Rész

  1 I   |         látni, hogy vesz el a világ.~Nagy mester volt ez a Fütyü cigány
  2 I   |        fölemelték a fejecskéjüket, s nagy jókedvükben szinte ágaskodtak.
  3 I   |            Reszegében, s mivel olyan nagy ollója volt neki, beadták
  4 I   |              tudják mire vélni azt a nagy kaszapengést, amitõl csak
  5 I   |         tudnák, hogy mit jelent az a nagy kaszakalapálás.~Azt jelenti,
  6 I   |       sásliliomok közül, mint valami nagy gyékénybuzogány.~A többiek
  7 I   |              madarászok az õszön.~De nagy ész, szét ne pattanjon bele
  8 I   |          bánatosan nézett kifelé egy nagy, szomorú házból.~- Elment
  9 II  |              ellene tenni? Az uraság nagy úr abban a kastélyban, amelyik
 10 II  |          változott már azóta abban a nagy kõházban. Mert a szíve,
 11 II  |            tenger vércse sikoltozott nagy fölháborodással, hogy micsoda
 12 II  |          hogy két esztendeje abban a nagy ködben elveszett a templomuk
 13 II  |     elveszett a templomuk tornya is. Nagy jajveszékelve keresték,
 14 II  |              s meglátta maga köröl a nagy sokadalmat.~A két bíró megint
 15 II  |            gyereket. Poros kis arcán nagy könnycseppek gördültek végig,
 16 II  |          hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba fogódzott össze Cirák
 17 II  |          Cirák és Nyirák, s ez a két nagy lánc rángatta a kis Csicsmárt
 18 II  |    Vörösödött, kékült az istenadta a nagy rángatásban, s hiába fordította
 19 II  |           egyszerre belecsikordult a nagy huzakodásba valami reszelõs
 20 III |          közepén egy gömbölyû tornyú nagy ház terpeszkedett. A kisgyereken
 21 III |          nyáridõben, gyönyörû, szép, nagy lapulevelekbõl.~Az asztal
 22 III |              totyogott. Benne volt a nagy fakanál is, meglátszott
 23 III |       verembõl, és megkerülték azt a nagy homokpartot, amelyiknek
 24 III |            vágódott neki a gyereknek nagy haraggal.~- Giá, giá-gá!~-
 25 III |        legutolsó tagja, a Buksi. Egy nagy fehér macska, kövér fogolymadárral
 26 IV  |                 IV. A falu becsülete~Nagy szó az: a falu becsülete!
 27 IV  |          magát a homokosgödrök közt.~Nagy árnyéka csak a nagy fényességnek
 28 IV  |            közt.~Nagy árnyéka csak a nagy fényességnek van. Sok koldus
 29 IV  |            abból szívta magába azt a nagy bölcsességet.~Most azonban
 30 IV  |           neki nagyon, mert az ilyen nagy füstben a szúnyogok nem
 31 IV  |        törleszkedik hozzá a gazdához nagy dicsekedve.~Posztószélnek
 32 IV  |          uram kezét, de az ráförmedt nagy mérgesen:~- Hohó, nem vagyok
 33 IV  |         napján is!~De ezt mind olyan nagy fönnhanggal mondta, mintha
 34 IV  |       kellett venni az ingderékból a nagy fehérbabos piros kendõt.
 35 IV  |            Meg is nézte magát a szép nagy tükörben, a víz tükrében.
 36 IV  |              esébe.~A hóna alatt egy nagy batyut szorongatott, azt
 37 IV  |       szorongatott, azt kibontogatta nagy akkurátusán. A nagy batyuban
 38 IV  |     kibontogatta nagy akkurátusán. A nagy batyuban volt egy kis batyu,
 39 IV  |            volna! Mint a tenyeremet! Nagy termetû ember volt segény,
 40 IV  |             ám azs Isten ast a gonos nagy urat, aki földönfutóvá tette
 41 IV  |      keserítette meg azs Isten ast a nagy urat, ahol legjobban fájt
 42 IV  |          kerüli. Csak azsok a csúnya nagy fekete varjak károgják éjjel-nappal
 43 IV  |                Úgy láttam én, hogy a nagy úr jobban meg volt illetõdve,
 44 IV  |              ártatlanok sanyargatása nagy vétek az Isten elõtt. Azért
 45 IV  |        fûzfára, s onnan kurrogott le nagy mérgesen.~- Én nem tudom,
 46 V   |      kastélyt se tartja egyébnek egy nagy majornál. Az inasokkal,
 47 V   |        tetszik Thurán Benedek. Szép, nagy, deli öregúr, galambõsz
 48 V   |         kifelé, háttal az ajtónak.~A nagy úr pedig állt, mint a szálfa,
 49 V   |             valaki beléjük nézzen. A nagy lábasórák nem ketyegtek,
 50 V   |             gombos kis cipõcske. Egy nagy angyalos labda. Játékcimbalom,
 51 VI  |           egész földház, mint valami nagy bokréta.~A csincsésen is
 52 VI  |             bokréta.~A csincsésen is nagy fordítást csinált. Árkot
 53 VI  |        nagyon vár a kisborjú. Valami nagy baja lehet szegénykének,
 54 VI  |  továbbszaladni, míg le nem nyalta a nagy kavarókanalat.~Rác Andráséknál
 55 VI  |          tarisznyáját. No, arra igen nagy szükség volt, mert Péter
 56 VI  |           kékült, zöldült a gyerek a nagy sivalkodásban. Szaladtak
 57 VI  |            Nyirákot.~Úgy kezdõdött a nagy pör, hogy ciráki Dúl Mártonnak
 58 VI  |          Jánoska, mikor megértette a nagy ítélet okát. - Tudnék én
 59 VII |                         VII. Jánoska nagy fába vágja a fejszét~Egy
 60 VII |          hasztalan döfölte oldalba a nagy gömbölyű fejével, nem ment
 61 VII |                Hej, lelkem gyerekem, nagy fába vágtad a kis fejszét.
 62 VII |       vízitök gyújtónak összehordott nagy, száraz levelei közt turkálgattak.~-
 63 VII |              nem gondolom, hogy azok nagy írástudók lettek volna.~
 64 VII |             telhetõleg helyeselték a nagy igyekezetet.~Mikor a dobosgém
 65 VII |             Kénytelen volt hozzá egy nagy karéj kenyeret is elmorzsolgatni.~
 66 VII |         sépségeim, halljátok-e est a nagy csendességet?~- Micsoda
 67 VII |            köcsög szélét.~- Hát csak nagy mesterség azs a tudomány.
 68 VII |          csóválta Posztószél a fejét nagy komolyan. - Láttam én egyszer,
 69 VII |          asalt. Nem is csuda ebben a nagy forróságban, amelyik még
 70 VIII|             az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót jelent? Az
 71 VIII| Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot a tûzhely hasadékában?
 72 VIII|        járatosak. Rendezett is Buksi nagy vadászkirándulásokat, s
 73 VIII|       látszik ki, az feketéllik ki a nagy fehérségbõl. Olyan az egész,
 74 VIII|             Olyan az egész, mint egy nagy sírdomb, a kémény rajta
 75 VIII|           Csak a foga villogott ki a nagy feketeségbõl.~- Tán nem
 76 VIII|             s meglátott a padkán egy nagy tál aszalt szilvát. Akkor
 77 VIII|              többet addig, míg azt a nagy tál szilvát az utolsó szemig
 78 VIII|            hónak. A halmok oldaláról nagy patakokban zuhogott a víz.~
 79 VIII|             fejét:~- Karácsonyi esõ: nagy szomorúság. Majd meglátja,
 80 VIII|              már megérte. Soha ilyen nagy somorúsága nem volt azs
 81 IX  |       tudományával. „Karácsonyi esõ: nagy szomorúság.” De bizony nagy
 82 IX  |          nagy szomorúság.” De bizony nagy vígság lett abból hegyen-völgyön.~
 83 IX  |              abból hegyen-völgyön.~A nagy esõ tisztára elmosta a telet.
 84 IX  |   teledugatta gyenge nádtorzsával.~- Nagy úr lehet még ez az idén,
 85 IX  |            pörkölve. Végeláthatatlan nagy fekete foltok maradtak utánuk.
 86 IX  |             a szegény Posztószéléket nagy magányosságukban. Bizonyosan
 87 IX  |             koldulni a koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta magát
 88 X   |          álltak Thurán Benedekkel.~A nagy úr összefont karral, szótlanul
 89 X   |          meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr csak azt látta, hogy
 90 XI  |          gombokat. A vénségnek akkor nagy melegség futott át a szívén.
 91 XI  |          volt lejönni.~- Jöjjön föl, nagy jó uram, maga, ha valami
 92 XI  |              Megfázott a nyavalyás a nagy varjúpártfogásban. No nem
 93 XI  |             a Harkabusz ajtaja, de a nagy ordítozás útba igazította
 94 XI  |             õket.~Amikor benyitottak nagy szepegve, a lázas ember
 95 XI  |         hánykolódott.~Forduljon meg, nagy uram, arccal a vánkosra.~
 96 XI  |        Jánoska lehuppant róla.~- No, nagy uram, a java fájdalmat már
 97 XI  |              alvó föl ne ébredjen.~A nagy urat meglepte ez a szelíd
 98 XI  |           más senki sem mert bejönni nagy uramhoz - magyarázta a fiú.~-
 99 XI  |             én leharapom a fejét!~Ez nagy csuda volt, de az még nagyobb,
100 XII |               nagyapó is fél ebben a nagy házban, mert olyan egyedül
101 XII |          Thurán Jánoska! Jaj, milyen nagy úr leszel te, mire megnõsz!
102 XII |              bontogatja a két gyerek nagy kíváncsian.~- No, mátyás,
103 XII |         aztán azt is megkapta, akkor nagy harsogással meglebbentette
104 XII |           volna azt, ahogy ott ült a nagy bársonypamlagon, és maga
105 XII |        szeretet? Az öregember valami nagy ürességet érzett a szíve
106 XII |           most már leszokott oda is; nagy öröme telt benne, hogy a
107 XII |          egyenek, szegények, azok is nagy kanállal egyszer. Majd jó
108 XII |             nem látja azt a mosolygó nagy urat, aki szeretõ szemmel
109 XIII|            hunyta be a szemét, aztán nagy erõlködéssel félkönyökre
110 XIII|     szorongatta a hóna alatt, s most nagy restelkedve bújt vele elõ.~-
111 XIV |            hogy Thurán Benedek ilyen nagy szeretettel van Posztószél
112 XIV |      homlokát a feje búbjára, hogy a nagy nevetségtõl a két bíró alig
113 XIV |              legokosabb emberét.~S a nagy éljen-riadalom tán még ma