Rész

 1 I   |                a kaszát.~Azért hajtja le olyan alázatosan zizegõ
 2 II  | árendafizetéskor:~- Most már tinektek le is út, föl is út. Ha egy
 3 III |         tücsökszós éjszakába. Még tán le is lebbentek az alvók fölé,
 4 IV  |     nyikorgása.~- Hát ez mi? - ugrott le róla Suhajda Péter, s megvetõleg
 5 IV  |                Hát még mikor a zsinór le nem feslett róla! Meg kell
 6 IV  |            csak éppen a gombot vettem le róla. No, jó les ezs neked
 7 IV  |            fûzfára, s onnan kurrogott le nagy mérgesen.~- Én nem
 8 VI  |             addig továbbszaladni, míg le nem nyalta a nagy kavarókanalat.~
 9 VII |       szemében. Csak akkor törülgette le, mikor Jánoska azt kérdezte
10 VII |            vagy bal felé. Már Annuska le is akarta rajzolni az ujjával
11 VIII|              piócák, hogy mért bújnak le olyan mélyen az iszapba!
12 IX  |             évnek is az uraság fölözi le a hasznát. No hiszen jut
13 IX  |        angyalt, aki örök álomra fogja le a szemeket. Hiszen csapása
14 IX  |            hoz, az ürgékhez. Biz azok le voltak soványodva szegénykék,
15 X   |         jószágotoknak.~Ó, hogy borult le elõtte a két szegény ember,
16 XI  |         képérõl jószívûséget olvasott le ez a gyerek! Ugyan jó szeme
17 XII |            Harkabusznak, hogy szedjék le azokat a poros, pókhálós
18 XII |           leszaladunk érte! - kiáltja le Veronka, s azzal megindul
19 XII |               tarka madár ül.~- Gyere le, gyere le! - integet neki
20 XII |           madár ül.~- Gyere le, gyere le! - integet neki a két gyerek.~-
21 XII |             haragudni - csüggesztette le a fejét a fiú. - Az az öregapó
22 XII |               Uram, ó Istenem, ereszd le éjszakánként a te legszebb
23 XII |         rámából.~- Az ám - törölgette le könnyeit Jánoska -, de hát
24 XII |                Ó, hát sose szakad már le a szívemrõl ez a keserû