Rész

 1 I   |          Ránk tekintett az idén az Úr - mondja háládatosan az
 2 I   |               De hisen nemcsak azs Úr nézsett ránk, hanem azs
 3 II  |       ellene tenni? Az uraság nagy úr abban a kastélyban, amelyik
 4 II  |        Benedektõl. Vagyok én olyan úr, mint õ. Nekem is két falum
 5 III |         fölfakadt itt a vadvíz, és úr lett az egész darabon. Ennek
 6 IV  |        csúnya fehér vagy, mint egy úr.~- Hát ismerte az édesapámat? -
 7 IV  |     magjával. Hát astán ki azs azs úr, aki még Fütyü csigánynál
 8 IV  |        Fütyü csigánynál is nagyobb úr? Seretnék a semébe nézsni.~-
 9 IV  |            már akkor ott álltam az úr elõtt.~ - Tudom, tüzselte
10 IV  |         Úgy láttam én, hogy a nagy úr jobban meg volt illetõdve,
11 V   |           mert észrevette, hogy az úr elunta a beszédet. Kotródott
12 V   |          háttal az ajtónak.~A nagy úr pedig állt, mint a szálfa,
13 VI  |               Látod, Fütyü, milyen úr vagyok én. Fölváltott az
14 IX  |        gyenge nádtorzsával.~- Nagy úr lehet még ez az idén, gyermekeim!~
15 IX  |      koldulni a koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta magát
16 IX  | leszámoltak a földi dolgokkal. Kis úr már õnekik Harkabusz gazdástul
17 IX  |   gazdástul együtt. Sokkal nagyobb úr elejbe készülnek õk most
18 X   |          Thurán Benedekkel.~A nagy úr összefont karral, szótlanul
19 X   |             Mindenünket elvette az Úr, de áldassék az õ neve,
20 X   |   meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr csak azt látta, hogy mikor
21 XII |          Jánoska! Jaj, milyen nagy úr leszel te, mire megnõsz!
22 XII |    megtarthatta volna, õ, a gazdag úr azt a hitvány madarat! De
23 XII |        lesett be valamikor Benedek úr a szobában játszogató unokájára.
24 XII |        benéztek oda, mikor Benedek úr a kertben sétálgatott. (
25 XIII|            De naccságos tekintetes úr - vett bátorságot Fütyü
26 XIV |       Buksi ott dorombol a Benedek úr ölében. És nagyon csudálkozó