Rész

  1 I   |              estéje.~A ciráki bíróné azt álmodta virradóra, hogy
  2 I   |      tudnának.)~A nyiráki bíróné meg azt álmodta, hogy a ciráki bíróné
  3 I   |        sütõlapátját. (De hiszen csak azt próbálja meg! Ámbátor -
  4 I   |          csordakút oszlopfáján, hogy azt csak valami rossz föld teremhette.
  5 I   |         megállni annak, aki értette. Azt kellett abból érteni, hogy
  6 I   |           mert nem tudják mire vélni azt a nagy kaszapengést, amitõl
  7 I   |            az a nagy kaszakalapálás.~Azt jelenti, hogy holnap hajnalban
  8 II  |      kastélyán kívül. Tudós Gabaráné azt beszéli róla, hogy tán maga
  9 II  |             tud vele.~S ha Harkabusz azt üzeni, hogy a madár meglegyen,
 10 II  |              hogy a madár meglegyen, azt elõ kell teremteni - a föld
 11 II  |            ember, kitelik tõle, hogy azt mondja a ránk jövõ árendafizetéskor:~-
 12 II  |             csak inkább keressük meg azt a madarat. Hiszen jó az
 13 II  |           ciráki kovács -, megfogták azt a nyirákiak régen.~- Ugyan
 14 II  |              hiszen nemhiába mondták azt a cirákiak, hogy az õ bírójuknak
 15 II  |          szörnyen bizonykodott, hogy azt õ hajította el a múltkoriban
 16 II  |              Hova, te?~- Világgá. De azt mondta, ne féljek, majd
 17 II  |               mordult rá Mák Máté. - Azt mondd meg inkább, hova lett
 18 II  |        Megeszi az uraság madarát, és azt olyan nyugodtan vallja be,
 19 II  |             vadkörtét evett volna!~- Azt is ettem rá - kottyant bele
 20 II  |            hát hogy mertétek megenni azt a mátyást?~- Nekünk nem
 21 II  |           fiú a vállát. - Egyre csak azt kiabálta innen a fejünk
 22 II  |            értett az egészbõl. Hanem azt gondolta magában, hogy ha
 23 II  |            édes szülémet, de az apám azt mondta, hogy az is errevaló
 24 II  |       maszatos kezeivel:~- Megmondta azt nékem az édesapám!~- Mit
 25 II  |      gördültek végig, míg beszélt.~- Azt mondta: „Ne félj, Jánoskám,
 26 II  |            ha én tovább bujdosok is. Azt se tudják örömükben az én
 27 II  |        fecskeporontynak. Így kívánja azt a falu becsülete.”~- Micsoda? -
 28 II  |            Máté. - A falu becsülete, azt mondta. Úgy igaz az. A mi
 29 II  |           kézzel.~De hiszen húzhatta azt! Amit Mák Máté megfog, meg
 30 II  |          kétfelé ne szakajtsátok már azt a szélhozta fiúcskát csupa
 31 II  |           fájjon a fejetek. Bízzátok azt énrám. Tudok én az urak
 32 II  |             õ a magáét?~Nem lehetett azt nevetés nélkül megállani,
 33 III |           ember leszúrja a botot, és azt mondja, hogy: hála istennek,
 34 III |             az öreg Posztószélnek is azt mondták, hogy „szép a baba
 35 III |             másképp hívják magyarul. Azt mondják, hogy putri. Csak
 36 III |       látszott a nád, mert befutotta azt gyönyörûen a vadszeder.
 37 III |              is a bokrétához. Bizony azt se valami napkeleti ritka
 38 III |              meglátszott rajta, hogy azt maga a gazda remekelte nyárfából.~-
 39 III |             verembõl, és megkerülték azt a nagy homokpartot, amelyiknek
 40 IV  |            becsülete! Senki se tudta azt jobban Posztószél Antalnál.
 41 IV  |       Bizonyosan abból szívta magába azt a nagy bölcsességet.~Most
 42 IV  |      hallgatja, hogy varrják a békák azt a töméntelen sok papucsot.
 43 IV  |             a mi fiunkhoz? Ki tudjuk azt ruházni magunk is. Ezt a
 44 IV  |            nagy batyut szorongatott, azt kibontogatta nagy akkurátusán.
 45 IV  |      Seretnék a semébe nézsni.~- No, azt nem javallom, hékám. Thurán
 46 IV  |            adott a varjú-vári úrról. Azt étel utánra hagyták csemegének.~-
 47 IV  |        elejbem áll a vén hajdú. Itt, azt mondja, nem adnak semmit,
 48 V   |           Posztószél Antaléba. Õrzik azt sokan - ha nem is olyan
 49 V   |            Haladékot kér.~- Miért?~- Azt mondja, elvette az Isten
 50 V   |              fehér szakállára, egyre azt hajtogatta:~- Jánoska, Jánoska,
 51 V   |         akarna valamit. De hogy mit, azt sohase tudta kitalálni a
 52 VI  |             gyerekinek van. Tudom én azt, mert én is segény ember
 53 VI  |            otthon termett dohányból. Azt a darab földet, amelyik
 54 VI  |              egész a fûzfafurulyáig.~Azt is maga eszkábálta magának,
 55 VI  |      leszakította az éjszaka a szél. Azt mindjárt fölszögezte, amit
 56 VI  |           ciráki kakastejjel gyúrták azt. Megakadt volna akkor a
 57 VI  |       furulyáját! Arról a kis gyerek azt gondolta, árpacukor, s mindjárt
 58 VI  |           áldana az édesanya, ha nem azt, aki nyûgös gyerekét el
 59 VI  |          hogy az isten áldja meg még azt a földet is, amelyikben
 60 VI  |             véleményen volt. Máté is azt mondta:~- Ne legyen a csikó
 61 VI  |         kilátszott bele. (A cirákiak azt tartják, hogy a nyirákiaknak
 62 VI  |          Mert nyiráki ész van abban, azt én mondom! - ütött a mellére
 63 VII |         valami baját érzi. Alighanem azt, hogy hajadonfővel kapálta
 64 VII |              kenyeredet?~- De hiszen azt meg nem eheti, apó! - mosolyodott
 65 VII |       összebékíteni. Mégiscsak rossz azt látni, hogy ezek a derék,
 66 VII |          fiókák is. Bizonyosan ők is azt értették, hogy nincs mód
 67 VII |            megörült, mikor harmadnap azt látta, hogy Jánoska száraz
 68 VII |             a dolgot komolyan venni. Azt már magától is kitalálta,
 69 VII |         törülgette le, mikor Jánoska azt kérdezte tõle:~- Hát apó
 70 VII |              Tudok én írni, csakhogy azt más nem tudja elolvasni,
 71 VII |             én botra írok bicskával, azt úgy hívják, hogy rovás.
 72 VII |           hogy rovás. Ugyan most már azt is elfelejtettem, mert csak
 73 VII |             érte. Mert azok mindjárt azt mondták, hogy az olyan bolt,
 74 VII |            Fütyü csigán.~- Nem tudná azt ezen a tájon elolvasni senki,
 75 VII |        játékot talált ki Jánoska, de azt csak az láthatja meg, aki
 76 VII |       kolbászt. Akkorra tartotta biz azt Veronka, mikor betelik az
 77 VII |            és elõvette a furulyáját. Azt jelentette ez, hogy vége
 78 VII |            aludttejet tolt elé, hogy azt lehetetlen volt egymagában
 79 VII |           olvasni.~- Nem tanulnád te azt meg sohase, Fütyü - csóválta
 80 VII |            egy csõ sült kukoricát, s azt kétfelé törte.~- Ne, Veronka,
 81 VIII|          télen, hanem Posztószél meg azt jövendölte, hogy ez nem
 82 VIII|              még ezt a telet! Tudják azt a piócák, hogy mért bújnak
 83 VIII|       Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot a tûzhely
 84 VIII|              majd elejtette a fejét. Azt hitte, álmodik. Körül is
 85 VIII|       összeveszejthette a Madzaggal. Azt pedig olyankor cselekedte,
 86 VIII|      hunyorogva a szemével. De mikor azt látta, hogy a Buksi egészen
 87 VIII|     betlehemi csillag! Jánoska éppen azt meséli, hogy milyen bohóságot
 88 VIII|           indítani a beszédet. Éppen azt akarta elmesélni, hogy õ
 89 VIII|            egy fél cipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel
 90 VIII|              az étvágyával! Ki venné azt a lelkére egy-két szem szilva
 91 VIII|              szólt többet addig, míg azt a nagy tál szilvát az utolsó
 92 VIII|          idõt csinált. (Arra mondják azt, mikor semmi se marad a
 93 VIII|          meglátja, aki megéri. Fütyü azt mondta erre, hogy õ már
 94 IX  |              egy-két héttel, s mégis azt hitték, hogy õk most elkéstek
 95 IX  |            milyen áldott világ járt, azt abból lehet a legjobban
 96 IX  |              abból, hogy az idén még azt is zúgolódás nélkül fogadták
 97 IX  |              villámlott az ég alján. Azt szokták mondani ilyenkor,
 98 IX  |     kukkantott be Fütyü.~- De bizony azt is vegye el, amit meghagyott! -
 99 IX  |              a jószág meghagyott. Ha azt õrölt makkal összekeverik,
100 IX  |              a parasztnak teremtette azt az isten.~Ekkor aztán elkövetkezett
101 IX  |              róka is, föl se vették. Azt se ellenséges szándék hajtotta
102 IX  |              emelték az égre. Várták azt a jótékony angyalt, aki
103 IX  |            uram pontos ember nagyon, azt az ellensége se tagadhatja.
104 IX  |             köze. De ami az uraságé, azt ugyan nem engedi.~Még annyi
105 IX  |         valahogy az orra hegyét. Még azt se kérdezte meg Posztószéltõl,
106 IX  |             egy marék királydinnyét. Azt pedig csak annyiban illeti
107 X   |               megháromszorozva adják azt vissza jövõre. Az idei kárt,
108 X   |              meg isten õrizzen, mert azt Harkabusznak hívják.~De
109 X   |              no, földi! Szeretném én azt a földesurat látni, akinek
110 X   |         gyerekeinket.~A nagy úr csak azt látta, hogy mikor ezt mondja
111 XI  |              nagyobb pompát is, csak azt nem tudja hol.~- Nyilván
112 XI  |              kenyérrel jóllakhattak. Azt nem ettek már hónapok óta,
113 XI  |        Neki-nekiugrott szegény pára, azt se bánta, hogy mind véresre
114 XI  |           hogy a kezét kinyújthatta. Azt azután a Madzag megnyalogathatta,
115 XI  |              s Jánoska is behúzhatta azt, ami a Madzag nyakába volt
116 XI  |              Veronkához. Õk meg erre azt eszelték ki, hogy a déli
117 XI  |             Ohó, hát nem tudjátok ti azt, hogy nektek egy álló esztendeig
118 XI  |             homokon! Nem tudta volna azt más megcsinálni. Csak az
119 XI  |              a fáról, te krokodélus!~Azt nem tudhatni, melyik iskolában
120 XI  |             be, s izzadja ki álmában azt a kis megfázást.~A két gyerek
121 XI  |              meglátta Harkabuszt, és azt mondta neki vontatva, mintha
122 XII |         látott eleven gyereket. Csak azt a képet nézte mereven az
123 XII |            virágos tavaszról beszél. Azt mondod, hogy a sírban nincsen
124 XII |              fájdalom.~- És még csak azt sem tudom, hol a sírod!
125 XII |       hancúrozik a termekben, mindig azt gondolom, teveled kergetõdznek.
126 XII |           mint valami vidám egérkék, azt próbálgatják, hogy melyikük
127 XII |            közt. És maga is hajlandó azt hinni, amin Jánoska bizonykodik,
128 XII |        bevarrva, mint valami zacskó, azt bontogatja a két gyerek
129 XII |          szolgálatokért.~Mikor aztán azt is megkapta, akkor nagy
130 XII |         madarat nem adnátok nekem?~- Azt nem lehet, ne tessék haragudni -
131 XII |   megtarthatta volna, õ, a gazdag úr azt a hitvány madarat! De hát
132 XII | koldusgyerekkel. Látni kellett volna azt, ahogy ott ült a nagy bársonypamlagon,
133 XII |             van szívük? Hát el lehet azt hinni, hogy a két koldus
134 XII |          hónapjai! Hát hogy lehetett azt elviselni?~- Hiszen mindnyájan
135 XII |              mit mesélni. Lám, mikor azt a fél kesztyûcskét hozta
136 XII |            még az tinektek, fiúcska? Azt most elhozzátok énnekem.~
137 XII |     nefelejcsbokréta volt a kezében, azt odatette a kép alá. Arról
138 XII |         mosolygott a kép mindenre -, azt hajtogattam én neked mindig,
139 XII |            tán vissza is vitte volna azt a gyönyörû ruhát, ha Vendel
140 XII |                 Mindjárt kiláttam én azt belõle - bizonykodott erre
141 XII |              Holnap délben.~- De már azt magam is megvárom. Úgyis
142 XII |              járt egyszer, nem látja azt a mosolygó nagy urat, aki
143 XIII|           fiúcska szép, okos, eszes, azt meg tudtam, hogy nekem már
144 XIII|             baj volt, mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába vette.
145 XIV |              közülük a legboldogabb? Azt meg már végképp nem lehet
146 XIV |         vagyunk: Varjú-várnak hívták azt valamikor. Csakhogy arra
147 XIV |           muzsikaszó nélkül is, hogy azt halálos holtáig el nem felejti,