Rész

 1 I   |         s meg se szólalt addig, míg egy öreg könny bele nem
 2 II  |       Csicsmár varga? Ismertem, míg bujdosásra nem adta a fejét.
 3 II  |   könnycseppek gördültek végig, míg beszélt.~- Azt mondta: „
 4 II  |       nem mertek addig nevetni, míg az öreg meg nem nyugtatta
 5 III |     közt kanyargott jó darabig, míg Posztószél egyszerre leszúrta
 6 III |      csaholással szaladt elõre, míg egyszerre csak elveszett
 7 IV  |       volt valamikor. Addig is, míg az isten meg nem látogatta
 8 IV  |    gyerek sírt is, nevetett is, míg a motyót lehányták a kocsiról,
 9 IV  |         ezeket a király fia is, míg az orruk ki nem szakadt.
10 IV  |       semmit, hordjam el magam, míg szépen vagyok, mert csúnya
11 IV  |         én el nem megyek innen, míg nem látom az urat. Sorom
12 V   |       gyerekszékre a kép elé, s míg könnye pergett a fehér szakállára,
13 VI  |        ám addig továbbszaladni, míg le nem nyalta a nagy kavarókanalat.~
14 VI  | mesélgetett neki a jó istenrõl, míg az öregasszony elcsendesedett.~-
15 VII |  tetejérõl addig nézett utánuk, míg bele nem vesztek az este
16 VIII|    alatt, hol rejtegette addig, míg megszelídült, s egy reggel
17 VIII|     szót se szólt többet addig, míg azt a nagy tál szilvát az
18 VIII|         a lelkét. Addig nyomta, míg csak Jánoska meg nem kérdezte
19 IX  |       Addig csak jó világ volt, míg a téli maradék korpában
20 IX  |   ugrándozott szobáról szobára, míg a Vendel hajdú füstöt nem
21 XI  |         A záloggyerekek~Másnap, míg Harkabusz kimérette a lisztet,
22 XII |       képet, s egyre cirógatta, míg beszélt hozzá:~- No, ne
23 XII |       mint Krzsamecskó bácsi!~S míg az öreg cseh most is azon