Rész

 1 I  |         Napáldozat táján mind a két falu népe odakint nyüzsgött a
 2 I  |             diák a felelet:~- Híres falu Nyirák: vagyon benne diák!~
 3 I  |         bolondságnak, amit ez a két falu ráköltött egymásra. Könyvet
 4 I  |       amitõl csak úgy hangzik a két falu. Bizony elmenne szegénykéknek
 5 I  |             ijedelem fogta el a két falu népét, mint amilyen a kalitkában
 6 I  |            tátogatta a száját a két falu.~- Ejnye, no - mordult rá
 7 II | fecskeporontynak. Így kívánja azt a falu becsülete.”~- Micsoda? -
 8 II |          csattant föl Mák Máté. - A falu becsülete, azt mondta. Úgy
 9 II |      Gyertek, emberek, ne hagyjuk a falu becsületét!~Úgy volt az,
10 II |              Hja, nem gyerekjáték a falu becsülete!~Szerencséje volt
11 II |            Antal, nemhiába hogy két falu koldusa! Hát még ha tanácsot
12 II |              ne mondjátok, hogy két falu tart egy koldust, egyik
13 III|          jót ad. Ne félj, kiruház a falu becsülete!~Rég nem volt
14 IV |                               IV. A falu becsülete~Nagy szó az: a
15 IV |            becsülete~Nagy szó az: a falu becsülete! Senki se tudta
16 IV |             Arra szegény volt a két falu, hogy külön-külön koldust
17 IV |         Arra mindig vigyázott a két falu, hogy a koldus csendes,
18 IV |       öregapádnak, hogy fölemelte a falu a fizetését. Ezután minden
19 VI |              Mivel pedig mind a két falu bele volt keveredve a pörbe
20 VI |          nevezetes eset, hogy a két falu bírója egy véleményen volt.
21 VII|           összebékül, mint ez a két falu egymással. Nem született
22 VII|      értették, hogy nincs mód a két falu összebékítésére.~Ez ebben
23 IX |         Reszegébõl ivott mind a két falu, az ember együtt az oktalan
24 IX |         Most már odaköltözött a két falu a putri mellé. Megfért már
25 IX |             Hát kend mióta lett két falu szószólója?~- Én vagyok
26 X  |         egy-egy gyereket mind a két falu. Azok mához egy esztendeig
27 XII|            hinni, hogy a két koldus falu megszán egy kis csavargó
28 XII|              meg rá híva mind a két falu. Hadd egyenek, szegények,