Rész

 1 I   |        Péter-Pál napja igazán nem arra való. Ilyenkor csak a pitypalattyok
 2 I   |     hajnalban kezdõdik az aratás. Arra élesíti a szántóvetõ ember
 3 II  |         öreg Posztószél!~Szólt az arra is. Fél szemét hol az egyik,
 4 III | Posztószélt nem sokba vették, még arra sem szaladtak el, mikor
 5 III |      melegítette a kis szívét.~Se arra a nyomorult veremházra soha
 6 IV  |     templom küszöbén. S legfõképp arra jó a koldus, hogy akkor
 7 IV  |       ezeknek még koldusuk sincs!~Arra szegény volt a két falu,
 8 IV  |       nincs lelkének hová lennie.~Arra mindig vigyázott a két falu,
 9 IV  |          kutya.~Jánoska csakugyan arra ébredt föl, hogy ugat a
10 VI  |      meghúzta a tarisznyáját. No, arra igen nagy szükség volt,
11 VII |         nyakát egy szál muharral, arra se nevette el magát. Be
12 VII |          a csencsegemadár is csak arra tanítja a fiait ott a nádban,
13 VIII|           Sokkal több gondja volt arra, hogy mennyi idegen madarat
14 VIII|         mert fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység van,
15 VIII|       olyan tiszta idõt csinált. (Arra mondják azt, mikor semmi
16 VIII|            Hát hajnaltájban mégis arra ébredt föl a família, hogy
17 IX  |      fogadták a bérlõk. El voltak arra készülve Cirákon is, Nyirákon
18 IX  |         te? Ne bomolj, Fütyü, nem arra való idõ van most.~- Hasen
19 IX  |           lesz. Neki most is csak arra van gondja, hogy szem elõl
20 IX  |        pedig nemigen számíthatott arra, hogy majd ázik-fázik. De
21 XII |        mint a haldokló galamb. És arra Posztószél úrfi úgy szakított
22 XII |           életemet: adjátok nekem arra a kis idõre a szíveteket.~
23 XIII|          hoztam haza Jánoskát. De arra már nem volt bátorságom,
24 XIV |           azt valamikor. Csakhogy arra most rá nem bírunk ismerni.
25 XIV |       boldogat-boldogtalant, akit arra hordoz az útja:~- Gyertek,