Rész

  1 I   |        kölcsönkérte a sütõlapátját. (De hiszen csak azt próbálja
  2 I   |              csak beleejtette volna! De ki is horgászta az esernyõjével,
  3 I   |         eszébe elkeseredni.~- Ejnye, de serettem vóna pedig eccser
  4 I   |          Könyvet lehetne abból írni, de nagyot, mikor az öregek
  5 I   |              hanem a nyárfás felé:~- De hisen nemcsak azs Úr nézsett
  6 I   |            hogy kapná el a forgósél!~De bizony a forgószél csak
  7 I   |       másikat a madarászok az õszön.~De nagy ész, szét ne pattanjon
  8 I   |            elvesegetek egy kicsikét, de engem senki se kerestet.
  9 II  |              Bolond sor volt biz ez, de hát mit lehetett ellene
 10 II  |           botosispán volt õkegyelme, de mióta az uraság elcsapta
 11 II  |              idevaló fából faragják.~De már akkor csak inkább keressük
 12 II  |              Madarat ezrivel láttak, de mátyás egy se volt köztük.
 13 II  |           már nekik is okos bírójuk.~De hiszen nem hagyták magukat
 14 II  |             ütött fejû.~- Az mondja, de nem annak! - vágta vissza
 15 II  |             vágta vissza Ambrus Pál. De hiszen nemhiába mondták
 16 II  |              legényke? Akárki lehet, de bizonyosan nem királyfi.
 17 II  |                 Hova, te?~- Világgá. De azt mondta, ne féljek, majd
 18 II  |               kottyant bele a fiú -, de nagyon fojtós volt. Mifelénk
 19 II  |              ismertem édes szülémet, de az apám azt mondta, hogy
 20 II  |      ijedtségtõl, mint télen a gyík. De megelevenedtek, mint tavasszal
 21 II  |          húzta maga felé két kézzel.~De hiszen húzhatta azt! Amit
 22 II  |     Csicsmárt hol jobbra, hol balra.~De már ez a mulatság nem tetszett
 23 II  |             egészen elfelejtkeztünk! De hiszen mégiscsak jó helyen
 24 II  |         akire ráhagyom az uradalmam, de kire hagyja õ a magáét?~
 25 II  |              magammal is jót tettem. De már ezért csak megérdemlek
 26 II  |              kökényt az erdõszélben, de ki is lökte a szájából mindjárt.~-
 27 III |           botjával:~- Ejnye, hejnye, de megfogott benneteket a dicséret!
 28 III |             Hm - tûnõdött Jánoska -, de furcsa szomszédjai vannak
 29 III |      szélkakassal viaskodott a szél, de egyet sem tudott meglebbenteni.
 30 III |               itthon vagyunk! Az ám, de hol van itt az itthon?~Jánoska
 31 III |             szép a baba szép, szép”. De aztán fölfakadt itt a vadvíz,
 32 III |            egy kifúrott kobaktökben. De jó az nagyon, meg illik
 33 III |         gazda remekelte nyárfából.~- De hát ki fõz itten? - tûnõdött
 34 III |     Posztószél el akarta tõle venni, de a macska nem adta a zsákmányt,
 35 IV  |              ahol sok a módos ember. De ahol mindenki egyforma szegény,
 36 IV  |       konyhákban sütöttek-fõztek!~No de ha a koldus jól járt a két
 37 IV  |          Posztószél szélmolnár volt, de bizony hogy a gõzmalom kéménye
 38 IV  |         Anélkül nem volt okos ember, de ha az a szájában volt, akkor
 39 IV  |              találják meg az embert. De a Buksi macska megtalálja,
 40 IV  |           etted meg a mátyást?~Ejnye de cudar portéka vagy te! Hanem
 41 IV  |             Tán a két alvó gyereket? De hiszen vigyáz azokra a jó
 42 IV  |             már lelegelték a molyok, de a cifráján meglátszott,
 43 IV  |              többet is hoztam volna, de nem fért a kocsira. Még
 44 IV  |    megcsókolja a Csitári uram kezét, de az ráförmedt nagy mérgesen:~-
 45 IV  |             fortyant föl az ember. - De hát mi közük õnekik a mi
 46 IV  |            bíró karácsony napján is!~De ezt mind olyan nagy fönnhanggal
 47 IV  |       húsvétkor a rostélyoskalácsot?~De a kendõ után nem Jánoska
 48 IV  |              csak behordani gyõzzük.~De tán estére se lettek volna
 49 IV  |             kazsal ócska portékával? De hisen nincs ebben olyan
 50 IV  |           meg a Varjú-vár kapujában, de nem vittem hazsa. Hisen
 51 IV  |        gyomra már tizenkettõt korog, de Veronka azzal fizette ki,
 52 IV  |            Jánoska apja csizmadia.~- De ha mán azs volt a hivatala,
 53 IV  |             háromlábú séken. Azs ám, de a te apád nem azsért volt
 54 IV  |              fülébe, hogy: kár, kár.~De olyan szépen károgott Fütyü,
 55 IV  |            össze a kezét a cigány -, de kicsípted magadat! Tán megérezsted,
 56 IV  |              vendégnek a házshozs?~- De hiszen tenálad is nagyobb
 57 IV  | kukoricagombóc nem a legutolsó étek, de még annál is többet ér az,
 58 IV  |           mátyásmadár szárnya végét. De húzott ám magával az öreg
 59 IV  |       hátulsó udvarra a kutyák közé. De hiszen megvívott az azokkal,
 60 V   |              mondani akarna valamit. De hogy mit, azt sohase tudta
 61 VI  |           aranyos jó sive nem volna. De olyan a princseknek nincsen.
 62 VI  |         Fütyü - nevetett Posztószél. De azért neki is örült a lelke,
 63 VI  |           volt, hitvány keszegecske, de azért mégis kettõs haszon
 64 VI  |      negyedik helyen lekvárt fõztek, de a tûz nem akart égni, nyirkos
 65 VI  |             emberre, mint a malacra, de ha már nem így történt,
 66 VI  |             a csikó okosabb a lónál. De azért mondd el, mit gondoltál,
 67 VI  |              a létra is összetörjön.~De bizony háromfelé szaladt
 68 VII |       megette a tyúk a kenyeredet?~- De hiszen azt meg nem eheti,
 69 VII |          mindig osztoznak egymással.~De már erre Posztószél is kivette
 70 VII |              emiatt ebből a pipából, de nem lettem vele okosabb.
 71 VII |              cukorból volna a föld.~„De hiszen nem is marad ez itt
 72 VII |    Bizonyosan nyilat készít belőlük. De hiszen mégiscsak gyerek
 73 VII |              fogai a piros szájából, de Jánoska nagyon komolyan
 74 VII |            csinálni madártollból is, de az nagyon vékonyan fogna
 75 VII |            hogy Cirákon volt valaha, de összedõlt, aztán újat senki
 76 VII |           játékot talált ki Jánoska, de azt csak az láthatja meg,
 77 VII |             a Jánoska idekerültének, de Posztószél már látta, miben
 78 VII |            ujjával a kocsiút porába, de nem sokra mén vele, ha Ambrus
 79 VII |           már a cigány odabent volt, de már a maradék kenyeret is
 80 VII |                Jaj, serelmes siveim, de csak rossat tettek velem
 81 VII |         tanítani huszonötig olvasni, de már a tíznél elszaladtál.~
 82 VII |           mint ahogy teteje nincsen, de sereinek ebbõl a csudar
 83 VIII|        mester lett a koldusságban?~- De hiszen, gyermekeim, sokan
 84 VIII|            Tudja az, hogy mit sirat. De még az én lábam csontja
 85 VIII|            azon a bizonyos reggelen. De most nem a Mák Máté uram
 86 VIII|             magát a Jánoska nevével, de a legnagyobb öröme mégiscsak
 87 VIII|       álmosan hunyorogva a szemével. De mikor azt látta, hogy a
 88 VIII|           szegényes mulatság biz ez, de hát a putribeli emberek
 89 VIII|            még akkorára se olvad el. De hiszen világít ezeknek a
 90 VIII|                 Jaj, drága sentjeim, de nehezsen talál be hozzsátok
 91 VIII|           mohón kapott a retek után, de aközben körülvillogtatta
 92 VIII|             belõle egyet, hol Fütyü.~De Fütyünek még most is nyomta
 93 VIII|                 Jaj, esem azs elméd, de csak kinézsed, hogy mi bajom.
 94 VIII|      takaródzónak az ünneplõ szûrét. De Fütyü még ezzel se érte
 95 VIII|       fejedbe ment az aszalt szilva.~De biz esõ volt az, valóságos
 96 IX  |    Karácsonyi esõ: nagy szomorúság.” De bizony nagy vígság lett
 97 IX  |       földimogyorót, vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést
 98 IX  |             szegény Posztószéléknek. De még jobban abból, hogy Harkabusz
 99 IX  |      Harkabusz fölemelte az árendát. De legjobban abból, hogy az
100 IX  |             adna a fölséges Úristen!~De a felhõknek nyilván másfelé
101 IX  |         ugyancsak kapkodta a talpát. De szemét is ugyancsak dörzsölgette,
102 IX  |               kukkantott be Fütyü.~- De bizony azt is vegye el,
103 IX  |            elfintorította a képét.~- De lágysívû ember lett belõled,
104 IX  |              ahhoz õneki semmi köze. De ami az uraságé, azt ugyan
105 IX  |          arra, hogy majd ázik-fázik. De ne mondhassa Harkabusz,
106 IX  |              a száját, mint a kacsa, de hogy nem bírt hangot adni,
107 IX  |            hozzávágja Posztószélhez. De az már akkorára túl volt
108 IX  |          Harkabusznak a keze fejébe, de úgy, mintha ki se akarná
109 X   |  teleragaszthatja magát flastrommal. De hiszen azért nem menekszik
110 X   |             azt Harkabusznak hívják.~De mikor az asszonyok elkezdtek
111 X   |           Mindenünket elvette az Úr, de áldassék az õ neve, mert
112 XI  |     Harkabusz fölemelte a korbácsot, de a gyereknek úgy villogott
113 XI  |           hogy ehetnékje van. Az ám, de hol, mit?~Szerencsére meglátták
114 XI  |             akármilyen savanyúan is, de elmosolyogta magát. Még
115 XI  |             valami cselédszoba volt, de Veronka ott se tudott hova
116 XI  |           aztán megint jót nevettek, de a legjobbat akkor, mikor
117 XI  |              mindenféle ételmaradék, de egyiknek se igen tudták
118 XI  |              se igen tudták a nevét. De még az ízét se érezték.~-
119 XI  |          magát:~- Gyere ide, Madzag!~De már arról a víg csaholásról,
120 XI  |             is valamit kutyanyelven, de abban nem nagyon volt jártas
121 XI  |             állat volt Harkabusznál, de bizonyosan ügyesebb volt
122 XI  |              még szerencsét próbált, de Jánoskáék többet nem mentek
123 XI  |             ebben a cudar télidõben. De egyéb se kellett Harkabusznak.
124 XI  |              krokodilus fára mászik, de az bizonyos, hogy Jánoskának
125 XI  |           melyik a Harkabusz ajtaja, de a nagy ordítozás útba igazította
126 XI  |            lehet, neki is jól esett, de Harkabusznak meg bizonyosan
127 XI  |             kifelé igyekezett volna, de Harkabusz a karjukba kapott,
128 XI  |       fejemhez.~El is aludt nyomban, de a két gyerek kezét még álmában
129 XI  |               ugrott talpra Jánoska, de vigyázatosan, hogy az alvó
130 XI  |           fejét!~Ez nagy csuda volt, de az még nagyobb, mikor másnap
131 XII |       magjából sarjadzott itt föl.~- De hiszen nincs is több ilyen
132 XII |       virágokkal mosolyog rá vissza. De csak jó is annak, aki olyan
133 XII |             régen a gyerekek mögött, de csak nem bírt megszólalni.
134 XII |          Posztószél Antal, a koldus. De én csak fogadott unokája
135 XII |            úr azt a hitvány madarat! De hát akkor mivel játszik
136 XII |          fölpipiskedõ két gyerek is. De Jánoska egyszerre visszakapta
137 XII |            hogy találd meg a szíved. De most már találd meg egészen!
138 XII |    törölgette le könnyeit Jánoska -, de hát Posztószél öregapóval
139 XII |             lesz ezután a kis gazda. De meg is érdemli, mert arany
140 XII |    örökbefogadás?~- Holnap délben.~- De már azt magam is megvárom.
141 XII |             még maga Posztószél sem.~De már másnap reggel Posztószél
142 XII |           hiszen letelt az esztendõ. De mintha nem örülne ennek
143 XII |              kurjant utána:~- Ejnye, de sietett kelmed! Pedig nézze
144 XIII|         harag, fájdalom, fenyegetés, de legtöbb volt benne az öröm.
145 XIII|          Akkor hoztam haza Jánoskát. De arra már nem volt bátorságom,
146 XIII|          megszorította neki a kezét, de õ már nem adta vissza a
147 XIII|           hogy a szeretet az élet.~- De naccságos tekintetes úr -
148 XIII|         vadonatúj molnárkék ruhában, de látszott rajta, hogy nincs