Rész

  1 I   |          tudnivaló, hogy Nyirákon még a kakasok se tudnak kukorékolni,
  2 I   |          azok az ínséges cirákiak még sütõlapátért is a szomszédba
  3 I   |           teremhette. Jótét lélek még látni is iszonyodott: fele
  4 I   |  jelenthet az semmi jót, emberek! Még szerencse, hogy a gyerek
  5 I   |     közmondás az Nyirákon. - Lám, még az isten haragja is onnan
  6 I   |         Cirákon. - Elijed ezektõl még a jégesõ is!~Mert bizony
  7 I   |    fölkapaszkodik hozzá a macska. Még a gyerekek is úgy szétszaladtak,
  8 II  |           unokáknak? Rosszul járt még az mind, aki itthagyta ezt
  9 II  |          isten: majd csak megõrzi még addig a vetéseket, ha már
 10 II  |        másnap hajnalban úgy, hogy még olyant nem hallottak a százados
 11 II  |       megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik határban is minden
 12 II  |          vissza a cirákiak.~Látni még nem látták egymást, csak
 13 II  |           Látni való ez ebbõl is.~Még a szeme járása is egyforma
 14 II  |         ne féljek, majd visszajön még õ egyszer.~- Kicsoda, te?
 15 II  |           születés volt! Ismertem még libapásztor korában.~- Ciráki
 16 II  |        hogy két falu koldusa! Hát még ha tanácsot is tudna adni!
 17 II  |      szájából mindjárt.~- Harapós még ez, akár Thurán Benedek.
 18 III |     Posztószélt nem sokba vették, még arra sem szaladtak el, mikor
 19 III |        verték. Régen volt az, hé, még akkor az öreg Posztószélnek
 20 III |            mint a tégla. Van azon még szõnyeg is, így nyáridõben,
 21 III |      tûnõdött Jánoska. - Vagy itt még a tûz is magától ég?~- Bizonyosan
 22 III |    tudakolta Veronka. - Nem lehet még ilyenkor, csíkot ásni.~-
 23 III |          volt, vakablaka is volt.~Még szöget is vert a falába,
 24 III |       figurás ember ez a nagyapó! Még hogy õ szögre aggathatná,
 25 III |           éjszaka. Ennyi szeretet még tán sohase melegítette a
 26 III |           a tücsökszós éjszakába. Még tán le is lebbentek az alvók
 27 IV  |          a falut:~- Nini, ezeknek még koldusuk sincs!~Arra szegény
 28 IV  |      érdemes koldusnak lenni! Hát még az a sok földi jó, amit
 29 IV  |         ám az öreg Posztószéllel! Még ilyen koldusuk nem volt,
 30 IV  |           tudják. Meglátszik azon még most is, hogy nagyon világeleje
 31 IV  |         szólnának a nyirákiak, ha még ki se ruháznánk a fiunkat?
 32 IV  |     báránybõr sapka olvasatlanul. Még egy kis subácska is akadt.
 33 IV  |            de nem fért a kocsira. Még a Patkó soron meg a Ritkaszép
 34 IV  |       Olyan ciráki szaga van. Hát még ez is suba? - kapta föl
 35 IV  |       legjobban az egészben. Jaj, még szétszaggatja az a haragos
 36 IV  |       micsoda szép atilla ez! Hát még mikor a zsinór le nem feslett
 37 IV  |         Jutott belõlük mindenüvé, még Fütyü is beduggatott egy-két
 38 IV  |         azért nem hordott csizmát még télen se, hogy avval is
 39 IV  |          ablakba, hogy drága lesz még ezs jó Thurán Benedeknek.
 40 IV  |          hadd besélek a fejeddel. Még a hajdúkat is kiküldte,
 41 IV  |         nagyon õszinte volt, mert még arról is megfeledkezett,
 42 IV  |         Úgy kell neki lenni, mert még azsok a drága sép ruhái
 43 IV  |     kerülni. Azsóta a házsa táját még a madár is kerüli. Csak
 44 IV  |          astán ki azs azs úr, aki még Fütyü csigánynál is nagyobb
 45 IV  |          nem a legutolsó étek, de még annál is többet ér az, ahogy
 46 IV  |         erre a szeme olyant, hogy még ezt a fél szememet is behunytam.
 47 IV  |         mint egy leesett mákszem. Még a szõrét is simára nyalta
 48 V   |       ritkaságát az pótolja, hogy még a homlokán is olyan merev
 49 V   |        világon meg nem alázhatja. Még olyan hatalom se, mint az
 50 V   |    reszket a hangjában! Harkabusz még jobban meggörbítette a nyakát,
 51 V   |           meggörbítette a nyakát, még susogóbbra vette a szót.~-
 52 V   |         Crrr, crrr, mit keres itt még most is ez a magános öregember?~
 53 V   |         hogy azokkal nem játszott még senki. A szoba közepén egy
 54 VI  |        gyõzte a fejét csóválni:~- Még ilyet nem értem, mióta Fütyü
 55 VI  |        Jánoska valóságos sasfiók. Még a seme is úgy áll, mint
 56 VI  |        mindenen, amihez hozzáért. Még a putrit is egészen megfiatalította.
 57 VI  |            hogy észrevetted, mert még valami nyiráki gányó hazavitte
 58 VI  |           kinyílt napraforgó. Hát még mikor Jánoska nekiadta a
 59 VI  | tarisznyájába, hogy jutott belõle még annak is, akit régen elfelejtettünk.
 60 VI  |           hogy az isten áldja meg még azt a földet is, amelyikben
 61 VI  |         jó pelyvás sárral, amiben még zabszemek is találkoztak.
 62 VI  |         utolsó béreslegényig, tán még ma is osztoznak, ha egyszer
 63 VI  |  diadalmasan villogó szemmel.~Hát még ha megsejtette volna, hogy
 64 VI  |         van Jánoskának! Akkor tán még a bírósüveget is odaadta
 65 VII |        meg is csaholta haragosan. Még Veronka is hiába csiklandozta
 66 VII |          egymással. Nem született még olyan ember, aki ilyen csodát
 67 VII |          Más gyerek ilyen korában még inkább azon gondolkozik,
 68 VII |          nem is ismertem. Meghalt még ölbeli koromban. Az apám
 69 VII |            Újság volt elõttük, õk még olyant soha nem láttak.
 70 VII |         érzsem azs ízsit.~S azzal még a morzsákat is összeszedegette
 71 VII |         nagy forróságban, amelyik még a segin csigánnak a patyolat
 72 VIII|     lehetett.~Máskor ilyen tájban még a fecskét is hallani, fülemülét
 73 VIII|         azonban a falusi gyerekek még úgy sincsenek csiki szûrrel
 74 VIII|       tudományt. Mihez értsen, ha még az idõhöz sem, aki kijárta
 75 VIII|     gyermekeim, sokan megsiratjuk még ezt a telet! Tudják azt
 76 VIII|      Tudja az, hogy mit sirat. De még az én lábam csontja se hiába
 77 VIII|      faluba. Ez a tenger hó talán még akkorára se olvad el. De
 78 VIII|     hívnak. Szerencse, hogy abból még maradt egy fél cipónyi nagyságú.
 79 VIII|         jól nem laktam.~- Mi híja még, Fütyü? - pislogatta sebesen
 80 VIII|            hol Fütyü.~De Fütyünek még most is nyomta valami a
 81 VIII|       azst meg nem találom addig, még a hó el nem olvad. Addig
 82 VIII|          ünneplõ szûrét. De Fütyü még ezzel se érte be. Hanem
 83 IX  |        megbolondított a napsugár. Még a fecskék is korábban hazajöttek
 84 IX  |            Hiszen más esztendõben még ilyenkor napszámra el kell
 85 IX  |           az idõben, mikor máskor még csak a szemét nyitogatja,
 86 IX  |     vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést is teledugatta
 87 IX  |     nádtorzsával.~- Nagy úr lehet még ez az idén, gyermekeim!~
 88 IX  |       szegény Posztószéléknek. De még jobban abból, hogy Harkabusz
 89 IX  |     legjobban abból, hogy az idén még azt is zúgolódás nélkül
 90 IX  |        kis esõcske lenni!~Nem ám, még harmatocska sem. Egyszer
 91 IX  |       csak, emberek, nem tudjátok még ti, mi az a szárazság! Még
 92 IX  |        még ti, mi az a szárazság! Még most csak ti kéritek az
 93 IX  |          keserûen. ~- Hát hagyott még valamit azs istenke?~- Ezt
 94 IX  |          hogy mit beszél. A sáska még nem az utolsó láncszeme
 95 IX  |      isten haragjának. Azután jön még a legborzasztóbb, amit úgy
 96 IX  |        úgy sincs az istennek, ami még hátra volna.~Pedig Harkabusz
 97 IX  |      hátra volna.~Pedig Harkabusz még hátra volt.~Harkabusz uram
 98 IX  |    uraságé, azt ugyan nem engedi.~Még annyi figyelmesség is volt
 99 IX  |          valahogy az orra hegyét. Még azt se kérdezte meg Posztószéltõl,
100 IX  |          nem bántotta õket senki. Még Fütyünek se kellettek már.~-
101 IX  |  Posztószél felkészült ünneplõbe. Még a szûrét is a nyakába kerekítette,
102 IX  |          tisztelte.~A Varjú-várat még ez a rettenetes esztendõ
103 IX  |    nemzetes úrral az történt, ami még életében soha: nem tudott
104 X   |      megcsúfoltatást.~Mit lehetne még elvenni a zsellérektől,
105 X   |        szándékkal ült lóra. A düh még akkor is rázta minden tagját,
106 X   |     Könnyû neked Jánoska, mert te még nem tudod, mi az a Varjú-vár! -
107 X   |         látni, akinek kedve volna még minket is megenni!~Csakugyan
108 X   |         volna jutni a zokogástól. Még a Fütyü cigánynak is kivörösödött
109 XI  |      lehetett nevetni. Messze van még a tündérkirályság, hanem
110 XI  |            de elmosolyogta magát. Még hogy az õ képérõl jószívûséget
111 XI  |           igen tudták a nevét. De még az ízét se érezték.~- Sokkal
112 XI  |        megtudhatta, hogy nem ette még meg Harkabusz az unokáit,
113 XI  |           csóválta meg a fejét:~- Még csak kilencvenegy. Öregapónak
114 XI  |          a Madzag egyszer-kétszer még szerencsét próbált, de Jánoskáék
115 XI  |           pára. Mert ha Harkabusz még egyszer ott éri, bizonyosan
116 XI  |           másodszor.~A kasznártól még hetek múlva se volt nyugta
117 XI  |          nem tudta õket szívlelni még akkor se, mikor már minden
118 XI  |       dicsérték a jó szívét, hogy még utoljára maga is elhitte,
119 XI  |     futott át a szívén. Nini, hát még õvele is törõdik valaki?
120 XI  |          törõdik valaki? Örömében még barackot is nyomott a Jánoska
121 XI  |        szögezte szemét Jánoskára. Még a kezét is összetette, úgy
122 XI  |    nyomban, de a két gyerek kezét még álmában is szorította. Szoríthatta
123 XI  |      Vendel! Hát hányszor mondjam még, hogy ennek a két kis macskának
124 XI  |         Ez nagy csuda volt, de az még nagyobb, mikor másnap Thurán
125 XII |       puffanthatnád nagyapót! Hát még nagyapó hogy örülne neki!~
126 XII |         megrázta a fájdalom.~- És még csak azt sem tudom, hol
127 XII |           ez a nagyapó? Hiszen te még csak kis legényke vagy,
128 XII |          öregapó játékos pajtása. Még pipálni is tud.~Thurán Benedek
129 XII |      gyerekszó az õ lelkének. Hát még amiket beszélt! Sose hallott
130 XII |      Thurán Benedek.~Micsoda, hát még a szegény embereknek is
131 XII |          szomszédságában! Hát ott még nevetnek is, ott még kacagnak
132 XII |          ott még nevetnek is, ott még kacagnak is?~- Mondjad csak,
133 XII |      mondta a gyerek csendesen. - Még a Fütyü cigányt is szerettük,
134 XII |            a Jánoskámét. Megvan-e még az tinektek, fiúcska? Azt
135 XII |        tartogatják. Nem tud arról még maga Posztószél sem.~De
136 XIV |           nagy éljen-riadalom tán még ma se áll el, ha meg nem