Rész

  1 I   |            az esernyõjével, s csak mikor kihúzta, akkor vette észre,
  2 I   |        fából van faragva az ember. Mikor az isten ostora csattog:
  3 I   |         ostora csattog: imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~Lám,
  4 I   |          loccsant egy-egy vidámat, mikor a ciráki gyerekekre ráhujjantottak
  5 I   |     lehetne abból írni, de nagyot, mikor az öregek is így nyájaskodnak
  6 I   |       kalitkában ugrándozó madáré, mikor fölkapaszkodik hozzá a macska.
  7 I   |    senkinek se volt kedve nevetni, mikor Fütyü elõbújt a nádból,
  8 II  |           mint tavasszal a méhkas, mikor Dorigó csõszné összeütötte
  9 II  |           gyerekeket is. Különösen mikor nem is bírják elvenni!~Ezzel
 10 II  |            neki olyan nagyon, mint mikor labdáztak vele. Vörösödött,
 11 II  |          hang. Olyan volt az, mint mikor valami nagyon rozsdás kulcsot
 12 II  |            Jaj, a nyiráki oldalam!~Mikor már az örökbe fogadott fiával
 13 III |         még arra sem szaladtak el, mikor megfenyegette õket a görbe
 14 III |         alkalmasabb vele a járás.)~Mikor a magyar ember leszúrja
 15 III |      agyagot Cirákra meg Nyirákra, mikor a házak falát verték. Régen
 16 IV  |       csapásával.~Az elsõ az volt, mikor Csetverneken gõzmalmot csináltak.
 17 IV  | gyermekeknek sulymot, bíbictojást, mikor mit termett a csincsés.
 18 IV  |            szép atilla ez! Hát még mikor a zsinór le nem feslett
 19 IV  |     belegyömöszölte a kalapjába, s mikor Jánoska mindent tûvé tett
 20 IV  |       ürgekirál micsisapkában jár.~Mikor készen voltak a munkával,
 21 IV  |         hogy õnáluk akkor van dél, mikor öregapó hazaér.~Eközben
 22 IV  |            úgy megilletõdött, hogy mikor Veronika betálalta a hirtelen-hamarjót,
 23 IV  |         szárnyacska maradt belõle, mikor rábukkantam az erdõn. Hát
 24 IV  |        seretnek engemet a macskák, mikor én úgy seretem, hogy majd
 25 V   |       pedig állt, mint a szálfa, s mikor a kasznár kisuttyant az
 26 V   |     odakint? Jánoska, Jánoska, hát mikor jössz már el a te szegény
 27 VI  |   szerencsét fogadta volna örökbe, mikor Csicsmár varga bujdosó fiacskáját
 28 VI  |       azért neki is örült a lelke, mikor elnézte, hogy milyen ügyes
 29 VI  |            szûkös volt a kenyér, s mikor Jánoska a kezébe nyomta
 30 VI  |           aztán bezzeg megijedtek, mikor kékült, zöldült a gyerek
 31 VI  |        kinyílt napraforgó. Hát még mikor Jánoska nekiadta a furulyáját!
 32 VI  |         keresztülhajtani Nyirákon, mikor Hamar András azon a rossz
 33 VI  |            Reszege partjára, éppen mikor Dúl Márton már ölre ment
 34 VI  |       semmit - legyintett Jánoska, mikor megértette a nagy ítélet
 35 VII |         kezéből.”~Szinte megörült, mikor harmadnap azt látta, hogy
 36 VII |            velem bajoskodni. Hanem mikor valahol hetedhét ország
 37 VII |         meg a boltok felírásairól, mikor mindenfelé kódorogtunk.~
 38 VII |          Csak akkor törülgette le, mikor Jánoska azt kérdezte tõle:~-
 39 VII | elnézegette a cifra ákombákomokat, mikor egyszer csak betoppant Fütyü
 40 VII |            a drága sép biros bort?~Mikor aztán eléjbe adták, hogy
 41 VII |          tartotta biz azt Veronka, mikor betelik az esztendeje a
 42 VII |           gyerek, s örült a lelke, mikor Fütyü begyömöszölte az iszákjába
 43 VII |    helyeselték a nagy igyekezetet.~Mikor a dobosgém megszólalt a
 44 VII |       Cirákon, ákom-bákom-rákom. S mikor vadvirágokkal megkoszorúzva,
 45 VII |            ciráki bíró lányának!~S mikor a két sereg gyerek elvált
 46 VII |           S a kis tanítómesternek, mikor a domb tetejérõl addig nézett
 47 VII |  kurjantott fel neki Posztószél, s mikor lebukott a verem száján,
 48 VII |           a szavakkal cifrálkodni, mikor tele van a szíve. Jánoskának
 49 VII |           ért ez a hátbaütés, mint mikor a királyfinak fél országát
 50 VII |          karistolgatta a kanállal, mikor a Fütyü cigány berikkantott
 51 VIII|             Az is tudni való, hogy mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik,
 52 VIII|            jött be, mert nem tudja mikor mehet ki. Hát te, Jánoska,
 53 VIII|        jobbízût nem kacagott, mint mikor a fiú fölkapta a sapkát,
 54 VIII|         pedig olyankor cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett
 55 VIII|          hunyorogva a szemével. De mikor azt látta, hogy a Buksi
 56 VIII|   haragszik jobban a világon, mint mikor õt a Buksi Mihálynak csúfolja,
 57 VIII|           hideg volt. Úgy örültem, mikor a mátyás megcsipkedte az
 58 VIII|        járt az éjszaka a malmában, mikor valami kaparászás hallatszott
 59 VIII|        csinált. (Arra mondják azt, mikor semmi se marad a tálban.)
 60 IX  |        hordani, s abban az idõben, mikor máskor még csak a szemét
 61 IX  |            ugyancsak dörzsölgette, mikor odaért a putrihoz. Az öreg
 62 IX  |           a szívvidító látványnak, mikor az ürge beleharapott Harkabusznak
 63 X   |       tájon: a hűvös széltől!~Csak mikor elporoszkált egy darabra,
 64 X   |            Harkabusznak hívják.~De mikor az asszonyok elkezdtek jajgatni,
 65 X   |      asszonyok elkezdtek jajgatni, mikor a kicsi gyerekek siránkozva
 66 X   |            ijedtségtõl is zörgött, mikor szemtõl szembe álltak Thurán
 67 X   |            úr csak azt látta, hogy mikor ezt mondja a két toprongyos
 68 X   |      Harkabusz viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat megfizetitek,
 69 X   |        nyomorult abból a házból! S mikor otthon, a Reszege-parton
 70 X   |             Ti engem befogadtatok, mikor csavargó voltam. Ti engem
 71 X   |            Ti engem felruháztatok, mikor rongyos voltam. Ti nekem
 72 X   |            Ti nekem ennem adtatok, mikor éhes voltam. Áldom az Istent,
 73 X   |       mintha tormát reszelt volna, mikor odaborult Posztószél vállára,
 74 XI  |         törõdött velük senki, csak mikor a kapu felé közeledtek,
 75 XI  |    nevettek, de a legjobbat akkor, mikor valami kuktaféle behozta
 76 XI  |           igazgatták ki a deszkán, mikor Harkabusz meglepte õket,
 77 XI  |            szívlelni még akkor se, mikor már minden szívet megvettek
 78 XI  |           mellény alatt. Különösen mikor Veronka észrevette, hogy
 79 XI  |          nyomott a Jánoska fejére, mikor az végignézett rajta:~-
 80 XI  |         találta el. Hanem Jánoska, mikor megunta a mulatságot, úgy
 81 XI  |             hogy maga is csudálta, mikor Jánoska lehuppant róla.~-
 82 XI  |            bóbiskolni kezdett már, mikor egyszerre csak sarkantyúpengés
 83 XI  |           volt, de az még nagyobb, mikor másnap Thurán Benedek meglátta
 84 XII | pajtásokról is gondoskodtam neked: mikor az a két gyerkõc itt hancúrozik
 85 XII |         szinte megenyhült a szíve, mikor otthagyta a szobát. Vitte
 86 XII |   Posztószél kisasszony elszédült, mikor elõször belépett ide. Úgy
 87 XII |           ilyen hû szolgálatokért.~Mikor aztán azt is megkapta, akkor
 88 XII |       pedig volt mit mesélni. Lám, mikor azt a fél kesztyûcskét hozta
 89 XII |   csakugyan. Egyszer benéztek oda, mikor Benedek úr a kertben sétálgatott. (
 90 XII |        mint tavasszal a jégcsap. S mikor a kép mosolygott, kezdte
 91 XII |            tartozásukat elengedem, mikor az esztendõ letelik: jól
 92 XII |         szabó csodálkozott nagyon, mikor Csetvernekrõl kihozta Jánoskának
 93 XII |    bizonykodott erre a szabó is. - Mikor lesz az örökbefogadás?~-
 94 XII |          Elereszti a füle mellett, mikor Vendel, a mindig mogorva
 95 XII |       volna be, mint a püspököt.~S mikor beér a fényes szobába, ahol
 96 XIII|       utolsó kenetet. Így van azs, mikor a vargának lova van.~Thurán
 97 XIII|         közül ez maradt a gyõztes, mikor Jánoskát a karjai közé kapta.
 98 XIII|       bõrbõl, zöld volt a szegése. Mikor aztán hallottam a nád közé
 99 XIII|         akkor nagyon megijedtem. S mikor leszállt az éjszaka, akkor
100 XIII|         egyszer álltam meg. Akkor, mikor cipót és mézet vettem Jánoskának,
101 XIV |            gyanánt szállt a putri, mikor Posztószél cimbora beszegõdött