Rész

 1 II  |  felekezeten villantotta végig. Annyi furfangosság volt a nézésében,
 2 III |     beszolgáltatják az árendát. Annyi búzát hazahordanak, hogy
 3 IV  |    hüledezett Jánoska. - Hiszen annyi már itt a csizma, hogy a
 4 IV  |        hazafelé. Nem volt ennek annyi baja se, mint egy leesett
 5 VI  | szopogatta magát rajta.~No, itt annyi áldást rakosgattak Jánoska
 6 VI  |         ütött a gyereknek:~- Ha annyi eszem nem volna, amennyi
 7 IX  |       azt ugyan nem engedi.~Még annyi figyelmesség is volt benne,
 8 X   |    megiramodott hazafelé. Hanem annyi esze volt neki, hogy elõbb
 9 XI  |       van húzva kilencvenkettõ. Annyi nap telt már el a rabságunkból.~
10 XIII|      úgy hitt, hogy „édesapám”. Annyi csavargás közt, amennyit