Rész

 1 II  |           látni, annak mind Thurán Benedek a gazdája. S ahány ember
 2 II  |        Harapós még ez, akár Thurán Benedek. No, majd megszelídül, ha
 3 V   |         jókedv pintyõkéi?~A Thurán Benedek kastélyába persze nem lehet
 4 V   |    méltóságosabbnak tetszik Thurán Benedek. Szép, nagy, deli öregúr,
 5 V   |            hogy csetverneki Thurán Benedek emelt fejét semmi a világon
 6 V   |        vagy te, csetverneki Thurán Benedek!~
 7 XI  |          szép fehér öregúr: Thurán Benedek.~- Kik vagytok ti? Mit kerestek
 8 XI  |       nagyobb, mikor másnap Thurán Benedek meglátta Harkabuszt, és
 9 XII |            beszél az a kép?~Thurán Benedek, amióta az unokáját elvesztette,
10 XII |            mosolygott, hogy Thurán Benedek letörülgette a könnyeit.
11 XII |    rámákból: - Mi dolog ez, Thurán Benedek? Mért eresztetted be hozzánk
12 XII | nyitogatott volna. És akkor Thurán Benedek mindjárt kiadta a parancsot
13 XII |     foszladozik az árnyék a Thurán Benedek lelkében is. Már nem szégyelli,
14 XII |          visszazuhant, mert Thurán Benedek megkapta a lábát. Ott állt
15 XII |         Még pipálni is tud.~Thurán Benedek erre eleresztette a madarat.
16 XII |       kevesebb idõt töltött Thurán Benedek a képpel. Annál többet a
17 XII |       olyanokat csetverneki Thurán Benedek.~Micsoda, hát még a szegény
18 XII |           Azon lesett be valamikor Benedek úr a szobában játszogató
19 XII |        Egyszer benéztek oda, mikor Benedek úr a kertben sétálgatott. (
20 XII |             Arról tudta meg Thurán Benedek, hogy odabent jártak, s
21 XII |            akkor tebelõled, Thurán Benedek? Megint az a magános öregember,
22 XII |           szomorúsággal.~És Thurán Benedek szót fogadott. Ott a kép
23 XIII|          vargának lova van.~Thurán Benedek pedig odaállt az ágy elé,
24 XIII|       ember, én vagyok az a Thurán Benedek, aki téged földönfutóvá
25 XIII|        Ember! - hördült fel Thurán Benedek. Volt abban a szóban harag,
26 XIII|        áldassék - simogatta Thurán Benedek a fiúcska könnyes orcáját.~
27 XIII|        olyan, mint amilyent Thurán Benedek szokott csókolgatni a hátulsó
28 XIII|           a készítõmestere. Thurán Benedek megszorította neki a kezét,
29 XIII|          útjai - sóhajtotta Thurán Benedek. - Az õ akarata volt, Jánoskám,
30 XIV |          ütõdik senki, hogy Thurán Benedek ilyen nagy szeretettel van
31 XIV |            és Buksi ott dorombol a Benedek úr ölében. És nagyon csudálkozó