Rész

 501 XI  |                     hogy megrepedt rajta a bõr. A két gyerek aztán estélig
 502 II  |             nemzetségét.~- Az anyám Borona Borbála volt. Én ugyan nem ismertem
 503 VI  |                 sivalkodásban. Szaladtak a borbélyért, aki nagyon tudós ember
 504 XI  |                pedig olyant rándult a feje bõre, hogy a homloka fölszaladt
 505 VII |                 segin csigánnak a patyolat bõrét is mind elsüti. Jaj, ha
 506 X   |                mindenki éhen hal, s csak a bõrével számol az uraságnak. Ha
 507 IV  |                   föl a földrõl a molyette bõrgúnyát.~Jánoskának elszorult a
 508 XI  |               nézhetett, mert az a kötõjét borította az arcára, hanem a fiú annál
 509 II  |                  fiúcskának az arcára volt borítva, aki olyan jóízût aludt
 510 XIII|                benne egy kopott, kifeslett bõrlabda is. Piros bõrbõl, sárga
 511 XIII|              magamhoz csalogattam egy szép bõrlabdával. Nagyon szép labda volt
 512 II  |                    nemzetségét.~- Az anyám Borona Borbála volt. Én ugyan nem
 513 XII |                napnak, valami kedvetlenség borong becsületes vonásain. Nem
 514 III |                  valahány. A mohos falakat borostyán futotta be, ez a szomorú,
 515 VI  |                 amelyik úgy fogott, mint a borotva. Ha az õ esze szét nem vágja
 516 II  |                mint a szakajtóból kiöntött borsó. Az emberek meghökkentek:
 517 VII |                   el ezt a drága sép biros bort?~Mikor aztán eléjbe adták,
 518 VIII|                   megfogja neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket is kirázná
 519 XII |                   az a rettenes haragja! A borzalom hónapjai! Hát hogy lehetett
 520 III |                egyik gödörbõl kiugrott egy borzas szõrû pulikutya, és körültáncolta
 521 VIII|                Posztószélhez Veronka félõs borzongással.~- Róka lehet az csak, cselédem -
 522 IV  |               télen se, hogy avval is õket bosszantsa. Most is egyre azon ette
 523 XIII|                   varga, aki a te unokádat bosszúból elvittem. Bocsáss meg érte:
 524 III |               leszúrta a földbe vasas végû botját. (Csupa barátságból kalapálta
 525 III |                 megfenyegette õket a görbe botjával:~- Ejnye, hejnye, de megfogott
 526 III |                    magyar ember leszúrja a botot, és azt mondja, hogy: hála
 527 VII |                   tudja elolvasni, mert én botra írok bicskával, azt úgy
 528 IX  |                  aratni.~Jó idõ pedig volt bõviben. Fát, szõlõt, veteményt,
 529 XII |                   kis gazdája, szó nélkül, búcsú nélkül, köszönés nélkül.~-
 530 I   |                    hanem valóságos rozsdás budlibicska. Olyan, amilyennel a cirákiak
 531 I   |                 többet mondott az elégnél. Büntetésül rásimogatta a szájára lombos
 532 III |                    ahol éppen a harmatkása bugáit szemelgette a foltûzött
 533 II  |              Csicsmár varga? Ismertem, míg bujdosásra nem adta a fejét. Nyiráki
 534 VI  |               örökbe, mikor Csicsmár varga bujdosó fiacskáját bétakargatta
 535 IV  |                    se látták többet. Világ bujdosója lett belõle. Hát már most
 536 II  |                  gondviselõd, ha én tovább bujdosok is. Azt se tudják örömükben
 537 II  |                kelmetek Ciráknak másik kis bujdosót. Ez a mienk! Nyiráki ember
 538 III |                    a fenekén.~- No, öcsém, bújj utána - biztatta az öreg
 539 IV  |              csizma volt vagy tizenöt pár. Bújj-bele, kezes-lábas, nadrágocska,
 540 VIII|                    azt a piócák, hogy mért bújnak le olyan mélyen az iszapba!
 541 XIII|                 aztán hallottam a nád közé bújva embereid zsibongását, akkor
 542 I   |                   Vetett is örömében olyan bukfencet, hogy kitelt volna belõle
 543 VIII|                elõsomfordált, s most már a Buksinak rántotta meg a farkát úgy,
 544 XII |                   a fényes szobába, ahol a Buksival járt egyszer, nem látja
 545 IX  |               rajkóm, hogy mért erestetted búnak a fejed. Félted a mesterséged,
 546 VIII|                  tõle, hogy:~- Hogy adod a bundád, Madzag?~Nagyon szegényes
 547 III |                 haraggal.~- Giá, giá-gá!~- Buri, te! - hárította el Posztószél
 548 X   |                  folydogált a könnye:~- Ne busujj, drága sép öregapó, lesek
 549 I   |               alázatosan zizegõ kalászát a búza, mintha csak kínálná magát
 550 XIV |        lépten-nyomon szórja eléjük a piros búzaszemet.~Harkabusz uram maga a megtestesült
 551 IX  |                   csak ti kéritek az esõt, buzgó énekszóval, alázatos imádsággal
 552 IV  |                  készülve takarosan, piros cickafarok-virágot is tûzött a hajába. - Csitári
 553 IV  |                  lelegelték a molyok, de a cifráján meglátszott, hogy selyemmel
 554 VII |                  nem tud akkor a szavakkal cifrálkodni, mikor tele van a szíve.
 555 VII |                tinta.~- Az biz ez. Ennek a cigánymeggynek a kicsavart leve, amit Balkó
 556 XII |              Mesélj tovább, mesélj a Fütyü cigányról. Arról pedig volt mit mesélni.
 557 XIII|               Piros bõrbõl, sárga bõrbõl a cikkei, zöld a szegése.~- Ugye,
 558 XIV |                   el, ha meg nem pendíti a cimbalmot Fütyü cigány, aki kikötötte,
 559 XIV |                     kénytelen elhajítani a cimbalomverõt és szégyenszemre odaállni
 560 XIV |                    putri, mikor Posztószél cimbora beszegõdött úrnak a kastélyba.
 561 VIII|                    él madárhússal, a Buksi cimborának akart vele kedveskedni.
 562 VII |             fiókkorában.~- Nincs, nincs! - cincogták az öreg csencsegék.~- Csinos,
 563 II  |                   a nyirákiak sem. Az öreg Cinege leheveredett egy sóskabokor
 564 II  |                   új koldust keresnetek.~A cinegemadarak rácincogtak, hogy ez így
 565 XIII|                 Jánoskának, akit a hátamon cipeltem magammal. Mindig aludt szegényke,
 566 V   |                 közepén egy pár gombos kis cipõcske. Egy nagy angyalos labda.
 567 V   |                    magános öregember a kis cipõcskétõl kezdve az ablakon levõ kéznyomig
 568 XIII|                    abban egyéb egy pár kis cipõnél (éppen olyan, mint amilyent
 569 VIII|                   abból még maradt egy fél cipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves
 570 XIII|                   álltam meg. Akkor, mikor cipót és mézet vettem Jánoskának,
 571 VI  |                    mindenképpen méltó volt Cirákhoz és Nyirákhoz, s ugyancsak
 572 I   |               leheletét, emberek fohászát, cirákiakét, nyirákiakét egyformán.~
 573 IV  |              legyen a tiéd, fiam! Tudom, a cirákiaknak eszükbe se jutott kendõt
 574 II  |              nevettek a nyirákiak.~- Nem a cirákit, hanem a nyirákit! - süvöltötték
 575 II  |                engedjük. Fogjanak kelmetek Ciráknak másik kis bujdosót. Ez a
 576 IV  |                     Hadd pirítsa a szégyen Cirákot!~Azzal aztán a nyaka közé
 577 I   |              ágaskodtak. Tarkállott a mezõ Ciráktól Nyirákig, mint valami cifra
 578 IV  |                   a száját tátogatta. Az õ cókmókja? Hiszen nem volt õneki a
 579 IV  |            országúton.~- Hoztam a mi fiunk cókmókját. Segítsetek behordani.~Jánoska
 580 I   |                    taníttatták volna, ha a csacsika bele nem unt volna az ábécébe,
 581 VII |            füzények belebólogattak a bölcs csacsogásba, s a nádirigók, a sármányok,
 582 XI  |                 Madzag!~De már arról a víg csaholásról, ami erre felelt, csakugyan
 583 III |              illendõség kívánja, aztán víg csaholással szaladt elõre, míg egyszerre
 584 VIII|                    putri bohóca. Megtanult csaholni, megtanult miákolni, meg
 585 VII |                  túzok. Azért aztán meg is csaholta haragosan. Még Veronka is
 586 IV  |               ujjam. A malom elpusztult, a családja elhalt, neki magának is
 587 IV  |                 aztán sorra járta az egész családot. Mindenkinek meg kellett
 588 IV  |                 drága sép piros füledet! - csalogatta Fütyü is a macskát, hanem
 589 VI  |                   ilyesekben (doktornak is csalogatták már Nyirákra!), öntötték
 590 XIII|             kastélykapuban, és én magamhoz csalogattam egy szép bõrlabdával. Nagyon
 591 XII |                 éve, egy napja?~A képzelet csalóka délibábjai elszálltak, az
 592 IX  |                fogja le a szemeket. Hiszen csapása már úgy sincs az istennek,
 593 IV  |                   látogatta sok mindenféle csapásával.~Az elsõ az volt, mikor
 594 XI  |            kavicsot a talpával s haragosan csapkodva a csizmaszárát a korbáccsal.~-
 595 IV  |                      Nini, öreg Postósél - csapta össze a kezét a cigány -,
 596 V   |                mosolygott, s égszín szeme, csattanós piros szájacskája mindig
 597 I   |               ember. Mikor az isten ostora csattog: imádkozik; mikor a nap
 598 II  |             Posztószél kiránt benneteket a csávából.~Azzal a folton-folt köpönyegét
 599 XIII|                     hogy „édesapám”. Annyi csavargás közt, amennyit mink csavarogtunk,
 600 III |             ilyenek, akik mindig szanaszét csavarognak. Hát aztán ki vigyáz most
 601 XIII|              csavargás közt, amennyit mink csavarogtunk, bizony könnyen elfelejthette
 602 XII |                   veszi észre, hogy az úri cselédek megsüvegelik õt, a koldust!
 603 VIII|        borzongással.~- Róka lehet az csak, cselédem - nyugtatta meg az öreg -,
 604 XI  |                    hogy aki erre a két kis cselédre csak egyetlen görbe szempillantást
 605 V   |                  majornál. Az inasokkal, a cselédséggel úgy beszél, mint hajdanában
 606 XI  |                   szállásuk. Biz az valami cselédszoba volt, de Veronka ott se
 607 VIII|              Madzaggal. Azt pedig olyankor cselekedte, mikor a két pajtás egymás
 608 VIII|                  méltó hozzájuk a harmadik csemege, amit fekete reteknek hívnak.
 609 II  |                   csak megérdemlek egy kis csemegét.”~Azzal lecsípett egy szem
 610 VII |                 nincs! - cincogták az öreg csencsegék.~- Csinos, csinos! - próbálgatták
 611 VII |               különb lenne nála. Hallod, a csencsegemadár is csak arra tanítja a fiait
 612 X   |                teremhet! Itt már nem talál csépelni valót.~Az a bakacsinkárpit
 613 III |                kezdõdött. Afféle csincsés, csereklyés mocsár, aminek gazdaember
 614 VIII|                rágyújtani. Akkor ostán nem cserélnék - uram bocsá’ - a földesúrral
 615 VII |                  Posztószél meggyújtotta a cserépmécsest, akkorára már a cigány odabent
 616 IV  |                   tenálad is nagyobb úrral cseresznyéztem én ma egy tálból - hunyorgott
 617 IV  |                    Akkora városkában, mint Csetvernek, mindig akad egy-egy elszegényedett
 618 IV  |                     Az elsõ az volt, mikor Csetverneken gõzmalmot csináltak. Posztószél
 619 IV  |                  mán, gyenyeri jóság, hadd csibáljam meg ast a drága sép piros
 620 II  |                   nagy lánc rángatta a kis Csicsmárt hol jobbra, hol balra.~De
 621 VIII|                  ébrednék tavaszig, mint a csigabiga!~Hát hajnaltájban mégis
 622 VII |           forróságban, amelyik még a segin csigánnak a patyolat bõrét is mind
 623 IV  |                  azs azs úr, aki még Fütyü csigánynál is nagyobb úr? Seretnék
 624 I   |                    Reszege nádjába, mint a csík az iszapba. Nem szeretett
 625 VI  |                  azt mondta:~- Ne legyen a csikó okosabb a lónál. De azért
 626 II  |                    az fogva.~- Nem adom! - csikorgatta a fogát az öreg. - Ciráki
 627 XI  |                     Jött Harkabusz, nagyon csikorgatva a kavicsot a talpával s
 628 X   |               fenyvek is olyan kegyetlenül csikorogtak egész éjszaka. Annyiban
 629 I   |                    holnap aratás! Akárhogy csikorogtatjátok a fogatokat, szegény szántóvetõk:
 630 II  |             hempergetett a szél egy kékkel csíkozott fekete tollacskát. Nincs
 631 VIII|                   lett, hogy beleveszett a csillagba, s már akkor az se csillag
 632 III |                   fényesen nem ragyogtak a csillagok, a mennyország ablakai.
 633 IX  |               tetejérõl leskelõdtek szét a csillagos éjszakában: látnak-e valahol
 634 VIII|                 onnan kiláthat a betlehemi csillagra is. Pedig csak azért feküdt
 635 VIII|                meredezett, hanem a Veronka csillagszeme sugárzott rá.~A mátyás hamarosan
 636 VII |                    violaszín fátylába, úgy csillogtak a szemei, hogy szentjánosbogárnak
 637 IX  |             továbbmentek õk is egy házzal, csillogtatva, rezgetve üveges szárnyukat
 638 VIII|               eszembe, hogy nini, Postósél csimboráék meg egésen magukban vannak
 639 XI  |                 Szegény öregapó! Ugyan mit csinálhat az most? Ugyan gondol-e
 640 II  |               nyirákiak régen.~- Ugyan mit csinálnának vele, Nekopogi bácsi?~-
 641 IV  |               mikor Csetverneken gõzmalmot csináltak. Posztószél szélmolnár volt,
 642 VII |                    nyirákiak meg azért nem csináltattak iskolát, hogy a cirákiak
 643 III |           lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl, ahol éppen a harmatkása
 644 VI  |                mint valami nagy bokréta.~A csincsésen is nagy fordítást csinált.
 645 IV  |               miért nem csinált már belõle csinegefogót az öreg Postósél csimbora!
 646 VII |                     mióta meghízott, hiába csipegette a lába ujját. Most nem volt
 647 V   |                 helye, a kisujj helyén egy csipetke odaszáradt lekvár. Az ajtóval
 648 VIII|             mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke meg bársony volt abban a
 649 VIII|              pipiskék jöttek elõ. Azok ott csipogtak dideregve a kocsiúton, a
 650 II  |            rántotta magához a fiút, mintha csirke volna, akit a kánya el akar
 651 XI  |                   eszelték ki, hogy a déli csirkecombjukat betakargatták egy papirosdarabba,
 652 VI  |               tanulta õ Posztószél apótól.~Csitáriéknál másfél álló óra óta mindig
 653 VII |            bolondos?~- Hát a Resegében nem csitorázsnak a békák. Elállt a savuk
 654 VII |              nézéseddel azs embert, ha egy csiv kukoricát tanál. Hisen láthatod,
 655 XI  |            szándékban volt, mert lerúgta a csizmácskáit, s fölugrott a medvebõrös
 656 XII |                   kopognak a patkós falusi csizmácskák a márványkockákon, ó, hogy
 657 XII |                 kucsmát meg ezt a kordován csizmácskát magára meri venni.~- Az
 658 IV  |              cigány nagyon haragudhatott a csizmadiákra. Talán azért nem hordott
 659 XIII|                  rá gondja, hogy a szegény csizmadiát úgy temessék el, mint az
 660 XI  |                   szeme, hogy csak a saját csizmájára sújtott vele akkorát, hogy
 661 X   |                 hanem Harkabusz elõhúzta a csizmaszárából a korbácsot, s avval olyat
 662 XI  |                    s haragosan csapkodva a csizmaszárát a korbáccsal.~- Hadd nézzek
 663 IV  |                    tette ast azs áldott jó csizsmadiát, a te segény édes acsádat!
 664 IV  |                    kétfelé a baráccságot a csizsmadiával. Így meg ott fogták a lovat
 665 VII |                   dolmánya hasadékából egy csõ sült kukoricát, s azt kétfelé
 666 IX  |                 kitárták a karjukat az égi csoda felé. Felhõ, felhõ!~S a
 667 XII |                    annyira megszokta már a csodákat, hogy ezen sem csodálkozott.
 668 XII |                valósággal mekegésre fakadt csodálkozásában, s tán vissza is vitte volna
 669 XII |                 Krzsamecskó nem gyõz rajta csodálkozni, hogy hol veszi magát az
 670 VII |                 még olyan ember, aki ilyen csodát tudna tenni. Vériben van
 671 VII |                  Ne féljetek, a nyakatokra csõdítem érte, aki két lábon járó
 672 I   |                   kalászok zizegése, patak csörgése, méhek döngése, menták illata,
 673 II  |                     Csak a tömérdek szarka csörgött rettentõ mérgesen, csak
 674 XIII|            amilyent Thurán Benedek szokott csókolgatni a hátulsó szobában), harisnyánál
 675 XI  |                közepére, s hátul egymással csókolódzott a két füle.~No, ettõl Veronka
 676 V   |               ablakon levõ kéznyomig sorra csókolt mindent. Ez volt neki a
 677 IV  |                vette. Adott érte vadmézet, csontforrasztó füvet, fogfájás ellen való
 678 VIII|              beköszöntött a tél. Egyszerre csontkeményre fagyott a föld. A kapát,
 679 VIII|           megosztozott a Madzaggal. Minden csontot meghagyott neki, s azon
 680 XI  |          összehúzott szemöldökkel a furcsa csoportot.~- Mink vagyunk a zálogba
 681 I   |                  fia olyan sáskát fogott a csordakút oszlopfáján, hogy azt csak
 682 III |                vannak az én új apámnak.”~A csordakútnál hirtelen nagyot kanyarodott
 683 II  |           tavasszal a méhkas, mikor Dorigó csõszné összeütötte a két tenyerét:~-
 684 VI  |                  cigány nem gyõzte a fejét csóválni:~- Még ilyet nem értem,
 685 IX  |                    elkezdtek sírni. Valami csudálatos fájdalmas zsibongás támadt
 686 XIII|                 labdákat az égi mezõkön.~- Csudálatosak az Isten útjai - sóhajtotta
 687 IX  |                 lehet fogni már legyet is.~Csudálatosán meg volt zavarodva a természet.
 688 XI  |                   ott se tudott hova lenni csudálkozásában. Bizony a putri falán nem
 689 VII |               akkoriban. Nem győzött rajta csudálkozni, hogy miben töri a fejét
 690 XIV |               Benedek úr ölében. És nagyon csudálkozó szemeket vet az öreg Krzsamecskóra,
 691 XI  |                    azonban egy cseppet sem csudálkozott. Látott õ már ennél nagyobb
 692 VII |                  Elállt a savuk azson való csudálkozsásukban, hogy semmi csúf sót nem
 693 XI  |          háládatosan nyögött, hogy maga is csudálta, mikor Jánoska lehuppant
 694 VII |               nincsen, de sereinek ebbõl a csudar melegbõl egy kicsit eltenni
 695 XIV |                  Fái elevenzöldek, alattuk csudaszép virágágyak pompáznak, ágaikon
 696 XII |               lehet, ne tessék haragudni - csüggesztette le a fejét a fiú. - Az az
 697 IV  |                   a koldus, hogy akkor nem csúfolhatják ki a falut:~- Nini, ezeknek
 698 VIII|                 mikor õt a Buksi Mihálynak csúfolja, s ilyenkor rendesen megfogja
 699 VII |             iskolát, hogy a cirákiak ki ne csúfolják õket érte. Mert azok mindjárt
 700 IX  |                    mezõk, amiknek a hamvát csúfolódva kavarta föl a szél az égre.
 701 IX  |               egyszer Posztószél alighanem csúfra maradt a tudományával. „
 702 IX  |           istenházában: nyissa meg az egek csurgóit, mert a földi kutak mind
 703 V   |                    befuvarozni a Harkabusz csûrjébe.~- Nagyságos uram - suttogja
 704 IX  |              dinnye az, hanem egy homokban csúszkáló gazocska. S olyan tüskés
 705 VII |         kikavicsolva az út, és fehér-sárga cukorból volna a föld.~„De hiszen
 706 VII |               vadvirágokkal megkoszorúzva, dalolgatva, ugrándozva hazafelé mentek,
 707 IX  |                 szárnya volna, s egyszerre darabokra szakadozott. Keselyûmadarak
 708 III |                vadvíz, és úr lett az egész darabon. Ennek a földnek senki hasznát
 709 X   |                Csak mikor elporoszkált egy darabra, akkor tűnt föl neki, hogy
 710 IV  |                  ki, hogy õnáluk akkor van dél, mikor öregapó hazaér.~Eközben
 711 XII |                    örökbefogadás?~- Holnap délben.~- De már azt magam is megvárom.
 712 IV  |                    oda heveredtek, várva a delet. A cigány ugyan erõsködött,
 713 XI  |                    azt eszelték ki, hogy a déli csirkecombjukat betakargatták
 714 XII |                  napja?~A képzelet csalóka délibábjai elszálltak, az öregemberen
 715 II  |                     majd megszelídül, ha a dér megcsípi.~Ugyan kire értette?
 716 VII |               rossz azt látni, hogy ezek a derék, becsületes, jó emberek
 717 III |                     Ti meg addig szedjetek derekaljnak való füvet. Hozzatok gyékénykálkát
 718 IX  |                 magára, amilyent csak nyár derekán szokott hordani, s abban
 719 XI  |                egyéb lovon, csak egyszer a deresen. Azon se ült, hanem feküdt.
 720 VIII|              Madzag is hozott valamit. Egy dermedt mátyásmadarat, aki a hegyi
 721 I   |              görbült gyerekszájacskákon, a dermedten gubbaszkodó égi madarakon,
 722 II  |                 nyirákiak eddig meg voltak dermedve az ijedtségtõl, mint télen
 723 II  |                   A gyerek szép kék szemét derülten fordította oda az öreg bíróhoz,
 724 XIII|                     mert õ elmén Földvárra deskát árulni.~A gyékényágyon csakugyan
 725 XI  |             helyrõl a másikra. Egyszer egy deszkadarabot hozott, amelybe egyenes
 726 XI  |                  mint ebben. Szalmafonás a deszkája, fehér porcelán gombokkal
 727 VI  |                  észrevette, hogy a palánk deszkáját leszakította az éjszaka
 728 XI  |                    a hibát igazgatták ki a deszkán, mikor Harkabusz meglepte
 729 VI  |                  mondom! - ütött a mellére diadalmasan villogó szemmel.~Hát még
 730 I   |           nyirákiak, s egyszeribe befogták diáknak. Ki is taníttatták volna,
 731 IV  |                    sebei. Bele is izzadt a dicsekedésbe. Elõ kellett venni az ingderékból
 732 IV  |         törleszkedik hozzá a gazdához nagy dicsekedve.~Posztószélnek fölcsillant
 733 III |                  de megfogott benneteket a dicséret! Szép kis szomszédok az
 734 XI  |                    vette meg Jánoska, hogy dicsérte a kertészeti tudományát.
 735 XI  |                    Az öreg Vendelnek addig dicsérték a jó szívét, hogy még utoljára
 736 VIII|                    ugrál a szobában, s úgy didereg, hogy a foga is vacog bele.~-
 737 IX  |                    Nem valami fölséges faj dinnye az, hanem egy homokban csúszkáló
 738 VII |                 meleg napon. (Mert egy kis dinnyeföldet is elravaszkodott már Jánoska
 739 VII |                hogy hajadonfővel kapálta a dinnyét tegnap, azon a meleg napon. (
 740 II  |             szárnyát is. Oda volt az tûzve dísznek egy nagyon dísztelen kalapra.
 741 VIII|                 tetején hallatszott valami dobogás, s egyszerre bezuhant valami
 742 VII |                  nagy igyekezetet.~Mikor a dobosgém megszólalt a távol nádasokban,
 743 VII |                  játszani. Buksi hasztalan döfölte oldalba a nagy gömbölyű
 744 IV  |                  egyszerre.~A Buksi mindig döfött egyet a gazdája lábszárán,
 745 I   |            zizegése, patak csörgése, méhek döngése, menták illata, pipacsok
 746 IV  |                  is megszerezzük egy kötés dohánnyal! Hadd szégyellje magát Nyirák!~
 747 VI  |                    mégpedig otthon termett dohányból. Azt a darab földet, amelyik
 748 VIII|                 földesúrral se. Csakhogy a dohányom otthon felejtettem, a pipám
 749 XII |                 illatát? Milyen jó kriptái dohosság volt itt ezelõtt!~Az ám,
 750 VI  |               tudós ember volt ilyesekben (doktornak is csalogatták már Nyirákra!),
 751 IX  |               igencsak leszámoltak a földi dolgokkal. Kis úr már õnekik Harkabusz
 752 VII |                 már Posztószél is kezdte a dolgot komolyan venni. Azt már
 753 IX  |             felhõknek nyilván másfelé volt dolguk mostanában. Akkorát se lehetett
 754 VII |                legjobban. Azzal kihúzott a dolmánya hasadékából egy csõ sült
 755 IV  |                  kezes-lábas, nadrágocska, dolmányka, ködmönke, fehér ruha, posztókalap,
 756 VII |                   tanítómesternek, mikor a domb tetejérõl addig nézett utánuk,
 757 II  |                     amelyik a táj egyetlen dombjának a tetejérõl kevélyen merészkedik
 758 VII |           puffantotta hátba, hogy csak úgy dongott. A szegény ember nem tud
 759 II  |                  tavasszal a méhkas, mikor Dorigó csõszné összeütötte a két
 760 XIV |           Posztószél lábánál, és Buksi ott dorombol a Benedek úr ölében. És
 761 V   |                 olyan fényesek voltak, oly drágák, oly pompásak és szomorúak.
 762 IX  |                     vadmákkal és más ilyen drágaságokkal.~Most már odaköltözött a
 763 V   |                kutya a putrit. Õrzi szöges drótkerítés, azon belül sötét fenyvesliget,
 764 XIV |                 nem bírunk ismerni. Szöges drótkerítése nincs már neki. Fái elevenzöldek,
 765 XI  |                  csakugyan õ szûkölt ott a drótkerítésen túl. Neki-nekiugrott szegény
 766 III |                azért, mert körül volt véve drótkerítéssel, hanem azért, mert minden
 767 XI  |              Jánoska mégis széttágította a drótot annyira, hogy a kezét kinyújthatta.
 768 XI  |                    képét, mint a kecskebõr duda, utoljára pedig olyant rándult
 769 X   |          felebaráti szándékkal ült lóra. A düh még akkor is rázta minden
 770 XI  |                 szélét.~Harkabusz morgott, dünnyögött, két marékra fogta a bajuszát,
 771 V   |      selyemharisnyácska, amelybe bele volt dugva egy törött kis hegedûnek
 772 XIII|                   erõlködéssel félkönyökre dûlt az ágyban.~- Adjátok csak
 773 I   |               Eredj haza, förtelmes féreg!~Duzzogék Sárikája beleejtette a halbicskáját
 774 II  |              szemét, s ásítozva felelte: - E-elment. ~- Hova, te?~- Világgá.
 775 III |                öreg a gyereknek. S hogy az ebállat meg ne sértõdjék, annak
 776 VIII|           cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.~Egyszer aztán Madzag is
 777 VI  |                  lenni annak a talpán, aki ebbe bele mert avatkozni. Mivel
 778 VII |                  kifüstöltem én már emiatt ebből a pipából, de nem lettem
 779 IV  |                  volt a Posztószélék nyári ebédlõje. Most is oda heveredtek,
 780 IV  |              levegõn.~Veronka aztán elment ebédre való gombát szedni, emezek
 781 XI  |          vigyázatosan, hogy az alvó föl ne ébredjen.~A nagy urat meglepte ez
 782 VIII|                   a jó helyen, hogy föl ne ébrednék tavaszig, mint a csigabiga!~
 783 VII |          Posztószél.~- Ejnye, csimbora, ne edd meg mindjárt a nézéseddel
 784 III |                  Nem valami drága porcelán edényben, csak egy kifúrott kobaktökben.
 785 VI  |          elfelejtettünk. Hát kit áldana az édesanya, ha nem azt, aki nyûgös
 786 VII |                 kicsit elszomorodott.~- Az édesanyámat én nem is ismertem. Meghalt
 787 IV  |                ürgék. Mindig hallottam azs édesanyámtól, hogy azs ürgekirál micsisapkában
 788 XI  |         õkegyelméhez az angyalok, mióta az édesanyja utoljára megcsókolta.~A
 789 XI  |                   nem tudja hol.~- Nyilván édesapád mûhelyében - incselkedett
 790 IV  |                hogy mennyire elütöttél azs édesapádtól. Azs sép fekete ember volt,
 791 IV  |                   egy úr.~- Hát ismerte az édesapámat? - rezzent meg a gyerek.~-
 792 XIII|              édesapám! Hát mit vétettem én édesapámnak?~A beteg szívszaggatóan
 793 II  |                 mosolyodott el a fiú -, az édesapámról.~- Mi közünk ahhoz! - mordult
 794 II  |               teneked kínálkozik” - mondta édesapó, merthogy engem is annak
 795 II  |                     Nagyon ki vannak õk az effélében tanulva. Tudjátok, hogy
 796 XII |                 mert megtanult már õ is az égbeliekkel beszélni:~- Ó, Uram, ó Istenem,
 797 I   |                fekete felhõk nyargaltak az égen. Ordító szélvész kergette
 798 XII |           ablakfülkében, mint valami vidám egérkék, azt próbálgatják, hogy
 799 VII |                  elejéhez:~- Hadd érezzsem egés úton azst a drága sép sagát!
 800 VIII|                    Postósél csimboráék meg egésen magukban vannak ezsen a
 801 XI  |                mintha nem sokat törõdne az egésszel:~- Hallja, kegyelmed! Küldje
 802 IV  |               subának örült a legjobban az egészben. Jaj, még szétszaggatja
 803 II  |                  volt, nem sokat értett az egészbõl. Hanem azt gondolta magában,
 804 IX  |               Harkabusz uramat is friss jó egészségben és rettenetes jókedvben
 805 IX  |                 megtelepedett, ott korommá égett, ami eddig csak meg volt
 806 I   |                   urasági hajdú. Mord képû égimeszelõ, akitõl elsavanyodott az
 807 VI  |                 fõztek, de a tûz nem akart égni, nyirkos volt a tûzrevaló.
 808 I   |                cseppet, máris a szivárvány égõ szalagja lobogott rajtuk.~-
 809 V   |                   egyre csak mosolygott, s égszín szeme, csattanós piros szájacskája
 810 VI  |                  petrezselymet Veronkának. Egyébbel nem tudott fizetni a jóságukért,
 811 V   |                     s a kastélyt se tartja egyébnek egy nagy majornál. Az inasokkal,
 812 IX  |                beszélgetnek már az emberek egyébrõl, csak arról, hogy ejnye,
 813 XII |                 híva mind a két falu. Hadd egyenek, szegények, azok is nagy
 814 XI  |              deszkadarabot hozott, amelybe egyenes vonalkák voltak bekarcolva,
 815 XII |         Krzsamecskó bácsi. Csak rámosolyog egyet-kettõt a földre, s az mindjárt
 816 IV  |                 pedig eltakarították a sok egyet-mást. Jutott belõlük mindenüvé,
 817 I   |                 köszöntötték a cirákiak.~- Egyétek meg, ha jó - fanyalgott
 818 X   |                   sok ember közt nem akadt egyetlenegy sem, aki szóhoz tudott volna
 819 IV  |                 besélik, azsóta mindig azs egyetlenkét siratja. Azsóta nem mer
 820 II  |            szeretetbõl! Jobb lesz, ha azon egyeztek meg, hogy ki számoljon be
 821 I   |                    cirákiakét, nyirákiakét egyformán.~Fütyü cigány nem az ég
 822 VI  |                   kéregetni, mert ahhoz az egyhez nem volt neki ügyessége,
 823 XI  |                 mindenféle ételmaradék, de egyiknek se igen tudták a nevét.
 824 III |              szöszke lány volt, körülbelül egyívású a Jánoskával.~- Ez az én
 825 VII |                   hogy azt lehetetlen volt egymagában megenni. Kénytelen volt
 826 VIII|             cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett szendergett a tûzhely
 827 II  |            bokrokon keresztül eresztgették egymásba a fullánkot.~- Sohse keressük
 828 I   |                    ez a két falu ráköltött egymásra. Könyvet lehetne abból írni,
 829 VIII|        Posztószélnek se volt több annál az egynél, akit mindig a szájában
 830 VIII|              helyemrõl, így van azs, ha én egyser jó sándékba foglalom magamat.
 831 XI  |    üzenetküldözgetés. Lehet, hogy a Madzag egyszer-kétszer még szerencsét próbált,
 832 VII |                      De hiszen azt meg nem eheti, apó! - mosolyodott el a
 833 XIV |                   mindennap fácánpecsenyét ehetnék Galamb-várban.~Hát az meg
 834 XI  |               Jánoska meg úgy érezte, hogy ehetnékje van. Az ám, de hol, mit?~
 835 V   |                     aki fönnhangon beszél. Ehhez botosispán korában szokott
 836 IX  |                     amit úgy hívnak, hogy: éhínség. Ez az ostorban a suhogó.~
 837 XIV |                   tette szegény feje, mert ehol, kénytelen elhajítani a
 838 IV  |                       az unokám madara?” - Ehol-e - mondom, s kiveszem a szûr
 839 IV  |                nagy fekete varjak károgják éjjel-nappal a fülébe, hogy: kár, kár.~
 840 IX  |               leskelõdtek szét a csillagos éjszakában: látnak-e valahol felhõt
 841 VIII|            készséggel odatette a karácsony éjszakai vendég elejbe. Nem sajnálta
 842 XII |              szobában. Álmomban, karácsony éjszakáján. Ebben a sarokban az ajtó
 843 VI  |                     Jaj, csak a lábadra ne ejtsd, lelkem - aggóskodott Jánoska -,
 844 VIII|                fagyott a föld. A kapát, az ekét nem eresztette magába. A
 845 VIII|                Azok jó meleget tartanak. S ekképpen megvackolva, háládatos szívvel
 846 IV  |                 dél, mikor öregapó hazaér.~Eközben végig-végig vizsgálta Fütyü
 847 II  |                   ilyen korán reggel ilyen éktelen lármával betolakodni az
 848 VIII|                 találta meg, s mivel õ nem él madárhússal, a Buksi cimborának
 849 XII |                  bírt megszólalni. Most is el-elfulladt a szava:~- Kié ez a madár,
 850 VI  |                     hogy sokat köhécsel az eladó lányuk, mióta a szüreten
 851 VIII|            Felsiges Istenkém, csak már úgy elaltatnál ezsen a jó helyen, hogy
 852 XII |                    magával a gyerekeket, s elbeszélgetett velük az unokájáról. Nem
 853 XI  |               feküdt. Akkor is azért, mert elbujdosott a katonáskodás elõl.~Az
 854 II  |              õkegyelme, de mióta az uraság elcsapta magától a világot, azóta
 855 VI  |               istenrõl, míg az öregasszony elcsendesedett.~- Aranyozni kellene a száját.
 856 VIII|             tündöklik, mint az idén, sokan elcsúszkálnak azon a rávaló esztendõben.
 857 III |                   zászpából, piros ernyõjû elecsbõl, tölcséres folyókából.~-
 858 VIII|                  ha akadna valahol. Hasnos eledel azs nagyon. Azst tartják,
 859 IX  |                    volt ungon-berken, amit eléggé sajnálhatott. Mert így nem
 860 IV  |              mindent tûvé tett érte, azzal elégítette ki:~- Sose bánd, rajkóm.
 861 I   |                     hogy többet mondott az elégnél. Büntetésül rásimogatta
 862 VI  |               visított a legkisebb gyerek. Eleinte csak nevettek rajta, hogy
 863 VII |                    biros bort?~Mikor aztán eléjbe adták, hogy milyen mesterségre
 864 XIII|                volt bátorságom, uram, hogy elejbed álljak: ez vagyok, ezt tettem!
 865 IV  |          csemegének.~- Hát ahogy bemegyek, elejbem áll a vén hajdú. Itt, azt
 866 VII |                 hozzádörzsölgette a ruhája elejéhez:~- Hadd érezzsem egés úton
 867 VIII|                  úgy megrettent, hogy majd elejtette a fejét. Azt hitte, álmodik.
 868 XII |                   ebéd, én pedig azzal nem élek.~Annál nagyobb lakoma készült
 869 XII |           ínségeseknek minden tartozásukat elengedem, mikor az esztendõ letelik:
 870 IV  |                    jó Istennel. Erre aztán eleresztett, a Buksit meg ledobta a
 871 XII |                megsüvegelik õt, a koldust! Elereszti a füle mellett, mikor Vendel,
 872 VI  |                    a jó szívéért, hanem az éles eszéért is, amelyik úgy
 873 I   |                   kezdõdik az aratás. Arra élesíti a szántóvetõ ember a világ
 874 VIII|                    somorúsága nem volt azs életben. Mind pocsékká ázsott azs
 875 XII |                szabta már az Úristen az én életemet: adjátok nekem arra a kis
 876 XII |               benne, hogy a fenyvek megint életre kaptak, mióta a varjúsereg
 877 XI  |                   óta, ilyent meg tán soha életükben. Hanem azért Jánoska abból
 878 XIV |           drótkerítése nincs már neki. Fái elevenzöldek, alattuk csudaszép virágágyak
 879 VII |               rovás. Ugyan most már azt is elfelejtettem, mert csak molnár koromban
 880 VI  |                   még annak is, akit régen elfelejtettünk. Hát kit áldana az édesanya,
 881 XIII|               csavarogtunk, bizony könnyen elfelejthette az itthonvalókat.~Hanem
 882 II  |                  az ám, a madárról egészen elfelejtkeztünk! De hiszen mégiscsak jó
 883 XII |               mosolygott az öregúr. - Mind elférnek azok itt Posztószél apóval
 884 IX  |                  már négy hónap óta.~Fütyü elfintorította a képét.~- De lágysívû ember
 885 IX  |                    hogy akkor nagyon korán elfogy.~Bizony a korpa a legnagyobb
 886 IX  |                  takarékoskodás mellett is elfogyott. Harkabusz pedig megtiltotta
 887 XI  |                    kutya valahol. Tréfából elfüttyentette magát:~- Gyere ide, Madzag!~
 888 XII |                    az állótükörben maga is elgyönyörködik a nyalkaságán gyermeki örömmel.~
 889 XI  |                    estélig ott õdöngött az elhagyott udvaron. Nem törõdött velük
 890 XIV |                 feje, mert ehol, kénytelen elhajítani a cimbalomverõt és szégyenszemre
 891 VII |                  nádasokban, akkor Jánoska elhajította a tollat, és elõvette a
 892 X   |                  tûz, amelynek mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa megállt.
 893 IV  |               malom elpusztult, a családja elhalt, neki magának is valami
 894 V   |              gyereket is tart...~Harkabusz elharapta a szót, mert észrevette,
 895 XIII|                   nevetve. A beteg azonban elhárította magától sovány, aszott kezével.~-
 896 XI  |                  hogy még utoljára maga is elhitte, hogy õ csakugyan tartogat
 897 IV  |                    a széle megvolna, ma is elhordhatná a ciráki bíró karácsony
 898 XIII|               Benedeket meglátta.~- Ezs is elhosta Csicsmárnak azs utolsó kenetet.
 899 XII |                tinektek, fiúcska? Azt most elhozzátok énnekem.~Tovább már nem
 900 VIII|                    is látni. Most hetekkel elhurcolkodtak idejük kitelte elõtt. A
 901 I   |           nyirákiak! - nevettek Cirákon. - Elijed ezektõl még a jégesõ is!~
 902 III |                    levegõben. A gyerek úgy elijedt tõlük, hogy Posztószél megfogta
 903 IX  |                   állapot, hogy az emberek eljártak koldulni a koldushoz. Az
 904 XIV |               legokosabb emberét.~S a nagy éljen-riadalom tán még ma se áll el, ha
 905 X   |                   a mindenki Jánoskája? És eljön velem az én Veronka testvérem
 906 VII |                 Gyere már be, gyerek, mert elkap a bagó! - kurjantott fel
 907 VIII|               kedveskedni. Veronka azonban elkapta tõle a zsákmányt, fölmelengette
 908 IV  |                  Úgy szokta õ kifejezni az elkeseredését. És az most nagyon õszinte
 909 I   |                  Csak azután jutott eszébe elkeseredni.~- Ejnye, de serettem vóna
 910 I   |                 Fütyü elõbújt a nádból, és elkeseredve vágta földhöz a karimátlan
 911 IX  |                   azt hitték, hogy õk most elkéstek egy-két hónappal. Hiszen
 912 VIII|            aranycsillagot. Aztán az angyal elkezdett kisebbedni, kisebbedni,
 913 XI  |              mérgében, leguggolt a hóba, s elkezdte hóval bombázni a gyereket.
 914 IX  |                   tudtak magukon segíteni: elköltöztek ebbõl a mostoha határból.
 915 IX  |                  azt az isten.~Ekkor aztán elkövetkezett az a sírni-nevetni való
 916 XII |                 kaptak, mióta a varjúsereg elkotródott onnan.)~Veronkának nefelejcsbokréta
 917 I   |                  bíróné kendermagos tyúkja elkukorékolta magát. (Holott tudnivaló,
 918 IX  |           koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta magát nádtorzsával, vadgyökerekkel,
 919 VIII|                    sincsenek csiki szûrrel ellátva, mint az égi madarak, vége
 920 II  |                    ez, de hát mit lehetett ellene tenni? Az uraság nagy úr
 921 IX  |                pontos ember nagyon, azt az ellensége se tagadhatja. Ha az õ kiskönyvébe
 922 IX  |                  is, föl se vették. Azt se ellenséges szándék hajtotta oda, csak
 923 IX  |                    is meggondolta magát és elmaradt. Ugyan mit keresett volna
 924 VIII|                veszett el?~- Jaj, esem azs elméd, de csak kinézsed, hogy
 925 X   |                 Áldom az Istent, hogy most elmehetek kezesnek mindnyájatok helyett,
 926 XIII|                   már nem sükséges, mert õ elmén Földvárra deskát árulni.~
 927 I   |                 hangzik a két falu. Bizony elmenne szegénykéknek a nótázó kedvük,
 928 XII |                 pajtásod nagyapó. Mióta te elmentél, azóta ki nem mozdult a
 929 VIII|                 beszédet. Éppen azt akarta elmesélni, hogy õ meg otthon járt
 930 II  |              föltalálta magát:~- Kelmed is elmondhatja mától fogva, hogy tökkel
 931 VII |                 egy nagy karéj kenyeret is elmorzsolgatni.~Éppen a köcsög fenekét
 932 I   |                    Lám, maga a jó isten is elmosolyodott, s megesett a szíve a sok
 933 XI  |                akármilyen savanyúan is, de elmosolyogta magát. Még hogy az õ képérõl
 934 IX  |        hegyen-völgyön.~A nagy esõ tisztára elmosta a telet. Ahogy a felhõk
 935 VIII|                    befont haját, óraszámra elmulatta magát a Jánoska nevével,
 936 III |              annyira otthon volt már, hogy elnevette magát. Hej, csak figurás
 937 VII |                    u” betûkkel. Posztószél elnézegette a cifra ákombákomokat, mikor
 938 VI  |                    is örült a lelke, mikor elnézte, hogy milyen ügyes annak
 939 III |              Posztószél. - Meg lehet velük élni békességben. Az ürgék rendesen
 940 IX  |         játszogathatta magát a fûszálakon. Elnyelte a szomjas föld hullása percében.~
 941 VII |                   belső háziállattá lépett elő, mióta meghízott, hiába
 942 II  |                    hogy ha már belefogott, elõadja minden nemzetségét.~- Az
 943 X   |                   együtt veszünk!~És ekkor elõállt Csicsmár Jánoska, kézen
 944 IX  |                  múlt esztendõben nem bírt elõbújni a földbõl, most egyszerre
 945 I   |                 kedve nevetni, mikor Fütyü elõbújt a nádból, és elkeseredve
 946 X   |            visszafordulni, hanem Harkabusz elõhúzta a csizmaszárából a korbácsot,
 947 IV  |                 harmattal, csizmát húzott, elõkereste az új szûrét, megkereste
 948 II  |                  rongyos madarat se tudtok elõkeríteni, kerítsetek magatoknak másik
 949 I   |                  hogy a madarat mindenáron elõkerítsétek. Bizonyosan a Makkos-erdõbe
 950 XIII|                  vállára, inkább elszaladt elõle.~Érzsi rajta azs úri sagot -
 951 VIII|               eltemetve. Pedig a mécset is eloltották, mert fogytán van az olaj,
 952 III |                    víg csaholással szaladt elõre, míg egyszerre csak elveszett
 953 II  |                   gyerekek törtettek benne elõre-hátra; a piszkafákkal minden ágat
 954 V   |                   minden tüskéje haragosan elõremered, s a bajusza ritkaságát
 955 VIII|                fejét.~Erre a mátyás megint elõsomfordált, s most már a Buksinak rántotta
 956 III |             gazdasszonykád?~A lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl, ahol
 957 XII |                   asztalka felett, csak az előtt áradt ki belőle a soha ki
 958 VI  |                  hogy Posztószél egész nap elpecézgethetett. Ráért most már nagyon.~-
 959 III |                   felelt Posztószél, aztán elpittyesztette a száját. - Ez csak a Varjú-vár.
 960 X   |                  hűvös széltől!~Csak mikor elporoszkált egy darabra, akkor tűnt
 961 IV  |                     mint az ujjam. A malom elpusztult, a családja elhalt, neki
 962 VII |                    egy kis dinnyeföldet is elravaszkodott már Jánoska a víztől.) Ő
 963 II  |                  kisütött.~Ebben a percben elrikoltotta magát Mák Máté, a ciráki
 964 I   |                    képû égimeszelõ, akitõl elsavanyodott az ember, ha ránézett.~Õ
 965 XIII|                   nekem nem fiam!~A gyerek elsikoltotta magát, és a szívéhez kapott:~-
 966 VII |                   a patyolat bõrét is mind elsüti. Jaj, ha a sobámnak úgy
 967 XIII|                    Jánoska vállára, inkább elszaladt elõle.~Érzsi rajta azs úri
 968 VII |                   olvasni, de már a tíznél elszaladtál.~Ezen mindnyájan nevettek,
 969 XII |                képzelet csalóka délibábjai elszálltak, az öregemberen megint erõt
 970 XII |                    a Posztószél kisasszony elszédült, mikor elõször belépett
 971 IV  |                    ember, aki koldusnak is elszegõdik, ha már nincs lelkének hová
 972 IV  |                erre astán ló nélkül is úgy elszelelt az apád, hogy sinét se látták
 973 VIII|                  szólt az, akit egy kicsit elszomorított, hogy Fütyü olyan tiszta
 974 II  |                  való emlékezés egy kicsit elszomorította a gyereket. Poros kis arcán
 975 VII |                 volna.~A gyerek egy kicsit elszomorodott.~- Az édesanyámat én nem
 976 VIII|                    a vendégnek? - kérdezte elszontyolodva. - Pedig engem a betlehemi
 977 IV  |             molyette bõrgúnyát.~Jánoskának elszorult a szíve. Õ ennek a kis subának
 978 XIV |            esztendõk óta csupa tudománnyal élt mindenféle kimondhatatlan,
 979 IV  |                gombát szedni, emezek pedig eltakarították a sok egyet-mást. Jutott
 980 VIII|                     akik a putriban vannak eltemetve. Pedig a mécset is eloltották,
 981 VII |                 csudar melegbõl egy kicsit eltenni télire.~
 982 XIII|                érte: jóvá teszem, ha Isten éltet.~A beteg ijedten takarta
 983 IV  |              vadkestyû ezs, mondok. Inkább eltettem emlékbe, csak éppen a gombot
 984 VI  |                aggóskodott Jánoska -, mert eltöri!~Nagyobb baj lett volna
 985 VIII|                    szilvát. Akkor mindjárt eltolta maga elõl a retket.~- Nem
 986 IV  |                  Ast nézsem, hogy mennyire elütöttél azs édesapádtól. Azs sép
 987 VII |                   mikor a két sereg gyerek elvált egymástól a Reszege hídjánál,
 988 I   |                       Lám, én minden télen elvesegetek egy kicsikét, de engem senki
 989 VIII|                   kinézsed, hogy mi bajom. Elvestettem valahol a sobám kulcsát,
 990 XII |                Benedek, amióta az unokáját elvesztette, nem látott eleven gyereket.
 991 I   |                   Boldog isten, mindnyájan elveszünk! - sikoltott bele az emberek
 992 X   |                    idejöttek a helyébe.~Az elviharzott förgeteg felüdített embert,
 993 XII |            hónapjai! Hát hogy lehetett azt elviselni?~- Hiszen mindnyájan szerettük
 994 IV  |               valami nyavalyája támadt, az elvitte a fél szeme világát is.
 995 IV  |                  bánd, rajkóm. Bizsonyosan elvitték azs ürgék. Mindig hallottam
 996 XIII|                    a te unokádat bosszúból elvittem. Bocsáss meg érte: nézd,
 997 XI  |                    Sorra mászta a fákat, s elzavarta onnan a varjúkat. Az legalább
 998 XIII|                 hallottam a nád közé bújva embereid zsibongását, akkor nagyon
 999 IX  |                    már személyválogatás az emberekben. „Én is koldus, te is koldus!”~
1000 III |                    a mennyország a jószívû emberekhez!~
1001 I   |               megesett a szíve a sok ijedt emberen, a sírásra görbült gyerekszájacskákon,
1002 XIV |                kerek e világnak legokosabb emberét.~S a nagy éljen-riadalom
1003 II  |            Benedeket vagy tíz év óta senki emberfia nem látta a kastélyán kívül.
1004 VI  |                  Mártonnak, ha az a ciráki emberhez illõ ügyességgel félre nem
1005 XI  |                  eléjük egy tüskés bajuszú emberke. Az volt a Krzsamecskó.~-
1006 II  |                   szóra úgy szétpergett az emberlánc, mint a szakajtóból kiöntött
1007 VI  |                 szívesebben esett volna az emberre, mint a malacra, de ha már
1008 V   |                  olyan kegyben, mert olyan embertelen szolga, vagy azért, mert