Rész

 1 I   | aranytányérkáját:~- Eredj, vidámítsd fel az én szeretteimet.~No,
 2 II  |       cirákiak napkelet felõl fogták fel az erdõt, a nyirákiak napáldozatról.
 3 II  |            Különösen az lelkesítette fel õket, amit Csûr Illésné
 4 III |          óriási fekete felhõ rebbent fel a pagonyból: ezer meg ezer
 5 III |           benne.~- Erre aggatod majd fel a ruhádat.~Jánoska annyira
 6 IV  |          Veronka a fiút. Õ már akkor fel volt készülve takarosan,
 7 IV  |           õkegyelmét.~- Jaj! - kapta fel a fejét Fütyü, s úgy megilletõdött,
 8 VII |          azon rimánkodott, hogy írja fel az õ homlokára a nevét.~
 9 VII |           elkap a bagó! - kurjantott fel neki Posztószél, s mikor
10 IX  |              hát kendnek mióta vitte fel így az isten a dolgát? Gondolta,
11 XI  |            Hallja, kegyelmed! Küldje fel néha énhozzám is azokat
12 XIII|       visszaadom.~- Ember! - hördült fel Thurán Benedek. Volt abban