Rész

 1 I   |            is lekasáta vóna a jég! (Soha semmi nemzetsége el nem
 2 II  |       nagyon meg voltak szelesedve. Soha ilyen fölháborodva nem rikoltoztak,
 3 III |         arra a nyomorult veremházra soha ilyen fényesen nem ragyogtak
 4 VI  |          ember erre az ítéletre, és soha többet eszükbe nem jutott
 5 VII |         volt elõttük, õk még olyant soha nem láttak. S ha láttak
 6 VIII| becsempészte a Jánoska sapkája alá. Soha jobbízût nem kacagott, mint
 7 VIII|           erre, hogy õ már megérte. Soha ilyen nagy somorúsága nem
 8 IX  |        mindig a sarkában járnak, és soha el nem maradnak tõle.~Eddig
 9 IX  |           történt, ami még életében soha: nem tudott ordítani. Csak
10 XI  |         hónapok óta, ilyent meg tán soha életükben. Hanem azért Jánoska
11 XII |             előtt áradt ki belőle a soha ki nem apadó keserűség.~-