Rész

  1 I   |            kezdõdik. Megmutatta annak már a hajnala is, hogy valami
  2 I   |          madár! Nyilván az is megunta már nálunk az életét.~A képmás
  3 I   |           errõl õk nem tehetnek. Most már meg mertek szólalni is.~-
  4 I   |                haragos kéz.~Zúghattok már, arany vetések, szólhattok
  5 I   |             arany vetések, szólhattok már, pitypalattyok: nem lesz
  6 II  |            tán maga is kõvé változott már azóta abban a nagy kõházban.
  7 II  |             Ha kifelé fordítja, akkor már ököl, csak ütni tud vele.~
  8 II  |              árendafizetéskor:~- Most már tinektek le is út, föl is
  9 II  |            idevaló fából faragják.~De már akkor csak inkább keressük
 10 II  |             még addig a vetéseket, ha már eddig megõrizte.~Zajgott
 11 II  |             erdõ közepe felé, úgyhogy már hallhatták egymásnak a szavát,
 12 II  |              nyúlva a nyirákiak! Lesz már nekik is okos bírójuk.~De
 13 II  |          cirákiak találják ezt meg.~- Már miért õk találnák?~- Nagyon
 14 II  |       múltkoriban az országúton, mert már nem uraknak való volt.~Mák
 15 II  |             gondolta magában, hogy ha már belefogott, elõadja minden
 16 II  |               az. A mi gyerekünk vagy már, öccse. Majd megmutatjuk
 17 II  |          kánya csakugyan tátogatta is már rá a száját:~- Hohó, atyámfiai! -
 18 II  |      Reszegében fogtak. Ne szedjék el már a nyiráki gyerekeket is.
 19 II  |               bizony kirántotta volna már a Mák Máté kézibõl a gyereket,
 20 II  |             hol jobbra, hol balra.~De már ez a mulatság nem tetszett
 21 II  |               kétfelé ne szakajtsátok már azt a szélhozta fiúcskát
 22 II  |               legyen híja! Erre szólj már, öreg Posztószél!~Szólt
 23 II  |             neki. Csakhogy nekem most már fiam is van, akire ráhagyom
 24 II  |              a nyiráki oldalam!~Mikor már az örökbe fogadott fiával
 25 II  |            magammal is jót tettem. De már ezért csak megérdemlek egy
 26 III |        vezetett, az volt a konyha. Az már nem volt egészen betetejezve.~
 27 III |           mögött, a halom másik felén már a vadvizek országa kezdõdött.
 28 III |             lármázol, hiszen meg vagy már tömve? Hol a gazdasszonykád?~
 29 III |            lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl, ahol éppen
 30 III |        Veronka.~Mire beértek a házba, már ott várta õket a Posztószél-família
 31 III |     megsimogassák.~- No, gyerek, most már ismered az egész Posztószél-családot -
 32 III |             vánkost költeni.~Hazafelé már összefogódzva jött a két
 33 III |           Jánoska annyira otthon volt már, hogy elnevette magát. Hej,
 34 IV  |           koldusnak is elszegõdik, ha már nincs lelkének hová lennie.~
 35 IV  |           minden aratáskor. Hát ezért már csak érdemes koldusnak lenni!
 36 IV  | mátyásmadárral?~Olyan füst bodorodott már körülötte, hogy vágni lehetett
 37 IV  |           mert annak jó szeme van. Az már megjárta ma a gazdaságot.
 38 IV  |            van, Buksi, helyen vagyunk már. Tudom már, hová lett a
 39 IV  |             helyen vagyunk már. Tudom már, hová lett a mátyás. Ugye,
 40 IV  |           portéka vagy te! Hanem most már csak vedd föl az ünneplõ
 41 IV  |          noszogatta Veronka a fiút. Õ már akkor fel volt készülve
 42 IV  |             is akadt. A belsõ világát már lelegelték a molyok, de
 43 IV  |            Azután fölült a kocsiba, s már csak úgy futtában szólt
 44 IV  |            porzott el a ciráki kocsi, már hallatszott a nyirákinak
 45 IV  |               esztendõvel. Nem tudnak már most olyan szép rózsákat
 46 IV  |               Jánoska. - Hiszen annyi már itt a csizma, hogy a békának
 47 IV  |          erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt korog, de Veronka
 48 IV  |            bujdosója lett belõle. Hát már most mondd meg nekem, Jánoska,
 49 IV  |                hogy miért nem csinált már belõle csinegefogót az öreg
 50 IV  |             bele egy miatyánknyi idõ, már akkor ott álltam az úr elõtt.~ -
 51 IV  |           akácfáról a Buksi. Ott várt már, mert tudta, hogy erre járok
 52 IV  |               szõrét is simára nyalta már, úgyhogy meg nem látszott
 53 V   |             házát jól meglaktuk: most már gyerünk odább egy házzal.
 54 V   |                Olyan módban van, hogy már örökbe fogadott gyereket
 55 V   |       Benyitott az utolsó terembe. Az már nem is terem volt, csak
 56 V   |              Jánoska, hát mikor jössz már el a te szegény nagyapódért,
 57 V   |     nagyapódért, akinek senkije sincs már ezen a világon? Jánoska,
 58 VI  |          vagyok.~- Megint bolond vagy már, Fütyü - nevetett Posztószél.
 59 VI  |          elpecézgethetett. Ráért most már nagyon.~- Látod, Fütyü,
 60 VI  |           unokám a mesterségben. Most már itthon pipázhatok napszámra.~
 61 VI  |              lehet szegénykének, mert már a sós kenyeret se akarja
 62 VI  |              doktornak is csalogatták már Nyirákra!), öntötték bele
 63 VI  |          kezét az ég felé az asszony.~Már erre Jánoska is visszafordult
 64 VI  |           emberek találnak meg, azóta már rég megettek volna a sasok.~
 65 VI  |        emberre, mint a malacra, de ha már nem így történt, fizesse
 66 VI  |                éppen mikor Dúl Márton már ölre ment volna Hamar Andrással,
 67 VI  |          amondó vagyok, hogy most meg már Dúl Márton álljon föl a
 68 VII |        dinnyeföldet is elravaszkodott már Jánoska a víztől.) Ő meg
 69 VII |               osztoznak egymással.~De már erre Posztószél is kivette
 70 VII |            Sok dohányt kifüstöltem én már emiatt ebből a pipából,
 71 VII |              tudna tenni. Vériben van már az a magyar embernek, hogy
 72 VII |           fogna a mi papírunkon.~Most már Posztószél is kezdte a dolgot
 73 VII |            dolgot komolyan venni. Azt már magától is kitalálta, hogy
 74 VII |          belevágódott a szemembe! Hát már hogyne tudnék! Tudok én
 75 VII |                hogy rovás. Ugyan most már azt is elfelejtettem, mert
 76 VII |              nincs itten iskola?~- Az már nem az én eszemhez való,
 77 VII |          okosak.~Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb levelet telerajzolt „
 78 VII |        kolbász.~- Jobban seretném, ha már azs isákomból nézsne ki -
 79 VII |      rimánkodott a cigány.~Posztószél már akkor hozta a kolbászt.
 80 VII |          idekerültének, de Posztószél már látta, miben sántikál a
 81 VII |               ábrázata vagy bal felé. Már Annuska le is akarta rajzolni
 82 VII |             volna õket nézni.~- Gyere már be, gyerek, mert elkap a
 83 VII |               cserépmécsest, akkorára már a cigány odabent volt, de
 84 VII |               cigány odabent volt, de már a maradék kenyeret is elõvette
 85 VII |       tanítani huszonötig olvasni, de már a tíznél elszaladtál.~Ezen
 86 VII |        Veronka, ne, Jánoska!~- Hát az már megint hol ragadt a kezedhez? -
 87 VIII|                  Valóságos kötél lesz már a Madzagból - cirógatta
 88 VIII|          megint elõsomfordált, s most már a Buksinak rántotta meg
 89 VIII|            beleveszett a csillagba, s már akkor az se csillag volt,
 90 VIII|    visszatette az ágyacskájába, akkor már nem is öregember volt, hanem
 91 VIII|             öreg -, a farkasnak nincs már erre híre se. Bevették azok
 92 VIII|            Varjú-várba. Nem is farkas már az õ nevük, hanem Harkabusz
 93 VIII|             Harkabusz meg...~Most meg már a putri tetején hallatszott
 94 VIII|              nem jöttél. Bizony neked már nem jutott se a mézes fokhagymából,
 95 VIII|             marad a tálban.) Hát most már mit esznek õk holnap?~-
 96 VIII|        hordott. Hogy osztozzanak azon már most meg? Úgy osztoztak
 97 VIII|             bízták Fütyüre, hogy most már ott válasszon magának hálóhelyet,
 98 VIII|               Felsiges Istenkém, csak már úgy elaltatnál ezsen a jó
 99 VIII|              éjszakába. Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról
100 VIII|               azt mondta erre, hogy õ már megérte. Soha ilyen nagy
101 IX  |            sok beistállózott jószágot már ki lehetett verni a szabadba.
102 IX  |            hogy gyertyaszentelõ körül már meg lehetett kezdeni a tavaszi
103 IX  |               Ha jó idõt ad az isten, már tán pünkösdre új lisztbõl
104 IX  |            meg vékaszámra lehet fogni már legyet is.~Csudálatosán
105 IX  |               szemét nyitogatja, most már ki is teremte magát. Veronka
106 IX  |             is teremte magát. Veronka már alig gyõzte hova rakni a
107 IX  |              jut is, marad is.~- Csak már egy kis esõt adna a fölséges
108 IX  |          idelent nemigen beszélgetnek már az emberek egyébrõl, csak
109 IX  |          hullása percében.~Az emberek már nem tudtak éjszakánként
110 IX  |              kutak mind kiszáradtak. (Már akkor a Reszegébõl ivott
111 IX  |             ezzel is jobban szeretnék már nem látni. Elég irtózatot
112 IX  |          látni. Elég irtózatot láttam már négy hónap óta.~Fütyü elfintorította
113 IX  |             ilyen drágaságokkal.~Most már odaköltözött a két falu
114 IX  |           falu a putri mellé. Megfért már egymással szép békességben
115 IX  |            Cirák meg Nyirák. Nem volt már személyválogatás az emberekben. „
116 IX  |         szemüket a gazdáik felé. „Hát már ti se tudtok rajtunk segíteni?”
117 IX  |             vissza a homokra, és most már csak fáradt szemüket emelték
118 IX  |              szemeket. Hiszen csapása már úgy sincs az istennek, ami
119 IX  |         emberek oda se hallgattak. Õk már igencsak leszámoltak a földi
120 IX  |               földi dolgokkal. Kis úr már õnekik Harkabusz gazdástul
121 IX  |             Még Fütyünek se kellettek már.~- Nagyon nem-seretem pecsenye
122 IX  |              ridegebbé. A halott erdõ már nem száradhatott ki jobban.
123 IX  |       hozzávágja Posztószélhez. De az már akkorára túl volt ungon-berken,
124 X   |            körülötte. Pedig elszoktak már attól ezen a tájon: a hűvös
125 X   |              jég, hanem hiszen nekünk már teremhet! Itt már nem talál
126 X   |              nekünk már teremhet! Itt már nem talál csépelni valót.~
127 X   |              a tájon idegen hang volt már a mennydörgés, az riasztotta
128 X   |             megtanítlak repülni!~Most már galambtojásnyi nagyságban
129 X   |             parittyakövek helye. Most már nem ment gulyát foglalni,
130 X   |            embert, állatot. Megbékült már az isten: vizet már adott!
131 X   |         Megbékült már az isten: vizet már adott! Majd ad az kenyeret
132 X   |               el kell menni érte.~Ezt már Jánoska eszelte ki. Követséget
133 XI  |               hanem a hétfejû sárkány már itt van. Jött Harkabusz,
134 XI  |            sem csudálkozott. Látott õ már ennél nagyobb pompát is,
135 XI  |           jóllakhattak. Azt nem ettek már hónapok óta, ilyent meg
136 XI  |                 Gyere ide, Madzag!~De már arról a víg csaholásról,
137 XI  |            nádlevél volt.~- Kizöldült már a nádas: üzent öregapó! -
138 XI  |               haza öregapónak! - s mi már ismerjük a Madzagot olyan
139 XI  |        kilencvenkettõ. Annyi nap telt már el a rabságunkból.~Jánoska
140 XI  |         szívlelni még akkor se, mikor már minden szívet megvettek
141 XI  |         Jánoskát az öklével.~- Hát te már az egész házat felforgatod,
142 XI  |         felforgatod, te gézengúz! Hát már azoknak az ártatlan varjaknak
143 XI  |           nagy uram, a java fájdalmat már kigázoltam belõle. Most
144 XI  |               kigázoltam belõle. Most már csak takarózzék be, s izzadja
145 XI  |            maga is bóbiskolni kezdett már, mikor egyszerre csak sarkantyúpengés
146 XI  |        jókedvû öreg medve.~- Hát most már valljátok meg nekem: hogy
147 XII |               Jánoskám, lelkem! Jössz már szegény nagyapóért? Látod
148 XII |             nagyapóért? Látod odakint már nyílik a tavasz. Milyen
149 XII |              Milyen szépen el lehetne már labdázgatni a friss gyepen.
150 XII |           mosolygott.~- Ugye, nagyapó már öreg ember? Gyengék a lábai,
151 XII |            szaladni. Látod, Jánoskám, már új pajtásokról is gondoskodtam
152 XII |              fölhajítani.~Hiába, öreg már a legény, a szeme is gyönge,
153 XII |           Thurán Benedek lelkében is. Már nem szégyelli, hogy kissé
154 XII |      lebotorkál a lépcsõ aljára, azok már gyöngyvirágokat keresnek
155 XII |     sarkantyúkának a magja. No, ezért már a feje búbjára kell szalajtani
156 XII |          megkapta a lábát. Ott állt õ már régen a gyerekek mögött,
157 XII |               másik öregapó! Akitõl õ már úgyis elvette az unokáit.
158 XII |      megmozdult a halott szív!~Másnap már kevesebb idõt töltött Thurán
159 XII |             záloggyereket.~- No, most már mesélj, Jánoska. Szeretem
160 XII |            elhozzátok énnekem.~Tovább már nem bírt magával, betámolygott
161 XII |    visszakapta a fejét:~- Veronka! Én már jártam ebben a szobában.
162 XII |               sétálgatott. (Mert most már leszokott oda is; nagy öröme
163 XII |      haragudott meg érte. Inkább most már õ maga is bevitte magával
164 XII |             imádkozni, mert megtanult már õ is az égbeliekkel beszélni:~-
165 XII |              a kép mosolygott, kezdte már megérteni a beszédjét.~-
166 XII |          találd meg a szíved. De most már találd meg egészen! Mert
167 XII |               unokáim. Kicsire szabta már az Úristen az én életemet:
168 XII |          idõre a szíveteket.~Zokogott már akkor õ is, zokogott a két
169 XII |           Harkabusz annyira megszokta már a csodákat, hogy ezen sem
170 XII |  örökbefogadás?~- Holnap délben.~- De már azt magam is megvárom. Úgyis
171 XII |               maga Posztószél sem.~De már másnap reggel Posztószél
172 XII |              kastélyból, melynek most már õ lett volna a kis gazdája,
173 XII |    földönfutóvá.~- Ó, hát sose szakad már le a szívemrõl ez a keserû
174 XIII|          hagyja a vándorbotját.. Neki már nem sükséges, mert õ elmén
175 XIII|          átkarolta, úgy éreztem, hogy már meg nem tudnék lenni nála
176 XIII|         szokott, s egy esztendõ múlva már úgy hitt, hogy „édesapám”.
177 XIII|            azt meg tudtam, hogy nekem már nem sok idõm van hátra.
178 XIII|         hoztam haza Jánoskát. De arra már nem volt bátorságom, uram,
179 XIII|          avval egy kis baj volt, mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába
180 XIII|      megszorította neki a kezét, de õ már nem adta vissza a kézszorítást.
181 XIII|           adta vissza a kézszorítást. Már akkor elment szegény, hogy
182 XIV |            Galamb-vár~Hány esztendeje már annak, hogy az uraság mátyásmadara
183 XIV |               a legboldogabb? Azt meg már végképp nem lehet tudni.~
184 XIV |             Sõt szomszédjai sincsenek már, mert az ürgéknek mind felmondta
185 XIV |             Galamb-várban.~Hát az meg már micsoda? Ott is otthon vagyunk:
186 XIV |             Szöges drótkerítése nincs már neki. Fái elevenzöldek,