Rész

1 II  |         is ölelgették úgy, hogy utoljára jajgatott bele.~- Jaj, a
2 V   |       régi jó ismerõsünk. Mióta utoljára láttuk, egy cseppet sem
3 VII |     addig nézett maga elé, hogy utoljára semmit se látott. Könny
4 VIII|         kisebbedni, kisebbedni, utoljára olyan kicsi lett, hogy beleveszett
5 VIII|          Aztán megitta a levét. Utoljára pedig megette a retket hajastól,
6 XI  | dicsérték a jó szívét, hogy még utoljára maga is elhitte, hogy õ
7 XI  |          mint a kecskebõr duda, utoljára pedig olyant rándult a feje
8 XI  |    angyalok, mióta az édesanyja utoljára megcsókolta.~A két gyerek
9 XI  |       marékra fogta a bajuszát, utoljára felszakajtotta az ajtót,