Rész

 1 I   |              Eredj, vidámítsd fel az én szeretteimet.~No, azok bizony
 2 I   |          karimátlan kalapját:~- Lám, én minden télen elvesegetek
 3 II  |           magatoknak másik uraságot. Én majd találok új zsellért.~
 4 II  |           anyám Borona Borbála volt. Én ugyan nem ismertem édes
 5 II  |           lesz neked gondviselõd, ha én tovább bujdosok is. Azt
 6 II  |           Azt se tudják örömükben az én atyámfiai, hova tegyenek.
 7 II  |          hogy olyan sokszínû volt.~- Én ezt a fiúcskát örökbe fogadom.
 8 II  |            Bízzátok azt énrám. Tudok én az urak nyelvén. Ne féltsetek
 9 II  |            Thurán Benedektõl. Vagyok én olyan úr, mint õ. Nekem
10 III |         furcsa szomszédjai vannak az én új apámnak.”~A csordakútnál
11 III |             vehette. Akkor költöztem én ide egész familiástul.~Posztószél
12 III |       egyívású a Jánoskával.~- Ez az én kis unokácskám - mondta
13 IV  |         mérgesen:~- Hohó, nem vagyok én püspök! Elég hiba - tette
14 IV  |           Valóságos gácsi posztó ez! Én magam vettem a Lajcsi fiamnak
15 IV  |             ebben olyan úgy se, amit én hozstam a Jánoskának. Azs
16 IV  |             volt rajta aranygomb is. Én találtam meg a Varjú-vár
17 IV  |              fekete ember volt, mint én vagyok, te meg olyan csúnya
18 IV  |            ast, Jánoska.~- Nem tudom én. Sose beszélt énnekem arrul.
19 IV  |            Nagyon szûkszavú ember az én apám.~- No, azs lehet, mióta
20 IV  |             kalapból.~- Jaj, ezs azs én samár fejem! Ó, hogy miért
21 IV  |          aranyos mézsem, majd mondok én neked ennél sebbet is, jobbat
22 IV  |         nagyobb úrral cseresznyéztem én ma egy tálból - hunyorgott
23 IV  |            meglát. Márpedig, mondom, én el nem megyek innen, míg
24 IV  |           van vele. Nem vinni akarok én, hanem adni. Nincs most
25 IV  |        álljon félre az útból, mondom én, s azzal kilibbentem a szûröm
26 IV  |            Szaladjváron születtem ám én, mint Fütyü cigány - vetette
27 IV  |             Posztószél. - Úgy láttam én, hogy a nagy úr jobban meg
28 IV  |              alássan kérem - mondtam én erre -, hát sok beszédem
29 IV  |        kurrogott le nagy mérgesen.~- Én nem tudom, mért nem seretnek
30 IV  |             engemet a macskák, mikor én úgy seretem, hogy majd megesem
31 VI  |          ember gyerekinek van. Tudom én azt, mert én is segény ember
32 VI  |              van. Tudom én azt, mert én is segény ember gyereke
33 VI  |              Fütyü, milyen úr vagyok én. Fölváltott az unokám a
34 VI  |           nagy ítélet okát. - Tudnék én annál jobbat is.~- Ugyan
35 VI  |        öcsike, hadd nevessünk.~- Hát én csak amondó vagyok, hogy
36 VI  |           nyiráki ész van abban, azt én mondom! - ütött a mellére
37 VII |           őket. Hanem azon tanakszom én inkább, hogy lehetne ezt
38 VII |              Sok dohányt kifüstöltem én már emiatt ebből a pipából,
39 VII |      elszomorodott.~- Az édesanyámat én nem is ismertem. Meghalt
40 VII |         ellen jártunk kubikon, akkor én megbetegedtem, az apám beadott
41 VII |             már hogyne tudnék! Tudok én írni, csakhogy azt más nem
42 VII |            nem tudja elolvasni, mert én botra írok bicskával, azt
43 VII |              iskola?~- Az már nem az én eszemhez való, fiam. Annyit
44 VII |            azst gondolja rólam, hogy én vagyok az uraság, és nem
45 VII |               Jánoskám, lelkem, hogy én vagyok azs a valóságos híres
46 VII |               Hanem okosabbat mondok én neked. Terjeszd el a hírét
47 VII |            mesterség azs a tudomány. Én tudom, mert azs édes sülém
48 VII |        Jánoska méltatlankodva.~- No, én éppen tizsannyit adok, ha
49 VII |              nagy komolyan. - Láttam én egyszer, hogy a Vendel hajdú
50 VIII|            hogy mit sirat. De még az én lábam csontja se hiába sajog!~
51 VIII|                 a Varjúvárban láttam én olyan szobákat.~Ezen megakadt
52 VIII|      betlehemi csillag után. Mánmost én azst meg nem találom addig,
53 VIII|             a hó el nem olvad. Addig én nem mehetek el tõletek.~
54 VIII|           helyemrõl, így van azs, ha én egyser jó sándékba foglalom
55 IX  |             feltalálja magát. Látod, én mán Sent Jánosnak is beálltam.~-
56 IX  |           való idõ van most.~- Hasen én nem figurázsok, nene! Vagy
57 IX  |        kötött bele Fütyü:~- Tudom ám én, rajkóm, hogy mért erestetted
58 IX  |     személyválogatás az emberekben. „Én is koldus, te is koldus!”~
59 IX  |          lett két falu szószólója?~- Én vagyok most két faluban
60 IX  |             legmódosabb ember, uram. Én hoztam be az árendát, mind
61 X   |           megállj, majd megtanítalak én vágtatni!~Hasztalan igyekezet
62 X   |             a gazdáját.~- No, látod, én meg megtanítlak repülni!~
63 X   |         Gyerünk no, földi! Szeretném én azt a földesurat látni,
64 X   |           esztendeig itt maradnak az én kastélyomban. Harkabusz
65 X   |             szülõ a maga gyerekét.~- Én nem adom az enyimet! Én
66 X   |              Én nem adom az enyimet! Én se, én se! Inkább éhen veszünk
67 X   |              adom az enyimet! Én se, én se! Inkább éhen veszünk
68 X   |          mindnyájatok helyett, ugye, én vagyok a mindenki Jánoskája?
69 X   |         Jánoskája? És eljön velem az én Veronka testvérem is, hogy
70 X   |             drága sép öregapó, lesek én onokád mind a kettõ helyett.
71 XI  |           oda Jánoskához.~- Jánoska, én úgy félek, mi lesz velünk!
72 XI  |              a mellénye alatt.~- No, én nem félek. Nekem nagyon
73 XI  |            benne a tündérkirálylány, én meg a tündérkirályfi.~No,
74 XI  |          lehessen tülemtül. Puskátát én kézbe nem vehetem, mert
75 XI  |             mondta a kertész. - Fára én nem mászom, mert én nem
76 XI  |             Fára én nem mászom, mert én nem vagyom mókus. Én csak
77 XI  |            mert én nem vagyom mókus. Én csak ezzel ijesztem õket,
78 XI  | mondanivalója van. Jobban ráér, mint én.~Harkabusz fülig vörösödve
79 XI  |        mentek, báránykáim! Nem tudok én aludni, ha egyedül hagytok,
80 XI  |           macskának ezután mindig az én asztalomnál terítsetek?
81 XI  |        szempillantást vet, hát annak én leharapom a fejét!~Ez nagy
82 XII |       Posztószél Antal, a koldus. De én csak fogadott unokája vagyok.
83 XII |          kesztyûcskét hozta is!~- Az én unokácskámét, a Jánoskámét.
84 XII |      visszakapta a fejét:~- Veronka! Én már jártam ebben a szobában.
85 XII |        ezüstrácsos ágyacskának, amit én akkor láttam.~Ott is volt
86 XII |          mindenre -, azt hajtogattam én neked mindig, hogy találd
87 XII |           Báránykáim, legyetek ti az én unokáim. Kicsire szabta
88 XII |             szabta már az Úristen az én életemet: adjátok nekem
89 XII |           lelke.~- Mindjárt kiláttam én azt belõle - bizonykodott
90 XII |        káposzta lesz otthon az ebéd, én pedig azzal nem élek.~Annál
91 XIII|           édesapám! Hát mit vétettem én édesapámnak?~A beteg szívszaggatóan
92 XIII|              fájdalmasan lihegett.~- Én vagyok az, aki vétettem.
93 XIII|           meg a beteget:~- Jó ember, én vagyok az a Thurán Benedek,
94 XIII|              az ujjai közül:~- Uram, én vagyok az a Csicsmár varga,
95 XIII|            állt a kastélykapuban, és én magamhoz csalogattam egy
96 XIII|          idõm van hátra. Hogy merjek én az Isten elejbe állani ezzel
97 XIII|             mézsem, engedd meg, hogy én ezst a drága sép ruhát kisakajthassam
98 XIV |             Ne búsulj, nászom, nézem én õket tehelyetted is!~S azon