Rész

 1 I  |  csattog: imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~Lám, maga
 2 I  |     szárnyát, s felsütötte a nap aranytányérkáját:~- Eredj,
 3 II |   meg is találták, mihelyt a nap kisütött.~Ebben a percben
 4 V  |   esztendõ óta minden áldott nap megkérdezte ezt attól a
 5 VI |    az, hogy Posztószél egész nap elpecézgethetett. Ráért
 6 IX |    módjára szétfújta õket. A nap kisütött, és úgy befûtötte
 7 IX | feledkezzenek arról, micsoda nap van holnap.~Az emberek oda
 8 X  |  akkor tűnt föl neki, hogy a nap nem süt. Fekete volt az
 9 XI |  húzva kilencvenkettõ. Annyi nap telt már el a rabságunkból.~
10 XII|    meg egészen! Mert egy-két nap múlva letelik az esztendõ,