Rész

 1 II  |     szíve, az kõbõl is volt neki mindig.~Hanem azért tud, hall,
 2 II  |      hogy csak úgy csattant. Mák mindig nagyon okos ember hírében
 3 III |      szomszédok az ilyenek, akik mindig szanaszét csavarognak. Hát
 4 IV  |     városkában, mint Csetvernek, mindig akad egy-egy elszegényedett
 5 IV  |       lelkének hová lennie.~Arra mindig vigyázott a két falu, hogy
 6 IV  |   kalácsért tanácsot. A tanácsra mindig szüksége van a szegény embernek,
 7 IV  |   szegény embernek, s Posztószél mindig jó helyen tartotta az eszét.~
 8 IV  |  Bizsonyosan elvitték azs ürgék. Mindig hallottam azs édesanyámtól,
 9 IV  |       sivin. Ast besélik, azsóta mindig azs egyetlenkét siratja.
10 IV  |          az Isten elõtt. Azért õ mindig megfizet, ha késõn, ha korán.
11 IV  |    viaskodott egyszerre.~A Buksi mindig döfött egyet a gazdája lábszárán,
12 V   |        rajta, hogy világéletében mindig csak parancsolt.~- Nagyságos
13 V   |      csattanós piros szájacskája mindig úgy látszott, mintha mondani
14 VI  |        cigánynak tistel a világ. Mindig ast hallottam a sülémtõl,
15 VI  | Csitáriéknál másfél álló óra óta mindig visított a legkisebb gyerek.
16 VII |           becsületes, jó emberek mindig osztoznak egymással.~De
17 VIII|       több annál az egynél, akit mindig a szájában hordott. Hogy
18 IX  |  szárazság szálláscsinálójuk, õk mindig a sarkában járnak, és soha
19 IX  | keményebb fábul van faragva. Ázs mindig feltalálja magát. Látod,
20 XI  |         két kis macskának ezután mindig az én asztalomnál terítsetek?
21 XII |          hancúrozik a termekben, mindig azt gondolom, teveled kergetõdznek.
22 XII |         azt hajtogattam én neked mindig, hogy találd meg a szíved.
23 XII |      neki, hogy a kapu nyitva, a mindig zárt kapu! Nem veszi észre,
24 XII |         mellett, mikor Vendel, a mindig mogorva Vendel vidáman kurjant
25 XIII|       hátamon cipeltem magammal. Mindig aludt szegényke, s ahogy
26 XIV |          csupa szem volnék, hogy mindig ezeket a gyerekeket nézhetném -
27 XIV |          Hiszen együtt vannak õk mindig. Együtt járják a falukat,