Rész

 1 I   |           haragjába.~A Fütyü cigány mindjárt a fejibe is húzott egy rézüstöt.
 2 II  |      hallhatták egymásnak a szavát, mindjárt megeredt a kötözködés.~A
 3 II  |           de ki is lökte a szájából mindjárt.~- Harapós még ez, akár
 4 III |         egyebet, amikrõl Posztószél mindjárt meg is mondta, hogy micsodák.~-
 5 IV  |     Jánoskának - felelte Veronka.~- Mindjárt gondoltam. Olyan ciráki
 6 IV  |    fönnhanggal mondta, mintha attól mindjárt begyógyulnának a kis csizmák,
 7 IV  |      Jánoska kapott, hanem Veronka. Mindjárt bekötötte vele a fejét.
 8 IV  |        Fütyü is a macskát, hanem az mindjárt fölszaladt a fûzfára, s
 9 VI  |            orrát varádicsgyökérrel, mindjárt nem volt annak kutya baja
10 VI  |           volt a tûzrevaló. Jánoska mindjárt kerített száraz gallyat.
11 VI  | leszakította az éjszaka a szél. Azt mindjárt fölszögezte, amit meg is
12 VI  |          vesszünk össze” - uramfia, mindjárt elállt a sírása a kis gyíksárkánynak,
13 VI  |          azt gondolta, árpacukor, s mindjárt álomba szopogatta magát
14 VII |      csúfolják õket érte. Mert azok mindjárt azt mondták, hogy az olyan
15 VII |         Ejnye, csimbora, ne edd meg mindjárt a nézéseddel azs embert,
16 VIII|           tál aszalt szilvát. Akkor mindjárt eltolta maga elõl a retket.~-
17 VIII|             rendén való dolog volt. Mindjárt rá is bízták Fütyüre, hogy
18 XI  |             meglátta a kutyát is, s mindjárt ráfogta a puskát.~- Ohó,
19 XI  |         békét, te szélházi! Lejössz mindjárt arról a fáról, te krokodélus!~
20 XII |             És akkor Thurán Benedek mindjárt kiadta a parancsot Harkabusznak,
21 XII |         egyet-kettõt a földre, s az mindjárt virágokkal mosolyog rá vissza.
22 XII |             annak a szíve, lelke.~- Mindjárt kiláttam én azt belõle -
23 XIII|     öregember. A két nagyapó. Fütyü mindjárt lekuporodott az ágy mögé,