Rész

  1 I   |               annak már a hajnala is, hogy valami zenebonás lesz az
  2 I   |         bíróné azt álmodta virradóra, hogy a nyiráki bíróné kendermagos
  3 I   |             magát. (Holott tudnivaló, hogy Nyirákon még a kakasok se
  4 I   |               bíróné meg azt álmodta, hogy a ciráki bíróné kölcsönkérte
  5 I   |              a csordakút oszlopfáján, hogy azt csak valami rossz föld
  6 I   |               emberek! Még szerencse, hogy a gyerek fölérte ésszel,
  7 I   |           kihúzta, akkor vette észre, hogy nem is halbicska az, hanem
  8 I   |               kerekedett Cirák felõl, hogy beleiszonyodott minden teremtett
  9 I   |              bizony nem akarja látni, hogy vesz el a világ.~Nagy mester
 10 I   |               vette észre legelõször, hogy tisztul az ég Nyirák felõl.
 11 I   |             örömében olyan bukfencet, hogy kitelt volna belõle három.
 12 I   |            vóna pedig eccser megérni, hogy a zsén vetésemet is lekasáta
 13 I   |             Azt kellett abból érteni, hogy egyszer a cirákiak rákot
 14 I   |           mesterhez.~Csupa szerencse, hogy a nyirákiak meg egyszer
 15 I   |           fújta az iá-t könyv nélkül, hogy némelyik gyerek könyvbõl
 16 I   |             nótázó kedvük, ha tudnák, hogy mit jelent az a nagy kaszakalapálás.~
 17 I   |          kaszakalapálás.~Azt jelenti, hogy holnap hajnalban kezdõdik
 18 I   |                Ahun bicseg a hajdúja, hogy kapná el a forgósél!~De
 19 I   |               ahány, annyifelé.~Igaz, hogy nem is volt valami szívvidámító
 20 I   |         vissza, s a hajdú észrevette, hogy többet mondott az elégnél.
 21 I   |         uraság se kíván egyebet, csak hogy a madarat mindenáron elõkerítsétek.
 22 II  |            Gabaráné azt beszéli róla, hogy tán maga is kõvé változott
 23 II  |               ha Harkabusz azt üzeni, hogy a madár meglegyen, azt elõ
 24 II  |          amilyen ember, kitelik tõle, hogy azt mondja a ránk jövõ árendafizetéskor:~-
 25 II  |              Hazakívánkozott az mind, hogy legalább a fejfáját idevaló
 26 II  |     Makkos-erdõ másnap hajnalban úgy, hogy még olyant nem hallottak
 27 II  |     sikoltozott nagy fölháborodással, hogy micsoda dolog az: ilyen
 28 II  |          effélében tanulva. Tudjátok, hogy két esztendeje abban a nagy
 29 II  |           össze is ütötték a fejüket, hogy csak úgy csattant. Mák mindig
 30 II  |              elmondhatja mától fogva, hogy tökkel ütött fejû.~- Az
 31 II  |               mondták azt a cirákiak, hogy az õ bírójuknak hét puszta
 32 II  |          pedig szörnyen bizonykodott, hogy azt õ hajította el a múltkoriban
 33 II  |               Egy kicsit megszeppent, hogy az álom kiment a szemébõl,
 34 II  |              kérdezte Mák Máté -, hát hogy mertétek megenni azt a mátyást?~-
 35 II  |         mátyást?~- Nekünk nem mondta, hogy mátyás - vonogatta a fiú
 36 II  |        kiabálta innen a fejünk fölül, hogy: Jánoska, Jánoska! „No,
 37 II  |             volt. Szidta is édesapám, hogy ezért nem volt érdemes hazajönni
 38 II  |            öröm az arcukon, látszott, hogy egy reménységben vannak.~-
 39 II  |           Hanem azt gondolta magában, hogy ha már belefogott, elõadja
 40 II  |                de az apám azt mondta, hogy az is errevaló volt.~A nyirákiak
 41 II  |              nem kelmetekre. Tudta õ, hogy mit csinál.~- Jól mondja!
 42 II  |              vissza a másik oldalról, hogy a cirákiak is érjék be avval
 43 II  |          Szerencséje volt Jánoskának, hogy egyszerre belecsikordult
 44 II  |           lesz, ha azon egyeztek meg, hogy ki számoljon be a mátyásmadár
 45 II  |            Posztószél Antal, nemhiába hogy két falu koldusa! Hát még
 46 II  |               tanácsot is tudna adni! Hogy az uraság is megbéküljön,
 47 II  |            jóság.~- No, ne mondjátok, hogy két falu tart egy koldust,
 48 II  |             Tetszett az annak nagyon, hogy olyan sokszínû volt.~- Én
 49 II  |            cinegemadarak rácincogtak, hogy ez így nagyon jó lesz. Hanem
 50 II  |                Meg is ölelgették úgy, hogy utoljára jajgatott bele.~-
 51 III |          szaporázni kellett a lépést, hogy apró lábával el ne maradjon
 52 III |             gyerek úgy elijedt tõlük, hogy Posztószél megfogta a kezét:~-
 53 III |               a botot, és azt mondja, hogy: hála istennek, az annyit
 54 III |           istennek, az annyit jelent, hogy: itthon vagyunk! Az ám,
 55 III |               mindjárt meg is mondta, hogy micsodák.~- Innét hordták
 56 III |         Posztószélnek is azt mondták, hogy „szép a baba szép, szép”.
 57 III |         mondta az öreg a gyereknek. S hogy az ebállat meg ne sértõdjék,
 58 III |         hívják magyarul. Azt mondják, hogy putri. Csak a teteje van
 59 III |        fakanál is, meglátszott rajta, hogy azt maga a gazda remekelte
 60 III |             Annyi búzát hazahordanak, hogy kitelelünk rajta. Nekik
 61 III |               Az ám, ni, hát a Buksi? Hogy nem ugrott most a vállamra?~-
 62 III |               várt érte egyebet, csak hogy megsimogassák.~- No, gyerek,
 63 III |           öreg. - Áldhatod az Istent, hogy ilyen jó helyre juttatott.
 64 III |              annyira otthon volt már, hogy elnevette magát. Hej, csak
 65 III |               ember ez a nagyapó! Még hogy õ szögre aggathatná, polcra
 66 IV  |               Õ is annak köszönhette, hogy ilyen lázársorban meghúzhatta
 67 IV  |           legfõképp arra jó a koldus, hogy akkor nem csúfolhatják ki
 68 IV  |              szegény volt a két falu, hogy külön-külön koldust tartson,
 69 IV  |          mindig vigyázott a két falu, hogy a koldus csendes, rendes,
 70 IV  |          Meglátszik azon még most is, hogy nagyon világeleje ember
 71 IV  |            szélmolnár volt, de bizony hogy a gõzmalom kéménye pipálni
 72 IV  |                az volt az elsõ dolga, hogy házat csinált magának az
 73 IV  |           kunyhó elõtt, és hallgatja, hogy varrják a békák azt a töméntelen
 74 IV  |            most töri az öreg a fejét: hogy hogy is áll a dolog azzal
 75 IV  |            töri az öreg a fejét: hogy hogy is áll a dolog azzal a mátyásmadárral?~
 76 IV  |             bodorodott már körülötte, hogy vágni lehetett volna. Jó
 77 IV  |            csakugyan arra ébredt föl, hogy ugat a Madzag kegyetlenül,
 78 IV  |               a cifráján meglátszott, hogy selyemmel varrott rozmaringok
 79 IV  |               mind azon mesterkedett, hogy megcsókolja a Csitári uram
 80 IV  |             mondd meg az öregapádnak, hogy fölemelte a falu a fizetését.
 81 IV  |               annyi már itt a csizma, hogy a békának se kell többet
 82 IV  |           hallottam azs édesanyámtól, hogy azs ürgekirál micsisapkában
 83 IV  |              cigány ugyan erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt
 84 IV  |             Veronka azzal fizette ki, hogy õnáluk akkor van dél, mikor
 85 IV  |               gyereket.~- Ast nézsem, hogy mennyire elütöttél azs édesapádtól.
 86 IV  |           ember volt segény, nemhiába hogy csizmadia volt. Azs volt
 87 IV  |         hordott csizmát még télen se, hogy avval is õket bosszantsa.
 88 IV  |             is egyre azon ette magát, hogy mért volt a Jánoska apja
 89 IV  |               azsért volt csizsmadia, hogy hallgasson a sép sóra. Mindennap
 90 IV  |            kajabálta föl azs ablakba, hogy drága lesz még ezs jó Thurán
 91 IV  |               a hajdúkat is kiküldte, hogy vezessék be a vargát, ha
 92 IV  |             is úgy elszelelt az apád, hogy sinét se látták többet.
 93 IV  |            elõvette szegényt a sírás, hogy se látott, se hallott. Fütyü
 94 IV  |              arról is megfeledkezett, hogy az ürgekirály micisapkája
 95 IV  |            ezs azs én samár fejem! Ó, hogy miért nem csinált már belõle
 96 IV  |       károgják éjjel-nappal a fülébe, hogy: kár, kár.~De olyan szépen
 97 IV  |          olyan szépen károgott Fütyü, hogy a Buksi nekiugrott, s tan
 98 IV  |             magadat! Tán megérezsted, hogy úri semélyem állít be vendégnek
 99 IV  |           Fütyü, s úgy megilletõdött, hogy mikor Veronika betálalta
100 IV  |          Posztószél. - Úgy láttam én, hogy a nagy úr jobban meg volt
101 IV  |           erdõn. Hát behozom, mondok, hogy az ártatlanok ne szenvedjenek
102 IV  |       villámlott erre a szeme olyant, hogy még ezt a fél szememet is
103 IV  |             Ott várt már, mert tudta, hogy erre járok hazafelé. Nem
104 IV  |               meg nem látszott rajta, hogy hat fenevaddal viaskodott
105 IV  |        macskák, mikor én úgy seretem, hogy majd megesem õket - békétlenkedett
106 V   |        bajusza ritkaságát az pótolja, hogy még a homlokán is olyan
107 V   |      Krzsamecskó, ami olyan szép név, hogy tüsszentés nélkül ki se
108 V   |        igásbarommal.~Nem lehet tudni, hogy az uraságnál azért van-e
109 V   |            csak kérkedni akarna vele, hogy csetverneki Thurán Benedek
110 V   |             hangja mély, érzik rajta, hogy világéletében mindig csak
111 V   |            bejegyzi a könyvecskéjébe, hogy a létmányi bérlõk a jövõ
112 V   |               vele.~Harkabusz beírja, hogy a hilibiek tartoznak új
113 V   |            többi.~- Olyan módban van, hogy már örökbe fogadott gyereket
114 V   |              a szót, mert észrevette, hogy az úr elunta a beszédet.
115 V   |             senki se húzta õket szét, hogy napsugarat eresszen be a
116 V   |               tükrök elszoktak attól, hogy valaki beléjük nézzen. A
117 V   |           ütõdés rajtuk. Meglátszott, hogy azokkal nem játszott még
118 V   |            mondani akarna valamit. De hogy mit, azt sohase tudta kitalálni
119 VI  |            legényke kerekedett abból, hogy Fütyü cigány nem gyõzte
120 VI  |             ast hallottam a sülémtõl, hogy varnyúnak varnyú a fia.
121 VI  |             princsnek. Nem is hinném, hogy Csicsmár vargának azs ivadéka,
122 VI  |               a lelke, mikor elnézte, hogy milyen ügyes annak a gyereknek
123 VI  |              Árkot ásott a vizének, s hogy a tocsogó mélyebb lett,
124 VI  |             volt belõle. Az egyik az, hogy a keszegek megették a szúnyogtojásokat,
125 VI  |         szúnyogtojásokat, a másik az, hogy Posztószél egész nap elpecézgethetett.
126 VI  |       szorgoskodásával. Pedig érezte, hogy mennyivel tartozik nekik,
127 VI  |               Andráséknál észrevette, hogy a palánk deszkáját leszakította
128 VI  |             isten, Jánoska! Ugyan jó, hogy észrevetted, mert még valami
129 VI  |                s annyit nyûgösködött, hogy az egész háznépnek nem volt
130 VI  |               mint a pap. Meglátszik, hogy ciráki vér van benne! -
131 VI  |           karaj kenyeret vágtak neki, hogy meghúzta a tarisznyáját.
132 VI  |            volna annál, ha megtudják, hogy ciráki kakastejjel gyúrták
133 VI  |            adta be Jánoska. Hallotta, hogy sokat köhécsel az eladó
134 VI  |          Eleinte csak nevettek rajta, hogy nini, kántornak készül Nyirákra!
135 VI  |    rakosgattak Jánoska tarisznyájába, hogy jutott belõle még annak
136 VI  |       gyerekét el tudja altatni!~- Ó, hogy az isten áldja meg még azt
137 VI  |             Annak köszönhetünk téged, hogy az elveszett.~- No, ugyan -
138 VI  |             Úgy kezdõdött a nagy pör, hogy ciráki Dúl Mártonnak volt
139 VI  |          Nyirákon?), nagyon megörült, hogy meglátta a falról lepotyogó
140 VI  |          Márton azonban nem tûrhette, hogy az õ malaca ciráki zabon
141 VI  |            pedig megvolt az az öröme, hogy amannak a létrája is szanaszét
142 VI  |           András csak annyit mondott, hogy õ sokkal szívesebben esett
143 VI  |           Márton a létrát.~Látnivaló, hogy ez a pör mindenképpen méltó
144 VI  |          történt az a nevezetes eset, hogy a két falu bírója egy véleményen
145 VI  |            Hát én csak amondó vagyok, hogy most meg már Dúl Márton
146 VI  |               lökje meg a létrát úgy, hogy Dúl Márton az õ nyakába
147 VI  |             úgy üsse agyon a malacot, hogy a létra is összetörjön.~
148 VI  |              olyan jóízût mosolygott, hogy mind a huszonnyolc foga
149 VI  |               A cirákiak azt tartják, hogy a nyirákiaknak sohse nõ
150 VI  |             még ha megsejtette volna, hogy miféle titkos tudománya
151 VII |          szaladt a lányka öregapóhoz, hogy nézze meg Jánoskát, nyilván
152 VII |            baját érzi. Alighanem azt, hogy hajadonfővel kapálta a dinnyét
153 VII |             azon tanakszom én inkább, hogy lehetne ezt a két falut
154 VII |            Mégiscsak rossz azt látni, hogy ezek a derék, becsületes,
155 VII |             már az a magyar embernek, hogy incselkedjen a szomszédjával.
156 VII |        Bizonyosan ők is azt értették, hogy nincs mód a két falu összebékítésére.~
157 VII |            győzött rajta csudálkozni, hogy miben töri a fejét ez a
158 VII |              inkább azon gondolkozik, hogy milyen jó volna az, ha fügével
159 VII |            mikor harmadnap azt látta, hogy Jánoska száraz nádszálakat
160 VII |             már magától is kitalálta, hogy az a piros lé a tök száraz
161 VII |           apádtól? Mert nem gondolom, hogy azok nagy írástudók lettek
162 VII |     Posztószél addig nézett maga elé, hogy utoljára semmit se látott.
163 VII |               Adta gonosz muslincája, hogy belevágódott a szemembe!
164 VII |            bicskával, azt úgy hívják, hogy rovás. Ugyan most már azt
165 VII |            Apó - tudakozta Jánoska -, hogy nincs itten iskola?~- Az
166 VII |             való, fiam. Annyit tudok, hogy Cirákon volt valaha, de
167 VII |             nem csináltattak iskolát, hogy a cirákiak ki ne csúfolják
168 VII |            azok mindjárt azt mondták, hogy az olyan bolt, ahol forintjával
169 VII |             mióta nem jártam felétek? Hogy prédálhatjátok úgy el ezt
170 VII |             Mikor aztán eléjbe adták, hogy milyen mesterségre adta
171 VII |              fejét, azon rimánkodott, hogy írja fel az õ homlokára
172 VII |         Mindenki azst gondolja rólam, hogy én vagyok az uraság, és
173 VII |         homlokomra, Jánoskám, lelkem, hogy én vagyok azs a valóságos
174 VII |              a nyiráki gyerekek közt, hogy valami új játékot talált
175 VII |              ült, állt, hevert, kinek hogy esett jobban. Nem rekesztette
176 VII |        furulyáját. Azt jelentette ez, hogy vége a napi munkának, és
177 VII |           gyereknek se jutott eszébe, hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra,
178 VII |           juttatták eszébe amazoknak, hogy van szabó Cirákon, ákom-bákom-rákom.
179 VII |            mind csak azon tanakodott, hogy a p betûnek jobb felé van-e
180 VII |        hídjánál, nem azon tülekedett, hogy ki bírja a másikat belelökni
181 VII |               hanem azon fogadkoztak, hogy ki lesz ott holnap hamarább
182 VII |              úgy csillogtak a szemei, hogy szentjánosbogárnak lehetett
183 VII |                úgy puffantotta hátba, hogy csak úgy dongott. A szegény
184 VII |           köcsög aludttejet tolt elé, hogy azt lehetetlen volt egymagában
185 VII |               való csudálkozsásukban, hogy semmi csúf sót nem hallottak
186 VII |              kaps te azsért, Jánoska, hogy így kiokosítod ezseket a
187 VII |        komolyan. - Láttam én egyszer, hogy a Vendel hajdú meg akart
188 VII |      kukoricát tanál. Hisen láthatod, hogy csupa vadkukoricsa.~- Az
189 VIII|               kis madarak megérezték, hogy itt nem jó világ lesz. Õhelyettük
190 VIII|         Jánoska iskolájának is. Igaz, hogy a tanítómester is átalakult
191 VIII|              az a jeles tulajdonsága, hogy amilyen hûvös nyáron, olyan
192 VIII|        Posztószél meg azt jövendölte, hogy ez nem olyan tél lesz, mint
193 VIII|           telet! Tudják azt a piócák, hogy mért bújnak le olyan mélyen
194 VIII|             jelent? Az is tudni való, hogy mikor a Tejút ilyen tisztán
195 VIII|              Jánoska, vetted-e észre, hogy hogy pattog a nád? Tudja
196 VIII|         Jánoska, vetted-e észre, hogy hogy pattog a nád? Tudja az,
197 VIII|               pattog a nád? Tudja az, hogy mit sirat. De még az én
198 VIII|         Sokkal több gondja volt arra, hogy mennyi idegen madarat kergetett
199 VIII|            Madzag úgy fölvette magát, hogy szinte gurult.~- Valóságos
200 VIII|               Jánoska úgy megrettent, hogy majd elejtette a fejét.
201 VIII|         szemével. De mikor azt látta, hogy a Buksi egészen nyugodtan
202 VIII|            rántotta meg a farkát úgy, hogy az egyszerre talpra pattant.~-
203 VIII|          körmeivel nem kérdezné tõle, hogy:~- Hogy adod a bundád, Madzag?~
204 VIII|            nem kérdezné tõle, hogy:~- Hogy adod a bundád, Madzag?~Nagyon
205 VIII|              kívánnak különbet. Igaz, hogy hiába is kívánnának. Napok
206 VIII|             putri úgy be van temetve, hogy csak a kéménye látszik ki,
207 VIII|              meg kevés reménység van, hogy húsvét elõtt bemehessenek
208 VIII|             Jánoska éppen azt meséli, hogy milyen bohóságot álmodott
209 VIII|            utoljára olyan kicsi lett, hogy beleveszett a csillagba,
210 VIII|   legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke meg bársony
211 VIII|   megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy itthon vagyok.~- Rossz álom
212 VIII|           Éppen azt akarta elmesélni, hogy õ meg otthon járt az éjszaka
213 VIII|            ide. Azs juttatta eszembe, hogy nini, Postósél csimboráék
214 VIII|         saladj, Fütyü, ne mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.~-
215 VIII|          Posztószél -, csak az a kár, hogy elõbb nem jöttél. Bizony
216 VIII|           reteknek hívnak. Szerencse, hogy abból még maradt egy fél
217 VIII|             azs nagyon. Azst tartják, hogy aki karácsony estéjin asalt
218 VIII|             Fütyü elé. Isten õrizzen, hogy Fütyü bácsinak baja legyen
219 VIII|             édes mézseim, kicsi híja, hogy jól nem laktam.~- Mi híja
220 VIII|             egy kicsit elszomorított, hogy Fütyü olyan tiszta idõt
221 VIII|            mindig a szájában hordott. Hogy osztozzanak azon már most
222 VIII|               Úgy osztoztak biz azon, hogy hol Posztószél szippantott
223 VIII|              elméd, de csak kinézsed, hogy mi bajom. Elvestettem valahol
224 VIII|        Mindjárt rá is bízták Fütyüre, hogy most már ott válasszon magának
225 VIII|         elaltatnál ezsen a jó helyen, hogy föl ne ébrednék tavaszig,
226 VIII|            arra ébredt föl a família, hogy Fütyü féllábon ugrál a szobában,
227 VIII|              szobában, s úgy didereg, hogy a foga is vacog bele.~-
228 VIII|                mi lelt? Hát azs lelt, hogy ürge lett belõlem. A kéményen
229 VIII|                Fütyü azt mondta erre, hogy õ már megérte. Soha ilyen
230 IX  |               úgy befûtötte a földet, hogy az egyszerre tavaszt érzett.~
231 IX  |              szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ körül már
232 IX  |           héttel, s mégis azt hitték, hogy õk most elkéstek egy-két
233 IX  |               ez az idén, gyermekeim!~Hogy milyen áldott világ járt,
234 IX  |          lehet a legjobban megítélni, hogy Fütyü hetek óta feléjük
235 IX  | Posztószéléknek. De még jobban abból, hogy Harkabusz fölemelte az árendát.
236 IX  |          árendát. De legjobban abból, hogy az idén még azt is zúgolódás
237 IX  |              Cirákon is, Nyirákon is, hogy ennek az évnek is az uraság
238 IX  |         emberek egyébrõl, csak arról, hogy ejnye, ejnye, hát csak nem
239 IX  |             szokták mondani ilyenkor, hogy: szárazságra villámlik.~
240 IX  |            van írva a Biblia szerint, hogy „Küldtek, jöttem, elátkozott
241 IX  |            ember vagy. No, mondhatom, hogy a sáska nem úrnak való kost.
242 IX  |                  Tudom ám én, rajkóm, hogy mért erestetted búnak a
243 IX  |        kolduló ember, csak azs a baj, hogy nem les kitõl.~Tudta a cigány,
244 IX  |            les kitõl.~Tudta a cigány, hogy mit beszél. A sáska még
245 IX  |      legborzasztóbb, amit úgy hívnak, hogy: éhínség. Ez az ostorban
246 IX  |           állatnak is, csak az a kár, hogy nem szabad vele jóllakni.
247 IX  |         szabad vele jóllakni. Egy az, hogy akkor beteg lesz tõle az
248 IX  |            tõle az ember, a másik az, hogy akkor nagyon korán elfogy.~
249 IX  |           sírni-nevetni való állapot, hogy az emberek eljártak koldulni
250 IX  |              messzeségben megérezték, hogy itt tor készül az õ számukra.~
251 IX  |            kiskönyvébe az van beírva, hogy holnap bérfizetés napja
252 IX  |           figyelmesség is volt benne, hogy kiüzent a népnek az öreg
253 IX  |             népnek az öreg Vendellel. Hogy el ne feledkezzenek arról,
254 IX  |              is csak arra van gondja, hogy szem elõl ne tévessze valahogy
255 IX  |           kérdezte meg Posztószéltõl, hogy: hát kendnek mióta vitte
256 IX  |             isten a dolgát? Gondolta, hogy az a fõkoldus, hát hadd
257 IX  |            meg voltak szelídülve úgy, hogy megálltak az embernek. Nem
258 IX  |            nemigen számíthatott arra, hogy majd ázik-fázik. De ne mondhassa
259 IX  |               ne mondhassa Harkabusz, hogy meg nem tisztelte.~A Varjú-várat
260 IX  |            tüskés gömböcskéket terem, hogy ha azokba mezítelen talppal
261 IX  |               jut, csak éppen nem az, hogy királyok is vannak ezen
262 IX  |              száját, mint a kacsa, de hogy nem bírt hangot adni, legalább
263 IX  |              asztalra az öklével úgy, hogy az egyszerre telefúródott
264 IX  |            bámészan szaglálódó ürgét, hogy hozzávágja Posztószélhez.
265 X   |              látta az álmatlanságnak, hogy legalább kigondolta, hogy
266 X   |             hogy legalább kigondolta, hogy torolja meg ezt a megcsúfoltatást.~
267 X   |               is rázta minden tagját, hogy észre sem vette, milyen
268 X   |         darabra, akkor tűnt föl neki, hogy a nap nem süt. Fekete volt
269 X   |              meghasadt, s megmutatta, hogy mi lakik mögötte. Szemvakító
270 X   |          olyat húzott szegény párára, hogy kiserkent a vér az oldalából.
271 X   |           Hanem annyi esze volt neki, hogy elõbb lehajította magáról
272 X   |               gulyát foglalni, örült, hogy bebújhat az odvába, s teleragaszthatja
273 X   |            csak ember: lehetetlen az, hogy meg ne induljon a szíve
274 X   |           õket az ínség. Lehet ugyan, hogy az ijedtségtõl is zörgött,
275 X   |             könyörgõ beszédet, Lehet, hogy nem is látta a patakzó könnyeket.
276 X   |               nagy úr csak azt látta, hogy mikor ezt mondja a két toprongyos
277 X   |          boldogság lobog a szemükben, hogy ez megállítja a könnyeket.
278 X   |     takarmányt is a jószágotoknak.~Ó, hogy borult le elõtte a két szegény
279 X   |           elõtte a két szegény ember, hogy kívánta a fejére az isten
280 X   |            fejére az isten áldását, s hogy igyekezett elkapni a köntöse
281 X   |             elkapni a köntöse szélét, hogy megcsókolhassa! S milyen
282 X   |              voltam. Áldom az Istent, hogy most elmehetek kezesnek
283 X   |              én Veronka testvérem is, hogy meghálálja nektek, ami sok
284 XI  |      gyereknek úgy villogott a szeme, hogy csak a saját csizmájára
285 XI  |      csizmájára sújtott vele akkorát, hogy megrepedt rajta a bõr. A
286 XI  |           Veronka arról panaszkodott, hogy õ álmos. Jánoska meg úgy
287 XI  |               Jánoska meg úgy érezte, hogy ehetnékje van. Az ám, de
288 XI  |            látszik az ábrázatáról is, hogy itt kigyelmed a legjobb
289 XI  |               elmosolyogta magát. Még hogy az õ képérõl jószívûséget
290 XI  |             Jánoska.~Csupa szerencse, hogy legalább kenyérrel jóllakhattak.
291 XI  |            jegenyék alatt, hallja ám, hogy ugyancsak szûköl egy kutya
292 XI  |           szegény pára, azt se bánta, hogy mind véresre szurkálja benne
293 XI  |       széttágította a drótot annyira, hogy a kezét kinyújthatta. Azt
294 XI  |             meg erre azt eszelték ki, hogy a déli csirkecombjukat betakargatták
295 XI  |             kötelességtudó szolgának, hogy az bizonyosan haza is vitte
296 XI  |               öregapó is megtudhatta, hogy nem ette még meg Harkabusz
297 XI  |              hát nem tudjátok ti azt, hogy nektek egy álló esztendeig
298 XI  |         porral onnan a kerítés mögül, hogy Harkabusz csak úgy prüszkölt
299 XI  |              vágta képen a puska úgy, hogy megmozgott bele a zápfoga.~
300 XI  |             üzenetküldözgetés. Lehet, hogy a Madzag egyszer-kétszer
301 XI  |          addig dicsérték a jó szívét, hogy még utoljára maga is elhitte,
302 XI  |             utoljára maga is elhitte, hogy õ csakugyan tartogat olyant
303 XI  |             mikor Veronka észrevette, hogy a száz gombot csak az imádság
304 XI  |            lekönyörögte róla a ruhát, hogy ráerõsíthesse a gombokat.
305 XI  |             Csak meglátszik kelmeden, hogy huszár volt, Vendel bátyám!~
306 XI  |              azzal vette meg Jánoska, hogy dicsérte a kertészeti tudományát.
307 XI  |           megcsinálni. Csak az a kár, hogy ezek a csúf varjak úgy ideszoktak
308 XI  |             csak ezzel ijesztem õket, hogy vágom nekik furcsa képeket,
309 XI  |           olyant rándult a feje bõre, hogy a homloka fölszaladt a koponyája
310 XI  |          iskolában tanulta Harkabusz, hogy krokodilus fára mászik,
311 XI  |               mászik, de az bizonyos, hogy Jánoskának esze ágában se
312 XI  |       mulatságot, úgy megrázta a fát, hogy ami hó volt rajta, az mind
313 XI  |         hallotta Jánoska a konyhában, hogy Harkabusz olyan beteg: vagy
314 XI  |            olyan háládatosan nyögött, hogy maga is csudálta, mikor
315 XI  |             Jánoska, de vigyázatosan, hogy az alvó föl ne ébredjen.~
316 XI  |              már valljátok meg nekem: hogy mertetek bejönni a rettentõ
317 XI  |                És sajnáltuk a bácsit, hogy senki se sajnálja - húzogatta
318 XI  |             Hát hányszor mondjam még, hogy ennek a két kis macskának
319 XI  |                Mert úgy tudjátok meg, hogy aki erre a két kis cselédre
320 XII |      labdázgatni a friss gyepen. Jaj, hogy örülhetnél te annak, ha
321 XII |             nagyapót! Hát még nagyapó hogy örülne neki!~A kép csak
322 XII |         tavaszról beszél. Azt mondod, hogy a sírban nincsen tavasz,
323 XII |               a sírod! Úgy mentél el, hogy meg se mondtad, hova mégy.
324 XII |           olyan biztatóan mosolygott, hogy Thurán Benedek letörülgette
325 XII |               parancsot Harkabusznak, hogy szedjék le azokat a poros,
326 XII |            egérkék, azt próbálgatják, hogy melyikük bírja hamarább
327 XII |     csizmácskák a márványkockákon, ó, hogy kergeti szét az árnyakat
328 XII |       lelkében is. Már nem szégyelli, hogy kissé roskatag léptekkel
329 XII |               gyõz rajta csodálkozni, hogy hol veszi magát az a sok
330 XII |             amin Jánoska bizonykodik, hogy ez a sok virág mind az õ
331 XII |             most is azon próbálkozik, hogy hogy haraphatná meg a szájával
332 XII |             is azon próbálkozik, hogy hogy haraphatná meg a szájával
333 XII |         halántékát. Annyit jelent ez, hogy ide hamar azzal a húsocskával!
334 XII |               eredj! Vidd haza hírül, hogy megmozdult a halott szív!~
335 XII |               Hát el lehet azt hinni, hogy a két koldus falu megszán
336 XII |              kis csavargó gyereket? S hogy aki legkoldusabb köztük,
337 XII |              A borzalom hónapjai! Hát hogy lehetett azt elviselni?~-
338 XII |                nagy öröme telt benne, hogy a fenyvek megint életre
339 XII |             tudta meg Thurán Benedek, hogy odabent jártak, s nem haragudott
340 XII |          hajtogattam én neked mindig, hogy találd meg a szíved. De
341 XII |              falon, csak az nevetett, hogy majd kiugrott örömében a
342 XII |             megszokta már a csodákat, hogy ezen sem csodálkozott. Csak
343 XII |            Vendel meg nem súgja neki, hogy nem jó lesz bolondozni,
344 XII |               uraság megmondja nekik, hogy visszavihetik az árendát.
345 XII |         vonásain. Nem tûnik föl neki, hogy a kapu nyitva, a mindig
346 XII |           zárt kapu! Nem veszi észre, hogy az úri cselédek megsüvegelik
347 XII |             aki szeretõ szemmel nézi, hogy a paraszt hernyócskából
348 XII |               a paraszt hernyócskából hogy válik úri pillangó. Jánoska
349 XII |        vállára:~- Megjött az apád!~Ó, hogy szalad ki erre a szóra a
350 XIII|               átkarolta, úgy éreztem, hogy már meg nem tudnék lenni
351 XIII|          esztendõ múlva már úgy hitt, hogy „édesapám”. Annyi csavargás
352 XIII|               a lelkiismeret. Láttam, hogy a fiúcska szép, okos, eszes,
353 XIII|                eszes, azt meg tudtam, hogy nekem már nem sok idõm van
354 XIII|               nem sok idõm van hátra. Hogy merjek én az Isten elejbe
355 XIII|            nem volt bátorságom, uram, hogy elejbed álljak: ez vagyok,
356 XIII|              elõ.~- Azsért tettem el, hogy el ne vesejtse segény azs
357 XIII|               zöld a szegése.~- Ugye, hogy csak szép? - mosolygott
358 XIII|             Már akkor elment szegény, hogy az angyalkáknak varrjon
359 XIII|               akarata volt, Jánoskám, hogy te kijárd a szegénység iskoláját,
360 XIII|         iskoláját, és ott tanuld meg, hogy a szeretet az élet.~- De
361 XIII|            Benedeknek volt rá gondja, hogy a szegény csizmadiát úgy
362 XIII|           ruhában, de látszott rajta, hogy nincs egészen kibékülve
363 XIII|         Naccságos mézsem, engedd meg, hogy én ezst a drága sép ruhát
364 XIV |            Hány esztendeje már annak, hogy az uraság mátyásmadara elveszett?
365 XIV |     mindnyájan nagyon boldog emberek.~Hogy aztán melyik közülük a legboldogabb?
366 XIV |              másképp látni, csak úgy, hogy körülrepkedi egy sereg galamb,
367 XIV |             jár. Hozzá vannak szokva, hogy lépten-nyomon szórja eléjük
368 XIV |               cseppet se látszik meg, hogy esztendõk óta csupa tudománnyal
369 XIV |               most keveselli elõször, hogy csak fél szeme van neki.~-
370 XIV |      szeretném, ha csupa szem volnék, hogy mindig ezeket a gyerekeket
371 XIV |            azon meg nem ütõdik senki, hogy Thurán Benedek ilyen nagy
372 XIV |              homlokát a feje búbjára, hogy a nagy nevetségtõl a két
373 XIV |          Fütyü cigány, aki kikötötte, hogy csak úgy megy el a lakodalomba,
374 XIV |       lakodalom muzsikaszó nélkül is, hogy azt halálos holtáig el nem
375 XIV |        táncoltam. Kaptam is kalácsot, hogy majd földhöz vágott - aki