Rész

 1 I   |              vízben levõ képmására -, hát a beszélõ madár! Nyilván
 2 II  |            Bolond sor volt biz ez, de hát mit lehetett ellene tenni?
 3 II  |          beszélsz te, te fiú?~- Arrul hát - nyikorogta a gyerek, sírásnak
 4 II  |         gyerek - kérdezte Mák Máté -, hát hogy mertétek megenni azt
 5 II  |               országról.~- Hazajönni? Hát ki a te apád? - kérdezte
 6 II  |            szemükbe a nyirákiaknak:~- Hát kellene másik diák is, ugye?
 7 II  |       nemhiába hogy két falu koldusa! Hát még ha tanácsot is tudna
 8 III |         mindig szanaszét csavarognak. Hát aztán ki vigyáz most a ház
 9 III |             remekelte nyárfából.~- De hát ki fõz itten? - tûnõdött
10 III |              No, két buksi, örüljetek hát egymásnak! Az ám, ni, hát
11 III |             hát egymásnak! Az ám, ni, hát a Buksi? Hogy nem ugrott
12 IV  |         kétszerbúza minden aratáskor. Hát ezért már csak érdemes koldusnak
13 IV  |              érdemes koldusnak lenni! Hát még az a sok földi jó, amit
14 IV  |         tartotta az eszét.~Ugyan hol? Hát a makrapipájában. Anélkül
15 IV  |     rozmaringok voltak azon valaha.~- Hát kitõl mi telt - mentegetõdzött
16 IV  |            nyirákinak a nyikorgása.~- Hát ez mi? - ugrott le róla
17 IV  |               Olyan ciráki szaga van. Hát még ez is suba? - kapta
18 IV  |           fortyant föl az ember. - De hát mi közük õnekik a mi fiunkhoz?
19 IV  |              ezen piroslottak valaha. Hát ezek a csizmák? Fölhúzhatta
20 IV  |               micsoda szép atilla ez! Hát még mikor a zsinór le nem
21 IV  |            fehér vagy, mint egy úr.~- Hát ismerte az édesapámat? -
22 IV  |          gyerek.~- Csicsmár somsédot? Hát hogyne ismertem volna! Mint
23 IV  |          Világ bujdosója lett belõle. Hát már most mondd meg nekem,
24 IV  |    lövöldözsött azs téged a magjával. Hát astán ki azs azs úr, aki
25 IV  |          utánra hagyták csemegének.~- Hát ahogy bemegyek, elejbem
26 IV  |           mikor rábukkantam az erdõn. Hát behozom, mondok, hogy az
27 IV  |            kérem - mondtam én erre -, hát sok beszédem van a jó Istennel.
28 V   |       hajtogatta:~- Jánoska, Jánoska, hát nem szeretted nagyapót?
29 V   |           nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát szabad volt itthagyni nagyapót?
30 V   |           nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát kivel játszogatsz te mármost
31 V   |            odakint? Jánoska, Jánoska, hát mikor jössz már el a te
32 V   |            világon? Jánoska, Jánoska, hát mért nézel te nagyapóra
33 VI  |   fodormentalevet, nem ért az semmit. Hát ahogy betoppan a Jánoska,
34 VI  |            mint a kinyílt napraforgó. Hát még mikor Jánoska nekiadta
35 VI  |            akit régen elfelejtettünk. Hát kit áldana az édesanya,
36 VI  |          mátyásmadár, asszonynéném?~- Hát amelyiket te megettél, Jánoskám.
37 VI  |           ugyan - nevetett Jánoska. - Hát énnekem mennyi a köszönnivalóm!
38 VI  |             öcsike, hadd nevessünk.~- Hát én csak amondó vagyok, hogy
39 VI  |          diadalmasan villogó szemmel.~Hát még ha megsejtette volna,
40 VII |                nevetett Posztószél. - Hát aztán mire való ez?~- Írni
41 VII |                Írni-e? Mivel aztán?~- Hát ezzel e! - mutogatta Jánoska -
42 VII |             kovácséktól hozott apó.~- Hát aztán tudnál te írni? -
43 VII |          Jánoska azt kérdezte tõle:~- Hát apó tud-e írni?~- Adta gonosz
44 VII |              belevágódott a szemembe! Hát már hogyne tudnék! Tudok
45 VII |          csendességet, te bolondos?~- Hát a Resegében nem csitorázsnak
46 VII |      megnyalogatta a köcsög szélét.~- Hát csak nagy mesterség azs
47 VII |               Veronka, ne, Jánoska!~- Hát az már megint hol ragadt
48 VIII|              olyan mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés
49 VIII|             nem tudja mikor mehet ki. Hát te, Jánoska, vetted-e észre,
50 VIII|         szegényes mulatság biz ez, de hát a putribeli emberek nem
51 VIII|             semmi se marad a tálban.) Hát most már mit esznek õk holnap?~-
52 VIII|               nem mehetek el tõletek.~Hát ez egészen rendén való dolog
53 VIII|           tavaszig, mint a csigabiga!~Hát hajnaltájban mégis arra
54 VIII|          ijedten.~- Mi lelt, mi lelt? Hát azs lelt, hogy ürge lett
55 IX  |             arról, hogy ejnye, ejnye, hát csak nem akar egy kis esõcske
56 IX  |               Posztószél keserûen. ~- Hát hagyott még valamit azs
57 IX  |             szemüket a gazdáik felé. „Hát már ti se tudtok rajtunk
58 IX  |          holnap bérfizetés napja van, hát annak meg is kell lenni.
59 IX  |              meg Posztószéltõl, hogy: hát kendnek mióta vitte fel
60 IX  |         Gondolta, hogy az a fõkoldus, hát hadd beszéljen.~Másnap aztán
61 IX  |               mint az éhes fenevad.~- Hát kend mióta lett két falu
62 IX  |             talppal belelép az ember, hát akkor minden az eszibe jut,
63 X   |             szegény gazdag ember! No, hát ne legyenek õk se gazdagok!
64 XI  |              ráfogta a puskát.~- Ohó, hát nem tudjátok ti azt, hogy
65 XI  |             futott át a szívén. Nini, hát még õvele is törõdik valaki?
66 XI  |            többet ijesztgetem õket.~- Hát aztán mivel ijesztgeti õket,
67 XI  |            õket, Krzsamecskó bácsi?~- Hát amivel lehessen tülemtül.
68 XI  |    kegyetlenül Jánoskát az öklével.~- Hát te már az egész házat felforgatod,
69 XI  |             felforgatod, te gézengúz! Hát már azoknak az ártatlan
70 XI  |          valami jókedvû öreg medve.~- Hát most már valljátok meg nekem:
71 XI  |     leordított a tornácról:~- Vendel! Hát hányszor mondjam még, hogy
72 XI  |             görbe szempillantást vet, hát annak én leharapom a fejét!~
73 XII |              apadó keserűség.~- Szólj hát, Jánoskám, lelkem! Jössz
74 XII |               puffanthatnád nagyapót! Hát még nagyapó hogy örülne
75 XII |          beszélt hozzá:~- No, ne nézz hát úgy! Hiszen nagyapó csak
76 XII |              mit hoztál! Ez violamag. Hát ez mi lehet? Ez meg sarkantyúkának
77 XII |              fiam?~- Hozta a Buksi.~- Hát az kicsoda?~- Az öregapó
78 XII |               igazi csak a Veronka.~- Hát ezt a madarat nem adnátok
79 XII |             azt a hitvány madarat! De hát akkor mivel játszik Posztószél
80 XII |              gyerekszó az õ lelkének. Hát még amiket beszélt! Sose
81 XII |              Thurán Benedek.~Micsoda, hát még a szegény embereknek
82 XII |             embereknek is van szívük? Hát el lehet azt hinni, hogy
83 XII |             az ürgék szomszédságában! Hát ott még nevetnek is, ott
84 XII |         haragja! A borzalom hónapjai! Hát hogy lehetett azt elviselni?~-
85 XII |             le könnyeit Jánoska -, de hát Posztószél öregapóval mi
86 XII |             lesz? Kije marad annak?~- Hát megmaradnak a többiek; a
87 XII |             tettél földönfutóvá.~- Ó, hát sose szakad már le a szívemrõl
88 XIII|             kapott:~- Apám, édesapám! Hát mit vétettem én édesapámnak?~
89 XIV | fácánpecsenyét ehetnék Galamb-várban.~Hát az meg már micsoda? Ott