| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] atyánkfia 1 avatkozni 1 avval 5 az 741 azért 27 ázik-fázik 1 azok 25 | Frequency [« »] ----- ----- 2037 a 741 az 378 is 375 hogy 355 nem | Móra Ferenc Mindenki Jánoskája IntraText - Concordances az |
Rész
1 I | hogy valami zenebonás lesz az estéje.~A ciráki bíróné 2 I | Ámbátor - magunk közt szólva - az se lenne csuda, ha azok 3 I | se lenne csuda, ha azok az ínséges cirákiak még sütõlapátért 4 I | teste sárga. Nem jelenthet az semmi jót, emberek! Még 5 I | volna! De ki is horgászta az esernyõjével, s csak mikor 6 I | észre, hogy nem is halbicska az, hanem valóságos rozsdás 7 I | felõl jön! - régi közmondás az Nyirákon. - Lám, még az 8 I | az Nyirákon. - Lám, még az isten haragja is onnan támad.~ 9 I | fekete felhõk nyargaltak az égen. Ordító szélvész kergette 10 I | hajtogatták a koronájukat. Az ért vetések aranyabrosza 11 I | elveszünk! - sikoltott bele az emberek félelme az egek 12 I | bele az emberek félelme az egek haragjába.~A Fütyü 13 I | legelõször, hogy tisztul az ég Nyirák felõl. Vetett 14 I | ilyen fából van faragva az ember. Mikor az isten ostora 15 I | faragva az ember. Mikor az isten ostora csattog: imádkozik; 16 I | Eredj, vidámítsd fel az én szeretteimet.~No, azok 17 I | nyüzsgött a Reszege partján. Az egyik parton Cirák, a másikon 18 I | ahogy aranyport szitált rá az alkonyat, úgy választotta 19 I | akadtak a füzesben. Úgy fújta az iá-t könyv nélkül, hogy 20 I | csacsika bele nem unt volna az ábécébe, és itt nem hagyta 21 I | abból írni, de nagyot, mikor az öregek is így nyájaskodnak 22 I | keresztül. Hiszen majd el is jön az ideje annak is, hanem Péter-Pál 23 I | tudnák, hogy mit jelent az a nagy kaszakalapálás.~Azt 24 I | holnap hajnalban kezdõdik az aratás. Arra élesíti a szántóvetõ 25 I | járkáló embereknek:~- Nesztek az új kenyér!~- Ránk tekintett 26 I | kenyér!~- Ránk tekintett az idén az Úr - mondja háládatosan 27 I | Ránk tekintett az idén az Úr - mondja háládatosan 28 I | Úr - mondja háládatosan az öregbíró, s levett kalappal 29 I | kék magasba, ahonnan száll az áldás. S ahova száll az 30 I | az áldás. S ahova száll az övével együtt száz meg száz 31 I | egyformán.~Fütyü cigány nem az ég felé néz, hanem a nyárfás 32 I | Reszege nádjába, mint a csík az iszapba. Nem szeretett hajdúval 33 I | valami szívvidámító figura az urasági hajdú. Mord képû 34 I | égimeszelõ, akitõl elsavanyodott az ember, ha ránézett.~Õ ugyan 35 I | fanyalgott kedvetlenül, aztán az egyik lábát átlódította 36 I | átlódította a Reszegén. A másikat az innensõ parton hagyta, így 37 I | a beszélõ madár! Nyilván az is megunta már nálunk az 38 I | az is megunta már nálunk az életét.~A képmás haragosan 39 I | észrevette, hogy többet mondott az elégnél. Büntetésül rásimogatta 40 I | bajuszát, mint valami lakatot.~Az emberek azonban nagyot lélegzettek. 41 I | helyette másikat a madarászok az õszön.~De nagy ész, szét 42 I | volt. Ez volt valamikor az úrfinak a legkedvesebb játszópajtása.~ 43 I | legkedvesebb játszópajtása.~Az öreg hajdú elhallgatott, 44 I | pottyant a szemébõl a vízbe. Az emberek lelkén is átsuhant 45 I | Mártonné, törölgetve a szemét az ünneplõ kötõje sarkával.~- 46 I | kapta föl a fejét a hajdú. - Az uraság se kíván egyebet, 47 I | fogatokat, szegény szántóvetõk: az uraság madara elõbb való, 48 II | mit lehetett ellene tenni? Az uraság nagy úr abban a kastélyban, 49 II | túrja ezeket a földeket, az mind Thurán Benedeknek a 50 II | kõházban. Mert a szíve, az kõbõl is volt neki mindig.~ 51 II | Hanem azért tud, hall, lát az uraság mindent. Harkabusz 52 II | uram neki a szeme, a füle, az esze. Valamikor csak botosispán 53 II | volt õkegyelme, de mióta az uraság elcsapta magától 54 II | magától a világot, azóta az õ kezében van a gyeplõ. 55 II | õ kezében van a gyeplõ. Az õ keze pedig vaskéz, amelyiknek 56 II | teremteni - a föld alól is. Mert az, amilyen ember, kitelik 57 II | ki akarná itthagyni ezt az áldott földet, amelyikben 58 II | szépapák pora termi a kenyeret az unokáknak? Rosszul járt 59 II | unokáknak? Rosszul járt még az mind, aki itthagyta ezt 60 II | termette. Hazakívánkozott az mind, hogy legalább a fejfáját 61 II | azt a madarat. Hiszen jó az isten: majd csak megõrzi 62 II | megsüketítettek: mind nem ért az semmit. Madarat ezrivel 63 II | fölháborodással, hogy micsoda dolog az: ilyen korán reggel ilyen 64 II | éktelen lármával betolakodni az õ birodalmukba. Hiába huhukolt 65 II | napkelet felõl fogták fel az erdõt, a nyirákiak napáldozatról. 66 II | beljebb-beljebb nyomultak az erdõ közepe felé, úgyhogy 67 II | magukat a nyirákiak sem. Az öreg Cinege leheveredett 68 II | találnák?~- Nagyon ki vannak õk az effélében tanulva. Tudjátok, 69 II | hogy tökkel ütött fejû.~- Az mondja, de nem annak! - 70 II | mondták azt a cirákiak, hogy az õ bírójuknak hét puszta 71 II | a szárnyát is. Oda volt az tûzve dísznek egy nagyon 72 II | nagyon dísztelen kalapra. Az a nagyon dísztelen kalap 73 II | kalap meg egy fiúcskának az arcára volt borítva, aki 74 II | bizonyosan nem királyfi. Az egész gúnyájában körülbelül 75 II | hajította el a múltkoriban az országúton, mert már nem 76 II | uraknak való volt.~Mák Máté az egyik, Ambrus Pál a másik 77 II | Kicsoda, te? A mátyás?~- Az, az, a Mátyás - mondta a 78 II | Kicsoda, te? A mátyás?~- Az, az, a Mátyás - mondta a gyerek. 79 II | kicsit megszeppent, hogy az álom kiment a szemébõl, 80 II | mosolyodott el a fiú -, az édesapámról.~- Mi közünk 81 II | derülten fordította oda az öreg bíróhoz, és mosolyogva 82 II | összecsapta a kezét.~- Ó, ez az oktondi! Megeszi az uraság 83 II | ez az oktondi! Megeszi az uraság madarát, és azt olyan 84 II | egyszerre a két bíró. Sugárzott az öröm az arcukon, látszott, 85 II | bíró. Sugárzott az öröm az arcukon, látszott, hogy 86 II | mindegy volt, nem sokat értett az egészbõl. Hanem azt gondolta 87 II | elõadja minden nemzetségét.~- Az anyám Borona Borbála volt. 88 II | ismertem édes szülémet, de az apám azt mondta, hogy az 89 II | az apám azt mondta, hogy az is errevaló volt.~A nyirákiak 90 II | eddig meg voltak dermedve az ijedtségtõl, mint télen 91 II | Hohó, eszem a lelked, az meg ciráki születés volt! 92 II | tetszett a mulatság nagyon. Nem az öreg Máknak, hanem a kis 93 II | kezeivel:~- Megmondta azt nékem az édesapám!~- Mit mondott 94 II | bíró a lompos bajusza alól.~Az apjára való emlékezés egy 95 II | Azt se tudják örömükben az én atyámfiai, hova tegyenek. 96 II | becsülete, azt mondta. Úgy igaz az. A mi gyerekünk vagy már, 97 II | megmutatjuk mi a nyirákiaknak, mi az a magyar becsület.~Azzal 98 II | Ez a mienk! Nyiráki ember az apja. Ránk bízta a fiát 99 II | Mák Máté megfog, meg van az fogva.~- Nem adom! - csikorgatta 100 II | adom! - csikorgatta a fogát az öreg. - Ciráki anyának fia 101 II | cirákiak, s mind körülfogták az öreg Mákot.~Különösen az 102 II | az öreg Mákot.~Különösen az lelkesítette fel õket, amit 103 II | falu becsületét!~Úgy volt az, mint a mesében, ahol a 104 II | vele. Vörösödött, kékült az istenadta a nagy rángatásban, 105 II | rángatásban, s hiába fordította az ijedt arcocskáját hol ide, 106 II | reszelõs hang. Olyan volt az, mint mikor valami nagyon 107 II | a szóra úgy szétpergett az emberlánc, mint a szakajtóból 108 II | szakajtóból kiöntött borsó. Az emberek meghökkentek: az 109 II | Az emberek meghökkentek: az ám, a madárról egészen elfelejtkeztünk! 110 II | mégiscsak jó helyen tartja az eszét az öreg Posztószél 111 II | jó helyen tartja az eszét az öreg Posztószél Antal, nemhiába 112 II | tanácsot is tudna adni! Hogy az uraság is megbéküljön, a 113 II | öreg Posztószél!~Szólt az arra is. Fél szemét hol 114 II | arra is. Fél szemét hol az egyik, hol a másik felekezeten 115 II | egyik se veszi hasznát. Az öreg Posztószél kiránt benneteket 116 II | talált gyereket. Tetszett az annak nagyon, hogy olyan 117 II | így nagyon jó lesz. Hanem az emberek nem mertek addig 118 II | mertek addig nevetni, míg az öreg meg nem nyugtatta õket;~- 119 II | Bízzátok azt énrám. Tudok én az urak nyelvén. Ne féltsetek 120 II | fiam is van, akire ráhagyom az uradalmam, de kire hagyja 121 II | nélkül megállani, ahogy az öreg kevélyen veregette 122 II | nyiráki oldalam!~Mikor már az örökbe fogadott fiával nekivágott 123 II | lecsípett egy szem kökényt az erdõszélben, de ki is lökte 124 III | apró lábával el ne maradjon az öreg koldustól. Úgy kocogott 125 III | épület - magyarázta a gyámapa az örökbe fogadott gyereknek. - 126 III | füvû kaszálók közé értek az erdõbõl, aztán gyepes legelõre, 127 III | ahol csak úgy nyüzsgött az ürge. Az öreg Posztószélt 128 III | csak úgy nyüzsgött az ürge. Az öreg Posztószélt nem sokba 129 III | dicséret! Szép kis szomszédok az ilyenek, akik mindig szanaszét 130 III | furcsa szomszédjai vannak az én új apámnak.”~A csordakútnál 131 III | hirtelen nagyot kanyarodott az országút, s nekivitt egy 132 III | fenyõfaerdõnek. Furcsa erdõ volt az nagyon. Nem azért, mert 133 III | egy õzike támaszkodott ki az útra, az is mintha kõbõl 134 III | támaszkodott ki az útra, az is mintha kõbõl lett volna 135 III | kisgyereken végigfutott a hideg.~Az a ház feketére volt festve. 136 III | tudott meglebbenteni. Be volt az rozsdásodva valahány. A 137 III | csak a Varjú-vár. Itt lakik az uraság.~Azzal fölkapott 138 III | uraság.~Azzal fölkapott az útszélrõl egy darab békasót, 139 III | mondja, hogy: hála istennek, az annyit jelent, hogy: itthon 140 III | jelent, hogy: itthon vagyunk! Az ám, de hol van itt az itthon?~ 141 III | vagyunk! Az ám, de hol van itt az itthon?~Jánoska nem látott 142 III | Innét hordták valamikor az agyagot Cirákra meg Nyirákra, 143 III | falát verték. Régen volt az, hé, még akkor az öreg Posztószélnek 144 III | Régen volt az, hé, még akkor az öreg Posztószélnek is azt 145 III | itt a vadvíz, és úr lett az egész darabon. Ennek a földnek 146 III | füttyentett egy hegyeset, mire az egyik gödörbõl kiugrott 147 III | Madzagnak hívják - mondta az öreg a gyereknek. S hogy 148 III | öreg a gyereknek. S hogy az ebállat meg ne sértõdjék, 149 III | megcsóválta a farkát, mint ahogy az illendõség kívánja, aztán 150 III | öcsém, bújj utána - biztatta az öreg a gyereket. - Ez a 151 III | Posztószél-kastély.~Bár az ilyen kastélyt másképp hívják 152 III | gyönyörûen a vadszeder. Szebb az minden tetõdíszítésnél, 153 III | esztendõben ingyen teremti az úristen.~A putrinak a többi 154 III | szép, nagy lapulevelekbõl.~Az asztal közepén helyes kis 155 III | kifúrott kobaktökben. De jó az nagyon, meg illik is a bokrétához. 156 III | amik maguktól teremnek az isten kertjében. Fehér békatutajból, 157 III | tudakold meg, mi jó lesz az ebéd - biztatta Jánoskát 158 III | ebéd - biztatta Jánoskát az öreg. - Úgy érzem, fordított 159 III | fordított kása.~A gyereknek az orrát is csiklandozta valami 160 III | pirított szalonnaillat. Az után indult el, s meg is 161 III | falából nyílt egy folyosócska, az egy másik verembe vezetett, 162 III | másik verembe vezetett, az volt a konyha. Az már nem 163 III | vezetett, az volt a konyha. Az már nem volt egészen betetejezve.~ 164 III | Középen volt a tûzhely, az is agyagból. Abban jól megállt 165 III | volt öklömnyi üregekkel. Az alsóbbakat az ürgék bérelték 166 III | üregekkel. Az alsóbbakat az ürgék bérelték ki, a felsõbbekben 167 III | velük élni békességben. Az ürgék rendesen beszolgáltatják 168 III | rendesen beszolgáltatják az árendát. Annyi búzát hazahordanak, 169 III | boldogul ilyen helyen más, csak az olyan világ árvája, mint 170 III | lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl, ahol 171 III | egyívású a Jánoskával.~- Ez az én kis unokácskám - mondta 172 III | nézte egymást, hanem aztán az öreg összeütötte a fejüket:~- 173 III | örüljetek hát egymásnak! Az ám, ni, hát a Buksi? Hogy 174 III | gyerek, most már ismered az egész Posztószél-családot - 175 III | Posztószél-családot - nevetett az öreg. - Áldhatod az Istent, 176 III | nevetett az öreg. - Áldhatod az Istent, hogy ilyen jó helyre 177 III | juthat akárki fia.~Ebéd után az öreg kibontogatott egy ásót 178 III | szerszámoskamra.)~- Minek lesz az, nagyapó? - tudakolta Veronka. - 179 III | mondta rá Posztószél. - Jó az isten, jót ad. Ne félj, 180 III | olyan éjszakája, mint ez az éjszaka. Ennyi szeretet 181 III | Angyalok néztek ki azokból az aranyablakokból, s lemosolyogtak 182 III | Még tán le is lebbentek az alvók fölé, s lengettek 183 IV | falu becsülete~Nagy szó az: a falu becsülete! Senki 184 IV | kéregetni.~Ellenben nagyon jó az, ha egy-egy kolduska van 185 IV | lobogót viszi, s összeszedi az alamizsna-krajcárokat sátoros 186 IV | várakozik a bérére otthon. Mert az is járt a közös koldusnak: 187 IV | koldusnak lenni! Hát még az a sok földi jó, amit a ciráki, 188 IV | faluval, azok is jól jártak ám az öreg Posztószéllel! Még 189 IV | koldusuk nem volt, mióta az eszüket tudják. Meglátszik 190 IV | valamikor. Addig is, míg az isten meg nem látogatta 191 IV | sok mindenféle csapásával.~Az elsõ az volt, mikor Csetverneken 192 IV | mindenféle csapásával.~Az elsõ az volt, mikor Csetverneken 193 IV | Úgy elszegényedett, mint az ujjam. A malom elpusztult, 194 IV | valami nyavalyája támadt, az elvitte a fél szeme világát 195 IV | egyebe a másik szeménél meg az ölbeli kis unokájánál.~No, 196 IV | Ahogy koldusnak szegõdött, az volt az elsõ dolga, hogy 197 IV | koldusnak szegõdött, az volt az elsõ dolga, hogy házat csinált 198 IV | hogy házat csinált magának az agyagosba, és gazdálkodni 199 IV | mindig jó helyen tartotta az eszét.~Ugyan hol? Hát a 200 IV | nem volt okos ember, de ha az a szájában volt, akkor kifogott 201 IV | pipa se. Nem is gyerekjáték az, amin most töri az öreg 202 IV | gyerekjáték az, amin most töri az öreg a fejét: hogy hogy 203 IV | volna. Jó neki nagyon, mert az ilyen nagy füstben a szúnyogok 204 IV | szúnyogok nem találják meg az embert. De a Buksi macska 205 IV | mert annak jó szeme van. Az már megjárta ma a gazdaságot. 206 IV | Hanem most már csak vedd föl az ünneplõ gúnyádat, mert most 207 IV | csizmát húzott, elõkereste az új szûrét, megkereste a 208 IV | Bizony most szükség lesz az észre!~A verem szájára nem 209 IV | közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj föl, 210 IV | van-e a mi fiunk?~- Te vagy az, Jánoska! - noszogatta Veronka 211 IV | Csakugyan Csitári uram volt az, két lovadmagával. Azonban 212 IV | közé, megállt a kocsival az országúton.~- Hoztam a mi 213 IV | csak a száját tátogatta. Az õ cókmókja? Hiszen nem volt 214 IV | õneki a rajtavalónál egyebe. Az se túlságosan.~- Márpedig 215 IV | bennünket.~Telides-teli volt az a kocsi gyereknek való gúnyával, 216 IV | utcában nem is jártam. No, az majd jó lesz másik esztendõre. 217 IV | a Csitári uram kezét, de az ráförmedt nagy mérgesen:~- 218 IV | meg, kislány, mondd meg az öregapádnak, hogy fölemelte 219 IV | s megvetõleg bökte meg az ostornyéllel a sok halomra 220 IV | subának örült a legjobban az egészben. Jaj, még szétszaggatja 221 IV | Jaj, még szétszaggatja az a haragos ember! Megfogta 222 IV | ez nekem, bácsi. Ezért is az isten áldja meg, aki küldte!~- 223 IV | Micsoda? - fortyant föl az ember. - De hát mi közük 224 IV | ezeket a király fia is, míg az orruk ki nem szakadt. Nini, 225 IV | dicsekedésbe. Elõ kellett venni az ingderékból a nagy fehérbabos 226 IV | kendõt hozni. Kidukál pedig az teneked. Mibe kötnéd másképp 227 IV | aztán a nyaka közé suhintott az egy lónak (fölért az két 228 IV | suhintott az egy lónak (fölért az két ciráki gébével), és 229 IV | két gyerek meg hozzálátott az ajándék holmik behordásához.~- 230 IV | embernek jut azs esébe. Az ilyesmi csak a Fütyü cigánynak 231 IV | volt, Jánoskának éppen csak az ujja hegye ment bele.~- 232 IV | vízparton egy öreg fûzfa, annak az alja volt a Posztószélék 233 IV | cigány ugyan erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt 234 IV | mint egy úr.~- Hát ismerte az édesapámat? - rezzent meg 235 IV | Nagyon szûkszavú ember az én apám.~- No, azs lehet, 236 IV | volna, nem sökött volna be az uraság kertjébe. Ha be nem 237 IV | Thurán Benedeknek. Erre ostán az uraság is megharagudott, 238 IV | nélkül is úgy elszelelt az apád, hogy sinét se látták 239 IV | Úgy szokta õ kifejezni az elkeseredését. És az most 240 IV | kifejezni az elkeseredését. És az most nagyon õszinte volt, 241 IV | is megfeledkezett, hogy az ürgekirály micisapkája is 242 IV | már belõle csinegefogót az öreg Postósél csimbora! 243 IV | de még annál is többet ér az, ahogy Posztószél számot 244 IV | megyek innen, míg nem látom az urat. Sorom van vele. Nem 245 IV | vénség. Azért álljon félre az útból, mondom én, s azzal 246 IV | végét. De húzott ám magával az öreg ugyancsak! Nem telt 247 IV | idõ, már akkor ott álltam az úr elõtt.~ - Tudom, tüzselte 248 IV | a madár - förmedt rám -, az unokám madara?” - Ehol-e - 249 IV | belõle, mikor rábukkantam az erdõn. Hát behozom, mondok, 250 IV | Hát behozom, mondok, hogy az ártatlanok ne szenvedjenek 251 IV | szenvedjenek helyette, mert, mondok az ártatlanok sanyargatása 252 IV | sanyargatása nagy vétek az Isten elõtt. Azért õ mindig 253 IV | megrázott: „Honnan ismered te az Isten szándékait, öregember?” - 254 IV | közé. De hiszen megvívott az azokkal, s mire kiértem 255 IV | hallotta, aztán sorra járta az egész családot. Mindenkinek 256 IV | Fütyü is a macskát, hanem az mindjárt fölszaladt a fûzfára, 257 V | hegyében fekete varjak, ezek az örökkön gyászban járó madarak.~ 258 V | levelû, szúrós kaktuszok. Az az öregember, aki köztük 259 V | levelû, szúrós kaktuszok. Az az öregember, aki köztük lomhán 260 V | s a bajusza ritkaságát az pótolja, hogy még a homlokán 261 V | mint a sündisznónak. Ennek az eleven kaktusznak a neve 262 V | volna, s egy személyben õ az elsõ Madzagja a Varjú-várnak. 263 V | vagy halasztásért könyörög.~Az elsõ járatban levõt átereszti 264 V | lehorgasztott fejjel, mintha az orra hegyénél különb látnivaló 265 V | beköltözött a kastélyba. Az most az uraság jobb keze. 266 V | beköltözött a kastélyba. Az most az uraság jobb keze. Megnézésre 267 V | Csupa pocak és csupa száj. Õ az egyetlen eleven ember a 268 V | egyébnek egy nagy majornál. Az inasokkal, a cselédséggel 269 V | beszél, mint hajdanában az igásbarommal.~Nem lehet 270 V | igásbarommal.~Nem lehet tudni, hogy az uraságnál azért van-e olyan 271 V | mert olyan alázatos szolga. Az uraság elõtt úgy meghunyászkodik, 272 V | Még olyan hatalom se, mint az idõ.~- Mit akarsz, Harkabusz? - 273 V | akarsz, Harkabusz? - kérdi az ispánt. A beszédje kemény, 274 V | földeket elvette a víz. Az emberek egy kis kíméletet 275 V | meghordja a földet iszappal, és az attól kövérebben terem.~- 276 V | a részgabonát. Sok benne az ocsú.~- Vissza kell õket 277 V | Miért?~- Azt mondja, elvette az Isten az urát. Magára hagyta 278 V | mondja, elvette az Isten az urát. Magára hagyta öt gyermekével.~- 279 V | Beszéljen a jó istennel...~Az úrnak valami keserûség reszket 280 V | szót, mert észrevette, hogy az úr elunta a beszédet. Kotródott 281 V | Kotródott is kifelé, háttal az ajtónak.~A nagy úr pedig 282 V | mikor a kasznár kisuttyant az ajtón, megroskadt, mint 283 V | fölött a ház fölött megállott az idõ, csak a szú percegése 284 V | hallott semmit. Benyitott az utolsó terembe. Az már nem 285 V | Benyitott az utolsó terembe. Az már nem is terem volt, csak 286 V | aranyos rendetlenségében. Az egyik sarokban egész ménes 287 V | törött kis hegedûnek a nyaka. Az ablakon, az egész kastély 288 V | hegedûnek a nyaka. Az ablakon, az egész kastély egyetlen lefüggönyözetlen 289 V | csipetke odaszáradt lekvár. Az ajtóval szemben a falnál 290 V | többi szobában berétegzett az mindent.~A magános öregember 291 V | a kis cipõcskétõl kezdve az ablakon levõ kéznyomig sorra 292 V | megkérdezte ezt attól a képtõl. S az a kép egyre csak mosolygott, 293 VI | Annál jobban megáldotta az isten az öreg Posztószél 294 VI | jobban megáldotta az isten az öreg Posztószél koldust. 295 VI | futtatta be. Olyan lett az egész földház, mint valami 296 VI | kettõs haszon volt belõle. Az egyik az, hogy a keszegek 297 VI | haszon volt belõle. Az egyik az, hogy a keszegek megették 298 VI | szúnyogtojásokat, a másik az, hogy Posztószél egész nap 299 VI | úr vagyok én. Fölváltott az unokám a mesterségben. Most 300 VI | itthon pipázhatok napszámra.~Az bizony, mégpedig otthon 301 VI | és vetett bele dohányt az öregnek, répát, petrezselymet 302 VI | se kéregetni, mert ahhoz az egyhez nem volt neki ügyessége, 303 VI | voltak rászorulva. Ahol az õ furulyája megszólalt, 304 VI | a kisborjún. Megdörgölte az orrát varádicsgyökérrel, 305 VI | palánk deszkáját leszakította az éjszaka a szél. Azt mindjárt 306 VI | nagyon szépen:~- Fizesse meg az isten, Jánoska! Ugyan jó, 307 VI | Imrééknél nagybeteg volt az öregasszony, s annyit nyûgösködött, 308 VI | annyit nyûgösködött, hogy az egész háznépnek nem volt 309 VI | neki a jó istenrõl, míg az öregasszony elcsendesedett.~- 310 VI | a kezébe nyomta a karajt az utcaajtóban ácsingózó Sándorkának, 311 VI | utcaajtóban ácsingózó Sándorkának, az majd nem tudott örömében 312 VI | Hallotta, hogy sokat köhécsel az eladó lányuk, mióta a szüreten 313 VI | fodormentalevet, nem ért az semmit. Hát ahogy betoppan 314 VI | kicsit a hátát, odaütögeti az orrát az orrocskájához: „ 315 VI | hátát, odaütögeti az orrát az orrocskájához: „Nosza, pisze, 316 VI | gyíksárkánynak, s olyan nevetõs lett az arca, mint a kinyílt napraforgó. 317 VI | elfelejtettünk. Hát kit áldana az édesanya, ha nem azt, aki 318 VI | tudja altatni!~- Ó, hogy az isten áldja meg még azt 319 VI | amelyikben ez a fiú termett, ahol az a mátyásmadár kikelt! - 320 VI | kikelt! - hányta a kezét az ég felé az asszony.~Már 321 VI | hányta a kezét az ég felé az asszony.~Már erre Jánoska 322 VI | köszönhetünk téged, hogy az elveszett.~- No, ugyan - 323 VI | Nemcsak a jó szívéért, hanem az éles eszéért is, amelyik 324 VI | fogott, mint a borotva. Ha az õ esze szét nem vágja a 325 VI | azonban nem tûrhette, hogy az õ malaca ciráki zabon gyarapodjon ( 326 VI | bicegõ létrát lökte meg, az félrebillent, s Hamar András 327 VI | nyakába esik Dúl Mártonnak, ha az a ciráki emberhez illõ ügyességgel 328 VI | Mártonnak pedig megvolt az az öröme, hogy amannak a 329 VI | Mártonnak pedig megvolt az az öröme, hogy amannak a létrája 330 VI | szívesebben esett volna az emberre, mint a malacra, 331 VI | bele volt keveredve a pörbe az utolsó béreslegényig, tán 332 VI | ítélete szerint.~- Nem ér az semmit - legyintett Jánoska, 333 VI | is kicsi.~S ekkor történt az a nevezetes eset, hogy a 334 VI | létrát úgy, hogy Dúl Márton az õ nyakába essen, és úgy 335 VI | két panaszos ember erre az ítéletre, és soha többet 336 VI | többet eszükbe nem jutott az igazságukat keresni. Mák 337 VII | vasárnap délután, ahogy az öreg fűzfa alatt heverészett 338 VII | gazdáját, úgy gubbaszkodott az, mint valami túzok. Azért 339 VII | kendővel a homlokra kötve az kiszívja a forróságot a 340 VII | sütik nekem a kenyeret, az isten áldja meg őket. Hanem 341 VII | tudna tenni. Vériben van már az a magyar embernek, hogy 342 VII | szomszédjával. A gyerek megtanulja az apjától, s nagyon szégyellne 343 VII | Nincs, nincs! - cincogták az öreg csencsegék.~- Csinos, 344 VII | csinos! - próbálgatták az egyetlen szavukat a fiókák 345 VII | ebben el is múlt, hanem az öreg Posztószél iszonyú 346 VII | gondolkozik, hogy milyen jó volna az, ha fügével volna kikavicsolva 347 VII | fügével volna kikavicsolva az út, és fehér-sárga cukorból 348 VII | szárnya megnő! - aggóskodott az öreg. - Pedig nem utolsó 349 VII | ért hozzá. Olyan kenyér az, amit senki se akar kivenni 350 VII | amit senki se akar kivenni az ember kezéből.”~Szinte megörült, 351 VII | hiszen mégiscsak gyerek az, szeret játszani.~Egyszer 352 VII | csinálni madártollból is, de az nagyon vékonyan fogna a 353 VII | magától is kitalálta, hogy az a piros lé a tök száraz 354 VII | száraz héjában tinta.~- Az biz ez. Ennek a cigánymeggynek 355 VII | kicsit elszomorodott.~- Az édesanyámat én nem is ismertem. 356 VII | Meghalt még ölbeli koromban. Az apám meg nem ért rá velem 357 VII | akkor én megbetegedtem, az apám beadott a kórházba. 358 VII | egy szegedi hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre. 359 VII | hogy nincs itten iskola?~- Az már nem az én eszemhez való, 360 VII | itten iskola?~- Az már nem az én eszemhez való, fiam. 361 VII | mindjárt azt mondták, hogy az olyan bolt, ahol forintjával 362 VII | ahol forintjával veszik az észt a nyirákiak, azért 363 VII | betoppant Fütyü cigány. Az elõl el kellett kapni a 364 VII | édes mézseim, tán elment az esetek mióta nem jártam 365 VII | rimánkodott, hogy írja fel az õ homlokára a nevét.~Mire 366 VII | homlokára a nevét.~Mire volna az jó teneked, öreg Fütyü? 367 VII | gondolja rólam, hogy én vagyok az uraság, és nem gyõzsöm ségyellni 368 VII | elolvasni senki, hacsak az ürgék nem, azok meg úgyis 369 VII | ki Jánoska, de azt csak az láthatja meg, aki kijön 370 VII | azt Veronka, mikor betelik az esztendeje a Jánoska idekerültének, 371 VII | mikor Fütyü begyömöszölte az iszákjába a kolbászt. Elõbb 372 VII | megkezdõdött a csincsésben az iskola. A gyerekeknek roppant 373 VII | volna valaha igazi iskolát, az nekik nem tetszik meg annyira, 374 VII | rekesztette be õket négy fal: az ég kristálykupolája borult 375 VII | traktálta meg a fiúkat. Jó étel az annak, aki szereti.~S egész 376 VII | betûnek jobb felé van-e az ábrázata vagy bal felé. 377 VII | Annuska le is akarta rajzolni az ujjával a kocsiút porába, 378 VII | utánuk, míg bele nem vesztek az este violaszín fátylába, 379 VII | morzsákat is összeszedegette az asztalról, s megnyalogatta 380 VII | Veronka, ne, Jánoska!~- Hát az már megint hol ragadt a 381 VII | hogy csupa vadkukoricsa.~- Az ám, mégpedig sülve!~- Nem 382 VIII| Karácsonyest a putriban~Abban az esztendõben pedig nagyon 383 VIII| fagyott a föld. A kapát, az ekét nem eresztette magába. 384 VIII| szõlõk takaratlan maradtak, az õszi szántásra gondolni 385 VIII| csiki szûrrel ellátva, mint az égi madarak, vége szakadt 386 VIII| A putrinak ugyan megvan az a jeles tulajdonsága, hogy 387 VIII| tudományt. Mihez értsen, ha még az idõhöz sem, aki kijárta 388 VIII| mért bújnak le olyan mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy 389 VIII| mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót jelent? 390 VIII| nagy makktermés jót jelent? Az is tudni való, hogy mikor 391 VIII| tisztán tündöklik, mint az idén, sokan elcsúszkálnak 392 VIII| farkaspókot a tûzhely hasadékában? Az is azért jött be, mert nem 393 VIII| hogy pattog a nád? Tudja az, hogy mit sirat. De még 394 VIII| hogy mit sirat. De még az én lábam csontja se hiába 395 VIII| Jánoska nem sokba vette az ilyen beszédeket. Sokkal 396 VIII| cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.~Egyszer 397 VIII| erdõkbõl lecsavargott valahogy az alföldre. No, ide egészen 398 VIII| helyre jött szegény. A Madzag az öreg fûzfa tövében találta 399 VIII| legnagyobb öröme mégiscsak az volt, ha a Buksit összeveszejthette 400 VIII| rántotta meg a farkát úgy, hogy az egyszerre talpra pattant.~- 401 VIII| kenyeres pajtásából, ha az meg a körmeivel nem kérdezné 402 VIII| csak a kéménye látszik ki, az feketéllik ki a nagy fehérségbõl. 403 VIII| nagy fehérségbõl. Olyan az egész, mint egy nagy sírdomb, 404 VIII| eloltották, mert fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység 405 VIII| ezeknek a betlehemi csillag!~Az ám, a betlehemi csillag! 406 VIII| neki aranycsillagot. Aztán az angyal elkezdett kisebbedni, 407 VIII| a csillagba, s már akkor az se csillag volt, hanem labda. 408 VIII| levegõben, s mire visszatette az ágyacskájába, akkor már 409 VIII| hanem a Fütyü cigány.~- Az volt a legkülönösebb - mesélte 410 VIII| mikor a mátyás megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy 411 VIII| szerette emlegetni. Nem is való az, különösen karácsony estéjén.~ 412 VIII| hogy õ meg otthon járt az éjszaka a malmában, mikor 413 VIII| borzongással.~- Róka lehet az csak, cselédem - nyugtatta 414 VIII| cselédem - nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs 415 VIII| Varjú-várba. Nem is farkas már az õ nevük, hanem Harkabusz 416 VIII| lobbantotta a mécses kanócát. Bíz az elég nehezen ment, mert 417 VIII| kormos kezével végigsimogatta az ábrázatát. Csak a foga villogott 418 VIII| helyben Posztószél -, csak az a kár, hogy elõbb nem jöttél. 419 VIII| a mézes fokhagymából, se az olajos káposztából.~Pedig 420 VIII| olajos káposztából.~Pedig az mind a kettõ igen nevezetes 421 VIII| szánta a szilvát, hanem azért az elsõ szóra odatette a tálat 422 VIII| Fütyü bácsinak baja legyen az étvágyával! Ki venné azt 423 VIII| míg azt a nagy tál szilvát az utolsó szemig a gallérja 424 VIII| Posztószél. Veronkának szólt az, akit egy kicsit elszomorított, 425 VIII| Posztószélnek se volt több annál az egynél, akit mindig a szájában 426 VIII| azért feküdt biz õ oda, mert az legközelebb volt a tûzhelyhez.~ 427 VIII| Posztószél pedig takaródzónak az ünneplõ szûrét. De Fütyü 428 VIII| belõlem. A kéményen át beesett az esõ, és kiöntött a helyemrõl, 429 VIII| saladhatok a kulcsomat keresni.~- Az esõ, Fütyü? Félrebeszélsz 430 VIII| te, Fütyü. A fejedbe ment az aszalt szilva.~De biz esõ 431 VIII| szilva.~De biz esõ volt az, valóságos felhõszakadás. 432 VIII| szájába, és kikémlelõdött az éjszakába. Nyoma se volt 433 IX | befûtötte a földet, hogy az egyszerre tavaszt érzett.~ 434 IX | egyszerre tavaszt érzett.~Az új esztendõ elsõ heteiben 435 IX | szegény embernek ez volt az elsõ öröme. A drága száraztakarmányt 436 IX | száraztakarmányt nem kellett feletetni az utolsó szálig.~A másik az 437 IX | az utolsó szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ 438 IX | szántásokat. Ha jó idõt ad az isten, már tán pünkösdre 439 IX | sütni a kalácsot. Ebben az esztendõben nyilván kétszer 440 IX | fecskék is korábban hazajöttek az idén egy-két héttel, s mégis 441 IX | most egyszerre virított az ibolyával, s a pipacs utolérte 442 IX | szokott hordani, s abban az idõben, mikor máskor még 443 IX | Nagy úr lehet még ez az idén, gyermekeim!~Hogy milyen 444 IX | hogy Harkabusz fölemelte az árendát. De legjobban abból, 445 IX | De legjobban abból, hogy az idén még azt is zúgolódás 446 IX | Nyirákon is, hogy ennek az évnek is az uraság fölözi 447 IX | hogy ennek az évnek is az uraság fölözi le a hasznát. 448 IX | nemigen beszélgetnek már az emberek egyébrõl, csak arról, 449 IX | harmatocska sem. Egyszer az is meggondolta magát és 450 IX | szomjas föld hullása percében.~Az emberek már nem tudtak éjszakánként 451 IX | felhõk nélkül villámlott az ég alján. Azt szokták mondani 452 IX | nem tudjátok még ti, mi az a szárazság! Még most csak 453 IX | Még most csak ti kéritek az esõt, buzgó énekszóval, 454 IX | énekszóval, alázatos imádsággal az istenházában: nyissa meg 455 IX | istenházában: nyissa meg az egek csurgóit, mert a földi 456 IX | Reszegébõl ivott mind a két falu, az ember együtt az oktalan 457 IX | két falu, az ember együtt az oktalan barommal.)~Egyszer 458 IX | zsibongás támadt a levegõben az aszalódó kalászok, a pörkölõdõ 459 IX | zizegésétõl. Nem hallatszott föl az égbe az se.~A fák sírásával 460 IX | hallatszott föl az égbe az se.~A fák sírásával összevegyült 461 IX | szomjas barmok bõgése és az égi madarak ijedt lármája. 462 IX | Azok, akiknek a szárnyára az van írva a Biblia szerint, 463 IX | utánuk. Fölettek azok mindent az utolsó fûszálig, az utolsó 464 IX | mindent az utolsó fûszálig, az utolsó falevélig. Akkor 465 IX | mikor odaért a putrihoz. Az öreg fûzfa is elunta az 466 IX | Az öreg fûzfa is elunta az életét, csak a száraz karjait 467 IX | száraz karjait nyújtotta az ég felé. A csincsés is odább 468 IX | szökött, abból is kiszáradt az élet. Csak a fekete gödrök 469 IX | beszél. A sáska még nem az utolsó láncszeme az isten 470 IX | nem az utolsó láncszeme az isten haragjának. Azután 471 IX | hívnak, hogy: éhínség. Ez az ostorban a suhogó.~Addig 472 IX | abból lehet kenyeret sütni. Az jó az embernek is meg az 473 IX | lehet kenyeret sütni. Az jó az embernek is meg az állatnak 474 IX | Az jó az embernek is meg az állatnak is, csak az a kár, 475 IX | meg az állatnak is, csak az a kár, hogy nem szabad vele 476 IX | szabad vele jóllakni. Egy az, hogy akkor beteg lesz tõle 477 IX | hogy akkor beteg lesz tõle az ember, a másik az, hogy 478 IX | lesz tõle az ember, a másik az, hogy akkor nagyon korán 479 IX | megtiltotta a makkszedést az urasági erdõben. Nem a parasztnak 480 IX | parasztnak teremtette azt az isten.~Ekkor aztán elkövetkezett 481 IX | Ekkor aztán elkövetkezett az a sírni-nevetni való állapot, 482 IX | sírni-nevetni való állapot, hogy az emberek eljártak koldulni 483 IX | eljártak koldulni a koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta 484 IX | volt már személyválogatás az emberekben. „Én is koldus, 485 IX | csúfolódva kavarta föl a szél az égre. A rekedten bõgõ állatok, 486 IX | szándék hajtotta oda, csak az ösztön: hátha itt kap valamit.~ 487 IX | Sugárkévéi megnyújtották az emberek árnyékát, mely óriási 488 IX | vetõdött ki a homokra. S akkor az egyik árnyék hirtelen meglengett, 489 IX | kinyújtott karjával:~- Felhõ!~Az emberek talpra szökkentek, 490 IX | és kitárták a karjukat az égi csoda felé. Felhõ, felhõ!~ 491 IX | megérezték, hogy itt tor készül az õ számukra.~Az emberek csüggedve 492 IX | tor készül az õ számukra.~Az emberek csüggedve hullottak 493 IX | fáradt szemüket emelték az égre. Várták azt a jótékony 494 IX | Hiszen csapása már úgy sincs az istennek, ami még hátra 495 IX | pontos ember nagyon, azt az ellensége se tagadhatja. 496 IX | ellensége se tagadhatja. Ha az õ kiskönyvébe az van beírva, 497 IX | tagadhatja. Ha az õ kiskönyvébe az van beírva, hogy holnap 498 IX | annak meg is kell lenni. Ami az istené, az az istené, ahhoz 499 IX | kell lenni. Ami az istené, az az istené, ahhoz õneki semmi 500 IX | lenni. Ami az istené, az az istené, ahhoz õneki semmi