Rész

 1 I   |       s levett kalappal tekint föl a tiszta kék magasba, ahonnan
 2 I   |       hozzátok vissza! - kapta föl a fejét a hajdú. - Az uraság
 3 II  |    Most már tinektek le is út, föl is út. Ha egy rongyos madarat
 4 II  |            Micsoda? - csattant föl Mák Máté. - A falu becsülete,
 5 IV  |       Hanem most már csak vedd föl az ünneplõ gúnyádat, mert
 6 IV  |        verem szájára nem tette föl a fûzfavesszõbõl font ajtót.
 7 IV  |  Jánoska csakugyan arra ébredt föl, hogy ugat a Madzag kegyetlenül,
 8 IV  |     ránt az inge ujján.~- Kelj föl, kis gazda, téged keresnek!~
 9 IV  |        még ez is suba? - kapta föl a földrõl a molyette bõrgúnyát.~
10 IV  |  küldte!~- Micsoda? - fortyant föl az ember. - De hát mi közük
11 IV  |     kapujába, és ast kajabálta föl azs ablakba, hogy drága
12 VI  |      meg már Dúl Márton álljon föl a létrára a háza végét tapasztani,
13 VII |    kapni a tökkalamárist, mert föl akarta hajtani.~- Hej, édes
14 VIII|        csak akkor fohászkodott föl:~- No, édes mézseim, kicsi
15 VIII|        ezsen a jó helyen, hogy föl ne ébrednék tavaszig, mint
16 VIII| hajnaltájban mégis arra ébredt föl a família, hogy Fütyü féllábon
17 IX  |   zizegésétõl. Nem hallatszott föl az égbe az se.~A fák sírásával
18 IX  |      hamvát csúfolódva kavarta föl a szél az égre. A rekedten
19 IX  |    körülöttük egy-egy róka is, föl se vették. Azt se ellenséges
20 IX  |     rettentõ bömböléssel kapta föl a bámészan szaglálódó ürgét,
21 X   |        egy darabra, akkor tűnt föl neki, hogy a nap nem süt.
22 XI  |      se volt lejönni.~- Jöjjön föl, nagy jó uram, maga, ha
23 XI  |     vigyázatosan, hogy az alvó föl ne ébredjen.~A nagy urat
24 XII |  Posztószél úrfi úgy szakított föl egy nehéz ablakot, mintha
25 XII |        magjából sarjadzott itt föl.~- De hiszen nincs is több
26 XII |    szinte nyakfájdulásig mered föl egy fára, amelyiknek a hegyében
27 XII | becsületes vonásain. Nem tûnik föl neki, hogy a kapu nyitva,