Rész

 1 I   |   elhallgatott, s meg se szólalt addig, míg egy öreg könny bele
 2 II  |     isten: majd csak megõrzi még addig a vetéseket, ha már eddig
 3 II  |      Hanem az emberek nem mertek addig nevetni, míg az öreg meg
 4 III |      mint szegény helyen. Ti meg addig szedjetek derekaljnak való
 5 IV  | világeleje ember volt valamikor. Addig is, míg az isten meg nem
 6 VI  |       gallyat. Nem is hagyták ám addig továbbszaladni, míg le nem
 7 VI  |    odaült a nagybeteg ágyához, s addig legyezgette a szemét barkacsomóval,
 8 VI  |          a szemét barkacsomóval, addig mesélgetett neki a jó istenrõl,
 9 VII |          kódorogtunk.~Posztószél addig nézett maga elé, hogy utoljára
10 VII |           mikor a domb tetejérõl addig nézett utánuk, míg bele
11 VIII|      rosta alatt, hol rejtegette addig, míg megszelídült, s egy
12 VIII|        acél, kova a tûzszerszám. Addig a cigány kicsinosította
13 VIII|         egy szót se szólt többet addig, míg azt a nagy tál szilvát
14 VIII|          nyomta valami a lelkét. Addig nyomta, míg csak Jánoska
15 VIII|          én azst meg nem találom addig, még a hó el nem olvad.
16 VIII|           még a hó el nem olvad. Addig én nem mehetek el tõletek.~
17 IX  |         Ez az ostorban a suhogó.~Addig csak jó világ volt, míg
18 IX  |          foga közül. S Harkabusz addig ugrándozott szobáról szobára,
19 X   |      vihetitek a porontyaitokat. Addig látnotok se szabad õket.~
20 XI  |    kastélyban.~Az öreg Vendelnek addig dicsérték a jó szívét, hogy
21 XII |          meg a szájával a fülét, addig a két gyerek szinte nyakfájdulásig