Rész

  1 I   |         tudnának.)~A nyiráki bíróné meg azt álmodta, hogy a ciráki
  2 I   |            hiszen csak azt próbálja meg! Ámbátor - magunk közt szólva -
  3 I   |       amilyennel a cirákiak egyszer meg akarták szelni a holdvilágot,
  4 I   |         szerencse, hogy a nyirákiak meg egyszer valami tévelygõ
  5 I   |         száll az övével együtt száz meg száz lélek fohásza, pitypalattyok
  6 I   |  köszöntötték a cirákiak.~- Egyétek meg, ha jó - fanyalgott kedvetlenül,
  7 I   |           õk nem tehetnek. Most már meg mertek szólalni is.~- Nemcsak
  8 I   |          öreg hajdú elhallgatott, s meg se szólalt addig, míg egy
  9 II  |          akkor csak inkább keressük meg azt a madarat. Hiszen jó
 10 II  |         mind odaszorultak, s nagyon meg voltak szelesedve. Soha
 11 II  |             a cirákiak találják ezt meg.~- Már miért õk találnák?~-
 12 II  |           jajveszékelve keresték, s meg is találták, mihelyt a nap
 13 II  |       Nemcsak a tollacskáját látták meg egyszerre a mátyásnak, hanem
 14 II  |            a nagyon dísztelen kalap meg egy fiúcskának az arcára
 15 II  |            Pál a másik vállát kapta meg a gyereknek, s megrázták,
 16 II  |            rá Mák Máté. - Azt mondd meg inkább, hova lett a madár!~
 17 II  |             volt.~A nyirákiak eddig meg voltak dermedve az ijedtségtõl,
 18 II  |            Hohó, eszem a lelked, az meg ciráki születés volt! Ismertem
 19 II  |       Máténak, mint a labdát.~Annak meg tetszett a mulatság nagyon.
 20 II  |             édesapám!~- Mit mondott meg? - mordult rá Máté bíró
 21 II  |          azt! Amit Mák Máté megfog, meg van az fogva.~- Nem adom! -
 22 II  |        kézibõl a gyereket, ha amott meg Csûr Illésné nem nyalábolja
 23 II  |         Jobb lesz, ha azon egyeztek meg, hogy ki számoljon be a
 24 II  |          addig nevetni, míg az öreg meg nem nyugtatta õket;~- A
 25 II  |     nyugtatta õket;~- A madár miatt meg egy cseppet se fájjon a
 26 II  |        kevélyen veregette a mellét. Meg is ölelgették úgy, hogy
 27 III |       rebbent fel a pagonyból: ezer meg ezer fekete varjú.~- Kár,
 28 III |         amikrõl Posztószél mindjárt meg is mondta, hogy micsodák.~-
 29 III |        valamikor az agyagot Cirákra meg Nyirákra, mikor a házak
 30 III |        gyereknek. S hogy az ebállat meg ne sértõdjék, annak meg
 31 III |             meg ne sértõdjék, annak meg a gyereket mutatta be: -
 32 III |             szép fehérre, a padlója meg lefurkózva keményre, mint
 33 III |       kobaktökben. De jó az nagyon, meg illik is a bokrétához. Bizony
 34 III |             ki a konyhába, tudakold meg, mi jó lesz az ebéd - biztatta
 35 III | szalonnaillat. Az után indult el, s meg is találta róla a konyhát.~
 36 III |       Posztószél. - Gyere, keressük meg.~Kimásztak a verembõl, és
 37 III |                mondta Posztószél. - Meg lehet velük élni békességben.
 38 III |            isten nevében laknak: õk meg ficsergéssel fizetik a házbért.~
 39 III |            No, mit lármázol, hiszen meg vagy már tömve? Hol a gazdasszonykád?~
 40 III |             mint szegény helyen. Ti meg addig szedjetek derekaljnak
 41 IV  |              Addig is, míg az isten meg nem látogatta sok mindenféle
 42 IV  |             egyebe a másik szeménél meg az ölbeli kis unokájánál.~
 43 IV  |          megmaradt a béketûrése is, meg a mindenféle barkácsoló
 44 IV  |            a szúnyogok nem találják meg az embert. De a Buksi macska
 45 IV  |       mátyás. Ugye, Buksi, te etted meg a mátyást?~Ejnye de cudar
 46 IV  |            vigyáz azokra a jó isten meg a Madzag kutya.~Jánoska
 47 IV  |          kocsira. Még a Patkó soron meg a Ritkaszép utcában nem
 48 IV  |             vissza Veronkának:~- Te meg, kislány, mondd meg az öregapádnak,
 49 IV  |              Te meg, kislány, mondd meg az öregapádnak, hogy fölemelte
 50 IV  |           Péter, s megvetõleg bökte meg az ostornyéllel a sok halomra
 51 IV  |             Ezért is az isten áldja meg, aki küldte!~- Micsoda? -
 52 IV  |         magunk is. Ezt a szûrt nézd meg, öcsém!~Azzal kiterített
 53 IV  |         zsinór le nem feslett róla! Meg kell nézni ezt a micisapkát!
 54 IV  |             bekötötte vele a fejét. Meg is nézte magát a szép nagy
 55 IV  |           útnak eredt. A két gyerek meg hozzálátott az ajándék holmik
 56 IV  |           volt egy kis batyu, abban meg egy nagyon kis batyu. Abból
 57 IV  |           aranygomb is. Én találtam meg a Varjú-vár kapujában, de
 58 IV  |             alá. A híres micisapkát meg belegyömöszölte a kalapjába,
 59 IV  |            volt, mint én vagyok, te meg olyan csúnya fehér vagy,
 60 IV  |            az édesapámat? - rezzent meg a gyerek.~- Csicsmár somsédot?
 61 IV  |           csizsmadiának a ló, mondd meg nekem, Jánoska. Látod, ha
 62 IV  |    baráccságot a csizsmadiával. Így meg ott fogták a lovat zsálogba.
 63 IV  |          belõle. Hát már most mondd meg nekem, Jánoska, érdemes-e
 64 IV  |            drága jó embernek, õneki meg elvette azs Úristen azs
 65 IV  |         drága sép ruhái se kerültek meg azs ártatlannak. Se híre,
 66 IV  |       gyönyörûmnek. Ott keserítette meg azs Isten ast a nagy urat,
 67 IV  |            hunyorgott Posztószél.~- Meg is lövöldözsött azs téged
 68 IV  |           én, hogy a nagy úr jobban meg volt illetõdve, mint a kolduska.~- „
 69 IV  |            alól a Buksit. - Ez ette meg, uram. Éppen csak a szárnyacska
 70 IV  |         aztán eleresztett, a Buksit meg ledobta a hátulsó udvarra
 71 IV  |          simára nyalta már, úgyhogy meg nem látszott rajta, hogy
 72 IV  |         egész családot. Mindenkinek meg kellett simogatni.~- Gyere
 73 IV  |      gyenyeri jóság, hadd csibáljam meg ast a drága sép piros füledet! -
 74 V   |         putriból a palotába. Nézzük meg, mi lakik ott. Lakik-e vidámság,
 75 V   |           ide olyan, s õ szimatolja meg a szegény embert: árendát
 76 V   |         emelt fejét semmi a világon meg nem alázhatja. Még olyan
 77 VI  |            nem volt neki ügyessége, meg nem is voltak rászorulva.
 78 VI  |          mindjárt fölszögezte, amit meg is köszöntek neki nagyon
 79 VI  |            nagyon szépen:~- Fizesse meg az isten, Jánoska! Ugyan
 80 VI  |              Ó, hogy az isten áldja meg még azt a földet is, amelyikben
 81 VI  |           ilyen jó emberek találnak meg, azóta már rég megettek
 82 VI  |         szét nem vágja a Dúl Márton meg a Hamar András pörét, azóta
 83 VI  |             nyiráki Hamar Andrásnak meg volt egy rossz létrája.
 84 VI  |       azonban a bicegõ létrát lökte meg, az félrebillent, s Hamar
 85 VI  |            nem így történt, fizesse meg Dúl Márton a létrát.~Látnivaló,
 86 VI  |            amondó vagyok, hogy most meg már Dúl Márton álljon föl
 87 VI  |             oda a malacát, és lökje meg a létrát úgy, hogy Dúl Márton
 88 VII |           valami túzok. Azért aztán meg is csaholta haragosan. Még
 89 VII |       lányka öregapóhoz, hogy nézze meg Jánoskát, nyilván valami
 90 VII |            már Jánoska a víztől.) Ő meg leszaladt a „konyhába”,
 91 VII |         kenyeredet?~- De hiszen azt meg nem eheti, apó! - mosolyodott
 92 VII |            kenyeret, az isten áldja meg őket. Hanem azon tanakszom
 93 VII |            ölbeli koromban. Az apám meg nem ért rá velem bajoskodni.
 94 VII |            hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket
 95 VII |           kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban tanultam meg
 96 VII |           meg a városokban tanultam meg a boltok felírásairól, mikor
 97 VII |     építtetett helyére. A nyirákiak meg azért nem csináltattak iskolát,
 98 VII |             levelet telerajzolt „i” meg „u” betûkkel. Posztószél
 99 VII |           hacsak az ürgék nem, azok meg úgyis félnek tõled - nevetett
100 VII |        Terjeszd el a hírét a ciráki meg a nyiráki gyerekek közt,
101 VII |             de azt csak az láthatja meg, aki kijön a homokosba.
102 VII |       iskolát, az nekik nem tetszik meg annyira, mint ez a vadvirágos,
103 VII |           készült hûsítõvel kínálta meg a kislányokat. Jánoska meg
104 VII |          meg a kislányokat. Jánoska meg gyenge sóskával traktálta
105 VII |           gyenge sóskával traktálta meg a fiúkat. Jó étel az annak,
106 VII |      olvasni.~- Nem tanulnád te azt meg sohase, Fütyü - csóválta
107 VII |        egyszer, hogy a Vendel hajdú meg akart tanítani huszonötig
108 VII |             Ejnye, csimbora, ne edd meg mindjárt a nézéseddel azs
109 VIII|             télen, hanem Posztószél meg azt jövendölte, hogy ez
110 VIII|             a Madzagból - cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.~
111 VIII|          öreg fûzfa tövében találta meg, s mivel õ nem él madárhússal,
112 VIII|       csaholni, megtanult miákolni, meg a szájában tartani a Posztószél
113 VIII|             már a Buksinak rántotta meg a farkát úgy, hogy az egyszerre
114 VIII|          kenyeres pajtásából, ha az meg a körmeivel nem kérdezné
115 VIII|           fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység van, hogy
116 VIII|         gyerek -, hogy csupa csipke meg bársony volt abban a szobában
117 VIII|          estéjén.~Posztószél megint meg akarta indítani a beszédet.
118 VIII|            akarta elmesélni, hogy õ meg otthon járt az éjszaka a
119 VIII|          csak, cselédem - nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs
120 VIII|            õ nevük, hanem Harkabusz meg...~Most meg már a putri
121 VIII|         hanem Harkabusz meg...~Most meg már a putri tetején hallatszott
122 VIII|       valami nehéz test a kéményen. Meg is szólalt abban a percben:~-
123 VIII|           nini, Postósél csimboráék meg egésen magukban vannak ezsen
124 VIII|             A sépapám is attól halt meg iskolásgyerek korában. Inkább
125 VIII|         otthon felejtettem, a pipám meg nem találom.~Pipája Posztószélnek
126 VIII|           osztozzanak azon már most meg? Úgy osztoztak biz azon,
127 VIII|            nyomta, míg csak Jánoska meg nem kérdezte tõle:~- Mit
128 VIII|       csillag után. Mánmost én azst meg nem találom addig, még a
129 VIII|       ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette a fejéhez.
130 VIII|       Posztószél szomorúan csóválta meg a fejét:~- Karácsonyi esõ:
131 IX  |           gyertyaszentelõ körül már meg lehetett kezdeni a tavaszi
132 IX  |       egy-két szem szúnyogért, most meg vékaszámra lehet fogni már
133 IX  |             legyet is.~Csudálatosán meg volt zavarodva a természet.
134 IX  |             az istenházában: nyissa meg az egek csurgóit, mert a
135 IX  |       korommá égett, ami eddig csak meg volt pörkölve. Végeláthatatlan
136 IX  |         sütni. Az jó az embernek is meg az állatnak is, csak az
137 IX  |    egymással szép békességben Cirák meg Nyirák. Nem volt már személyválogatás
138 IX  |     bérfizetés napja van, hát annak meg is kell lenni. Ami az istené,
139 IX  |         hegyét. Még azt se kérdezte meg Posztószéltõl, hogy: hát
140 IX  |            soványodva szegénykék, s meg voltak szelídülve úgy, hogy
141 IX  |           mondhassa Harkabusz, hogy meg nem tisztelte.~A Varjú-várat
142 IX  |     száradhatott ki jobban. A varjú meg szívós madár, annak meg
143 IX  |             meg szívós madár, annak meg nem árt semmi. Mindössze
144 IX  |          pedig csak annyiban illeti meg ez a szép név, amennyiben
145 IX  |         Posztószél egy ürgét.~- Ezt meg Nyirák termette, nemzetes
146 X   |         sajgott az ürgefogak helye, meg azok a száraz fenyvek is
147 X   |            kigondolta, hogy torolja meg ezt a megcsúfoltatást.~Mit
148 X   |          mennydörgés, az riasztotta meg. Szemmel láthatólag szeretett
149 X   |           gazdáját.~- No, látod, én meg megtanítlak repülni!~Most
150 X   |          ember: lehetetlen az, hogy meg ne induljon a szíve ennyi
151 X   |           kára is, azoknak a haszna meg csak az õ haszna igazán.
152 X   |         csak az õ haszna igazán. Ha meg nem szánja õket: nemcsak
153 X   |       unokája szobájába. Az eszitõl meg isten õrizzen, mert azt
154 X   |          csak ezek a szavak ütötték meg:~- Mindenünket elvette az
155 XI  |        benne a tündérkirálylány, én meg a tündérkirályfi.~No, ezen
156 XI  | panaszkodott, hogy õ álmos. Jánoska meg úgy érezte, hogy ehetnékje
157 XI  |            ember. Ugyan nem mondaná meg, melyik bokorban vetettek
158 XI  |            gombokkal kiverve a háta meg a karja. Nem is mert Veronka
159 XI  |             már hónapok óta, ilyent meg tán soha életükben. Hanem
160 XI  |          ami erre felelt, csakugyan meg lehetett találni Madzagot.
161 XI  |             ujjongva Veronkához. Õk meg erre azt eszelték ki, hogy
162 XI  |      megtudhatta, hogy nem ette még meg Harkabusz az unokáit, ellenben
163 XI  |      megfordult a Posztószél-palota meg a Varjú-vár közt, s hordta
164 XI  |           az egyik fenyõfához, neki meg az volt a rovása.~Szomorúan
165 XI  |          rovása.~Szomorúan csóválta meg a fejét:~- Még csak kilencvenegy.
166 XI  |          kertészt pedig azzal vette meg Jánoska, hogy dicsérte a
167 XI  |     Harkabusz olyan beteg: vagy éri meg a holnapot vagy se. Megfázott
168 XI  |             hánykolódott.~Forduljon meg, nagy uram, arccal a vánkosra.~
169 XI  |        beteg szót fogadott, Jánoska meg ráugrott a hátára, s meggázolta
170 XI  |          jól esett, de Harkabusznak meg bizonyosan nagyon kedvére
171 XI  |    ajtónyikorgásra, s úgy cirógatta meg a gyerekeket, mint valami
172 XI  |              Hát most már valljátok meg nekem: hogy mertetek bejönni
173 XI  |       terítsetek? Mert úgy tudjátok meg, hogy aki erre a két kis
174 XII |          sírod! Úgy mentél el, hogy meg se mondtad, hova mégy. Rossz,
175 XII |         kastélykert is, mintha õ is meg akarna fiatalodni. Mintha
176 XII |   próbálkozik, hogy hogy haraphatná meg a szájával a fülét, addig
177 XII |       violamag. Hát ez mi lehet? Ez meg sarkantyúkának a magja.
178 XII |     odatette a kép alá. Arról tudta meg Thurán Benedek, hogy odabent
179 XII |            jártak, s nem haragudott meg érte. Inkább most már õ
180 XII |           neked mindig, hogy találd meg a szíved. De most már találd
181 XII |          szíved. De most már találd meg egészen! Mert egy-két nap
182 XII |             lenni, aki ezt a gúnyát meg ezt a sastollas kucsmát
183 XII |             ezt a sastollas kucsmát meg ezt a kordován csizmácskát
184 XII |           gyönyörû ruhát, ha Vendel meg nem súgja neki, hogy nem
185 XII |         lesz ezután a kis gazda. De meg is érdemli, mert arany annak
186 XII |             készült a Varjú-várban, meg rá híva mind a két falu.
187 XIII|            alól. - No, eredj, nézsd meg azs apádat. Saladj, mert
188 XIII|             aki vétettem. Bocsásson meg nekem az a nagyon jó Isten.~
189 XIII|              és szelíden szólította meg a beteget:~- Jó ember, én
190 XIII|          földönfutóvá tett. Bocsáss meg érte: jóvá teszem, ha Isten
191 XIII|         bosszúból elvittem. Bocsáss meg érte: nézd, visszaadom.~-
192 XIII|           napig csak egyszer álltam meg. Akkor, mikor cipót és mézet
193 XIII|    átkarolta, úgy éreztem, hogy már meg nem tudnék lenni nála nélkül.~
194 XIII|      fiúcska szép, okos, eszes, azt meg tudtam, hogy nekem már nem
195 XIII|      hátulsó szobában), harisnyánál meg egy kezeslábas bársonyruhácskánál.
196 XIII|            iskoláját, és ott tanuld meg, hogy a szeretet az élet.~-
197 XIII|            Naccságos mézsem, engedd meg, hogy én ezst a drága sép
198 XIII|    kisakajthassam legalább a térdin meg a könyökin. Seretnék rávetni
199 XIV |         közülük a legboldogabb? Azt meg már végképp nem lehet tudni.~
200 XIV |       ehetnék Galamb-várban.~Hát az meg már micsoda? Ott is otthon
201 XIV |      orcáján egy cseppet se látszik meg, hogy esztendõk óta csupa
202 XIV |         õket tehelyetted is!~S azon meg nem ütõdik senki, hogy Thurán
203 XIV |            tán még ma se áll el, ha meg nem pendíti a cimbalmot