Rész

 1 I   |            Napáldozat táján mind a két falu népe odakint nyüzsgött
 2 I   |            bolondságnak, amit ez a két falu ráköltött egymásra.
 3 I   |          amitõl csak úgy hangzik a két falu. Bizony elmenne szegénykéknek
 4 I   |          Olyan ijedelem fogta el a két falu népét, mint amilyen
 5 I   |               tátogatta a száját a két falu.~- Ejnye, no - mordult
 6 II  |        kevélyen merészkedik bele a két határba. S amennyi földet
 7 II  |        láttok szépet, ha összeér a két piszkafás hadsereg!~A cirákiak
 8 II  |            tanulva. Tudjátok, hogy két esztendeje abban a nagy
 9 II  |          járása is egyforma volt a két bírónak. Nemcsak a tollacskáját
10 II  |         köröl a nagy sokadalmat.~A két bíró megint megrázta a gyereket:~-
11 II  |               kérdezte egyszerre a két bíró. Sugárzott az öröm
12 II  |       Dorigó csõszné összeütötte a két tenyerét:~- Hohó, eszem
13 II  |        gyerekbe, s húzta maga felé két kézzel.~De hiszen húzhatta
14 II  |            hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba fogódzott össze
15 II  |            Cirák és Nyirák, s ez a két nagy lánc rángatta a kis
16 II  |    Posztószél Antal, nemhiába hogy két falu koldusa! Hát még ha
17 II  |             No, ne mondjátok, hogy két falu tart egy koldust, egyik
18 II  |         olyan úr, mint õ. Nekem is két falum van, mint neki. Nekem
19 III |       egy-két macskaugrásra volt a két falutól. Jánoskának ugyancsak
20 III |            egy pajtást, Veronka.~A két kis koldusgyerek idegenkedve
21 III |       összeütötte a fejüket:~- No, két buksi, örüljetek hát egymásnak!
22 III |           már összefogódzva jött a két gyerek. Úgy hoztak a karjukon
23 IV  |         sincs!~Arra szegény volt a két falu, hogy külön-külön koldust
24 IV  |            Arra mindig vigyázott a két falu, hogy a koldus csendes,
25 IV  |          de ha a koldus jól járt a két faluval, azok is jól jártak
26 IV  |      putriból? Mit vinne el? Tán a két alvó gyereket? De hiszen
27 IV  |    Csakugyan Csitári uram volt az, két lovadmagával. Azonban nem
28 IV  |            az egy lónak (fölért az két ciráki gébével), és útnak
29 IV  |        gébével), és útnak eredt. A két gyerek meg hozzálátott az
30 IV  | kukucskapiacsot jáccsotok ezzsel a két kazsal ócska portékával?
31 VI  |      avatkozni. Mivel pedig mind a két falu bele volt keveredve
32 VI  |           a nevezetes eset, hogy a két falu bírója egy véleményen
33 VI  |         bizony háromfelé szaladt a két panaszos ember erre az ítéletre,
34 VII |            mosolyodott el a fiú. - Két faluban sütik nekem a kenyeret,
35 VII |         inkább, hogy lehetne ezt a két falut összebékíteni. Mégiscsak
36 VII |     hamarább összebékül, mint ez a két falu egymással. Nem született
37 VII |         értették, hogy nincs mód a két falu összebékítésére.~Ez
38 VII |           Egyszer aztán meglepte a két gyereket a putri mögött
39 VII |            olyan okosak.~Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb
40 VII |      nyakatokra csõdítem érte, aki két lábon járó gyereke csak
41 VII |            járó gyereke csak van a két falunak.~Másnap megkezdõdött
42 VII |           bíró lányának!~S mikor a két sereg gyerek elvált egymástól
43 VIII|       olyankor cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett szendergett
44 IX  |            Reszegébõl ivott mind a két falu, az ember együtt az
45 IX  |            Most már odaköltözött a két falu a putri mellé. Megfért
46 IX  |            utána azs ember.~Mire a két gyerek visszajött, akkorra
47 IX  |     fenevad.~- Hát kend mióta lett két falu szószólója?~- Én vagyok
48 IX  |       szószólója?~- Én vagyok most két faluban a legmódosabb ember,
49 X   |         szinte zörgött a csontja a két bírónak, úgy megviselte
50 X   |            hogy mikor ezt mondja a két toprongyos szegény ember,
51 X   |            hogy borult le elõtte a két szegény ember, hogy kívánta
52 X   |            egy-egy gyereket mind a két falu. Azok mához egy esztendeig
53 X   |        milyen ijedten szaladt ki a két szegény ember, az a két
54 X   |            két szegény ember, az a két éhen haló nyomorult abból
55 XI  |       kimérette a lisztet, búzát a két falunak, a zálogba adott
56 XI  |           megrepedt rajta a bõr. A két gyerek aztán estélig ott
57 XI  |       hetek múlva se volt nyugta a két gyereknek. Az nem tudta
58 XI  |           egymással csókolódzott a két füle.~No, ettõl Veronka
59 XI  |        összenézett Veronkával, s a két gyerek csendesen kiszökött
60 XI  |     álmában azt a kis megfázást.~A két gyerek aztán kifelé igyekezett
61 XI  |          hagytok, ha ide nem ültök két oldalra a fejemhez.~El is
62 XI  |          El is aludt nyomban, de a két gyerek kezét még álmában
63 XI  |            utoljára megcsókolta.~A két gyerek maga is bóbiskolni
64 XI  |     Harkabusz morgott, dünnyögött, két marékra fogta a bajuszát,
65 XI  |          mondjam még, hogy ennek a két kis macskának ezután mindig
66 XI  |      tudjátok meg, hogy aki erre a két kis cselédre csak egyetlen
67 XII |     gondoskodtam neked: mikor az a két gyerkõc itt hancúrozik a
68 XII |        Veronka, s azzal megindul a két gyerek kergetõdzve a boltozatos
69 XII |        szét az árnyakat a sarokból két ártatlan szájnak pintyõkekacagása.~
70 XII |         szívét is megvette volna a két falusi gyerek. Krzsamecskó
71 XII |          szájával a fülét, addig a két gyerek szinte nyakfájdulásig
72 XII |         gyere le! - integet neki a két gyerek.~- Jánoska, Jánoska! -
73 XII |        kötve egy pántlika, annak a két vége bevarrva, mint valami
74 XII |           zacskó, azt bontogatja a két gyerek nagy kíváncsian.~-
75 XII |           a képpel. Annál többet a két koldusgyerekkel. Látni kellett
76 XII |             és maga mellé szedte a két záloggyereket.~- No, most
77 XII |            lehet azt hinni, hogy a két koldus falu megszán egy
78 XII |        Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek csakugyan odasompolygott.
79 XII |           nézett be a fölpipiskedõ két gyerek is. De Jánoska egyszerre
80 XII |  megenyhült fájdalommal. S aztán a két gyerek kezét a kezébe véve,
81 XII |               Az istenházát mind a két faluban megigazíttattam:
82 XII |         már akkor õ is, zokogott a két gyerek is, akiket betakart
83 XII |   Varjú-várban, meg rá híva mind a két falu. Hadd egyenek, szegények,
84 XIII|             Erre a szóra ért oda a két öregember. A két nagyapó.
85 XIII|         ért oda a két öregember. A két nagyapó. Fütyü mindjárt
86 XIV |          hogy a nagy nevetségtõl a két bíró alig tudja egymást