Rész

 1 I   |     Olyan, amilyennel a cirákiak egyszer meg akarták szelni a holdvilágot,
 2 I   |       kellett abból érteni, hogy egyszer a cirákiak rákot fogtak
 3 I   |  szerencse, hogy a nyirákiak meg egyszer valami tévelygõ szamárcsikóra
 4 II  |     féljek, majd visszajön még õ egyszer.~- Kicsoda, te? A mátyás?~-
 5 VI  |          még ma is osztoznak, ha egyszer Jánoska oda nem vetõdik
 6 VII |      gyerek az, szeret játszani.~Egyszer aztán meglepte a két gyereket
 7 VII |       cifra ákombákomokat, mikor egyszer csak betoppant Fütyü cigány.
 8 VII |       nyirákiakra, s a nyirákiak egyszer se juttatták eszébe amazoknak,
 9 VII |       nagy komolyan. - Láttam én egyszer, hogy a Vendel hajdú meg
10 VIII|    Posztószél az öreg ebállatot.~Egyszer aztán Madzag is hozott valamit.
11 IX  |           Isten haragja~Hanem ez egyszer Posztószél alighanem csúfra
12 IX  |         ám, még harmatocska sem. Egyszer az is meggondolta magát
13 IX  |     együtt az oktalan barommal.)~Egyszer aztán a fák, a füvek is
14 XI  |     nektek nincs megvan kimenet!~Egyszer aztán Veronka arról panaszkodott,
15 XI  |          Ugyan gondol-e miránk?”~Egyszer aztán ezt is megtudták.
16 XI  |         egyik helyrõl a másikra. Egyszer egy deszkadarabot hozott,
17 XI  |      pára. Mert ha Harkabusz még egyszer ott éri, bizonyosan nem
18 XI  |         bátyám egyéb lovon, csak egyszer a deresen. Azon se ült,
19 XI  |      bombázni a gyereket. Persze egyszer se találta el. Hanem Jánoska,
20 XII |        Ott is volt az csakugyan. Egyszer benéztek oda, mikor Benedek
21 XII | szegények, azok is nagy kanállal egyszer. Majd jó étvágyuk támad,
22 XII |    szobába, ahol a Buksival járt egyszer, nem látja azt a mosolygó
23 XIII|      világot, s három napig csak egyszer álltam meg. Akkor, mikor
24 XIII|          az itthonvalókat.~Hanem egyszer aztán megszólalt bennem