Rész

 1 I   |             a nap kisüt: nevet.~Lám, maga a jó isten is elmosolyodott,
 2 II  |           azt beszéli róla, hogy tán maga is kõvé változott már azóta
 3 II  |        kiment a szemébõl, s meglátta maga köröl a nagy sokadalmat.~
 4 II  | belekapaszkodott a gyerekbe, s húzta maga felé két kézzel.~De hiszen
 5 III |          meglátszott rajta, hogy azt maga a gazda remekelte nyárfából.~-
 6 III |              a Veronka elé letette a maga jószántából. És nem várt
 7 IV  |        mosakodni kezdett. Posztószél maga is kicsinosította magát.
 8 V   |           aki köztük lomhán õgyeleg, maga is olyan tövébõl kiszakajtott
 9 VI  |             a fûzfafurulyáig.~Azt is maga eszkábálta magának, s avval
10 VI  |       bírósüveget is odaadta volna a maga fejérõl bolondjában.~
11 VII |              Posztószél addig nézett maga elé, hogy utoljára semmit
12 VIII|               Akkor mindjárt eltolta maga elõl a retket.~- Nem seretem
13 X   |             a szívére minden szülõ a maga gyerekét.~- Én nem adom
14 XI  |            szívét, hogy még utoljára maga is elhitte, hogy õ csakugyan
15 XI  |            Jöjjön föl, nagy jó uram, maga, ha valami mondanivalója
16 XI  |            háládatosan nyögött, hogy maga is csudálta, mikor Jánoska
17 XI  |            megcsókolta.~A két gyerek maga is bóbiskolni kezdett már,
18 XII |             idegen palánták közt. És maga is hajlandó azt hinni, amin
19 XII |             nagy bársonypamlagon, és maga mellé szedte a két záloggyereket.~-
20 XII |              érte. Inkább most már õ maga is bevitte magával a gyerekeket,
21 XII |       tartogatják. Nem tud arról még maga Posztószél sem.~De már másnap
22 XII |     bársonygúnyát, s az állótükörben maga is elgyönyörködik a nyalkaságán
23 XIV |           búzaszemet.~Harkabusz uram maga a megtestesült szelídség.~
24 XIV |      szelídség.~Vendel bátyánk pedig maga a megtestesült nyájasság.
25 XIV |           nézhetne, ha ott nem látná maga mellett tulajdonmagát, Posztószél