Rész

 1 I   |             errõl õk nem tehetnek. Most már meg mertek szólalni
 2 II  |           jövõ árendafizetéskor:~- Most már tinektek le is út, föl
 3 II  | fölháborodva nem rikoltoztak, mint most:~- Huncut a bíró, huncut
 4 II  |           okos ember hírében állt, most is egyszerre föltalálta
 5 II  |          mint neki. Csakhogy nekem most már fiam is van, akire ráhagyom
 6 III |   csavarognak. Hát aztán ki vigyáz most a ház tájára?~„Hm - tûnõdött
 7 III |        parti fecskék laktak. Éppen most tanították szállni a fiaikat.~-
 8 III |           a Buksi? Hogy nem ugrott most a vállamra?~- Oda van vadászni -
 9 III |       megsimogassák.~- No, gyerek, most már ismered az egész Posztószél-családot -
10 IV  |        tudják. Meglátszik azon még most is, hogy nagyon világeleje
11 IV  |           azt a nagy bölcsességet.~Most azonban a hajnali pirosságban
12 IV  |           töméntelen sok papucsot. Most nem akar segíteni a pipa
13 IV  |            is gyerekjáték az, amin most töri az öreg a fejét: hogy
14 IV  |       cudar portéka vagy te! Hanem most már csak vedd föl az ünneplõ
15 IV  |          az ünneplõ gúnyádat, mert most nagyon úri helyre viszlek.~
16 IV  |           vidám pipaszóval. Bizony most szükség lesz az észre!~A
17 IV  |        esztendõvel. Nem tudnak már most olyan szép rózsákat csinálni,
18 IV  |       Posztószélék nyári ebédlõje. Most is oda heveredtek, várva
19 IV  |          avval is õket bosszantsa. Most is egyre azon ette magát,
20 IV  |     bujdosója lett belõle. Hát már most mondd meg nekem, Jánoska,
21 IV  |         hallott. Fütyü cigány csak most kapott észhez. Szánta-bánta,
22 IV  |            az elkeseredését. És az most nagyon õszinte volt, mert
23 IV  |       akarok én, hanem adni. Nincs most bolondok napja, morgott
24 V   |     szegények házát jól meglaktuk: most már gyerünk odább egy házzal.
25 V   |        beköltözött a kastélyba. Az most az uraság jobb keze. Megnézésre
26 V   |        többet fizetnek, mert a víz most meghordja a földet iszappal,
27 V   |            crrr, mit keres itt még most is ez a magános öregember?~
28 VI  |            elpecézgethetett. Ráért most már nagyon.~- Látod, Fütyü,
29 VI  |          az unokám a mesterségben. Most már itthon pipázhatok napszámra.~
30 VI  |           csak amondó vagyok, hogy most meg már Dúl Márton álljon
31 VII |           csipegette a lába ujját. Most nem volt kedve kergetősdit
32 VII |    vékonyan fogna a mi papírunkon.~Most már Posztószél is kezdte
33 VII |          hívják, hogy rovás. Ugyan most már azt is elfelejtettem,
34 VIII|       hallani, fülemülét is látni. Most hetekkel elhurcolkodtak
35 VIII|            a bizonyos reggelen. De most nem a Mák Máté uram haragos
36 VIII|            megint elõsomfordált, s most már a Buksinak rántotta
37 VIII|             hanem Harkabusz meg...~Most meg már a putri tetején
38 VIII|            se marad a tálban.) Hát most már mit esznek õk holnap?~-
39 VIII|          Hogy osztozzanak azon már most meg? Úgy osztoztak biz azon,
40 VIII|         hol Fütyü.~De Fütyünek még most is nyomta valami a lelkét.
41 VIII|            is bízták Fütyüre, hogy most már ott válasszon magának
42 VIII|     sándékba foglalom magamat. Mán most saladhatok a kulcsomat keresni.~-
43 IX  |          mégis azt hitték, hogy õk most elkéstek egy-két hónappal.
44 IX  |           egy-két szem szúnyogért, most meg vékaszámra lehet fogni
45 IX  |           bírt elõbújni a földbõl, most egyszerre virított az ibolyával,
46 IX  |          csak a szemét nyitogatja, most már ki is teremte magát.
47 IX  |             mi az a szárazság! Még most csak ti kéritek az esõt,
48 IX  |       Fütyü, nem arra való idõ van most.~- Hasen én nem figurázsok,
49 IX  |           más ilyen drágaságokkal.~Most már odaköltözött a két falu
50 IX  |     hullottak vissza a homokra, és most már csak fáradt szemüket
51 IX  |     nagyobb úr elejbe készülnek õk most számadásra.~Posztószél azonban
52 IX  |            lesz, ha nem lesz. Neki most is csak arra van gondja,
53 IX  |            szószólója?~- Én vagyok most két faluban a legmódosabb
54 X   |           meg megtanítlak repülni!~Most már galambtojásnyi nagyságban
55 X   |       mennyei parittyakövek helye. Most már nem ment gulyát foglalni,
56 X   |      voltam. Áldom az Istent, hogy most elmehetek kezesnek mindnyájatok
57 XI  |             Ugyan mit csinálhat az most? Ugyan gondol-e miránk?”~
58 XI  |   fájdalmat már kigázoltam belõle. Most már csak takarózzék be,
59 XI  |          jókedvû öreg medve.~- Hát most már valljátok meg nekem:
60 XII |           párkányára.~- Persze, te most haragszol nagyapóra, amiért
61 XII |            koldusivadékoknak!~Lám, most is ott kuncognak az ablakfülkében,
62 XII |          bácsi!~S míg az öreg cseh most is azon próbálkozik, hogy
63 XII |         csak nem bírt megszólalni. Most is el-elfulladt a szava:~-
64 XII |           két záloggyereket.~- No, most már mesélj, Jánoska. Szeretem
65 XII |          az tinektek, fiúcska? Azt most elhozzátok énnekem.~Tovább
66 XII |         kertben sétálgatott. (Mert most már leszokott oda is; nagy
67 XII |        haragudott meg érte. Inkább most már õ maga is bevitte magával
68 XII |            találd meg a szíved. De most már találd meg egészen!
69 XII |         fényes kastélyból, melynek most már õ lett volna a kis gazdája,
70 XII |          apám!~Az öreg koldus csak most fordult oda az öreg földesúrhoz:~-
71 XIII|            Jánoska~A putri megvolt most is a régi szépségében, csak
72 XIII|   jelentett jót, a Buksi se ugrott most a Jánoska vállára, inkább
73 XIII|        szorongatta a hóna alatt, s most nagy restelkedve bújt vele
74 XIV |           valamikor. Csakhogy arra most rá nem bírunk ismerni. Szöges
75 XIV |         ismerõseink közül, akiknek most tartják a lakodalmát, ebben
76 XIV |         Antalt, aki életében talán most keveselli elõször, hogy
77 XIV |     állatokat, akik közül a Madzag most is ott kuksol a Posztószél
78 XIV |            öreg Krzsamecskóra, aki most nyújt át a menyasszonynak