Rész

 1 V  |        egy kicsi gyerekszékre a kép elé, s míg könnye pergett
 2 V  |      ezt attól a képtõl. S az a kép egyre csak mosolygott, s
 3 XII|            XII. Mit beszél az a kép?~Thurán Benedek, amióta
 4 XII|     nagyapó hogy örülne neki!~A kép csak mosolygott olyan szomorúan,
 5 XII|       mint te a kicsi sírban.~A kép egyre mosolygott, s az öregembert
 6 XII| hercegkisasszonyt.~Mosolygott a kép, és mosolygott az öregember:~-
 7 XII|   megint erõt vett a zokogás, a kép pedig egyre csak mosolygott.~-
 8 XII|        okos. Ugye, nem bánod?~A kép olyan biztatóan mosolygott,
 9 XII|         a szobát. Vitte benne a kép sugárzó mosolygását is.~
10 XII|         kezében, azt odatette a kép alá. Arról tudta meg Thurán
11 XII|        véve, odatérdelt velük a kép elé imádkozni, mert megtanult
12 XII|  tavasszal a jégcsap. S mikor a kép mosolygott, kezdte már megérteni
13 XII|         Jól, jól - mosolygott a kép mindenre -, azt hajtogattam
14 XII|    Benedek szót fogadott. Ott a kép elõtt ölelte szívére a koldusgyerekeket.~-
15 XII|    fehér szakállával, csak az a kép a falon, csak az nevetett,