Rész

 1 II  |            tartja az eszét az öreg Posztószél Antal, nemhiába hogy két
 2 II  |         híja! Erre szólj már, öreg Posztószél!~Szólt az arra is. Fél szemét
 3 II  |          se veszi hasznát. Az öreg Posztószél kiránt benneteket a csávából.~
 4 II  |       örökbe fogadom. Õ lesz a kis Posztószél. Kinevelem koldusnak. Ráhagyom
 5 III |              Isten õrizz! - felelt Posztószél, aztán elpittyesztette a
 6 III |            úgy elijedt tõlük, hogy Posztószél megfogta a kezét:~- Megállj,
 7 III |         kanyargott jó darabig, míg Posztószél egyszerre leszúrta a földbe
 8 III |         gödröknél egyebet, amikrõl Posztószél mindjárt meg is mondta,
 9 III |          én ide egész familiástul.~Posztószél erre füttyentett egy hegyeset,
10 III |     gazdasszony a kertben - mondta Posztószél. - Gyere, keressük meg.~
11 III |        Ezek a szomszédok! - mondta Posztószél. - Meg lehet velük élni
12 III |           olyan világ árvája, mint Posztószél.~A vízparton ösztövér kákabokrok
13 III |           Buri, te! - hárította el Posztószél a vadludat, s azzal megmarkolászta
14 III |            kis unokácskám - mondta Posztószél a gyereknek, aztán megsimogatta
15 III |         fogolymadárral a szájában. Posztószél el akarta tõle venni, de
16 III |            aki ért hozzá!~Akkorára Posztószél kitágította a vermet. Vésett
17 III |             Majd lesz! - mondta rá Posztószél. - Jó az isten, jót ad.
18 IV  |          Senki se tudta azt jobban Posztószél Antalnál. Õ is annak köszönhette,
19 IV  |  Csetverneken gõzmalmot csináltak. Posztószél szélmolnár volt, de bizony
20 IV  |          van a szegény embernek, s Posztószél mindig jó helyen tartotta
21 IV  |        hajnali pirosságban kint ül Posztószél a kunyhó elõtt, és hallgatja,
22 IV  |           aztán mosakodni kezdett. Posztószél maga is kicsinosította magát.
23 IV  |           ha a hirtelen odatoppant Posztószél el nem rántja onnan.~- Különb
24 IV  |            egy tálból - hunyorgott Posztószél.~- Meg is lövöldözsött azs
25 IV  |       annál is többet ér az, ahogy Posztószél számot adott a varjú-vári
26 IV  |         Fütyü cigány - vetette oda Posztószél. - Úgy láttam én, hogy a
27 IV  |            nem szereted - nevetett Posztószél. - Pedig azok is szeretnek
28 V   |            könnyen bejutni, mint a Posztószél Antaléba. Õrzik azt sokan -
29 V   |            homokosgödrökben valami Posztószél Antal nevû gazdaember. Annak
30 VI  |        megáldotta az isten az öreg Posztószél koldust. Mintha csak a szerencsét
31 VI  |         vagy már, Fütyü - nevetett Posztószél. De azért neki is örült
32 VI  | szúnyogtojásokat, a másik az, hogy Posztószél egész nap elpecézgethetett.
33 VI  |          méz nagyon, úgy tanulta õ Posztószél apótól.~Csitáriéknál másfél
34 VII |          fűzfa alatt heverészett a Posztószél család, János nagyon nekiadta
35 VII |           baj, szolgám? - kérdezte Posztószél. - Tán megette a tyúk a
36 VII |   osztoznak egymással.~De már erre Posztószél is kivette a pipát a szájából:~-
37 VII |          el is múlt, hanem az öreg Posztószél iszonyú sok füstmacskát
38 VII |         hallott ilyent! - nevetett Posztószél. - Hát aztán mire való ez?~-
39 VII |            mi papírunkon.~Most már Posztószél is kezdte a dolgot komolyan
40 VII |        tudnál te írni? - méregette Posztószél a gyereket a fél szemével. -
41 VII |            mindenfelé kódorogtunk.~Posztószél addig nézett maga elé, hogy
42 VII |  telerajzolt „i” meg „u” betûkkel. Posztószél elnézegette a cifra ákombákomokat,
43 VII |              rimánkodott a cigány.~Posztószél már akkor hozta a kolbászt.
44 VII |          Jánoska idekerültének, de Posztószél már látta, miben sántikál
45 VII |        bagó! - kurjantott fel neki Posztószél, s mikor lebukott a verem
46 VII |           nem hallottak máma.~Mire Posztószél meggyújtotta a cserépmécsest,
47 VII |           sohase, Fütyü - csóválta Posztószél a fejét nagy komolyan. -
48 VII |          ráncolta össze a homlokát Posztószél.~- Ejnye, csimbora, ne edd
49 VIII|           olyan meleg télen, hanem Posztószél meg azt jövendölte, hogy
50 VIII|          Madzagból - cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.~Egyszer
51 VIII|           meg a szájában tartani a Posztószél pipáját, szerette megkacimbálni
52 VIII|       lehetett, szolgám - nevetett Posztószél -, a Varjúvárban láttam
53 VIII|       különösen karácsony estéjén.~Posztószél megint meg akarta indítani
54 VIII| Varjú-várat jáccsotok mán?~Akkorra Posztószél lángra lobbantotta a mécses
55 VIII|             Fütyü - hagyta helyben Posztószél -, csak az a kár, hogy elõbb
56 VIII|    pislogatta sebesen a fél szemét Posztószél. Veronkának szólt az, akit
57 VIII|       osztoztak biz azon, hogy hol Posztószél szippantott belõle egyet,
58 VIII| szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél pedig takaródzónak az ünneplõ
59 VIII|           valóságos felhõszakadás. Posztószél fölkapaszkodott a putri
60 VIII|         patakokban zuhogott a víz.~Posztószél szomorúan csóválta meg a
61 IX  |           haragja~Hanem ez egyszer Posztószél alighanem csúfra maradt
62 IX  |  földimogyorót, vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést is teledugatta
63 IX  |       meghagyott! - mordult vissza Posztószél keserûen. ~- Hát hagyott
64 IX  |      készülnek õk most számadásra.~Posztószél azonban keményen szemébe
65 IX  |            beszéljen.~Másnap aztán Posztószél Veronkának is súgott valamit,
66 IX  |         gyerek visszajött, akkorra Posztószél felkészült ünneplõbe. Még
67 IX  |       rettenetes jókedvben találta Posztószél. Úgy ordított, mint az éhes
68 IX  |       másik szûrujjából kiugratott Posztószél egy ürgét.~- Ezt meg Nyirák
69 X   |      Csicsmár Jánoska, kézen fogva Posztószél Veronkát.~- Jó emberek!
70 X   |     reszelt volna, mikor odaborult Posztószél vállára, akinek csendesen
71 XII |         ezelõtt!~Az ám, csakhogy a Posztószél kisasszony elszédült, mikor
72 XII |           haldokló galamb. És arra Posztószél úrfi úgy szakított föl egy
73 XII |    macskája.~- Ki a te öregapád?~- Posztószél Antal, a koldus. De én csak
74 XII |            hát akkor mivel játszik Posztószél öregapó? A másik öregapó!
75 XII |       letelik az esztendõ, s viszi Posztószél a záloggyerekeket. Mi lesz
76 XII |         könnyeit Jánoska -, de hát Posztószél öregapóval mi lesz? Kije
77 XII |             Mind elférnek azok itt Posztószél apóval együtt. Majd csinál
78 XII |        visszavihetik az árendát. A Posztószél család szerencséjének a
79 XII |             Nem tud arról még maga Posztószél sem.~De már másnap reggel
80 XII |          sem.~De már másnap reggel Posztószél az elsõ, aki megjelenik
81 XII |      nyalkaságán gyermeki örömmel.~Posztószél mindezt nem látja, amikor
82 XII |      koldust a Thurán-kastélyból a Posztószél putrijába.~
83 XIV |      gyanánt szállt a putri, mikor Posztószél cimbora beszegõdött úrnak
84 XIV |          iskolákban. A menyasszony Posztószél Veronka, akit bárki hercegkisasszonynak
85 XIV |        maga mellett tulajdonmagát, Posztószél Antalt, aki életében talán
86 XIV |         ilyen nagy szeretettel van Posztószél Antalhoz. Hiszen együtt
87 XIV |        Madzag most is ott kuksol a Posztószél lábánál, és Buksi ott dorombol