Rész

 1 II  | Gabaráné azt beszéli róla, hogy tán maga is kõvé változott már
 2 III |     éjszaka. Ennyi szeretet még tán sohase melegítette a kis
 3 III |       tücsökszós éjszakába. Még tán le is lebbentek az alvók
 4 IV  |         putriból? Mit vinne el? Tán a két alvó gyereket? De
 5 IV  |      csak behordani gyõzzük.~De tán estére se lettek volna készen
 6 IV  | hozzájuk. - No, mire végzsitek? Tán kukucskapiacsot jáccsotok
 7 IV  |           de kicsípted magadat! Tán megérezsted, hogy úri semélyem
 8 VI  |       Hamar András pörét, azóta tán a világból is kizavarta
 9 VI  |        az utolsó béreslegényig, tán még ma is osztoznak, ha
10 VI  | tudománya van Jánoskának! Akkor tán még a bírósüveget is odaadta
11 VII |          kérdezte Posztószél. - Tán megette a tyúk a kenyeredet?~-
12 VII |         lesz abból, pintyőkéim? Tán sárkányt akartok belőlük
13 VII |   hajtani.~- Hej, édes mézseim, tán elment az esetek mióta nem
14 VIII|    olyan mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót
15 VIII|         neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket is kirázná a kenyeres
16 VIII|        hozzsátok a segén ember. Tán tik is Varjú-várat jáccsotok
17 VIII|       ki a nagy feketeségbõl.~- Tán nem is eriltek a vendégnek? -
18 IX  |        jó idõt ad az isten, már tán pünkösdre új lisztbõl lehet
19 XI  |         hónapok óta, ilyent meg tán soha életükben. Hanem azért
20 XII |       fakadt csodálkozásában, s tán vissza is vitte volna azt
21 XIV |         S a nagy éljen-riadalom tán még ma se áll el, ha meg