Rész

  1 I   |       iszonyodott: fele teste fekete volt, fele teste sárga. Nem jelenthet
  2 I   |              el a világ.~Nagy mester volt ez a Fütyü cigány világéletében.
  3 I   |              mivel olyan nagy ollója volt neki, beadták szabóinasnak
  4 I   |         annyifelé.~Igaz, hogy nem is volt valami szívvidámító figura
  5 I   |           aztán egyszerre Cirákon is volt, Nyirákon is.~- No, mi a
  6 I   |          Ilyen mátyás éppen csak egy volt. Ez volt valamikor az úrfinak
  7 I   |              éppen csak egy volt. Ez volt valamikor az úrfinak a legkedvesebb
  8 I   |       kenyeretek.~Bizony senkinek se volt kedve nevetni, mikor Fütyü
  9 II  |           Jánost találnak~Bolond sor volt biz ez, de hát mit lehetett
 10 II  |            Mert a szíve, az kõbõl is volt neki mindig.~Hanem azért
 11 II  |            Valamikor csak botosispán volt õkegyelme, de mióta az uraság
 12 II  |             láttak, de mátyás egy se volt köztük. Csak a tömérdek
 13 II  |             szeme járása is egyforma volt a két bírónak. Nemcsak a
 14 II  |             hanem a szárnyát is. Oda volt az tûzve dísznek egy nagyon
 15 II  |             egy fiúcskának az arcára volt borítva, aki olyan jóízût
 16 II  |        gúnyájában körülbelül a kalap volt a legkülönb, a Fütyü cigány
 17 II  |            mert már nem uraknak való volt.~Mák Máté az egyik, Ambrus
 18 II  |             madarat megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs is. Egész
 19 II  |              fiú -, de nagyon fojtós volt. Mifelénk jobb ízû a vadkörte
 20 II  |            Hanem a húsa nagyon rágós volt. Szidta is édesapám, hogy
 21 II  |             édesapám, hogy ezért nem volt érdemes hazajönni hetedhét
 22 II  |             fejét. Nyiráki csizmadia volt. Jól van, fiam! Nagyra nõj!
 23 II  |             te.~A fiúcskának mindegy volt, nem sokat értett az egészbõl.
 24 II  |              Az anyám Borona Borbála volt. Én ugyan nem ismertem édes
 25 II  |          mondta, hogy az is errevaló volt.~A nyirákiak eddig meg voltak
 26 II  |               az meg ciráki születés volt! Ismertem még libapásztor
 27 II  |       hagyjuk a falu becsületét!~Úgy volt az, mint a mesében, ahol
 28 II  |          falu becsülete!~Szerencséje volt Jánoskának, hogy egyszerre
 29 II  |          valami reszelõs hang. Olyan volt az, mint mikor valami nagyon
 30 II  |            végig. Annyi furfangosság volt a nézésében, amennyi jóság.~-
 31 II  |          nagyon, hogy olyan sokszínû volt.~- Én ezt a fiúcskát örökbe
 32 III |             jó egy-két macskaugrásra volt a két falutól. Jánoskának
 33 III |          fenyõfaerdõnek. Furcsa erdõ volt az nagyon. Nem azért, mert
 34 III |        nagyon. Nem azért, mert körül volt véve drótkerítéssel, hanem
 35 III |           azért, mert minden fája ki volt száradva. Valóságos halott
 36 III |      száradva. Valóságos halott erdõ volt. A kerítésen át egy õzike
 37 III |             hideg.~Az a ház feketére volt festve. Halott ház a halott
 38 III |             tudott meglebbenteni. Be volt az rozsdásodva valahány.
 39 III |            házak falát verték. Régen volt az, hé, még akkor az öreg
 40 III |           másik verembe vezetett, az volt a konyha. Az már nem volt
 41 III |            volt a konyha. Az már nem volt egészen betetejezve.~Maradt
 42 III |              kiröppenhetett. Középen volt a tûzhely, az is agyagból.
 43 III |      csakugyan kása totyogott. Benne volt a nagy fakanál is, meglátszott
 44 III |   homokpartnak a lenyesett fele tele volt öklömnyi üregekkel. Az alsóbbakat
 45 III |      szitakötõszemû kis szöszke lány volt, körülbelül egyívású a Jánoskával.~-
 46 III |             a nádkupacok közül. (Ott volt a szerszámoskamra.)~- Minek
 47 III |        fülkét, amelyiknek padkája is volt, vakablaka is volt.~Még
 48 III |        padkája is volt, vakablaka is volt.~Még szöget is vert a falába,
 49 III |               Jánoska annyira otthon volt már, hogy elnevette magát.
 50 III |              falu becsülete!~Rég nem volt a kis kóborlónak olyan éjszakája,
 51 IV  |         koldusuk sincs!~Arra szegény volt a két falu, hogy külön-külön
 52 IV  |               Még ilyen koldusuk nem volt, mióta az eszüket tudják.
 53 IV  |              nagyon világeleje ember volt valamikor. Addig is, míg
 54 IV  |    mindenféle csapásával.~Az elsõ az volt, mikor Csetverneken gõzmalmot
 55 IV  |     csináltak. Posztószél szélmolnár volt, de bizony hogy a gõzmalom
 56 IV  |            csak magának õrletett, ha volt mit. Úgy elszegényedett,
 57 IV  |              koldusnak szegõdött, az volt az elsõ dolga, hogy házat
 58 IV  |            pipaszárfúró.~A koldusból volt benne a legkevesebb. Sose
 59 IV  |          makrapipájában. Anélkül nem volt okos ember, de ha az a szájában
 60 IV  |           ember, de ha az a szájában volt, akkor kifogott volna a
 61 IV  |              a fiút. Õ már akkor fel volt készülve takarosan, piros
 62 IV  |               Csakugyan Csitári uram volt az, két lovadmagával. Azonban
 63 IV  |            Az õ cókmókja? Hiszen nem volt õneki a rajtavalónál egyebe.
 64 IV  |              bennünket.~Telides-teli volt az a kocsi gyereknek való
 65 IV  |              viseltebbel. Kis csizma volt vagy tizenöt pár. Bújj-bele,
 66 IV  |         szégyellje magát Nyirák!~Nem volt pedig annak mit szégyelleni.
 67 IV  |         amelyik szûrnek semmivel sem volt szûrebb, mint a suba subának.~-
 68 IV  |         akkurátusán. A nagy batyuban volt egy kis batyu, abban meg
 69 IV  |              fia vestette el eccser, volt rajta aranygomb is. Én találtam
 70 IV  |              Takaros kis babakesztyû volt, Jánoskának éppen csak az
 71 IV  |              mintha fizetnének érte. Volt a vízparton egy öreg fûzfa,
 72 IV  |            öreg fûzfa, annak az alja volt a Posztószélék nyári ebédlõje.
 73 IV  |    édesapádtól. Azs sép fekete ember volt, mint én vagyok, te meg
 74 IV  |       tenyeremet! Nagy termetû ember volt segény, nemhiába hogy csizmadia
 75 IV  |              nemhiába hogy csizmadia volt. Azs volt a veste is segény
 76 IV  |             hogy csizmadia volt. Azs volt a veste is segény fejinek.
 77 IV  |           azon ette magát, hogy mért volt a Jánoska apja csizmadia.~-
 78 IV  |           csizmadia.~- De ha mán azs volt a hivatala, legalább lovat
 79 IV  |            lovat zsálogba. Igazsa is volt azs uraságnak, a csizsmadia
 80 IV  |              de a te apád nem azsért volt csizsmadia, hogy hallgasson
 81 IV  |            És az most nagyon õszinte volt, mert még arról is megfeledkezett,
 82 IV  |            hogy a nagy úr jobban meg volt illetõdve, mint a kolduska.~- „
 83 IV  |             erre járok hazafelé. Nem volt ennek annyi baja se, mint
 84 V   |         terembe. Az már nem is terem volt, csak szoba. Gyerekszoba,
 85 V   |   Játékcimbalom, amelyiknek ezüstbõl volt a vasa. Egy selyemharisnyácska,
 86 V   |     selyemharisnyácska, amelybe bele volt dugva egy törött kis hegedûnek
 87 V   |            sorra csókolt mindent. Ez volt neki a mindennapos foglalkozása.
 88 V   |              foglalkozása. Azért nem volt ott por semmin.~A magános
 89 V   |         Jánoska, Jánoska, hát szabad volt itthagyni nagyapót? Jánoska,
 90 VI  |              csak koldusnak való hal volt, hitvány keszegecske, de
 91 VI  |            azért mégis kettõs haszon volt belõle. Az egyik az, hogy
 92 VI  |             mert ahhoz az egyhez nem volt neki ügyessége, meg nem
 93 VI  |      varádicsgyökérrel, mindjárt nem volt annak kutya baja se.~A másik
 94 VI  |           eresztettek a méhek, s nem volt, aki befogja õket. A gazda
 95 VI  |            befogja õket. A gazda oda volt kapálni, a legény fiú erdõt
 96 VI  |              nem akart égni, nyirkos volt a tûzrevaló. Jánoska mindjárt
 97 VI  |          Vadlövõ Imrééknél nagybeteg volt az öregasszony, s annyit
 98 VI  |          hogy az egész háznépnek nem volt maradása tõle. Jánoska odaült
 99 VI  |               arra igen nagy szükség volt, mert Péter Gáboréknál igen
100 VI  |         Péter Gáboréknál igen szûkös volt a kenyér, s mikor Jánoska
101 VI  |               aki nagyon tudós ember volt ilyesekben (doktornak is
102 VI  |            hogy ciráki Dúl Mártonnak volt egy malackája, nyiráki Hamar
103 VI  |          nyiráki Hamar Andrásnak meg volt egy rossz létrája. Dúl Márton
104 VI  |             a malacka sovány kosztra volt fogva (mi egyebet is várhatna
105 VI  |             a pör mindenképpen méltó volt Cirákhoz és Nyirákhoz, s
106 VI  |           pedig mind a két falu bele volt keveredve a pörbe az utolsó
107 VI  |           falu bírója egy véleményen volt. Máté is azt mondta:~- Ne
108 VII |    csipegette a lába ujját. Most nem volt kedve kergetősdit játszani.
109 VII |              beadott a kórházba. Ott volt egy szegedi hajóslegény,
110 VII |           jár érte, melyikbõl mennyi volt a vám.~- Apó - tudakozta
111 VII |           Annyit tudok, hogy Cirákon volt valaha, de összedõlt, aztán
112 VII |       Csicsmár Jánoska játéka. Újság volt elõttük, õk még olyant soha
113 VII |             elé, hogy azt lehetetlen volt egymagában megenni. Kénytelen
114 VII |        egymagában megenni. Kénytelen volt hozzá egy nagy karéj kenyeret
115 VII |        akkorára már a cigány odabent volt, de már a maradék kenyeret
116 VII |              sülém is csupa tudomány volt. Senki se tudott úgy ürgét
117 VIII|       beszédeket. Sokkal több gondja volt arra, hogy mennyi idegen
118 VIII|        legnagyobb öröme mégiscsak az volt, ha a Buksit összeveszejthette
119 VIII|              már akkor az se csillag volt, hanem labda. Õ aztán a
120 VIII|           akkor már nem is öregember volt, hanem a Fütyü cigány.~-
121 VIII|           hanem a Fütyü cigány.~- Az volt a legkülönösebb - mesélte
122 VIII|             csupa csipke meg bársony volt abban a szobában minden,
123 VIII|           mégis olyan sötét és hideg volt. Úgy örültem, mikor a mátyás
124 VIII|              Pipája Posztószélnek se volt több annál az egynél, akit
125 VIII|            egészen rendén való dolog volt. Mindjárt rá is bízták Fütyüre,
126 VIII|             oda, mert az legközelebb volt a tûzhelyhez.~Jánoska odaadta
127 VIII|            aszalt szilva.~De biz esõ volt az, valóságos felhõszakadás.
128 VIII| kikémlelõdött az éjszakába. Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról
129 VIII|            ilyen nagy somorúsága nem volt azs életben. Mind pocsékká
130 IX  |     legelõkön. A szegény embernek ez volt az elsõ öröme. A drága száraztakarmányt
131 IX  |            utolsó szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ körül
132 IX  |           lehet aratni.~Jó idõ pedig volt bõviben. Fát, szõlõt, veteményt,
133 IX  |          legyet is.~Csudálatosán meg volt zavarodva a természet. A
134 IX  |            felhõknek nyilván másfelé volt dolguk mostanában. Akkorát
135 IX  |        kerekedni? Hiábavaló fáradság volt: felhõk nélkül villámlott
136 IX  |            égett, ami eddig csak meg volt pörkölve. Végeláthatatlan
137 IX  |            nene! Vagy nem Sent János volt azs, aki sáskával táplálkozsott
138 IX  |          suhogó.~Addig csak jó világ volt, míg a téli maradék korpában
139 IX  |              a koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta magát nádtorzsával,
140 IX  |    békességben Cirák meg Nyirák. Nem volt már személyválogatás az
141 IX  |         Valami szívszakasztó látvány volt ez a koldustábor. Körös-körül
142 IX  |              valami halálsárga színe volt, mintha õt magát is valami
143 IX  |            Pedig Harkabusz még hátra volt.~Harkabusz uram pontos ember
144 IX  |            Még annyi figyelmesség is volt benne, hogy kiüzent a népnek
145 IX  |           kiszaladt oda, ahol a kert volt valaha, Jánoska pedig átnézett
146 IX  |               De az már akkorára túl volt ungon-berken, amit eléggé
147 X   |  Harkabusznak nagyon rossz éjszakája volt, holott máskor ő szokott
148 X   |           hogy a nap nem süt. Fekete volt az ég kelet felől, mint
149 X   |        bakacsin, csak a felhők széle volt ezüstcsipkés. Az olyan felhõkben
150 X   |             Ezen a tájon idegen hang volt már a mennydörgés, az riasztotta
151 X   |        vágtatni!~Hasztalan igyekezet volt, a vihar csak utolérte õket,
152 X   |           hazafelé. Hanem annyi esze volt neki, hogy elõbb lehajította
153 X   |            Harkabusz, akkorára olyan volt az egész ember, mint valami
154 XI  |           tüskés bajuszú emberke. Az volt a Krzsamecskó.~- Ohó, nektek
155 XI  |            Biz az valami cselédszoba volt, de Veronka ott se tudott
156 XI  |        kuktaféle behozta a vacsorát. Volt ott sok mindenféle ételmaradék,
157 XI  |        minden reggel, minden este az volt a sóhajtásuk imádság gyanánt: „
158 XI  |            azt, ami a Madzag nyakába volt kötve, az pedig egy szál
159 XI  |         pedig egy szál zöld nádlevél volt.~- Kizöldült már a nádas:
160 XI  |    kutyanyelven, de abban nem nagyon volt jártas Jánoska. Hanem aztán
161 XI  |              fenyõfához, neki meg az volt a rovása.~Szomorúan csóválta
162 XI  |              nyilván lelkesebb állat volt Harkabusznál, de bizonyosan
163 XI  |               de bizonyosan ügyesebb volt nála, mert telerúgta a szemét
164 XI  |        kasznártól még hetek múlva se volt nyugta a két gyereknek.
165 XI  |     meglátszik kelmeden, hogy huszár volt, Vendel bátyám!~Sohse ült
166 XI  |            Jánoskának esze ágában se volt lejönni.~- Jöjjön föl, nagy
167 XI  |          megrázta a fát, hogy ami hó volt rajta, az mind rázuhant
168 XI  |             nyilván olyan szándékban volt, mert lerúgta a csizmácskáit,
169 XI  |            bizonyosan nagyon kedvére volt, mert olyan háládatosan
170 XI  |     leharapom a fejét!~Ez nagy csuda volt, de az még nagyobb, mikor
171 XII |             a házból. Pedig az régen volt. Hány éve annak? Száz éve,
172 XII |           Milyen jó kriptái dohosság volt itt ezelõtt!~Az ám, csakhogy
173 XII |          hallgatni. Csupa muzsikaszó volt az a gyerekszó az õ lelkének.
174 XII |         Fütyü cigányról. Arról pedig volt mit mesélni. Lám, mikor
175 XII |             odasompolygott. Az ajtón volt egy csillag formájú üveglapocska.
176 XII |              én akkor láttam.~Ott is volt az csakugyan. Egyszer benéztek
177 XII |          Veronkának nefelejcsbokréta volt a kezében, azt odatette
178 XII |            ruhát. Fekete bársonyzeke volt, aranyozott gombokkal, bársonynadrág
179 XIII|          hördült fel Thurán Benedek. Volt abban a szóban harag, fájdalom,
180 XIII|               fenyegetés, de legtöbb volt benne az öröm. S a versengõ
181 XIII|             Beszélj, jó ember!~- Nem volt rossz szándékom, uram -
182 XIII|       bõrlabdával. Nagyon szép labda volt az. Magam varrtam piros
183 XIII|          piros és sárga bõrbõl, zöld volt a szegése. Mikor aztán hallottam
184 XIII|            Jánoskát. De arra már nem volt bátorságom, uram, hogy elejbed
185 XIII|      batyumat!~Bíz avval egy kis baj volt, mert már akkor azt Fütyü
186 XIII|        bontogatta szét a batyut. Nem volt abban egyéb egy pár kis
187 XIII|            Abban veszett el Jánoska.~Volt aztán benne egy kopott,
188 XIII|              Benedek. - Az õ akarata volt, Jánoskám, hogy te kijárd
189 XIII|            szóra -, mind csak azsért volt ezs, mert a csizsmadia lovat
190 XIII|           tartott.~Thurán Benedeknek volt rá gondja, hogy a szegény
191 XIV |              el nem felejti, aki ott volt.~Magam is ott voltam, hajnalig