Rész

 1 I   | rézkondéron, mint egy pápaszem. S csakugyan õ vette észre legelõször,
 2 I   |       zabszemet se.)~Nyirák felõl csakugyan szakadoztak a fellegek,
 3 II  |          kapni. Aminthogy a kánya csakugyan tátogatta is már rá a száját:~-
 4 III |          tartogatta.~A bográcsban csakugyan kása totyogott. Benne volt
 5 IV  |           a Madzag kutya.~Jánoska csakugyan arra ébredt föl, hogy ugat
 6 IV  |          keresnek!~A verem száján csakugyan lehujjántgatott valaki:~-
 7 IV  |            Ráismertem a szaváról.~Csakugyan Csitári uram volt az, két
 8 X   |      volna még minket is megenni!~Csakugyan szinte zörgött a csontja
 9 XI  |     csaholásról, ami erre felelt, csakugyan meg lehetett találni Madzagot.
10 XI  |   lehetett találni Madzagot. Mert csakugyan õ szûkölt ott a drótkerítésen
11 XI  |       szurkálja benne az orrát.~Õ csakugyan nem bírt bejönni, hanem
12 XI  |           maga is elhitte, hogy õ csakugyan tartogat olyant a százgombos
13 XII |       kíváncsiság, s a két gyerek csakugyan odasompolygott. Az ajtón
14 XII |      akkor láttam.~Ott is volt az csakugyan. Egyszer benéztek oda, mikor
15 XII |         álmait.~S az öregembernek csakugyan nagyon szép álmai lehettek,
16 XIII|     deskát árulni.~A gyékényágyon csakugyan úgy feküdt ott a váratlan