Rész

 1 I  |   elmosolyodott, s megesett a szíve a sok ijedt emberen, a sírásra
 2 II |       a nagy kõházban. Mert a szíve, az kõbõl is volt neki mindig.~
 3 IV |        Jánoskának elszorult a szíve. Õ ennek a kis subának örült
 4 IV |      jó szerencse, hanem a jó szíve.~Adjon isten mézses csíkot! -
 5 VII| cifrálkodni, mikor tele van a szíve. Jánoskának annyit ért ez
 6 X  |        hogy meg ne induljon a szíve ennyi nyomorúságra. Ha a
 7 XII|        És szinte megenyhült a szíve, mikor otthagyta a szobát.
 8 XII|       nagy ürességet érzett a szíve helyén, és szinte oda se
 9 XII|       mert egyre olvadozott a szíve, mint tavasszal a jégcsap.
10 XII|   érdemli, mert arany annak a szíve, lelke.~- Mindjárt kiláttam