Rész

 1 I   | elmosolyodott, s megesett a szíve a sok ijedt emberen, a sírásra
 2 I   |             szeri, se száma annak a sok bolondságnak, amit ez a
 3 II  |             Igaz, õvele magával nem sok baj volna. Csetverneki Thurán
 4 IV  |            a nagy fényességnek van. Sok koldus csak olyan helyen
 5 IV  |            helyen tud megélni, ahol sok a módos ember. De ahol mindenki
 6 IV  |       koldusnak lenni! Hát még az a sok földi jó, amit a ciráki,
 7 IV  |             isten meg nem látogatta sok mindenféle csapásával.~Az
 8 IV  |            a békák azt a töméntelen sok papucsot. Most nem akar
 9 IV  |         bökte meg az ostornyéllel a sok halomra hányt holmit.~-
10 IV  |       emezek pedig eltakarították a sok egyet-mást. Jutott belõlük
11 IV  |              mondtam én erre -, hát sok beszédem van a jó Istennel.
12 V   |          nem volna kerek e világon.~Sok dolga különben nincsen neki,
13 V   |             behozták a részgabonát. Sok benne az ocsú.~- Vissza
14 V   |              S azon a képen, azon a sok szétszórt holmin sehol egy
15 VII |          fába vágtad a kis fejszét. Sok dohányt kifüstöltem én már
16 VII |             öreg Posztószél iszonyú sok füstmacskát kieresztgetett
17 VII |           gyõzsöm ségyellni magam a sok kösöngetés miatt, írd ki
18 IX  |            esztendõ elsõ heteiben a sok beistállózott jószágot már
19 IX  |            alig gyõzte hova rakni a sok turbolyagyökeret, a tömérdek
20 IX  |         Félted a mesterséged, ugye? Sok les azs idén a kolduló ember,
21 IX  |         éhes, kopasz nyakú állatok. Sok mérföld messzeségben megérezték,
22 X   |            azért nem menekszik az a sok koldus az õ keze alól!~Nem
23 X   |         hogy meghálálja nektek, ami sok jót az öregapánkkal tettetek.
24 X   |        csendesen mind a ketten, s a sok ember közt nem akadt egyetlenegy
25 XI  |        behozta a vacsorát. Volt ott sok mindenféle ételmaradék,
26 XII |           hogy hol veszi magát az a sok itthonos virág a virágtalan,
27 XII |      Jánoska bizonykodik, hogy ez a sok virág mind az õ jókedvének
28 XIII|          tudtam, hogy nekem már nem sok idõm van hátra. Hogy merjek