden este az volt a sóhajtásuk imádság gyanánt: „ 1589 XI | Jánoska õdöngött odakint a száraz jegenyék alatt, hallja 1590 XI | ide, Madzag!~De már arról a víg csaholásról, ami erre 1591 XI | csakugyan õ szûkölt ott a drótkerítésen túl. Neki-nekiugrott 1592 XI | Jánoska mégis széttágította a drótot annyira, hogy a kezét 1593 XI | széttágította a drótot annyira, hogy a kezét kinyújthatta. Azt 1594 XI | kinyújthatta. Azt azután a Madzag megnyalogathatta, 1595 XI | Jánoska is behúzhatta azt, ami a Madzag nyakába volt kötve, 1596 XI | nádlevél volt.~- Kizöldült már a nádas: üzent öregapó! - 1597 XI | erre azt eszelték ki, hogy a déli csirkecombjukat betakargatták 1598 XI | papirosdarabba, s kiadták a Madzagnak:~- Vidd haza öregapónak! - 1599 XI | öregapónak! - s mi már ismerjük a Madzagot olyan kötelességtudó 1600 XI | bizonyosan haza is vitte a csirkecombot a putriba. 1601 XI | is vitte a csirkecombot a putriba. Errõl öregapó is 1602 XI | olyan jól élnek.~Ettõl fogva a Madzag mindennap megfordult 1603 XI | Madzag mindennap megfordult a Posztószél-palota meg a 1604 XI | a Posztószél-palota meg a Varjú-vár közt, s hordta 1605 XI | Varjú-vár közt, s hordta a postát egyik helyrõl a másikra. 1606 XI | hordta a postát egyik helyrõl a másikra. Egyszer egy deszkadarabot 1607 XI | sor áthúzva sárga földdel, a putri krétájával.~- Ebben 1608 XI | vagyok elég okos - törte a fejét Jánoska. - Mit jelent 1609 XI | jelent ez, öreg Madzag?~A Madzag ugyan erre véghetetlen 1610 XI | véghetetlen sokszor megcsóválta a farkát, s az bizonyosan 1611 XI | kilencvenkettõ. Annyi nap telt már el a rabságunkból.~Jánoska odalépett 1612 XI | fenyõfához, neki meg az volt a rovása.~Szomorúan csóválta 1613 XI | Szomorúan csóválta meg a fejét:~- Még csak kilencvenegy. 1614 XI | kilencvenegy. Öregapónak reszket a keze, azért húzta át a kilencvenkettedik 1615 XI | reszket a keze, azért húzta át a kilencvenkettedik napot 1616 XI | kilencvenkettedik napot is.~Éppen ezt a hibát igazgatták ki a deszkán, 1617 XI | ezt a hibát igazgatták ki a deszkán, mikor Harkabusz 1618 XI | meglepte õket, meglátta a kutyát is, s mindjárt ráfogta 1619 XI | kutyát is, s mindjárt ráfogta a puskát.~- Ohó, hát nem tudjátok 1620 XI | volt nála, mert telerúgta a szemét porral onnan a kerítés 1621 XI | telerúgta a szemét porral onnan a kerítés mögül, hogy Harkabusz 1622 XI | prüszkölt tõle. Nem is talált a lövés, csak a vadászt vágta 1623 XI | is talált a lövés, csak a vadászt vágta képen a puska 1624 XI | csak a vadászt vágta képen a puska úgy, hogy megmozgott 1625 XI | úgy, hogy megmozgott bele a zápfoga.~Hanem ettõl fogva 1626 XI | üzenetküldözgetés. Lehet, hogy a Madzag egyszer-kétszer még 1627 XI | Jánoskáék többet nem mentek a kerítés felé, hadd szokjon 1628 XI | nem hibázza el másodszor.~A kasznártól még hetek múlva 1629 XI | hetek múlva se volt nyugta a két gyereknek. Az nem tudta 1630 XI | minden szívet megvettek a kastélyban.~Az öreg Vendelnek 1631 XI | Vendelnek addig dicsérték a jó szívét, hogy még utoljára 1632 XI | csakugyan tartogat olyant a százgombos kis mellény alatt. 1633 XI | Veronka észrevette, hogy a száz gombot csak az imádság 1634 XI | tartja, s lekönyörögte róla a ruhát, hogy ráerõsíthesse 1635 XI | ruhát, hogy ráerõsíthesse a gombokat. A vénségnek akkor 1636 XI | ráerõsíthesse a gombokat. A vénségnek akkor nagy melegség 1637 XI | nagy melegség futott át a szívén. Nini, hát még õvele 1638 XI | még barackot is nyomott a Jánoska fejére, mikor az 1639 XI | egyéb lovon, csak egyszer a deresen. Azon se ült, hanem 1640 XI | azért, mert elbujdosott a katonáskodás elõl.~Az öreg 1641 XI | meg Jánoska, hogy dicsérte a kertészeti tudományát. Micsoda 1642 XI | szép fenyõket nevelt ezen a sivó homokon! Nem tudta 1643 XI | más megcsinálni. Csak az a kár, hogy ezek a csúf varjak 1644 XI | Csak az a kár, hogy ezek a csúf varjak úgy ideszoktak 1645 XI | csúf varjak úgy ideszoktak a fákra.~- Mit tehetem varjakval? - 1646 XI | varjakval? - mozgatta homlokán a bajuszt Krzsamecskó. - Annál 1647 XI | urakoknak való - mondta a kertész. - Fára én nem mászom, 1648 XI | így ni!~Azzal félrehúzta a száját, mintha a saját fülét 1649 XI | félrehúzta a száját, mintha a saját fülét akarná megharapni, 1650 XI | aztán fölfújta-a képét, mint a kecskebõr duda, utoljára 1651 XI | utoljára pedig olyant rándult a feje bõre, hogy a homloka 1652 XI | rándult a feje bõre, hogy a homloka fölszaladt a koponyája 1653 XI | hogy a homloka fölszaladt a koponyája közepére, s hátul 1654 XI | hátul egymással csókolódzott a két füle.~No, ettõl Veronka 1655 XI | Veronka megijedt ugyan, hanem a varjúk nem. Jánoska különbet 1656 XI | tudott ennél. Sorra mászta a fákat, s elzavarta onnan 1657 XI | fákat, s elzavarta onnan a varjúkat. Az legalább kimelegítette 1658 XI | legalább kimelegítette ebben a cudar télidõben. De egyéb 1659 XI | vetett atillában szaladt ki a meleg szobából, s fenyegette 1660 XI | Lejössz mindjárt arról a fáról, te krokodélus!~Azt 1661 XI | vörösödve mérgében, leguggolt a hóba, s elkezdte hóval bombázni 1662 XI | elkezdte hóval bombázni a gyereket. Persze egyszer 1663 XI | Hanem Jánoska, mikor megunta a mulatságot, úgy megrázta 1664 XI | mulatságot, úgy megrázta a fát, hogy ami hó volt rajta, 1665 XI | Harkabuszra. Úgy szaladt el onnan a varjak pártfogója, mint 1666 XI | Este aztán hallotta Jánoska a konyhában, hogy Harkabusz 1667 XI | olyan beteg: vagy éri meg a holnapot vagy se. Megfázott 1668 XI | holnapot vagy se. Megfázott a nyavalyás a nagy varjúpártfogásban. 1669 XI | se. Megfázott a nyavalyás a nagy varjúpártfogásban. 1670 XI | összenézett Veronkával, s a két gyerek csendesen kiszökött 1671 XI | gyerek csendesen kiszökött a konyhából. Nem tudták ugyan 1672 XI | tudták ugyan biztosan, melyik a Harkabusz ajtaja, de a nagy 1673 XI | melyik a Harkabusz ajtaja, de a nagy ordítozás útba igazította 1674 XI | benyitottak nagy szepegve, a lázas ember elhallgatott, 1675 XI | szögezte szemét Jánoskára. Még a kezét is összetette, úgy 1676 XI | szándékban volt, mert lerúgta a csizmácskáit, s fölugrott 1677 XI | csizmácskáit, s fölugrott a medvebõrös kanapéra, amin 1678 XI | Forduljon meg, nagy uram, arccal a vánkosra.~A beteg szót fogadott, 1679 XI | uram, arccal a vánkosra.~A beteg szót fogadott, Jánoska 1680 XI | fogadott, Jánoska meg ráugrott a hátára, s meggázolta úgy, 1681 XI | lehuppant róla.~- No, nagy uram, a java fájdalmat már kigázoltam 1682 XI | s izzadja ki álmában azt a kis megfázást.~A két gyerek 1683 XI | álmában azt a kis megfázást.~A két gyerek aztán kifelé 1684 XI | igyekezett volna, de Harkabusz a karjukba kapott, mint az 1685 XI | ide nem ültök két oldalra a fejemhez.~El is aludt nyomban, 1686 XI | El is aludt nyomban, de a két gyerek kezét még álmában 1687 XI | édesanyja utoljára megcsókolta.~A két gyerek maga is bóbiskolni 1688 XI | összehúzott szemöldökkel a furcsa csoportot.~- Mink 1689 XI | csoportot.~- Mink vagyunk a zálogba adott gyerekek - 1690 XI | az alvó föl ne ébredjen.~A nagy urat meglepte ez a 1691 XI | A nagy urat meglepte ez a szelíd figyelem, s szó nélkül 1692 XI | ajtónyikorgásra, s úgy cirógatta meg a gyerekeket, mint valami 1693 XI | nekem: hogy mertetek bejönni a rettentõ Harkabuszhoz?~- 1694 XI | nagy uramhoz - magyarázta a fiú.~- És sajnáltuk a bácsit, 1695 XI | magyarázta a fiú.~- És sajnáltuk a bácsit, hogy senki se sajnálja - 1696 XI | sajnálja - húzogatta Veronka a kötõje szélét.~Harkabusz 1697 XI | dünnyögött, két marékra fogta a bajuszát, utoljára felszakajtotta 1698 XI | az ajtót, és leordított a tornácról:~- Vendel! Hát 1699 XI | mondjam még, hogy ennek a két kis macskának ezután 1700 XI | tudjátok meg, hogy aki erre a két kis cselédre csak egyetlen 1701 XI | hát annak én leharapom a fejét!~Ez nagy csuda volt, 1702 XI | néha énhozzám is azokat a záloggyerekeket!~ 1703 XII | XII. Mit beszél az a kép?~Thurán Benedek, amióta 1704 XII | eleven gyereket. Csak azt a képet nézte mereven az asztalka 1705 XII | az előtt áradt ki belőle a soha ki nem apadó keserűség.~- 1706 XII | Látod odakint már nyílik a tavasz. Milyen szépen el 1707 XII | lehetne már labdázgatni a friss gyepen. Jaj, hogy 1708 XII | nagyapó hogy örülne neki!~A kép csak mosolygott olyan 1709 XII | Az öregember lehajtotta a fejét az asztal párkányára.~- 1710 XII | haragszol nagyapóra, amiért a virágos tavaszról beszél. 1711 XII | beszél. Azt mondod, hogy a sírban nincsen tavasz, ott 1712 XII | hideg van és sötét, mint a sírban. És látod, nagyapó 1713 XII | látod, nagyapó is fél ebben a nagy házban, mert olyan 1714 XII | egyedül van benne, mint te a kicsi sírban.~A kép egyre 1715 XII | mint te a kicsi sírban.~A kép egyre mosolygott, s 1716 XII | öregembert szinte megrázta a fájdalom.~- És még csak 1717 XII | csak azt sem tudom, hol a sírod! Úgy mentél el, hogy 1718 XII | Jánoska!~Aztán összecsókolta a mosolygó képet, s egyre 1719 XII | Nagyapónak senkije sincs a világon, csak az õ egyetlen 1720 XII | leszel, aranyhintón hozod a hercegkisasszonyt.~Mosolygott 1721 XII | hercegkisasszonyt.~Mosolygott a kép, és mosolygott az öregember:~- 1722 XII | Ugye, micsoda bohóka ez a nagyapó? Hiszen te még csak 1723 XII | elmentél, azóta ki nem mozdult a házból. Pedig az régen volt. 1724 XII | annak? Száz éve, egy napja?~A képzelet csalóka délibábjai 1725 XII | öregemberen megint erõt vett a zokogás, a kép pedig egyre 1726 XII | megint erõt vett a zokogás, a kép pedig egyre csak mosolygott.~- 1727 XII | már öreg ember? Gyengék a lábai, nem bír veled szaladni. 1728 XII | gondoskodtam neked: mikor az a két gyerkõc itt hancúrozik 1729 XII | két gyerkõc itt hancúrozik a termekben, mindig azt gondolom, 1730 XII | haragszol érte? Látod, az a leányka olyan szelíd, az 1731 XII | leányka olyan szelíd, az a fiúcska oly okos. Ugye, 1732 XII | oly okos. Ugye, nem bánod?~A kép olyan biztatóan mosolygott, 1733 XII | Thurán Benedek letörülgette a könnyeit. És szinte megenyhült 1734 XII | könnyeit. És szinte megenyhült a szíve, mikor otthagyta a 1735 XII | a szíve, mikor otthagyta a szobát. Vitte benne a kép 1736 XII | otthagyta a szobát. Vitte benne a kép sugárzó mosolygását 1737 XII | becsukott, világtalan szemeit: a nyitott ablakokon kévéstõl 1738 XII | ablakokon kévéstõl hullott be a napsugár, és tódult be a 1739 XII | a napsugár, és tódult be a megifjult erdõk, mezõk fûszeres 1740 XII | mezõk fûszeres illata. A mogorva õsök, a kardos leventék, 1741 XII | illata. A mogorva õsök, a kardos leventék, a selyemviganós 1742 XII | õsök, a kardos leventék, a selyemviganós asszonyságok 1743 XII | haragosan integettek ki a nehéz aranyos rámákból: - 1744 XII | ezelõtt!~Az ám, csakhogy a Posztószél kisasszony elszédült, 1745 XII | ide. Úgy pihegett, mint a haldokló galamb. És arra 1746 XII | Benedek mindjárt kiadta a parancsot Harkabusznak, 1747 XII | hogy szedjék le azokat a poros, pókhálós függönyöket, 1748 XII | bizony, így fölvitte az isten a dolgát a koldusivadékoknak!~ 1749 XII | fölvitte az isten a dolgát a koldusivadékoknak!~Lám, 1750 XII | melyikük bírja hamarább elkapni a hóvirágbokrétát, amit Krzsamecskó 1751 XII | fölhajítani.~Hiába, öreg már a legény, a szeme is gyönge, 1752 XII | Hiába, öreg már a legény, a szeme is gyönge, a karja 1753 XII | legény, a szeme is gyönge, a karja se nagyot lendül: 1754 XII | lendül: nem bírja fölhajítani a bokrétát.~Majd leszaladunk 1755 XII | Veronka, s azzal megindul a két gyerek kergetõdzve a 1756 XII | a két gyerek kergetõdzve a boltozatos termeken át. 1757 XII | milyen furcsán kopognak a patkós falusi csizmácskák 1758 XII | patkós falusi csizmácskák a márványkockákon, ó, hogy 1759 XII | kergeti szét az árnyakat a sarokból két ártatlan szájnak 1760 XII | És foszladozik az árnyék a Thurán Benedek lelkében 1761 XII | roskatag léptekkel halad a futó gyerekek után, s mire 1762 XII | után, s mire õ lebotorkál a lépcsõ aljára, azok már 1763 XII | gyöngyvirágokat keresnek odalent a bokrok alján.~Mert úgy tesz 1764 XII | bokrok alján.~Mert úgy tesz a vén kastélykert is, mintha 1765 XII | szívét is megvette volna a két falusi gyerek. Krzsamecskó 1766 XII | hogy hol veszi magát az a sok itthonos virág a virágtalan, 1767 XII | az a sok itthonos virág a virágtalan, furcsa, idegen 1768 XII | Jánoska bizonykodik, hogy ez a sok virág mind az õ jókedvének 1769 XII | virág mind az õ jókedvének a magjából sarjadzott itt 1770 XII | rámosolyog egyet-kettõt a földre, s az mindjárt virágokkal 1771 XII | hogy hogy haraphatná meg a szájával a fülét, addig 1772 XII | haraphatná meg a szájával a fülét, addig a két gyerek 1773 XII | szájával a fülét, addig a két gyerek szinte nyakfájdulásig 1774 XII | föl egy fára, amelyiknek a hegyében egy tarka madár 1775 XII | gyere le! - integet neki a két gyerek.~- Jánoska, Jánoska! - 1776 XII | Jánoska! - mondja rekedtesen a madár, s azzal lelebben 1777 XII | madár, s azzal lelebben a fahegybõl, éppen a fiú vállára. 1778 XII | lelebben a fahegybõl, éppen a fiú vállára. A nyakába van 1779 XII | fahegybõl, éppen a fiú vállára. A nyakába van kötve egy pántlika, 1780 XII | kötve egy pántlika, annak a két vége bevarrva, mint 1781 XII | valami zacskó, azt bontogatja a két gyerek nagy kíváncsian.~- 1782 XII | lehet? Ez meg sarkantyúkának a magja. No, ezért már a feje 1783 XII | sarkantyúkának a magja. No, ezért már a feje búbjára kell szalajtani 1784 XII | szalajtani Krzsamecskó bácsinak a homlokát.~- Jánoska, Jánoska - 1785 XII | Jánoska, Jánoska - kopogtatja a madár a gyereknek a halántékát. 1786 XII | Jánoska - kopogtatja a madár a gyereknek a halántékát. 1787 XII | kopogtatja a madár a gyereknek a halántékát. Annyit jelent 1788 XII | ez, hogy ide hamar azzal a húsocskával! Ez kijár mátyásnak 1789 XII | harsogással meglebbentette a szárnyát - s hirtelen visszazuhant, 1790 XII | Thurán Benedek megkapta a lábát. Ott állt õ már régen 1791 XII | lábát. Ott állt õ már régen a gyerekek mögött, de csak 1792 XII | megszólalni. Most is el-elfulladt a szava:~- Kié ez a madár, 1793 XII | el-elfulladt a szava:~- Kié ez a madár, fiam?~- Az enyém. 1794 XII | madár, fiam?~- Az enyém. A mienk.~- Hol vetted ezt 1795 XII | mienk.~- Hol vetted ezt a madarat, fiam?~- Hozta a 1796 XII | a madarat, fiam?~- Hozta a Buksi.~- Hát az kicsoda?~- 1797 XII | Az öregapó macskája.~- Ki a te öregapád?~- Posztószél 1798 XII | öregapád?~- Posztószél Antal, a koldus. De én csak fogadott 1799 XII | unokája vagyok. Az igazi csak a Veronka.~- Hát ezt a madarat 1800 XII | csak a Veronka.~- Hát ezt a madarat nem adnátok nekem?~- 1801 XII | haragudni - csüggesztette le a fejét a fiú. - Az az öregapó 1802 XII | csüggesztette le a fejét a fiú. - Az az öregapó játékos 1803 XII | Benedek erre eleresztette a madarat. Hiszen megtarthatta 1804 XII | Hiszen megtarthatta volna, õ, a gazdag úr azt a hitvány 1805 XII | volna, õ, a gazdag úr azt a hitvány madarat! De hát 1806 XII | játszik Posztószél öregapó? A másik öregapó! Akitõl õ 1807 XII | haza hírül, hogy megmozdult a halott szív!~Másnap már 1808 XII | idõt töltött Thurán Benedek a képpel. Annál többet a két 1809 XII | Benedek a képpel. Annál többet a két koldusgyerekkel. Látni 1810 XII | volna azt, ahogy ott ült a nagy bársonypamlagon, és 1811 XII | bársonypamlagon, és maga mellé szedte a két záloggyereket.~- No, 1812 XII | mesélj, Jánoska. Szeretem a szavadat hallgatni. Csupa 1813 XII | Csupa muzsikaszó volt az a gyerekszó az õ lelkének. 1814 XII | Benedek.~Micsoda, hát még a szegény embereknek is van 1815 XII | el lehet azt hinni, hogy a két koldus falu megszán 1816 XII | magához? Megosztja vele a szalmavackot, a kolduskenyeret?~- 1817 XII | Megosztja vele a szalmavackot, a kolduskenyeret?~- Mesélj 1818 XII | fiúcska, mesélj!~Aztán az a napsugaras élet ott a föld 1819 XII | az a napsugaras élet ott a föld alatt, a putriban, 1820 XII | napsugaras élet ott a föld alatt, a putriban, az ürgék szomszédságában! 1821 XII | mondjad! S az istennek az a rettenes haragja! A borzalom 1822 XII | istennek az a rettenes haragja! A borzalom hónapjai! Hát hogy 1823 XII | szerettük egymást - mondta a gyerek csendesen. - Még 1824 XII | gyerek csendesen. - Még a Fütyü cigányt is szerettük, 1825 XII | Fütyü cigányt is szerettük, a bolondos Fütyüt, a jó szívéért.~ 1826 XII | szerettük, a bolondos Fütyüt, a jó szívéért.~Jó szív, szeretet? 1827 XII | valami nagy ürességet érzett a szíve helyén, és szinte 1828 XII | oda se figyelve biztatta a gyereket:~- Mesélj tovább, 1829 XII | Mesélj tovább, mesélj a Fütyü cigányról. Arról pedig 1830 XII | mesélni. Lám, mikor azt a fél kesztyûcskét hozta is!~- 1831 XII | is!~- Az én unokácskámét, a Jánoskámét. Megvan-e még 1832 XII | betámolygott megint abba a kis szobába. Kihallatszott 1833 XII | szobába. Kihallatszott onnan a ki-kitörõ zokogása.~- Gyerünk 1834 XII | be - vett erõt Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek 1835 XII | Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek csakugyan odasompolygott. 1836 XII | be valamikor Benedek úr a szobában játszogató unokájára. 1837 XII | unokájára. Azon nézett be a fölpipiskedõ két gyerek 1838 XII | Jánoska egyszerre visszakapta a fejét:~- Veronka! Én már 1839 XII | Veronka! Én már jártam ebben a szobában. Álmomban, karácsony 1840 XII | karácsony éjszakáján. Ebben a sarokban az ajtó mellett 1841 XII | benéztek oda, mikor Benedek úr a kertben sétálgatott. (Mert 1842 XII | nagy öröme telt benne, hogy a fenyvek megint életre kaptak, 1843 XII | megint életre kaptak, mióta a varjúsereg elkotródott onnan.)~ 1844 XII | Veronkának nefelejcsbokréta volt a kezében, azt odatette a 1845 XII | a kezében, azt odatette a kép alá. Arról tudta meg 1846 XII | maga is bevitte magával a gyerekeket, s elbeszélgetett 1847 XII | megenyhült fájdalommal. S aztán a két gyerek kezét a kezébe 1848 XII | aztán a két gyerek kezét a kezébe véve, odatérdelt 1849 XII | kezébe véve, odatérdelt velük a kép elé imádkozni, mert 1850 XII | ereszd le éjszakánként a te legszebb angyalkádat, 1851 XII | lehettek, mert egyre olvadozott a szíve, mint tavasszal a 1852 XII | a szíve, mint tavasszal a jégcsap. S mikor a kép mosolygott, 1853 XII | tavasszal a jégcsap. S mikor a kép mosolygott, kezdte már 1854 XII | mosolygott, kezdte már megérteni a beszédjét.~- Az istenházát 1855 XII | beszédjét.~- Az istenházát mind a két faluban megigazíttattam: 1856 XII | megigazíttattam: jól tettem-e? A balástyai bérlõknek kavicsos 1857 XII | állíttattam: jól tettem-e? A gombosi molnárnénak nekiadtam 1858 XII | gombosi molnárnénak nekiadtam a malmot, hadd neveltesse 1859 XII | Jól, jól - mosolygott a kép mindenre -, azt hajtogattam 1860 XII | mindig, hogy találd meg a szíved. De most már találd 1861 XII | esztendõ, s viszi Posztószél a záloggyerekeket. Mi lesz 1862 XII | Thurán Benedek? Megint az a magános öregember, aki elátkozott 1863 XII | elátkozott házban lakik a varjakkal, az árnyakkal, 1864 XII | varjakkal, az árnyakkal, a sötétséggel, a hideggel, 1865 XII | árnyakkal, a sötétséggel, a hideggel, az örök szomorúsággal.~ 1866 XII | Benedek szót fogadott. Ott a kép elõtt ölelte szívére 1867 XII | kép elõtt ölelte szívére a koldusgyerekeket.~- Báránykáim, 1868 XII | életemet: adjátok nekem arra a kis idõre a szíveteket.~ 1869 XII | adjátok nekem arra a kis idõre a szíveteket.~Zokogott már 1870 XII | már akkor õ is, zokogott a két gyerek is, akiket betakart 1871 XII | gyerek is, akiket betakart a fehér szakállával, csak 1872 XII | fehér szakállával, csak az a kép a falon, csak az nevetett, 1873 XII | szakállával, csak az a kép a falon, csak az nevetett, 1874 XII | hogy majd kiugrott örömében a rámából.~- Az ám - törölgette 1875 XII | annak?~- Hát megmaradnak a többiek; a Madzag, a Buksi, 1876 XII | Hát megmaradnak a többiek; a Madzag, a Buksi, a mátyás, 1877 XII | megmaradnak a többiek; a Madzag, a Buksi, a mátyás, a Papatyi - 1878 XII | többiek; a Madzag, a Buksi, a mátyás, a Papatyi - mosolygott 1879 XII | Madzag, a Buksi, a mátyás, a Papatyi - mosolygott az 1880 XII | Harkabusz annyira megszokta már a csodákat, hogy ezen sem 1881 XII | ezen sem csodálkozott. Csak a Navalka szabó csodálkozott 1882 XII | kell annak lenni, aki ezt a gúnyát meg ezt a sastollas 1883 XII | aki ezt a gúnyát meg ezt a sastollas kucsmát meg ezt 1884 XII | sastollas kucsmát meg ezt a kordován csizmácskát magára 1885 XII | magára meri venni.~- Az a! Született Csicsmár János! - 1886 XII | könyökölte oldalba Vendel hajdú a szabót. - Az az ni, aki 1887 XII | az ni, aki ott nyesegeti a rózsafákat.~Navalka uram 1888 XII | vissza is vitte volna azt a gyönyörû ruhát, ha Vendel 1889 XII | bolondozni, mert az lesz ezután a kis gazda. De meg is érdemli, 1890 XII | érdemli, mert arany annak a szíve, lelke.~- Mindjárt 1891 XII | belõle - bizonykodott erre a szabó is. - Mikor lesz az 1892 XII | Annál nagyobb lakoma készült a Varjú-várban, meg rá híva 1893 XII | Varjú-várban, meg rá híva mind a két falu. Hadd egyenek, 1894 XII | visszavihetik az árendát. A Posztószél család szerencséjének 1895 XII | Posztószél család szerencséjének a bejelentését csemegének 1896 XII | az elsõ, aki megjelenik a Varjú-vár kapujánál. Persze, 1897 XII | mintha nem örülne ennek a régen várt napnak, valami 1898 XII | Nem tûnik föl neki, hogy a kapu nyitva, a mindig zárt 1899 XII | neki, hogy a kapu nyitva, a mindig zárt kapu! Nem veszi 1900 XII | cselédek megsüvegelik õt, a koldust! Elereszti a füle 1901 XII | õt, a koldust! Elereszti a füle mellett, mikor Vendel, 1902 XII | füle mellett, mikor Vendel, a mindig mogorva Vendel vidáman 1903 XII | sietett kelmed! Pedig nézze a, a kelmed tiszteletére van 1904 XII | sietett kelmed! Pedig nézze a, a kelmed tiszteletére van 1905 XII | Úgy hoztuk volna be, mint a püspököt.~S mikor beér a 1906 XII | a püspököt.~S mikor beér a fényes szobába, ahol a Buksival 1907 XII | beér a fényes szobába, ahol a Buksival járt egyszer, nem 1908 XII | járt egyszer, nem látja azt a mosolygó nagy urat, aki 1909 XII | szeretõ szemmel nézi, hogy a paraszt hernyócskából hogy 1910 XII | öltözködik, szedi magára a bársonygúnyát, s az állótükörben 1911 XII | állótükörben maga is elgyönyörködik a nyalkaságán gyermeki örömmel.~ 1912 XII | kérges, öreg kezét ráteszi a fiú vállára:~- Megjött az 1913 XII | Ó, hogy szalad ki erre a szóra a gyerek a fényes 1914 XII | hogy szalad ki erre a szóra a gyerek a fényes kastélyból, 1915 XII | ki erre a szóra a gyerek a fényes kastélyból, melynek 1916 XII | melynek most már õ lett volna a kis gazdája, szó nélkül, 1917 XII | földesúrhoz:~- Uram, ez a fiú annak a Csicsmár vargának 1918 XII | Uram, ez a fiú annak a Csicsmár vargának a fia, 1919 XII | annak a Csicsmár vargának a fia, akit te tettél földönfutóvá.~- 1920 XII | hát sose szakad már le a szívemrõl ez a keserû emlék? - 1921 XII | szakad már le a szívemrõl ez a keserû emlék? - nyögte a 1922 XII | a keserû emlék? - nyögte a másik öregember. S húzta 1923 XII | öregember. S húzta amazt magával a befogott kocsiba, mely sebes-vágtatva 1924 XII | mely sebes-vágtatva vitte a földesurat és a koldust 1925 XII | sebes-vágtatva vitte a földesurat és a koldust a Thurán-kastélyból 1926 XII | földesurat és a koldust a Thurán-kastélyból a Posztószél 1927 XII | koldust a Thurán-kastélyból a Posztószél putrijába.~ 1928 XIII| Csetverneki Thurán Jánoska~A putri megvolt most is a 1929 XIII| A putri megvolt most is a régi szépségében, csak a 1930 XIII| a régi szépségében, csak a lakói mintha megváltoztak 1931 XIII| mintha megváltoztak volna. A Madzag nagyon keservesen 1932 XIII| nagyon keservesen vonított a küszöbön, és kaparta a földet, 1933 XIII| vonított a küszöbön, és kaparta a földet, ami pedig, mióta 1934 XIII| földet, ami pedig, mióta a világ világ, sose jelentett 1935 XIII| világ, sose jelentett jót, a Buksi se ugrott most a Jánoska 1936 XIII| a Buksi se ugrott most a Jánoska vállára, inkább 1937 XIII| sagot - oldalgott elõ Fütyü a fûzfa alól. - No, eredj, 1938 XIII| késül tenni. Rád hagyja a vándorbotját.. Neki már 1939 XIII| Földvárra deskát árulni.~A gyékényágyon csakugyan úgy 1940 XIII| csakugyan úgy feküdt ott a váratlan vendég, mint aki 1941 XIII| félig sírva, félig nevetve. A beteg azonban elhárította 1942 XIII| Az úrfi nekem nem fiam!~A gyerek elsikoltotta magát, 1943 XIII| gyerek elsikoltotta magát, és a szívéhez kapott:~- Apám, 1944 XIII| vétettem én édesapámnak?~A beteg szívszaggatóan nézett, 1945 XIII| Bocsásson meg nekem az a nagyon jó Isten.~Erre a 1946 XIII| a nagyon jó Isten.~Erre a szóra ért oda a két öregember. 1947 XIII| Isten.~Erre a szóra ért oda a két öregember. A két nagyapó. 1948 XIII| ért oda a két öregember. A két nagyapó. Fütyü mindjárt 1949 XIII| kenetet. Így van azs, mikor a vargának lova van.~Thurán 1950 XIII| szelíden szólította meg a beteget:~- Jó ember, én 1951 XIII| Jó ember, én vagyok az a Thurán Benedek, aki téged 1952 XIII| teszem, ha Isten éltet.~A beteg ijedten takarta el 1953 XIII| közül:~- Uram, én vagyok az a Csicsmár varga, aki a te 1954 XIII| az a Csicsmár varga, aki a te unokádat bosszúból elvittem. 1955 XIII| Thurán Benedek. Volt abban a szóban harag, fájdalom, 1956 XIII| legtöbb volt benne az öröm. S a versengõ érzések közül ez 1957 XIII| érzések közül ez maradt a gyõztes, mikor Jánoskát 1958 XIII| gyõztes, mikor Jánoskát a karjai közé kapta. Lecsitultan 1959 XIII| Csak rád akartam ijeszteni. A fiúcska ott állt a kastélykapuban, 1960 XIII| ijeszteni. A fiúcska ott állt a kastélykapuban, és én magamhoz 1961 XIII| sárga bõrbõl, zöld volt a szegése. Mikor aztán hallottam 1962 XIII| szegése. Mikor aztán hallottam a nád közé bújva embereid 1963 XIII| leszállt az éjszaka, akkor a nyakamba vettem a világot, 1964 XIII| akkor a nyakamba vettem a világot, s három napig csak 1965 XIII| vettem Jánoskának, akit a hátamon cipeltem magammal. 1966 XIII| aludt szegényke, s ahogy a nyakamat átkarolta, úgy 1967 XIII| aztán megszólalt bennem a lelkiismeret. Láttam, hogy 1968 XIII| lelkiismeret. Láttam, hogy a fiúcska szép, okos, eszes, 1969 XIII| Isten elejbe állani ezzel a vétekkel a lelkemen? Akkor 1970 XIII| állani ezzel a vétekkel a lelkemen? Akkor hoztam haza 1971 XIII| simogatta Thurán Benedek a fiúcska könnyes orcáját.~ 1972 XIII| fiúcska könnyes orcáját.~A beteg fáradtan hunyta be 1973 XIII| beteg fáradtan hunyta be a szemét, aztán nagy erõlködéssel 1974 XIII| ágyban.~- Adjátok csak elõ a batyumat!~Bíz avval egy 1975 XIII| mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába vette. Ott 1976 XIII| pártfogásába vette. Ott szorongatta a hóna alatt, s most nagy 1977 XIII| amelyikre ez készült.)~A beteg lázasan bontogatta 1978 XIII| lázasan bontogatta szét a batyut. Nem volt abban egyéb 1979 XIII| Benedek szokott csókolgatni a hátulsó szobában), harisnyánál 1980 XIII| Piros bõrbõl, sárga bõrbõl a cikkei, zöld a szegése.~- 1981 XIII| sárga bõrbõl a cikkei, zöld a szegése.~- Ugye, hogy csak 1982 XIII| mosolygott bágyadtán a készítõmestere. Thurán Benedek 1983 XIII| Benedek megszorította neki a kezét, de õ már nem adta 1984 XIII| de õ már nem adta vissza a kézszorítást. Már akkor 1985 XIII| Jánoskám, hogy te kijárd a szegénység iskoláját, és 1986 XIII| és ott tanuld meg, hogy a szeretet az élet.~- De naccságos 1987 XIII| vett bátorságot Fütyü is a szóra -, mind csak azsért 1988 XIII| csak azsért volt ezs, mert a csizsmadia lovat tartott.~ 1989 XIII| Benedeknek volt rá gondja, hogy a szegény csizmadiát úgy temessék 1990 XIII| úgy temessék el, mint az a csetverneki Thurán Jánoska 1991 XIII| Jánoska nevelõapját megilleti. A temetésen Fütyü vitte a 1992 XIII| A temetésen Fütyü vitte a keresztet vadonatúj molnárkék 1993 XIII| nincs egészen kibékülve a világ sorjával. A temetés 1994 XIII| kibékülve a világ sorjával. A temetés után odasompolygott 1995 XIII| engedd meg, hogy én ezst a drága sép ruhát kisakajthassam 1996 XIII| kisakajthassam legalább a térdin meg a könyökin. Seretnék 1997 XIII| kisakajthassam legalább a térdin meg a könyökin. Seretnék rávetni 1998 XIV | elveszett? Tudja isten. A boldog emberek nem számolgatják 1999 XIV | olvasatlanul is - pedig a mi régi ismerõseink mindnyájan 2000 XIV | Hogy aztán melyik közülük a legboldogabb? Azt meg már