Rész

 1 II  |   mátyásnak, hanem a szárnyát is. Oda volt az tûzve dísznek egy
 2 II  |        szemét derülten fordította oda az öreg bíróhoz, és mosolyogva
 3 II  |        Hohó, atyámfiai! - horkant oda Ambrus Pál. - A mi fiunkat
 4 II  |          arcocskáját hol ide, hol oda. Hja, nem gyerekjáték a
 5 III |         ugrott most a vállamra?~- Oda van vadászni - mondta Veronka.~
 6 IV  | hurcolkodással, ha a jó szerencse oda nem gurítja Fütyü cigányt.
 7 IV  |          mézses csíkot! - köszönt oda hozzájuk. - No, mire végzsitek?
 8 IV  |           édes mézsem - nyújtotta oda Jánoskának. - Azs uraság
 9 IV  |           nyári ebédlõje. Most is oda heveredtek, várva a delet.
10 IV  |       mint Fütyü cigány - vetette oda Posztószél. - Úgy láttam
11 VI  |         aki befogja õket. A gazda oda volt kapálni, a legény fiú
12 VI  |     osztoznak, ha egyszer Jánoska oda nem vetõdik a Reszege partjára,
13 VI  |   tapasztani, Hamar András hajtsa oda a malacát, és lökje meg
14 VIII|     száján.~- Jaj, farkas! - bújt oda Posztószélhez Veronka félõs
15 VIII|           csak azért feküdt biz õ oda, mert az legközelebb volt
16 IX  |       ellenséges szándék hajtotta oda, csak az ösztön: hátha itt
17 IX  |        nap van holnap.~Az emberek oda se hallgattak. Õk már igencsak
18 IX  |  Jánoskának is. Veronka kiszaladt oda, ahol a kert volt valaha,
19 XI  |            Veronka dideregve bújt oda Jánoskához.~- Jánoska, én
20 XI  |          hegyét.~- Bácsi - lépett oda Jánoska -, látszik az ábrázatáról
21 XI  |          üzent öregapó! - szaladt oda ujjongva Veronkához. Õk
22 XII |           szíve helyén, és szinte oda se figyelve biztatta a gyereket:~-
23 XII |     ki-kitörõ zokogása.~- Gyerünk oda, nézzünk be - vett erõt
24 XII |       csakugyan. Egyszer benéztek oda, mikor Benedek úr a kertben
25 XII |           Mert most már leszokott oda is; nagy öröme telt benne,
26 XII |          koldus csak most fordult oda az öreg földesúrhoz:~- Uram,
27 XIII|              Apám, apám! - ugrott oda Jánoska félig sírva, félig
28 XIII|           Isten.~Erre a szóra ért oda a két öregember. A két nagyapó.
29 XIII|          kapta. Lecsitultan szólt oda Csicsmárnak:~- Beszélj,
30 XIV |     boldog mosolygással koccintja oda poharát az övéhez:~- Ne