Rész

  1 II  |            innen a fejünk fölül, hogy: Jánoska, Jánoska! „No, ez teneked
  2 II  |           fejünk fölül, hogy: Jánoska, Jánoska! „No, ez teneked kínálkozik” -
  3 II  |                a mátyásmadár tollával!~Jánoska nagyot lélegzett, mert erre
  4 III |             ház tájára?~„Hm - tûnõdött Jánoska -, de furcsa szomszédjai
  5 III |              de hol van itt az itthon?~Jánoska nem látott mély gödröknél
  6 III |            kenyérhajkát.~A Madzag erre Jánoska elõtt is megcsóválta a farkát,
  7 III |               ki fõz itten? - tûnõdött Jánoska. - Vagy itt még a tûz is
  8 III |            aggatod majd fel a ruhádat.~Jánoska annyira otthon volt már,
  9 IV  |                új szûrét, megkereste a Jánoska kalapját. Arrul levette
 10 IV  |              isten meg a Madzag kutya.~Jánoska csakugyan arra ébredt föl,
 11 IV  |                mi fiunk?~- Te vagy az, Jánoska! - noszogatta Veronka a
 12 IV  |       cókmókját. Segítsetek behordani.~Jánoska csak a száját tátogatta.
 13 IV  | rostélyoskalácsot?~De a kendõ után nem Jánoska kapott, hanem Veronka. Mindjárt
 14 IV  |            leszünk ezzel? - hüledezett Jánoska. - Hiszen annyi már itt
 15 IV  |   belegyömöszölte a kalapjába, s mikor Jánoska mindent tûvé tett érte,
 16 IV  |           fejinek. Hisen tudod te ast, Jánoska.~- Nem tudom én. Sose beszélt
 17 IV  |                magát, hogy mért volt a Jánoska apja csizmadia.~- De ha
 18 IV  |   csizsmadiának a ló, mondd meg nekem, Jánoska. Látod, ha azs apád lovat
 19 IV  |              már most mondd meg nekem, Jánoska, érdemes-e csizsmadiának
 20 IV  |           csizsmadiának lovat tartani.~Jánoska azonban semmit se mondott,
 21 V   |                egyre azt hajtogatta:~- Jánoska, Jánoska, hát nem szeretted
 22 V   |             azt hajtogatta:~- Jánoska, Jánoska, hát nem szeretted nagyapót?
 23 V   |                nem szeretted nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát szabad volt
 24 V   |           szeretted nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát szabad volt itthagyni
 25 V   |               volt itthagyni nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát kivel játszogatsz
 26 V   |           itthagyni nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát kivel játszogatsz te
 27 V   |        játszogatsz te mármost odakint? Jánoska, Jánoska, hát mikor jössz
 28 V   |              mármost odakint? Jánoska, Jánoska, hát mikor jössz már el
 29 V   |              sincs már ezen a világon? Jánoska, Jánoska, hát mért nézel
 30 V   |               ezen a világon? Jánoska, Jánoska, hát mért nézel te nagyapóra
 31 V   |               Mit akarsz neki mondani, Jánoska?~Varjú-vár ura tíz esztendõ
 32 VI  |           varnyú a fia. Márpedig ezs a Jánoska valóságos sasfiók. Még a
 33 VI  |     fölszabadult a vízbõl, fölásogatta Jánoska, és vetett bele dohányt
 34 VI  |            kenyeret se akarja elvenni.~Jánoska egyszeribe segített a kisborjún.
 35 VI  |            pedig haza nem kapjuk õket.~Jánoska befogta a méheket, s akárhogy
 36 VI  |                a mosóteknõ szivárgott: Jánoska egyszeribe beöntötte szurokkal.
 37 VI  |              nyirkos volt a tûzrevaló. Jánoska mindjárt kerített száraz
 38 VI  |                  Fizesse meg az isten, Jánoska! Ugyan jó, hogy észrevetted,
 39 VI  |                nem volt maradása tõle. Jánoska odaült a nagybeteg ágyához,
 40 VI  |          szûkös volt a kenyér, s mikor Jánoska a kezébe nyomta a karajt
 41 VI  |            ejtsd, lelkem - aggóskodott Jánoska -, mert eltöri!~Nagyobb
 42 VI  |             Hajagos Rókusékhoz adta be Jánoska. Hallotta, hogy sokat köhécsel
 43 VI  |           semmit. Hát ahogy betoppan a Jánoska, karjára kapja a gyereket,
 44 VI  |              napraforgó. Hát még mikor Jánoska nekiadta a furulyáját! Arról
 45 VI  |               annyi áldást rakosgattak Jánoska tarisznyájába, hogy jutott
 46 VI  |              felé az asszony.~Már erre Jánoska is visszafordult a kisajtóból:~-
 47 VI  |                   No, ugyan - nevetett Jánoska. - Hát énnekem mennyi a
 48 VI  |               is osztoznak, ha egyszer Jánoska oda nem vetõdik a Reszege
 49 VI  |              ér az semmit - legyintett Jánoska, mikor megértette a nagy
 50 VI  |            Ambrus Pál. - Ész kell ide, Jánoska, nem is kicsi.~S ekkor történt
 51 VI  |          kérnék kölcsön, csak tetõled, Jánoska!~Amire Ambrus Pál olyan
 52 VII |                                   VII. Jánoska nagy fába vágja a fejszét~
 53 VII |     dinnyeföldet is elravaszkodott már Jánoska a víztől.) Ő meg leszaladt
 54 VII |              harmadnap azt látta, hogy Jánoska száraz nádszálakat faragcsál
 55 VII |             fogai a piros szájából, de Jánoska nagyon komolyan felelt:~-
 56 VII |               Hát ezzel e! - mutogatta Jánoska - a nádból faragott tollat. -
 57 VII |             akkor törülgette le, mikor Jánoska azt kérdezte tõle:~- Hát
 58 VII |               a vám.~- Apó - tudakozta Jánoska -, hogy nincs itten iskola?~-
 59 VII |                milyen mesterségre adta Jánoska a fejét, azon rimánkodott,
 60 VII |                félnek tõled - nevetett Jánoska. - Hanem okosabbat mondok
 61 VII |            valami új játékot talált ki Jánoska, de azt csak az láthatja
 62 VII |                betelik az esztendeje a Jánoska idekerültének, de Posztószél
 63 VII |            roppant tetszett a Csicsmár Jánoska játéka. Újság volt elõttük,
 64 VII |                távol nádasokban, akkor Jánoska elhajította a tollat, és
 65 VII |             kínálta meg a kislányokat. Jánoska meg gyenge sóskával traktálta
 66 VII |            segént. Mit kaps te azsért, Jánoska, hogy így kiokosítod ezseket
 67 VII |          gyerekeket?~- Semmit - mondta Jánoska méltatlankodva.~- No, én
 68 VII |              törte.~- Ne, Veronka, ne, Jánoska!~- Hát az már megint hol
 69 VIII|                madarak, vége szakadt a Jánoska iskolájának is. Igaz, hogy
 70 VIII|                mikor mehet ki. Hát te, Jánoska, vetted-e észre, hogy hogy
 71 VIII|                csontja se hiába sajog!~Jánoska nem sokba vette az ilyen
 72 VIII|              egy reggel becsempészte a Jánoska sapkája alá. Soha jobbízût
 73 VIII|              mátyás kilibbent alóla.~- Jánoska, Jánoska! - kiáltotta, kis
 74 VIII|            kilibbent alóla.~- Jánoska, Jánoska! - kiáltotta, kis gazdasszonya
 75 VIII|          gazdasszonya vállára repülve.~Jánoska úgy megrettent, hogy majd
 76 VIII|            óraszámra elmulatta magát a Jánoska nevével, de a legnagyobb
 77 VIII|               ám, a betlehemi csillag! Jánoska éppen azt meséli, hogy milyen
 78 VIII|                 Addig nyomta, míg csak Jánoska meg nem kérdezte tõle:~-
 79 VIII|         legközelebb volt a tûzhelyhez.~Jánoska odaadta neki a szalmazsákját,
 80 IX  |               ahol a kert volt valaha, Jánoska pedig átnézett a „szomszédok”-
 81 X   |               kell menni érte.~Ezt már Jánoska eszelte ki. Követséget kell
 82 X   |             kamatostól.~- Könnyû neked Jánoska, mert te még nem tudod,
 83 X   |              És ekkor elõállt Csicsmár Jánoska, kézen fogva Posztószél
 84 XI  |       dideregve bújt oda Jánoskához.~- Jánoska, én úgy félek, mi lesz velünk!
 85 XI  |           Sohse látjuk többé öregapót.~Jánoska adta a bátrat, holott õ
 86 XI  |            panaszkodott, hogy õ álmos. Jánoska meg úgy érezte, hogy ehetnékje
 87 XI  |           hegyét.~- Bácsi - lépett oda Jánoska -, látszik az ábrázatáról
 88 XI  |           hanem lekuporodott a földre.~Jánoska azonban egy cseppet sem
 89 XI  |               Veronka! - mondta bátran Jánoska.~Csupa szerencse, hogy legalább
 90 XI  |            soha életükben. Hanem azért Jánoska abból is otthagyta az utolsó
 91 XI  |                ezt is megtudták. Ahogy Jánoska õdöngött odakint a száraz
 92 XI  |                nem bírt bejönni, hanem Jánoska mégis széttágította a drótot
 93 XI  |             Madzag megnyalogathatta, s Jánoska is behúzhatta azt, ami a
 94 XI  |              elég okos - törte a fejét Jánoska. - Mit jelent ez, öreg Madzag?~
 95 XI  |           abban nem nagyon volt jártas Jánoska. Hanem aztán Veronka megtalálta
 96 XI  |            telt már el a rabságunkból.~Jánoska odalépett az egyik fenyõfához,
 97 XI  |              még barackot is nyomott a Jánoska fejére, mikor az végignézett
 98 XI  |         kertészt pedig azzal vette meg Jánoska, hogy dicsérte a kertészeti
 99 XI  |             ugyan, hanem a varjúk nem. Jánoska különbet tudott ennél. Sorra
100 XI  |           egyszer se találta el. Hanem Jánoska, mikor megunta a mulatságot,
101 XI  |           hóember. Este aztán hallotta Jánoska a konyhában, hogy Harkabusz
102 XI  |              No nem is sajnálja senki.~Jánoska azonban összenézett Veronkával,
103 XI  |                 te fiú, jaj, ne bánts!~Jánoska pedig nyilván olyan szándékban
104 XI  |                 A beteg szót fogadott, Jánoska meg ráugrott a hátára, s
105 XI  |                maga is csudálta, mikor Jánoska lehuppant róla.~- No, nagy
106 XI  |               gyerekek - ugrott talpra Jánoska, de vigyázatosan, hogy az
107 XII |              rossz, rossz gyerek vagy, Jánoska!~Aztán összecsókolta a mosolygó
108 XII |             Thurán. Csetverneki Thurán Jánoska! Jaj, milyen nagy úr leszel
109 XII |               hajlandó azt hinni, amin Jánoska bizonykodik, hogy ez a sok
110 XII |           integet neki a két gyerek.~- Jánoska, Jánoska! - mondja rekedtesen
111 XII |               a két gyerek.~- Jánoska, Jánoska! - mondja rekedtesen a madár,
112 XII |     Krzsamecskó bácsinak a homlokát.~- Jánoska, Jánoska - kopogtatja a
113 XII |        bácsinak a homlokát.~- Jánoska, Jánoska - kopogtatja a madár a gyereknek
114 XII |                   No, most már mesélj, Jánoska. Szeretem a szavadat hallgatni.
115 XII |         fölpipiskedõ két gyerek is. De Jánoska egyszerre visszakapta a
116 XII |                 törölgette le könnyeit Jánoska -, de hát Posztószél öregapóval
117 XII |               hogy válik úri pillangó. Jánoska öltözködik, szedi magára
118 XIII|               XIII. Csetverneki Thurán Jánoska~A putri megvolt most is
119 XIII|               a Buksi se ugrott most a Jánoska vállára, inkább elszaladt
120 XIII|               Apám, apám! - ugrott oda Jánoska félig sírva, félig nevetve.
121 XIII|   bársonyruhácskánál. Abban veszett el Jánoska.~Volt aztán benne egy kopott,
122 XIII|                az a csetverneki Thurán Jánoska nevelõapját megilleti. A