Rész

 1 I   |            nem unt volna az ábécébe, és itt nem hagyta volna ezt
 2 I   |         aztán hasznos munkát kívánt, és hazafelé fordította a szekérrudat.
 3 I   |              Fütyü elõbújt a nádból, és elkeseredve vágta földhöz
 4 II  |      fordította oda az öreg bíróhoz, és mosolyogva felelte:~- A
 5 II  |           Megeszi az uraság madarát, és azt olyan nyugodtan vallja
 6 II  |              apja. Ránk bízta a fiát és nem kelmetekre. Tudta õ,
 7 II  |         láncba fogódzott össze Cirák és Nyirák, s ez a két nagy
 8 III |         útszélrõl egy darab békasót, és behajította a fák közé.
 9 III |              ember leszúrja a botot, és azt mondja, hogy: hála istennek,
10 III |              fölfakadt itt a vadvíz, és úr lett az egész darabon.
11 III |              borzas szõrû pulikutya, és körültáncolta a gazdáját.~-
12 III |              minden tetõdíszítésnél, és minden esztendõben ingyen
13 III |           meg.~Kimásztak a verembõl, és megkerülték azt a nagy homokpartot,
14 III |          letette a maga jószántából. És nem várt érte egyebet, csak
15 IV  |        csinált magának az agyagosba, és gazdálkodni kezdett a semlyéken.
16 IV  |           Posztószél a kunyhó elõtt, és hallgatja, hogy varrják
17 IV  |           Kiverte a pipából a hamut, és megcirógatta a macskát.~-
18 IV  |             hóna alá kapta a Buksit, és útnak indult vidám pipaszóval.
19 IV  |              az két ciráki gébével), és útnak eredt. A két gyerek
20 IV  |        odaállt a Varjú-vár kapujába, és ast kajabálta föl azs ablakba,
21 IV  |          kifejezni az elkeseredését. És az most nagyon õszinte volt,
22 IV  |      Megkapta a fél kezével a vállam és megrázott: „Honnan ismered
23 V   |          termett férfiú. Csupa pocak és csupa száj. Õ az egyetlen
24 V   |         meghordja a földet iszappal, és az attól kövérebben terem.~-
25 V   |             oly drágák, oly pompásak és szomorúak. Hiszen nem lakta
26 VI  |         vízbõl, fölásogatta Jánoska, és vetett bele dohányt az öregnek,
27 VI  |     mindenképpen méltó volt Cirákhoz és Nyirákhoz, s ugyancsak legénynek
28 VI  |         András hajtsa oda a malacát, és lökje meg a létrát úgy,
29 VI  |           Márton az õ nyakába essen, és úgy üsse agyon a malacot,
30 VI  |              ember erre az ítéletre, és soha többet eszükbe nem
31 VII |            volna kikavicsolva az út, és fehér-sárga cukorból volna
32 VII |            hogy én vagyok az uraság, és nem gyõzsöm ségyellni magam
33 VII |        Jánoska elhajította a tollat, és elõvette a furulyáját. Azt
34 VII |           hogy vége a napi munkának, és kezdõdik a játék. Veronka
35 VIII|           kijárta a szélmolnárságot, és mester lett a koldusságban?~-
36 VIII|          nagyon szerette a meleget), és megcsípte a Madzagnak a
37 VIII|             abban a szobában minden, és akkora ablakok voltak rajta,
38 VIII|         templomon, mégis olyan sötét és hideg volt. Úgy örültem,
39 VIII|             megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy itthon vagyok.~-
40 VIII|          kéményen át beesett az esõ, és kiöntött a helyemrõl, így
41 VIII|     fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelõdött az éjszakába.
42 IX  |      szétfújta õket. A nap kisütött, és úgy befûtötte a földet,
43 IX  |              az is meggondolta magát és elmaradt. Ugyan mit keresett
44 IX  |              a szomjas barmok bõgése és az égi madarak ijedt lármája.
45 IX  |            mindig a sarkában járnak, és soha el nem maradnak tõle.~
46 IX  |            vadgyökerekkel, vadmákkal és más ilyen drágaságokkal.~
47 IX  |          fetrengtek a forró homokban és kétségbeesve meresztgették
48 IX  |           emberek talpra szökkentek, és kitárták a karjukat az égi
49 IX  |          hullottak vissza a homokra, és most már csak fáradt szemüket
50 IX  |              is friss jó egészségben és rettenetes jókedvben találta
51 X   |      nekibõszült a megkínzott állat, és leszegte a nyakát.~- No,
52 X   |              gazdagok õk, szegények, és micsoda nyomorult vagy te,
53 X   |             Legalább együtt veszünk!~És ekkor elõállt Csicsmár Jánoska,
54 X   |         vagyok a mindenki Jánoskája? És eljön velem az én Veronka
55 XI  |              valami penészes kamrába és ottfelejtenek. Sohse látjuk
56 XI  |             õket valami kulcsárféle, és megmutatta nekik, hol lesz
57 XI  |        uramhoz - magyarázta a fiú.~- És sajnáltuk a bácsit, hogy
58 XI  |             felszakajtotta az ajtót, és leordított a tornácról:~-
59 XI  |         Benedek meglátta Harkabuszt, és azt mondta neki vontatva,
60 XII |        nincsen tavasz, ott hideg van és sötét, ott te félelmet érzel,
61 XII |             tavasz. Itt is hideg van és sötét, mint a sírban. És
62 XII |             és sötét, mint a sírban. És látod, nagyapó is fél ebben
63 XII |        szinte megrázta a fájdalom.~- És még csak azt sem tudom,
64 XII | hercegkisasszonyt.~Mosolygott a kép, és mosolygott az öregember:~-
65 XII |             letörülgette a könnyeit. És szinte megenyhült a szíve,
66 XII |      kévéstõl hullott be a napsugár, és tódult be a megifjult erdõk,
67 XII |              mint a haldokló galamb. És arra Posztószél úrfi úgy
68 XII |  kastélyablakokat nyitogatott volna. És akkor Thurán Benedek mindjárt
69 XII |         poros, pókhálós függönyöket, és nyissák sarokra az egész
70 XII |            szájnak pintyõkekacagása.~És foszladozik az árnyék a
71 XII |        furcsa, idegen palánták közt. És maga is hajlandó azt hinni,
72 XII |              a nagy bársonypamlagon, és maga mellé szedte a két
73 XII |     ürességet érzett a szíve helyén, és szinte oda se figyelve biztatta
74 XII |               az örök szomorúsággal.~És Thurán Benedek szót fogadott.
75 XII |    sebes-vágtatva vitte a földesurat és a koldust a Thurán-kastélyból
76 XIII|      keservesen vonított a küszöbön, és kaparta a földet, ami pedig,
77 XIII|           gyerek elsikoltotta magát, és a szívéhez kapott:~- Apám,
78 XIII|         beteg szívszaggatóan nézett, és fájdalmasan lihegett.~-
79 XIII|            pedig odaállt az ágy elé, és szelíden szólította meg
80 XIII|         ijedten takarta el az arcát, és halkan suttogta az ujjai
81 XIII|           ott állt a kastélykapuban, és én magamhoz csalogattam
82 XIII|              az. Magam varrtam piros és sárga bõrbõl, zöld volt
83 XIII|              meg. Akkor, mikor cipót és mézet vettem Jánoskának,
84 XIII|              a szegénység iskoláját, és ott tanuld meg, hogy a szeretet
85 XIV |           ott áll a nyitott kapuban, és tessékel befelé boldogat-boldogtalant,
86 XIV |        falukat, szolgálván tanáccsal és kaláccsal a szegény embereknek,
87 XIV |      kaláccsal a szegény embereknek, és együtt járnak az isten házába
88 XIV |       megajándékozta az öregségüket.~És együtt becézgetik a hûséges
89 XIV |         kuksol a Posztószél lábánál, és Buksi ott dorombol a Benedek
90 XIV |        dorombol a Benedek úr ölében. És nagyon csudálkozó szemeket
91 XIV |           elhajítani a cimbalomverõt és szégyenszemre odaállni a
92 XIV | szégyenszemre odaállni a menyasszony és võlegény elé:~- Ségyen,