Rész

1009 V   |                 csetverneki Thurán Benedek emelt fejét semmi a világon meg
1010 IX  |                   már csak fáradt szemüket emelték az égre. Várták azt a jótékony
1011 IV  |                 ebédre való gombát szedni, emezek pedig eltakarították a sok
1012 VII |                 dohányt kifüstöltem én már emiatt ebből a pipából, de nem
1013 VIII|              Varjú-várat senki se szerette emlegetni. Nem is való az, különösen
1014 XII |                    a szívemrõl ez a keserû emlék? - nyögte a másik öregember.
1015 IV  |                    mondok. Inkább eltettem emlékbe, csak éppen a gombot vettem
1016 II  |               bajusza alól.~Az apjára való emlékezés egy kicsit elszomorította
1017 IX  |                  ti kéritek az esõt, buzgó énekszóval, alázatos imádsággal az
1018 XIII|            Jánoskához:~- Naccságos mézsem, engedd meg, hogy én ezst a drága
1019 IX  |                  az uraságé, azt ugyan nem engedi.~Még annyi figyelmesség
1020 IV  |                   tudom, mért nem seretnek engemet a macskák, mikor én úgy
1021 XI  |                 kegyelmed! Küldje fel néha énhozzám is azokat a záloggyerekeket!~
1022 X   |                   rongyos voltam. Ti nekem ennem adtatok, mikor éhes voltam.
1023 VIII|                   egy pár sem asalt silvát enni, ha akadna valahol. Hasnos
1024 II  |                    a fejetek. Bízzátok azt énrám. Tudok én az urak nyelvén.
1025 XII |                 Kié ez a madár, fiam?~- Az enyém. A mienk.~- Hol vetted ezt
1026 X   |                 gyerekét.~- Én nem adom az enyimet! Én se, én se! Inkább éhen
1027 VII |             összedõlt, aztán újat senki se építtetett helyére. A nyirákiak meg
1028 XII |                    bérlõknek kavicsos utat építtettem: jól tettem-e? Cirákon is,
1029 I   |         Harmadkakasszóra ott legyen minden épkézláb ember, mert aki ott nem
1030 III |         Posztószél-kastély egészen magános épület - magyarázta a gyámapa az
1031 III |                 amelyiknek tövében a putri épült. Annak a homokpartnak a
1032 XI  |                   karjukba kapott, mint az érckapocs.~- Jaj, dehogy mentek, báránykáim!
1033 IX  |                Olyan, amilyent az esztendõ érdemel.~Vendel vállat vont. Bánja
1034 IV  |                  onnan.~- Különb pecsenyét érdemelsz ma, szolgám. Megszolgáltál
1035 IV  |                  mondd meg nekem, Jánoska, érdemes-e csizsmadiának lovat tartani.~
1036 XII |              ezután a kis gazda. De meg is érdemli, mert arany annak a szíve,
1037 III |                füvû kaszálók közé értek az erdõbõl, aztán gyepes legelõre,
1038 XII |                   és tódult be a megifjult erdõk, mezõk fûszeres illata.
1039 VIII|                 mátyásmadarat, aki a hegyi erdõkbõl lecsavargott valahogy az
1040 IV  |               belõle, mikor rábukkantam az erdõn. Hát behozom, mondok, hogy
1041 II  |              lecsípett egy szem kökényt az erdõszélben, de ki is lökte a szájából
1042 IV  |                  ciráki gébével), és útnak eredt. A két gyerek meg hozzálátott
1043 II  |              nyikorogta a gyerek, sírásnak eredve.~- A madárról?~- Dehogy -
1044 V   |                 õket szét, hogy napsugarat eresszen be a vakuló üvegû ablakon.
1045 IX  |                   ám én, rajkóm, hogy mért erestetted búnak a fejed. Félted a
1046 XII |            beszélni:~- Ó, Uram, ó Istenem, ereszd le éjszakánként a te legszebb
1047 IX  |                 mintha ki se akarná többet ereszteni a foga közül. S Harkabusz
1048 VIII|                 föld. A kapát, az ekét nem eresztette magába. A szõlõk takaratlan
1049 XII |                   ez, Thurán Benedek? Mért eresztetted be hozzánk az élet illatát?
1050 VI  |                   se.~A másik háznál éppen eresztettek a méhek, s nem volt, aki
1051 II  |                  csak a bokrokon keresztül eresztgették egymásba a fullánkot.~-
1052 XIII|                   Áldassék az õ szent neve érette!~- Áldassék, áldassék -
1053 XI  |                   nevét. De még az ízét se érezték.~- Sokkal jobb ezeknél a
1054 XIII|                    nyakamat átkarolta, úgy éreztem, hogy már meg nem tudnék
1055 VII |                    ruhája elejéhez:~- Hadd érezzsem egés úton azst a drága sép
1056 VIII|                 feketeségbõl.~- Tán nem is eriltek a vendégnek? - kérdezte
1057 II  |               oldalról, hogy a cirákiak is érjék be avval a szabóinassal,
1058 II  |               kellene másik diák is, ugye? Érjétek be azzal, akit a füzesben
1059 III |                   haragos zászpából, piros ernyõjû elecsbõl, tölcséres folyókából.~-
1060 XIII|                    be a szemét, aztán nagy erõlködéssel félkönyökre dûlt az ágyban.~-
1061 IV  |                    a delet. A cigány ugyan erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt
1062 II  |                apám azt mondta, hogy az is errevaló volt.~A nyirákiak eddig
1063 III |                   Kövér füvû kaszálók közé értek az erdõbõl, aztán gyepes
1064 VI  |                  csóválni:~- Még ilyet nem értem, mióta Fütyü cigánynak tistel
1065 II  |                    mindegy volt, nem sokat értett az egészbõl. Hanem azt gondolta
1066 VII |                   is. Bizonyosan ők is azt értették, hogy nincs mód a két falu
1067 II  |                   a bíró!~- A ciráki bírót érti! - nevettek a nyirákiak.~-
1068 VIII|                kell ezt a tudományt. Mihez értsen, ha még az idõhöz sem, aki
1069 XII |                  és sötét, ott te félelmet érzel, mert magad vagy. Jánoskám,
1070 III |                    Jánoskát az öreg. - Úgy érzem, fordított kása.~A gyereknek
1071 XIII|                benne az öröm. S a versengõ érzések közül ez maradt a gyõztes,
1072 VII |             Jánoskát, nyilván valami baját érzi. Alighanem azt, hogy hajadonfővel
1073 V   |            beszédje kemény, a hangja mély, érzik rajta, hogy világéletében
1074 VII |               azsóta semmi más ételnek nem érzsem azs ízsit.~S azzal még a
1075 XIII|                    inkább elszaladt elõle.~Érzsi rajta azs úri sagot - oldalgott
1076 X   |               onokád mind a kettõ helyett. Esek is mind a kettõ helyett!~
1077 VIII|                     Mid veszett el?~- Jaj, esem azs elméd, de csak kinézsed,
1078 I   |               volna! De ki is horgászta az esernyõjével, s csak mikor kihúzta, akkor
1079 VI  |               ekkor történt az a nevezetes eset, hogy a két falu bírója
1080 VII |                édes mézseim, tán elment az esetek mióta nem jártam felétek?
1081 IX  |                  hát csak nem akar egy kis esõcske lenni!~Nem ám, még harmatocska
1082 VI  |                    Dúl Márton az õ nyakába essen, és úgy üsse agyon a malacot,
1083 I   |           szerencse, hogy a gyerek fölérte ésszel, mit kell vele csinálni:
1084 VII |               drága sépségeim, halljátok-e est a nagy csendességet?~- Micsoda
1085 I   |                   valami zenebonás lesz az estéje.~A ciráki bíróné azt álmodta
1086 VIII|                    az, különösen karácsony estéjén.~Posztószél megint meg akarta
1087 VIII|                tartják, hogy aki karácsony estéjin asalt silvát esik, annak
1088 XI  |                    bõr. A két gyerek aztán estélig ott õdöngött az elhagyott
1089 VIII|               magukban vannak ezsen a sent estén. No, mondom, saladj, Fütyü,
1090 VIII|                    silvát esik, annak álló estendeig mindég helyén les azs étvágya.~
1091 IV  |                  behordani gyõzzük.~De tán estére se lettek volna készen a
1092 I   |                   mintha nehezellené.~- Jó estét, Vendel! - köszöntötték
1093 VI  |                    szívéért, hanem az éles eszéért is, amelyik úgy fogott,
1094 X   |                menni érte.~Ezt már Jánoska eszelte ki. Követséget kell küldeni
1095 XI  |                Veronkához. Õk meg erre azt eszelték ki, hogy a déli csirkecombjukat
1096 VIII|                vezsérelt ide. Azs juttatta eszembe, hogy nini, Postósél csimboráék
1097 VII |                 iskola?~- Az már nem az én eszemhez való, fiam. Annyit tudok,
1098 XIII|                 hogy a fiúcska szép, okos, eszes, azt meg tudtam, hogy nekem
1099 X   |               beszélhetnek, beszéljenek az eszével! A zsellérek kára az õ kára
1100 IV  |                    cigány csak most kapott észhez. Szánta-bánta, amit mondott,
1101 IX  |                 ember, hát akkor minden az eszibe jut, csak éppen nem az,
1102 X   |                  kis unokája szobájába. Az eszitõl meg isten õrizzen, mert
1103 VI  |                fûzfafurulyáig.~Azt is maga eszkábálta magának, s avval járta be
1104 VI  |                    Jánoska! Ugyan jó, hogy észrevetted, mert még valami nyiráki
1105 VIII|                 azon a rávaló esztendõben. Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy
1106 VII |                 ahol forintjával veszik az észt a nyirákiak, azért olyan
1107 XIV |               cseppet se látszik meg, hogy esztendõk óta csupa tudománnyal élt
1108 XIV |                emberek nem számolgatják az esztendõket, sebesen szállnak azok olvasatlanul
1109 IV  |                  No, az majd jó lesz másik esztendõre. Elég lesz ez neked egy
1110 IV  |                 fiamnak ezelõtt tizennyolc esztendõvel. Nem tudnak már most olyan
1111 IV  |                koldusuk nem volt, mióta az eszüket tudják. Meglátszik azon
1112 XI  |                    Volt ott sok mindenféle ételmaradék, de egyiknek se igen tudták
1113 IV  |                  odaadni a veszendõbe menõ ételmaradékot. Van, aki mindennap benéz
1114 VII |                 megettem, azsóta semmi más ételnek nem érzsem azs ízsit.~S
1115 IV  |                    mátyás. Ugye, Buksi, te etted meg a mátyást?~Ejnye de
1116 XI  |            kenyérrel jóllakhattak. Azt nem ettek már hónapok óta, ilyent
1117 II  |            vadkörtét evett volna!~- Azt is ettem rá - kottyant bele a fiú -,
1118 VIII|            estendeig mindég helyén les azs étvágya.~Veronka ugyan karácsony
1119 VIII|                    bácsinak baja legyen az étvágyával! Ki venné azt a lelkére
1120 XII |                  kanállal egyszer. Majd jó étvágyuk támad, ha az uraság megmondja
1121 II  |                  Thurán Benedeket vagy tíz év óta senki emberfia nem látta
1122 V   |                 mosolygós szemû, két-három éves fiúcskának a képe. S azon
1123 II  |                  be, mintha csak vadkörtét evett volna!~- Azt is ettem rá -
1124 IX  |                 Nyirákon is, hogy ennek az évnek is az uraság fölözi le a
1125 VII |             nyirákiak, azért olyan okosak.~Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb
1126 XI  |                  se érezték.~- Sokkal jobb ezeknél a te fõzted, Veronka! -
1127 I   |                 nevettek Cirákon. - Elijed ezektõl még a jégesõ is!~Mert bizony
1128 II  |                 nem ért az semmit. Madarat ezrivel láttak, de mátyás egy se
1129 VII |               Jánoska, hogy így kiokosítod ezseket a semmiházsi gyerekeket?~-
1130 XIII|                mézsem, engedd meg, hogy én ezst a drága sép ruhát kisakajthassam
1131 VIII|                   kicsi gyerek lett volna, ezüstágyban aludt volna patyolat vánkoson,
1132 V   |                  Játékcimbalom, amelyiknek ezüstbõl volt a vasa. Egy selyemharisnyácska,
1133 X   |                   csak a felhők széle volt ezüstcsipkés. Az olyan felhõkben terem
1134 IV  |                 három esztendõben, egy-egy ezüstforint minden újesztendõ napján,
1135 X   |                  kezecskéjüket a holdvilág ezüstkiflije felé: „kácsi, kácsi” - akkor
1136 XII |                mellett kell lenni annak az ezüstrácsos ágyacskának, amit én akkor
1137 IV  |                  kukucskapiacsot jáccsotok ezzsel a két kazsal ócska portékával?
1138 IX  |                    csigán sokkal keményebb fábul van faragva. Ázs mindig
1139 XIV |                Hisen ha akarnék, mindennap fácánpecsenyét ehetnék Galamb-várban.~Hát
1140 VIII|                    Egyszerre csontkeményre fagyott a föld. A kapát, az ekét
1141 XII |                  madár, s azzal lelebben a fahegybõl, éppen a fiú vállára. A
1142 XIV |               drótkerítése nincs már neki. Fái elevenzöldek, alattuk csudaszép
1143 IX  |               nevezet. Nem valami fölséges faj dinnye az, hanem egy homokban
1144 X   |                   õ szívük is, mint az övé fáj tíz esztendeje!~- Megértettem
1145 III |                   hanem azért, mert minden fája ki volt száradva. Valóságos
1146 IX  |                   sírni. Valami csudálatos fájdalmas zsibongás támadt a levegõben
1147 XIII|                  szívszaggatóan nézett, és fájdalmasan lihegett.~- Én vagyok az,
1148 XI  |                      No, nagy uram, a java fájdalmat már kigázoltam belõle. Most
1149 XII |             keserûséggel, hanem megenyhült fájdalommal. S aztán a két gyerek kezét
1150 IV  |                  nagy urat, ahol legjobban fájt neki: a sivin. Ast besélik,
1151 XII |                  uram valósággal mekegésre fakadt csodálkozásában, s tán vissza
1152 III |               totyogott. Benne volt a nagy fakanál is, meglátszott rajta, hogy
1153 XI  |               tudott ennél. Sorra mászta a fákat, s elzavarta onnan a varjúkat.
1154 XI  |                    varjak úgy ideszoktak a fákra.~- Mit tehetem varjakval? -
1155 VII |                   rekesztette be õket négy fal: az ég kristálykupolája
1156 III |                 volt.~Még szöget is vert a falába, polcot is iszkábált benne.~-
1157 III |                    róla a konyhát.~A verem falából nyílt egy folyosócska, az
1158 III |              rozsdásodva valahány. A mohos falakat borostyán futotta be, ez
1159 XI  |            csudálkozásában. Bizony a putri falán nem lógott olyan szép kerek
1160 III |                    Nyirákra, mikor a házak falát verték. Régen volt az, hé,
1161 XI  |               abból is otthagyta az utolsó falatot.~- Éhes atyánkfia van! -
1162 VI  |                   tartozik nekik, a betevõ falattól kezdve egész a fûzfafurulyáig.~
1163 IX  |                 utolsó fûszálig, az utolsó falevélig. Akkor aztán továbbmentek
1164 V   |               lekvár. Az ajtóval szemben a falnál egy asztalka, afölött egy
1165 XII |               szakállával, csak az a kép a falon, csak az nevetett, hogy
1166 VI  |                  megörült, hogy meglátta a falról lepotyogó sárban a zabszemeket.
1167 VIII|                  elõtt bemehessenek érte a faluba. Ez a tenger hó talán még
1168 I   |                                  I. Furcsa faluk~Olyan Péter-Pál napját rég
1169 II  |                   úr, mint õ. Nekem is két falum van, mint neki. Nekem is
1170 III |                   macskaugrásra volt a két falutól. Jánoskának ugyancsak szaporázni
1171 IV  |                    a koldus jól járt a két faluval, azok is jól jártak ám az
1172 XII |                   mire megnõsz! Kastélyod, falvaid, földjeid, gulyáid, kincseid!
1173 VIII|                    mégis arra ébredt föl a família, hogy Fütyü féllábon ugrál
1174 VIII|                    beleszokott új tagnak a famíliába. Õ lett a putri bohóca.
1175 III |               Akkor költöztem én ide egész familiástul.~Posztószél erre füttyentett
1176 I   |                       Egyétek meg, ha jó - fanyalgott kedvetlenül, aztán az egyik
1177 VIII|                  édes barackmagot - mondta fanyalogva. - A sépapám is attól halt
1178 IX  |                felhõt kerekedni? Hiábavaló fáradság volt: felhõk nélkül villámlott
1179 VII |                 kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért egy szál füstölt kolbász.~-
1180 IX  |                  homokra, és most már csak fáradt szemüket emelték az égre.
1181 XIII|                   könnyes orcáját.~A beteg fáradtan hunyta be a szemét, aztán
1182 VII |                 Jánoska száraz nádszálakat faragcsál a bicskájával. Bizonyosan
1183 II  |                   a fejfáját idevaló fából faragják.~De már akkor csak inkább
1184 VII |               mutogatta Jánoska - a nádból faragott tollat. - Lehetett volna
1185 VIII|                 nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs már erre híre se.
1186 VIII|                 Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot a tûzhely hasadékában? Az
1187 XI  |                annál bátrabban nézett vele farkasszemet.~Harkabusz fölemelte a korbácsot,
1188 XI  |                   Lejössz mindjárt arról a fáról, te krokodélus!~Azt nem
1189 VII |                  vesztek az este violaszín fátylába, úgy csillogtak a szemei,
1190 II  |                   akár a fészkébõl kiesett fecskeporontynak. Így kívánja azt a falu
1191 VIII|                  Máskor ilyen tájban még a fecskét is hallani, fülemülét is
1192 I   |                    a világ egyetlen áldott fegyverét: a kaszát.~Azért hajtja
1193 VII |               volna kikavicsolva az út, és fehér-sárga cukorból volna a föld.~„
1194 IV  |                venni az ingderékból a nagy fehérbabos piros kendõt. Vissza se
1195 III |                  agyaggal, kimeszelve szép fehérre, a padlója meg lefurkózva
1196 VIII|                    az feketéllik ki a nagy fehérségbõl. Olyan az egész, mint egy
1197 VII |                    kiszívja a forróságot a fejből.~- Mi baj, szolgám? - kérdezte
1198 IX  |           beleharapott Harkabusznak a keze fejébe, de úgy, mintha ki se akarná
1199 XIV |                lakást. Megette õket árenda fejében.~- Nem sorultságból, csak
1200 I   |                    egyszeribe fölemelték a fejecskéjüket, s nagy jókedvükben szinte
1201 IX  |                    mért erestetted búnak a fejed. Félted a mesterséged, ugye?
1202 VIII|                 Félrebeszélsz te, Fütyü. A fejedbe ment az aszalt szilva.~De
1203 IV  |              Csicsmár koma, hadd besélek a fejeddel. Még a hajdúkat is kiküldte,
1204 VIII|                  Buksit meg odaédesgette a fejéhez. Azok jó meleget tartanak.
1205 IV  |                      Jaj, ezs azs én samár fejem! Ó, hogy miért nem csinált
1206 XI  |                    nem ültök két oldalra a fejemhez.~El is aludt nyomban, de
1207 VII |                    oldalba a nagy gömbölyű fejével, nem ment vele madarászni.
1208 II  |                   az mind, hogy legalább a fejfáját idevaló fából faragják.~
1209 I   |                    Fütyü cigány mindjárt a fejibe is húzott egy rézüstöt.
1210 IV  |                 Azs volt a veste is segény fejinek. Hisen tudod te ast, Jánoska.~-
1211 II  |                  csak azt kiabálta innen a fejünk fölül, hogy: Jánoska, Jánoska! „
1212 VIII|                   a kéménye látszik ki, az feketéllik ki a nagy fehérségbõl. Olyan
1213 III |              végigfutott a hideg.~Az a ház feketére volt festve. Halott ház
1214 VIII|                   foga villogott ki a nagy feketeségbõl.~- Tán nem is eriltek a
1215 X   |               tőlük?~Másnap reggel ezzel a felebaráti szándékkal ült lóra. A düh
1216 IX  |                 öreg Vendellel. Hogy el ne feledkezzenek arról, micsoda nap van holnap.~
1217 VIII|                 Csakhogy a dohányom otthon felejtettem, a pipám meg nem találom.~
1218 XIV |                 azt halálos holtáig el nem felejti, aki ott volt.~Magam is
1219 IX  |            megítélni, hogy Fütyü hetek óta feléjük se nézett a szegény Posztószéléknek.
1220 II  |                  hol az egyik, hol a másik felekezeten villantotta végig. Annyi
1221 I   |                   szabóra a nyiráki diák a felelet:~- Híres falu Nyirák: vagyon
1222 I   |                  sikoltott bele az emberek félelme az egek haragjába.~A Fütyü
1223 XII |                 hideg van és sötét, ott te félelmet érzel, mert magad vagy.
1224 III |            homlokfal mögött, a halom másik felén már a vadvizek országa kezdõdött.
1225 I   |              Ilyenkor csak a pitypalattyok feleselgetnek egymással. Azok is csak
1226 VII |                    esetek mióta nem jártam felétek? Hogy prédálhatjátok úgy
1227 IX  |               száraztakarmányt nem kellett feletetni az utolsó szálig.~A másik
1228 XII |                  nézte mereven az asztalka felett, csak az előtt áradt ki
1229 XI  |                  Hát te már az egész házat felforgatod, te gézengúz! Hát már azoknak
1230 X   |                volt ezüstcsipkés. Az olyan felhõkben terem a jég, hanem hiszen
1231 IX  |                   a fölséges Úristen!~De a felhõknek nyilván másfelé volt dolguk
1232 VIII|                 biz esõ volt az, valóságos felhõszakadás. Posztószél fölkapaszkodott
1233 IX  |               éjszakában: látnak-e valahol felhõt kerekedni? Hiábavaló fáradság
1234 VII |           városokban tanultam meg a boltok felírásairól, mikor mindenfelé kódorogtunk.~
1235 II  |                 Világgá. De azt mondta, ne féljek, majd visszajön még õ egyszer.~-
1236 IX  |             visszajött, akkorra Posztószél felkészült ünneplõbe. Még a szûrét
1237 IV  |                goromba szerzet vagy afféle félkézkalmár, aki ott is vesz, ahol semmit
1238 XI  |            visszahúzódott. Harkabusz pedig felkönyökölt az ajtónyikorgásra, s úgy
1239 XIII|                    aztán nagy erõlködéssel félkönyökre dûlt az ágyban.~- Adjátok
1240 XIV |                    bíró alig tudja egymást felköszönteni, mint kerek e világnak legokosabb
1241 VIII|                  föl a família, hogy Fütyü féllábon ugrál a szobában, s úgy
1242 I   |                    csakugyan szakadoztak a fellegek, s alig sírtak egy-két kövér
1243 XIV |                 már, mert az ürgéknek mind felmondta a lakást. Megette õket árenda
1244 VII |                  ürgék nem, azok meg úgyis félnek tõled - nevetett Jánoska. -
1245 X   |                    Fekete volt az ég kelet felől, mint a bakacsin, csak a
1246 XIV |                 földhöz vágott - aki kétes felõle, annak nem jut belõle.~ ~.
1247 VIII|                  oda Posztószélhez Veronka félõs borzongással.~- Róka lehet
1248 VIII|                  keresni.~- Az esõ, Fütyü? Félrebeszélsz te, Fütyü. A fejedbe ment
1249 VI  |                bicegõ létrát lökte meg, az félrebillent, s Hamar András hamar lepottyant
1250 XI  |              furcsa képeket, így ni!~Azzal félrehúzta a száját, mintha a saját
1251 III |              különb ennél a mi kastélyunk.~Félrevágtak egy kis gyalogútra, amely
1252 X   |                  csavargó voltam. Ti engem felruháztatok, mikor rongyos voltam. Ti
1253 VIII|                    adta álomnak a fejét:~- Felsiges Istenkém, csak már úgy elaltatnál
1254 IV  |                    tüzselte is a bokádat a félsláng - kottyant bele Fütyü sápadozva.~-
1255 III |                    az ürgék bérelték ki, a felsõbbekben parti fecskék laktak. Éppen
1256 I   |                  jégesõ fekete szárnyát, s felsütötte a nap aranytányérkáját:~-
1257 XI  |                 fogta a bajuszát, utoljára felszakajtotta az ajtót, és leordított
1258 XIV |   gyöngyvirágbokrétát, s boldogságában úgy felszalajtotta homlokát a feje búbjára,
1259 IX  |                    van faragva. Ázs mindig feltalálja magát. Látod, én mán Sent
1260 IX  |                  erestetted búnak a fejed. Félted a mesterséged, ugye? Sok
1261 IX  |                 megálltak az embernek. Nem féltek, mert nem bántotta õket
1262 III |                  zsákmányt, csak rámordult féltékenyen. Hanem a Veronka elé letette
1263 II  |               Tudok én az urak nyelvén. Ne féltsetek engem Thurán Benedektõl.
1264 X   |               arról, amit végeztek, milyen féltve szorította a szívére minden
1265 X   |                    Az elviharzott förgeteg felüdített embert, állatot. Megbékült
1266 III |               Hallatszott, ahogy puffant a fenekén.~- No, öcsém, bújj utána -
1267 VII |             elmorzsolgatni.~Éppen a köcsög fenekét karistolgatta a kanállal,
1268 IV  |                   látszott rajta, hogy hat fenevaddal viaskodott egyszerre.~A
1269 XIII|                    szóban harag, fájdalom, fenyegetés, de legtöbb volt benne az
1270 XI  |             szaladt ki a meleg szobából, s fenyegette kegyetlenül Jánoskát az
1271 V   |                   Azok a termek mind olyan fényesek voltak, oly drágák, oly
1272 III |            nyomorult veremházra soha ilyen fényesen nem ragyogtak a csillagok,
1273 IV  |                   Nagy árnyéka csak a nagy fényességnek van. Sok koldus csak olyan
1274 III |                   országút, s nekivitt egy fenyõfaerdõnek. Furcsa erdõ volt az nagyon.
1275 XI  |                 Jánoska odalépett az egyik fenyõfához, neki meg az volt a rovása.~
1276 XI  |                   tudományát. Micsoda szép fenyõket nevelt ezen a sivó homokon!
1277 V   |                 járó madarak.~A varjútermõ fenyveseken belül virágoskert következik.
1278 V   |              drótkerítés, azon belül sötét fenyvesliget, sötét fenyvek hegyében
1279 IX  |                    vannak csüggedve, rájuk fér a bátorítás.~A homok úgy
1280 I   |                      Eredj haza, förtelmes féreg!~Duzzogék Sárikája beleejtette
1281 V   |          megtalálni, olyan kicsire termett férfiú. Csupa pocak és csupa száj.
1282 X   |               uraságnak szívihez nem lehet férni, mert az be van zárva a
1283 IV  |                    is hoztam volna, de nem fért a kocsira. Még a Patkó soron
1284 IV  |                  még mikor a zsinór le nem feslett róla! Meg kell nézni ezt
1285 III |                     Az a ház feketére volt festve. Halott ház a halott erdõben.
1286 II  |              viselik a senkifiának, akár a fészkébõl kiesett fecskeporontynak.
1287 XIV |               tehelyetted a kerti bokrokon fészkelõ fülemülék, a tetõn kacagó
1288 IX  |               állatok, melyek tehetetlenül fetrengtek a forró homokban és kétségbeesve
1289 VI  |               mikor Csicsmár varga bujdosó fiacskáját bétakargatta a köpenyegével.~
1290 III |                  most tanították szállni a fiaikat.~- Ezek a szomszédok! -
1291 VII |      csencsegemadár is csak arra tanítja a fiait ott a nádban, amit ő tanult
1292 IV  |                   Én magam vettem a Lajcsi fiamnak ezelõtt tizennyolc esztendõvel.
1293 II  |                ember az apja. Ránk bízta a fiát és nem kelmetekre. Tudta
1294 XII |                     mintha õ is meg akarna fiatalodni. Mintha az õ szívét is megvette
1295 II  |               Mikor már az örökbe fogadott fiával nekivágott a tüskebokornak,
1296 IX  |                 ilyenkor napszámra el kell ficseregni egy-két szem szúnyogért,
1297 III |               isten nevében laknak: õk meg ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal
1298 I   |                   volt valami szívvidámító figura az urasági hajdú. Mord képû
1299 III |                 elnevette magát. Hej, csak figurás ember ez a nagyapó! Még
1300 IX  |                   van most.~- Hasen én nem figurázsok, nene! Vagy nem Sent János
1301 XI  |                  urat meglepte ez a szelíd figyelem, s szó nélkül visszahúzódott.
1302 IX  |                ugyan nem engedi.~Még annyi figyelmesség is volt benne, hogy kiüzent
1303 XII |                   helyén, és szinte oda se figyelve biztatta a gyereket:~- Mesélj
1304 XI  |                 tükör, mint ezen. Se olyan finom kanapé nem ékeskedett benne,
1305 VII |        próbálgatták az egyetlen szavukat a fiókák is. Bizonyosan ők is azt
1306 VII |                    a nádban, amit ő tanult fiókkorában.~- Nincs, nincs! - cincogták
1307 VII |                   sóskával traktálta meg a fiúkat. Jó étel az annak, aki szereti.~
1308 IV  |                   hát mi közük õnekik a mi fiunkhoz? Ki tudjuk azt ruházni magunk
1309 III |             szobácskát akarok kihasítani a fiúnknak. A testvérednek, Jánoskának.
1310 V   |             jószágot tart, kertészkedik.~- Fizessen õ is, mint a többi.~- Olyan
1311 IV  |                    hogy fölemelte a falu a fizetését. Ezután minden újesztendõkor
1312 III |                laknak: õk meg ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal mögött,
1313 V   |                    jövõ esztendõben többet fizetnek, mert a víz most meghordja
1314 IV  |                  fûtött a napocska, mintha fizetnének érte. Volt a vízparton egy
1315 VI  |            Veronkának. Egyébbel nem tudott fizetni a jóságukért, csak a szorgoskodásával.
1316 IV  |                    korog, de Veronka azzal fizette ki, hogy õnáluk akkor van
1317 X   |                   s teleragaszthatja magát flastrommal. De hiszen azért nem menekszik
1318 VI  |                Nyirákra!), öntötték bele a fodormentalevet, nem ért az semmit. Hát
1319 VI  |             amelyik fölszabadult a vízbõl, fölásogatta Jánoska, és vetett bele
1320 IV  |                  dicsekedve.~Posztószélnek fölcsillant a szeme. Kiverte a pipából
1321 X   |                    ripacsos hajú tök. Mind földagadt a mennyei parittyakövek
1322 III |            Posztószél egyszerre leszúrta a földbe vasas végû botját. (Csupa
1323 III |                   putrinak a többi része a földben van. Jó mély, négyszögletes
1324 XI  |                közül egy sor áthúzva sárga földdel, a putri krétájával.~- Ebben
1325 III |                     amely hepehupás, sivár földek közt kanyargott jó darabig,
1326 II  |               értette? A kökényre-e vagy a földesúrra?~
1327 VIII|                cserélnék - uram bocsá’ - a földesúrral se. Csakhogy a dohányom
1328 VI  |                    be. Olyan lett az egész földház, mint valami nagy bokréta.~
1329 II  |                    madarat - hunyorított a földieire Nekopogi, a ciráki kovács -,
1330 IX  |               turbolyagyökeret, a tömérdek földimogyorót, vízigesztenyét. De Posztószél
1331 XII |               megnõsz! Kastélyod, falvaid, földjeid, gulyáid, kincseid! Azokat
1332 III |                  az egész darabon. Ennek a földnek senki hasznát többet nem
1333 IV  |                  ez is suba? - kapta föl a földrõl a molyette bõrgúnyát.~Jánoskának
1334 XIII|                 nem sükséges, mert õ elmén Földvárra deskát árulni.~A gyékényágyon
1335 III |                   le is lebbentek az alvók fölé, s lengettek elõttük mindenféle
1336 IV  |                 mibõl. Újesztendõtõl fogva fölemeljük a bérét egy fényes húszassal.
1337 I   |        megvidámodtak. A virágok egyszeribe fölemelték a fejecskéjüket, s nagy
1338 IV  |                 fél szeme világát is. Mire fölépült, nem maradt egyebe a másik
1339 IV  |                    suhintott az egy lónak (fölért az két ciráki gébével),
1340 I   |                   szerencse, hogy a gyerek fölérte ésszel, mit kell vele csinálni:
1341 IX  |                    foltok maradtak utánuk. Fölettek azok mindent az utolsó fûszálig,
1342 III |                 baba szép, szép”. De aztán fölfakadt itt a vadvíz, és úr lett
1343 XI  |                   akarná megharapni, aztán fölfújta-a képét, mint a kecskebõr
1344 II  |                    vércse sikoltozott nagy fölháborodással, hogy micsoda dolog az:
1345 II  |              voltak szelesedve. Soha ilyen fölháborodva nem rikoltoztak, mint most:~-
1346 IV  |                valaha. Hát ezek a csizmák? Fölhúzhatta volna ezeket a király fia
1347 I   |                    ugrándozó madáré, mikor fölkapaszkodik hozzá a macska. Még a gyerekek
1348 VIII|                  felhõszakadás. Posztószél fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelõdött
1349 III |                 Itt lakik az uraság.~Azzal fölkapott az útszélrõl egy darab békasót,
1350 VIII|                 kacagott, mint mikor a fiú fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent
1351 IX  |                Fütyü cigány is jónak látta fölkeresni a szegény Posztószéléket
1352 VIII|                  elkapta tõle a zsákmányt, fölmelengette a konyhán. Tyúkborítóban,
1353 I   |                    valami aranypántlika. A fölötte táncoló szitakötõk pödörgethették
1354 IX  |                ennek az évnek is az uraság fölözi le a hasznát. No hiszen
1355 XII |                unokájára. Azon nézett be a fölpipiskedõ két gyerek is. De Jánoska
1356 VI  |                    a darab földet, amelyik fölszabadult a vízbõl, fölásogatta Jánoska,
1357 VI  |               éjszaka a szél. Azt mindjárt fölszögezte, amit meg is köszöntek neki
1358 II  |                    állt, most is egyszerre föltalálta magát:~- Kelmed is elmondhatja
1359 IV  |                  hozzá szelídebben.~Azután fölült a kocsiba, s már csak úgy
1360 XI  |                  lerúgta a csizmácskáit, s fölugrott a medvebõrös kanapéra, amin
1361 VI  |                Fütyü, milyen úr vagyok én. Fölváltott az unokám a mesterségben.
1362 VIII|                  neki, s azon a Madzag úgy fölvette magát, hogy szinte gurult.~-
1363 XII |                   ablakot. Úgy bizony, így fölvitte az isten a dolgát a koldusivadékoknak!~
1364 IV  |                     De ezt mind olyan nagy fönnhanggal mondta, mintha attól mindjárt
1365 V   |                    ember a kastélyban, aki fönnhangon beszél. Ehhez botosispán
1366 X   |                    helyébe.~Az elviharzott förgeteg felüdített embert, állatot.
1367 IV  |                 kolduska.~- „Hol a madár - förmedt rám -, az unokám madara?” -
1368 I   |                    Nyirákra!~- Eredj haza, förtelmes féreg!~Duzzogék Sárikája
1369 VII |            belelökni a patakba, hanem azon fogadkoztak, hogy ki lesz ott holnap
1370 II  |                   Én ezt a fiúcskát örökbe fogadom. Õ lesz a kis Posztószél.
1371 VI  |                   Mintha csak a szerencsét fogadta volna örökbe, mikor Csicsmár
1372 IV  |              koldust tartson, tehát ketten fogadtak egyet. A közös koldust õsi
1373 IX  |                    azt is zúgolódás nélkül fogadták a bérlõk. El voltak arra
1374 VII |             Veronkának kivillantak a fehér fogai a piros szájából, de Jánoska
1375 II  |                  Nem adom! - csikorgatta a fogát az öreg. - Ciráki anyának
1376 I   |                Akárhogy csikorogtatjátok a fogatokat, szegény szántóvetõk: az
1377 IV  |            vadmézet, csontforrasztó füvet, fogfájás ellen való fekete nadálygyökeret,
1378 IX  |                   angyalt, aki örök álomra fogja le a szemeket. Hiszen csapása
1379 II  |                   mi fiunkat nem engedjük. Fogjanak kelmetek Ciráknak másik
1380 V   |                    volt neki a mindennapos foglalkozása. Azért nem volt ott por
1381 XI  |                    ülve gyakorolta szokott foglalkozását: nézte az orra hegyét.~-
1382 X   |                   Most már nem ment gulyát foglalni, örült, hogy bebújhat az
1383 VIII|                   ha én egyser jó sándékba foglalom magamat. Mán most saladhatok
1384 VII |                  is, de az nagyon vékonyan fogna a mi papírunkon.~Most már
1385 IX  |                  most meg vékaszámra lehet fogni már legyet is.~Csudálatosán
1386 II  |                szakácsnét. Két nagy láncba fogódzott össze Cirák és Nyirák, s
1387 III |                   nagy fehér macska, kövér fogolymadárral a szájában. Posztószél el
1388 II  |                  be azzal, akit a füzesben fogtatok.~Amire Kaszabné vágott vissza
1389 VIII|                 mécset is eloltották, mert fogytán van az olaj, arra meg kevés
1390 I   |                 együtt száz meg száz lélek fohásza, pitypalattyok verése, kalászok
1391 I   |                 virágok leheletét, emberek fohászát, cirákiakét, nyirákiakét
1392 VIII|              retket hajastól, s csak akkor fohászkodott föl:~- No, édes mézseim,
1393 II  |                    bele a fiú -, de nagyon fojtós volt. Mifelénk jobb ízû
1394 VIII|                  már nem jutott se a mézes fokhagymából, se az olajos káposztából.~
1395 IX  |                dolgát? Gondolta, hogy az a fõkoldus, hát hadd beszéljen.~Másnap
1396 XIII|                  rávetni egy-két sép piros foltocskát.~
1397 IX  |                Végeláthatatlan nagy fekete foltok maradtak utánuk. Fölettek
1398 II  |             benneteket a csávából.~Azzal a folton-folt köpönyegét lekanyarította
1399 III |            harmatkása bugáit szemelgette a foltûzött kötõcskéjébe. Rizskásafogú,
1400 X   |                  vállára, akinek csendesen folydogált a könnye:~- Ne busujj, drága
1401 III |                ernyõjû elecsbõl, tölcséres folyókából.~- No, legény, szaladj ki
1402 III |                    verem falából nyílt egy folyosócska, az egy másik verembe vezetett,
1403 XIV |                    kastélyba. Õ persze nem folytat gazdálkodást, nem tart háziállatokat,
1404 IV  |                 bele.~- Nem tésen semmit - folytatta Fütyü -, majd megnövekszik
1405 IV  |                 tette föl a fûzfavesszõbõl font ajtót. Ugyan ki vinne el
1406 VI  |              bokréta.~A csincsésen is nagy fordítást csinált. Árkot ásott a vizének,
1407 II  |            fordulva minden ujja. Ha kifelé fordítja, akkor már ököl, csak ütni
1408 III |             Jánoskát az öreg. - Úgy érzem, fordított kása.~A gyereknek az orrát
1409 XI  |                    Harkabusz hánykolódott.~Forduljon meg, nagy uram, arccal a
1410 XII |                   Az öreg koldus csak most fordult oda az öreg földesúrhoz:~-
1411 II  |              vaskéz, amelyiknek befelé van fordulva minden ujja. Ha kifelé fordítja,
1412 II  |              valami nagyon rozsdás kulcsot forgatnak valami nagyon rozsdás lakatban.~-
1413 I   |                   hajdúja, hogy kapná el a forgósél!~De bizony a forgószél csak
1414 I   |                    a forgósél!~De bizony a forgószél csak Fütyüt kapta el. Belebújt
1415 VII |                   hogy az olyan bolt, ahol forintjával veszik az észt a nyirákiak,
1416 XII |                  Az ajtón volt egy csillag formájú üveglapocska. Azon lesett
1417 IX  |                  tehetetlenül fetrengtek a forró homokban és kétségbeesve
1418 VII |                  Nem is csuda ebben a nagy forróságban, amelyik még a segin csigánnak
1419 VII |               homlokra kötve az kiszívja a forróságot a fejből.~- Mi baj, szolgám? -
1420 IV  |                   aki küldte!~- Micsoda? - fortyant föl az ember. - De hát mi
1421 XII |               szájnak pintyõkekacagása.~És foszladozik az árnyék a Thurán Benedek
1422 III |           remekelte nyárfából.~- De hát ki fõz itten? - tûnõdött Jánoska. -
1423 XI  |                   Sokkal jobb ezeknél a te fõzted, Veronka! - mondta bátran
1424 VI  |                    negyedik helyen lekvárt fõztek, de a tûz nem akart égni,
1425 VII |               arcocskákat, hanem szüntelen frissen tartotta õket hûs leheletével.
1426 IX  |                     Bokáig nõtt akkorára a fû a legelõkön. A szegény embernek
1427 VII |                  nádirigók, a sármányok, a fügemadarak tõlük telhetõleg helyeselték
1428 VII |                hogy milyen jó volna az, ha fügével volna kikavicsolva az út,
1429 XII |                   azokat a poros, pókhálós függönyöket, és nyissák sarokra az egész
1430 IV  |                    károgják éjjel-nappal a fülébe, hogy: kár, kár.~De olyan
1431 IV  |                  meg ast a drága sép piros füledet! - csalogatta Fütyü is a
1432 XIV |                    kerti bokrokon fészkelõ fülemülék, a tetõn kacagó galambok,
1433 VIII|                  még a fecskét is hallani, fülemülét is látni. Most hetekkel
1434 II  |                 hetedik határban is minden fület megsüketítettek: mind nem
1435 XI  |                   ráér, mint én.~Harkabusz fülig vörösödve mérgében, leguggolt
1436 III |                   vermet. Vésett benne egy fülkét, amelyiknek padkája is volt,
1437 IV  |                 nagyon, mert az ilyen nagy füstben a szúnyogok nem találják
1438 VII |                öreg Posztószél iszonyú sok füstmacskát kieresztgetett a pipából
1439 VII |                   a fáradságodért egy szál füstölt kolbász.~- Jobban seretném,
1440 I   |                     õ tudja, miért. Csak a füstös feje vigyorgott elõ a sásliliomok
1441 IX  |                szobára, míg a Vendel hajdú füstöt nem fújt a szeme közé. Akkor
1442 III |               familiástul.~Posztószél erre füttyentett egy hegyeset, mire az egyik
1443 VIII|                volt. Mindjárt rá is bízták Fütyüre, hogy most már ott válasszon
1444 IX  |                     Egyszer aztán a fák, a füvek is elkezdtek sírni. Valami
1445 III |                 semmi kastélyformát. Kövér füvû kaszálók közé értek az erdõbõl,
1446 VII |            nagyvirágú szulákok, a tûzpiros füzények belebólogattak a bölcs csacsogásba,
1447 IX  |                    Vendel hajdú füstöt nem fújt a szeme közé. Akkor aztán
1448 I   |                    akadtak a füzesben. Úgy fújta az iá-t könyv nélkül, hogy
1449 II  |                    eresztgették egymásba a fullánkot.~- Sohse keressük a beszélõ
1450 XII |          boltozatos termeken át. Ó, milyen furcsán kopognak a patkós falusi
1451 II  |                   villantotta végig. Annyi furfangosság volt a nézésében, amennyi
1452 V   |           kiszakajtott medvetalpú kaktusz. Fúróval ültetett bajuszának minden
1453 II  |               mesében, ahol a szépen szóló furulya szavára királylány fogta
1454 VI  |               voltak rászorulva. Ahol az õ furulyája megszólalt, ott mindenütt
1455 IX  |                  se játszogathatta magát a fûszálakon. Elnyelte a szomjas föld
1456 IX  |            Fölettek azok mindent az utolsó fûszálig, az utolsó falevélig. Akkor
1457 XII |                   a megifjult erdõk, mezõk fûszeres illata. A mogorva õsök,
1458 XII |                 roskatag léptekkel halad a futó gyerekek után, s mire õ
1459 IV  |                  kis hûvöst kerestek, mert fûtött a napocska, mintha fizetnének
1460 XI  |              vénségnek akkor nagy melegség futott át a szívén. Nini, hát még
1461 III |                    mohos falakat borostyán futotta be, ez a szomorú, virágtalan
1462 IV  |                    kocsiba, s már csak úgy futtában szólt vissza Veronkának:~-
1463 VI  |                    ahelyett hajnalocskával futtatta be. Olyan lett az egész
1464 VII |            vasárnap délután, ahogy az öreg fűzfa alatt heverészett a Posztószél
1465 VI  |                    falattól kezdve egész a fûzfafurulyáig.~Azt is maga eszkábálta
1466 IV  |                   az mindjárt fölszaladt a fûzfára, s onnan kurrogott le nagy
1467 IV  |                    szájára nem tette föl a fûzfavesszõbõl font ajtót. Ugyan ki vinne
1468 II  |                   a kastélyán kívül. Tudós Gabaráné azt beszéli róla, hogy tán
1469 VI  |                   szükség volt, mert Péter Gáboréknál igen szûkös volt a kenyér,
1470 IV  |                  suba subának.~- Valóságos gácsi posztó ez! Én magam vettem
1471 XIV |                                       XIV. Galamb-vár~Hány esztendeje már annak,
1472 XIV |           mindennap fácánpecsenyét ehetnék Galamb-várban.~Hát az meg már micsoda?
1473 XIV |              esztendõben esik ám lakodalom Galamb-váron!~Talán azok a legboldogabbak
1474 XIV |                  fülemülék, a tetõn kacagó galambok, s van itt olyan lakodalom
1475 V   |                   Szép, nagy, deli öregúr, galambõsz hajjal, lengõ fehér szakállal,
1476 X   |              megtanítlak repülni!~Most már galambtojásnyi nagyságban zuhogott a jég.
1477 VIII|                 szilvát az utolsó szemig a gallérja mögé nem hányta. Mégpedig
1478 VI  |                   mindjárt kerített száraz gallyat. Nem is hagyták ám addig
1479 VI  |                    mert még valami nyiráki gányó hazavitte volna koporsódeszkának.~
1480 IV  |                 Azzal törleszkedik hozzá a gazdához nagy dicsekedve.~Posztószélnek
1481 IX  |          meresztgették homályos szemüket a gazdáik felé. „Hát már ti se tudtok
1482 IV  |                 helyre viszlek.~A macska a gazdájára szegezte a tekintetét, aztán
1483 XIV |            kastélyba. Õ persze nem folytat gazdálkodást, nem tart háziállatokat,
1484 IV  |                   magának az agyagosba, és gazdálkodni kezdett a semlyéken. Kitelt
1485 V   |              gazdaember. Annak ottan egész gazdasága van, jószágot tart, kertészkedik.~-
1486 IV  |                  van. Az már megjárta ma a gazdaságot. Fogott is egy nádiverebet.
1487 VIII|                  Jánoska! - kiáltotta, kis gazdasszonya vállára repülve.~Jánoska
1488 III |                  meg vagy már tömve? Hol a gazdasszonykád?~A lúdgágogásra elõszaladt
1489 IX  |                    úr már õnekik Harkabusz gazdástul együtt. Sokkal nagyobb úr
1490 IX  |               hanem egy homokban csúszkáló gazocska. S olyan tüskés gömböcskéket
1491 IV  |                lónak (fölért az két ciráki gébével), és útnak eredt. A két
1492 VII |                  sokra mén vele, ha Ambrus Gergely nem segít neki. A nyiráki
1493 XI  |                egész házat felforgatod, te gézengúz! Hát már azoknak az ártatlan
1494 III |                 gyereknek nagy haraggal.~- Giá, giá-gá!~- Buri, te! - hárította
1495 III |            gyereknek nagy haraggal.~- Giá, giá-gá!~- Buri, te! - hárította
1496 III |                    hegyeset, mire az egyik gödörbõl kiugrott egy borzas szõrû
1497 III |                    Jánoska nem látott mély gödröknél egyebet, amikrõl Posztószél
1498 IX  |                   gazocska. S olyan tüskés gömböcskéket terem, hogy ha azokba mezítelen
1499 VII |           hasztalan döfölte oldalba a nagy gömbölyű fejével, nem ment vele madarászni.
1500 I   |                   ijedt emberen, a sírásra görbült gyerekszájacskákon, a dermedten
1501 II  |                    arcán nagy könnycseppek gördültek végig, míg beszélt.~- Azt
1502 V   |                   õ volna.~Minél mélyebbre görnyed Harkabusz, annál méltóságosabbnak
1503 IV  |                   aztán elment ebédre való gombát szedni, emezek pedig eltakarították
1504 XI  |                ruhát, hogy ráerõsíthesse a gombokat. A vénségnek akkor nagy
1505 V   |                    A szoba közepén egy pár gombos kis cipõcske. Egy nagy angyalos
1506 II  |                  atyámfiai, hova tegyenek. Gondját viselik a senkifiának, akár
1507 X   |           kastélyomban. Harkabusz viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat megfizetitek,
1508 XI  |                   csinálhat az most? Ugyan gondol-e miránk?”~Egyszer aztán ezt
1509 VII |                dehogy üsmer! Mindenki azst gondolja rólam, hogy én vagyok az
1510 VII |                    korában még inkább azon gondolkozik, hogy milyen jó volna az,
1511 VIII|                maradtak, az õszi szántásra gondolni se lehetett.~Máskor ilyen
1512 VI  |                     De azért mondd el, mit gondoltál, öcsike, hadd nevessünk.~-
1513 IV  |                felelte Veronka.~- Mindjárt gondoltam. Olyan ciráki szaga van.
1514 XII |            Jánoskám, már új pajtásokról is gondoskodtam neked: mikor az a két gyerkõc