Rész

 1 I   |             jelenthet az semmi jót, emberek! Még szerencse, hogy a gyerek
 2 I   |      elveszünk! - sikoltott bele az emberek félelme az egek haragjába.~
 3 I   |          szavát, virágok leheletét, emberek fohászát, cirákiakét, nyirákiakét
 4 I   |             mint valami lakatot.~Az emberek azonban nagyot lélegzettek.
 5 I   |     pottyant a szemébõl a vízbe. Az emberek lelkén is átsuhant egy bársonyruhás,
 6 II  |            százados tölgyek. Létrás emberek, piszkafás asszonyok, kereplõs
 7 II  |        tövibe.~- Sohse vergõdjetek, emberek azzal a haszontalan madárral.
 8 II  |             bíró uramat.~- Gyertek, emberek, ne hagyjuk a falu becsületét!~
 9 II  |      szakajtóból kiöntött borsó. Az emberek meghökkentek: az ám, a madárról
10 II  |            nagyon jó lesz. Hanem az emberek nem mertek addig nevetni,
11 IV  |         siratja. Azsóta nem mer azs emberek seme elé kerülni. Azsóta
12 V   |          földeket elvette a víz. Az emberek egy kis kíméletet kérnek.~-
13 VI  |        Hiszen ha engem nem ilyen jó emberek találnak meg, azóta már
14 VII |             a derék, becsületes, jó emberek mindig osztoznak egymással.~
15 VIII|          biz ez, de hát a putribeli emberek nem is kívánnak különbet.
16 IX  |         nemigen beszélgetnek már az emberek egyébrõl, csak arról, hogy
17 IX  |           föld hullása percében.~Az emberek már nem tudtak éjszakánként
18 IX  |           villámlik.~Várjatok csak, emberek, nem tudjátok még ti, mi
19 IX  | sírni-nevetni való állapot, hogy az emberek eljártak koldulni a koldushoz.
20 IX  |         Sugárkévéi megnyújtották az emberek árnyékát, mely óriási hosszúságokban
21 IX  |    kinyújtott karjával:~- Felhõ!~Az emberek talpra szökkentek, és kitárták
22 IX  |            készül az õ számukra.~Az emberek csüggedve hullottak vissza
23 IX  |          micsoda nap van holnap.~Az emberek oda se hallgattak. Õk már
24 X   |          Varjú-vár! - húzódoztak az emberek. - Az uraságnak szívihez
25 X   |           Posztószél Veronkát.~- Jó emberek! Ti engem befogadtatok,
26 XIV |    elveszett? Tudja isten. A boldog emberek nem számolgatják az esztendõket,
27 XIV |            mindnyájan nagyon boldog emberek.~Hogy aztán melyik közülük