Rész

1515 II  |                 félj, Jánoskám, lesz neked gondviselõd, ha én tovább bujdosok is.
1516 IV  |                Megverte ám azs Isten ast a gonos nagy urat, aki földönfutóvá
1517 IV  |                   valami izgága, kötekedõ, goromba szerzet vagy afféle félkézkalmár,
1518 IV  |                   volt, mikor Csetverneken gõzmalmot csináltak. Posztószél szélmolnár
1519 IV  |          szélmolnár volt, de bizony hogy a gõzmalom kéménye pipálni kezdett,
1520 VIII|                 mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.~- Okosan tetted, Fütyü -
1521 VI  |                nádszegésérõl leszaggatta a gubancos vadszedreket, s ahelyett
1522 I   |            gyerekszájacskákon, a dermedten gubbaszkodó égi madarakon, a lehajtott
1523 VII |               rángatta a kis gazdáját, úgy gubbaszkodott az, mint valami túzok. Azért
1524 XII |              Kastélyod, falvaid, földjeid, gulyáid, kincseid! Azokat nagyapó
1525 X   |                   helye. Most már nem ment gulyát foglalni, örült, hogy bebújhat
1526 IV  |                   csak vedd föl az ünneplõ gúnyádat, mert most nagyon úri helyre
1527 II  |          bizonyosan nem királyfi. Az egész gúnyájában körülbelül a kalap volt
1528 IV  |        begyógyulnának a kis csizmák, rossz gúnyák sebei. Bele is izzadt a
1529 IV  |              homlokát, odadobta a kendõt a gúnyákra.~- Ez is legyen a tiéd,
1530 IV  |                  az a kocsi gyereknek való gúnyával, viselttel, viseltebbel.
1531 IV  |                  ha a jó szerencse oda nem gurítja Fütyü cigányt. Nem is a
1532 VIII|                fölvette magát, hogy szinte gurult.~- Valóságos kötél lesz
1533 XI  |                aljában egy kis széken ülve gyakorolta szokott foglalkozását: nézte
1534 III |            kastélyunk.~Félrevágtak egy kis gyalogútra, amely hepehupás, sivár
1535 III |              magános épület - magyarázta a gyámapa az örökbe fogadott gyereknek. -
1536 VI  |                   az õ malaca ciráki zabon gyarapodjon (úgyis beteg tõle!), ezért
1537 V   |                    varjak, ezek az örökkön gyászban járó madarak.~A varjútermõ
1538 XIII|                 Földvárra deskát árulni.~A gyékényágyon csakugyan úgy feküdt ott
1539 I   |                    közül, mint valami nagy gyékénybuzogány.~A többiek jókedvét mintha
1540 III |           derekaljnak való füvet. Hozzatok gyékénykálkát is, vánkost költeni.~Hazafelé
1541 VII |             maradék kenyeret is elõvette a gyékénykosárból., Tudta õ ott a járást a
1542 IV  |                   ács, kõmíves, kosárfonó, gyékényszövõ, taplókészítõ, kanálfaragó,
1543 XII |                    nagyapó már öreg ember? Gyengék a lábai, nem bír veled szaladni.
1544 IV  |                    simogatni.~- Gyere mán, gyenyeri jóság, hadd csibáljam meg
1545 XII |                    már labdázgatni a friss gyepen. Jaj, hogy örülhetnél te
1546 III |                    értek az erdõbõl, aztán gyepes legelõre, ahol csak úgy
1547 II  |                   azóta az õ kezében van a gyeplõ. Az õ keze pedig vaskéz,
1548 VII |                  gyereket a putri mögött a gyeppadon, ahogy a vízitök gyújtónak
1549 II  |                  Pál is belekapaszkodott a gyerekbe, s húzta maga felé két kézzel.~
1550 X   |                   õ neve, mert meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr csak azt látta,
1551 VII |                   csincsésben az iskola. A gyerekeknek roppant tetszett a Csicsmár
1552 I   |                    vidámat, mikor a ciráki gyerekekre ráhujjantottak a nyirákiak:~-
1553 VII |                    szájából:~- Hej, lelkem gyerekem, nagy fába vágtad a kis
1554 VI  |                  Olyan csak a segény ember gyerekinek van. Tudom én azt, mert
1555 II  |                    Õvelük is jót tettem, a gyerekkel is jót tettem, magammal
1556 I   |                 emberen, a sírásra görbült gyerekszájacskákon, a dermedten gubbaszkodó
1557 V   |            öregember pedig leült egy kicsi gyerekszékre a kép elé, s míg könnye
1558 XII |                 Csupa muzsikaszó volt az a gyerekszó az õ lelkének. Hát még amiket
1559 V   |                    terem volt, csak szoba. Gyerekszoba, a gyerekszobák aranyos
1560 V   |                 csak szoba. Gyerekszoba, a gyerekszobák aranyos rendetlenségében.
1561 II  |                  mondta. Úgy igaz az. A mi gyerekünk vagy már, öccse. Majd megmutatjuk
1562 XII |         gondoskodtam neked: mikor az a két gyerkõc itt hancúrozik a termekben,
1563 IV  |                   fekete nadálygyökeret, a gyermekeknek sulymot, bíbictojást, mikor
1564 XII |                    neveltesse belõle az öt gyermekét: jól tettem-e? Az ínségeseknek
1565 V   |                  az urát. Magára hagyta öt gyermekével.~- Beszéljen a jó istennel...~
1566 XII |               elgyönyörködik a nyalkaságán gyermeki örömmel.~Posztószél mindezt
1567 IX  |              szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ körül már meg lehetett kezdeni
1568 II  |                  ijedtségtõl, mint télen a gyík. De megelevenedtek, mint
1569 VI  |             mindjárt elállt a sírása a kis gyíksárkánynak, s olyan nevetõs lett az
1570 IX  |               rezgetve üveges szárnyukat a gyilkos napsütésben.~„Hívnak, menjünk;
1571 XII |                   már a legény, a szeme is gyönge, a karja se nagyot lendül:
1572 XIV |                    át a menyasszonynak egy gyöngyvirágbokrétát, s boldogságában úgy felszalajtotta
1573 XII |                    lépcsõ aljára, azok már gyöngyvirágokat keresnek odalent a bokrok
1574 III |                    nád, mert befutotta azt gyönyörûen a vadszeder. Szebb az minden
1575 IV  |                híre, se hamva nem maradt a gyönyörûmnek. Ott keserítette meg azs
1576 IV  |               Fütyü is beduggatott egy-két gyolcsinget a kacabája alá. A híres
1577 III |                   kötözték ám, csak afféle gyomokból, amik maguktól teremnek
1578 IV  |                ugyan erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt korog, de
1579 XII |                    gyerek. Krzsamecskó nem gyõz rajta csodálkozni, hogy
1580 VII |                   a pipából akkoriban. Nem győzött rajta csudálkozni, hogy
1581 VII |                   vagyok az uraság, és nem gyõzsöm ségyellni magam a sok kösöngetés
1582 XIII|                  érzések közül ez maradt a gyõztes, mikor Jánoskát a karjai
1583 IV  |                 kamránk is, csak behordani gyõzzük.~De tán estére se lettek
1584 VIII|                átalakult nádvágó mesterré. Gyûjteni kellett a téli tûzrevalót.
1585 XII |                Azokat nagyapó mind teneked gyûjtötte. Deli szép levente leszel,
1586 VII |                 gyeppadon, ahogy a vízitök gyújtónak összehordott nagy, száraz
1587 VI  |                    hogy ciráki kakastejjel gyúrták azt. Megakadt volna akkor
1588 VII |                   a tájon elolvasni senki, hacsak az ürgék nem, azok meg úgyis
1589 II  |                    összeér a két piszkafás hadsereg!~A cirákiak napkelet felõl
1590 II  |                       Gyertek, emberek, ne hagyjuk a falu becsületét!~Úgy volt
1591 IX  |                Posztószél keserûen. ~- Hát hagyott még valamit azs istenke?~-
1592 XI  |                   az ártatlan varjaknak se hagysz békét, te szélházi! Lejössz
1593 XIII|                  lenni nála nélkül.~Nem is hagytam el többet magamtól. Nagyon
1594 XI  |                tudok én aludni, ha egyedül hagytok, ha ide nem ültök két oldalra
1595 IV  |             cickafarok-virágot is tûzött a hajába. - Csitári János van itt
1596 VII |                  érzi. Alighanem azt, hogy hajadonfővel kapálta a dinnyét tegnap,
1597 VI  |                   Sándorka torkán.~A mézet Hajagos Rókusékhoz adta be Jánoska.
1598 VIII|            Utoljára pedig megette a retket hajastól, s csak akkor fohászkodott
1599 V   |              cselédséggel úgy beszél, mint hajdanában az igásbarommal.~Nem lehet
1600 V   |            járatban levõt átereszti Vendel hajdúhoz, aki régi jó ismerõsünk.
1601 I   |                   uraság is. Ahun bicseg a hajdúja, hogy kapná el a forgósél!~
1602 IX  |            keményen szemébe nézett az öreg hajdúnak.~- Tiszteltetjük a nemzetes
1603 I   |                  az iszapba. Nem szeretett hajdúval találkozni, õ tudja, miért.
1604 V   |                     deli öregúr, galambõsz hajjal, lengõ fehér szakállal,
1605 XII |                  palánták közt. És maga is hajlandó azt hinni, amin Jánoska
1606 V   |             parancsolt.~- Nagyságos uram - hajlong Harkabusz -, a létmányi
1607 I   |                     Megmutatta annak már a hajnala is, hogy valami zenebonás
1608 IV  |               bölcsességet.~Most azonban a hajnali pirosságban kint ül Posztószél
1609 XIV |                 volt.~Magam is ott voltam, hajnalig táncoltam. Kaptam is kalácsot,
1610 VI  |                   vadszedreket, s ahelyett hajnalocskával futtatta be. Olyan lett
1611 VIII|            tavaszig, mint a csigabiga!~Hát hajnaltájban mégis arra ébredt föl a
1612 VII |             kórházba. Ott volt egy szegedi hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre.
1613 VII |             tökkalamárist, mert föl akarta hajtani.~- Hej, édes mézseim, tán
1614 I   |                 fegyverét: a kaszát.~Azért hajtja le olyan alázatosan zizegõ
1615 V   |                fehér szakállára, egyre azt hajtogatta:~- Jánoska, Jánoska, hát
1616 I   |              villámostorral. A fák ijedten hajtogatták a koronájukat. Az ért vetések
1617 XII |           mosolygott a kép mindenre -, azt hajtogattam én neked mindig, hogy találd
1618 V   |                   korhadt fûzfa.~Tenyerébe hajtott fejjel lépkedett a termek
1619 IX  |                  Azt se ellenséges szándék hajtotta oda, csak az ösztön: hátha
1620 VI  |                   tapasztani, Hamar András hajtsa oda a malacát, és lökje
1621 X   |                ember, mint valami ripacsos hajú tök. Mind földagadt a mennyei
1622 III |                botot, és azt mondja, hogy: hála istennek, az annyit jelent,
1623 XII |                   kissé roskatag léptekkel halad a futó gyerekek után, s
1624 VIII|                    S ekképpen megvackolva, háládatos szívvel adta álomnak a fejét:~-
1625 V   |              molnárné nem bír törleszteni. Haladékot kér.~- Miért?~- Azt mondja,
1626 VI  |                    ciráki vér van benne! - hálálkodott neki a ház népe, s akkora
1627 XIV |             muzsikaszó nélkül is, hogy azt halálos holtáig el nem felejti,
1628 IX  |                     A lemenõ napnak valami halálsárga színe volt, mintha õt magát
1629 XII |           kopogtatja a madár a gyereknek a halántékát. Annyit jelent ez, hogy
1630 V   |                embert: árendát hoz-e, vagy halasztásért könyörög.~Az elsõ járatban
1631 X   |                    kurtán -, megkapjátok a halasztást az árendafizetésre. Kaptok
1632 XIV |              együtt járnak az isten házába hálát adni annak, aki kegyelmével
1633 I   |                   vette észre, hogy nem is halbicska az, hanem valóságos rozsdás
1634 I   |            Duzzogék Sárikája beleejtette a halbicskáját a Reszege patakba. Hiszen,
1635 XII |                  ide. Úgy pihegett, mint a haldokló galamb. És arra Posztószél
1636 XIII|                    takarta el az arcát, és halkan suttogta az ujjai közül:~-
1637 II  |                   mindig.~Hanem azért tud, hall, lát az uraság mindent.
1638 VIII|                    tájban még a fecskét is hallani, fülemülét is látni. Most
1639 IV  |               azsért volt csizsmadia, hogy hallgasson a sép sóra. Mindennap háromsor
1640 IV  |              Posztószél a kunyhó elõtt, és hallgatja, hogy varrják a békák azt
1641 XII |               Jánoska. Szeretem a szavadat hallgatni. Csupa muzsikaszó volt az
1642 X   |                összefont karral, szótlanul hallgatta a könyörgõ beszédet, Lehet,
1643 IX  |                  holnap.~Az emberek oda se hallgattak. Õk már igencsak leszámoltak
1644 II  |                   közepe felé, úgyhogy már hallhatták egymásnak a szavát, mindjárt
1645 VII |                      Jaj, drága sépségeim, halljátok-e est a nagy csendességet?~-
1646 VII |                    ha ő különb lenne nála. Hallod, a csencsegemadár is csak
1647 VIII|               Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról nagy patakokban
1648 XIV |                   háziállatokat, mert csak hálni jár haza. Sõt szomszédjai
1649 X   |               szegény ember, az a két éhen haló nyomorult abból a házból!
1650 VIII|                  már ott válasszon magának hálóhelyet, ahol akar. A kémény alját
1651 III |             házbért.~A homlokfal mögött, a halom másik felén már a vadvizek
1652 IV  |                  meg az ostornyéllel a sok halomra hányt holmit.~- Hozták Cirákról
1653 VIII|           fanyalogva. - A sépapám is attól halt meg iskolásgyerek korában.
1654 VIII|        csillagszeme sugárzott rá.~A mátyás hamarosan beleszokott új tagnak a
1655 VIII|              barackmag, csak vastagon kell hámozni.~Fütyü bácsi mohón kapott
1656 IX  |                   úgy sütött, mint a meleg hamu, azért Fütyü ugyancsak kapkodta
1657 II  |                    megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs is. Egész sereg
1658 IV  |                 szeme. Kiverte a pipából a hamut, és megcirógatta a macskát.~-
1659 IV  |                   ártatlannak. Se híre, se hamva nem maradt a gyönyörûmnek.
1660 II  |                    okáért annak a tûznek a hamvára, amelyiken a madarat megsütötték.
1661 IX  |                    fekete mezõk, amiknek a hamvát csúfolódva kavarta föl a
1662 XII |                 mikor az a két gyerkõc itt hancúrozik a termekben, mindig azt
1663 V   |                 valami keserûség reszket a hangjában! Harkabusz még jobban meggörbítette
1664 IX  |                    kacsa, de hogy nem bírt hangot adni, legalább ráütött az
1665 II  |                    a nyárs is. Egész sereg hangya nyalakodott a zsíros végén.~
1666 I   |              kaszapengést, amitõl csak úgy hangzik a két falu. Bizony elmenne
1667 XI  |                   kanapéra, amin Harkabusz hánykolódott.~Forduljon meg, nagy uram,
1668 XI  |                   tornácról:~- Vendel! Hát hányszor mondjam még, hogy ennek
1669 IV  |                 ostornyéllel a sok halomra hányt holmit.~- Hozták Cirákról
1670 XIII|               Benedek. Volt abban a szóban harag, fájdalom, fenyegetés, de
1671 III |             vágódott neki a gyereknek nagy haraggal.~- Giá, giá-gá!~- Buri,
1672 I   |                    emberek félelme az egek haragjába.~A Fütyü cigány mindjárt
1673 IX  |                  utolsó láncszeme az isten haragjának. Azután jön még a legborzasztóbb,
1674 VIII|                  Madzag pedig semmiért sem haragszik jobban a világon, mint mikor
1675 IV  |           csizsmadia. ~Fütyü cigány nagyon haragudhatott a csizmadiákra. Talán azért
1676 XII |                Jánoskám, kicsi bogaram, ne haragudj szegény nagyapóra. Látod,
1677 XII |                   Azt nem lehet, ne tessék haragudni - csüggesztette le a fejét
1678 XII |                 hogy odabent jártak, s nem haragudott meg érte. Inkább most már
1679 XII |                azon próbálkozik, hogy hogy haraphatná meg a szájával a fülét,
1680 II  |               lökte a szájából mindjárt.~- Harapós még ez, akár Thurán Benedek.
1681 XIII|           csókolgatni a hátulsó szobában), harisnyánál meg egy kezeslábas bársonyruhácskánál.
1682 XI  |                mertetek bejönni a rettentõ Harkabuszhoz?~- Mert más senki sem mert
1683 XI  |               nyilván lelkesebb állat volt Harkabusznál, de bizonyosan ügyesebb
1684 XI  |                    rajta, az mind rázuhant Harkabuszra. Úgy szaladt el onnan a
1685 XI  |                    Thurán Benedek meglátta Harkabuszt, és azt mondta neki vontatva,
1686 I   |              Makkos-erdõbe vette be magát. Harmadkakasszóra ott legyen minden épkézláb
1687 VII |                     Szinte megörült, mikor harmadnap azt látta, hogy Jánoska
1688 IV  |                 azs egyetlen unokácskáját. Harmadnapra belevesett segény a Resegébe.
1689 IV  |             betálalta a hirtelen-hamarjót, hármasával is nyelte a kukoricagombócot.~
1690 III |                  csincsésbõl, ahol éppen a harmatkása bugáit szemelgette a foltûzött
1691 IX  |                 esõcske lenni!~Nem ám, még harmatocska sem. Egyszer az is meggondolta
1692 IV  |                 magát. Megmosakodott friss harmattal, csizmát húzott, elõkereste
1693 VI  |                  is összetörjön.~De bizony háromfelé szaladt a két panaszos ember
1694 IV  |           csizsmadia ne lovagoljon, csak a háromlábú séken. Azs ám, de a te apád
1695 IV  |           hallgasson a sép sóra. Mindennap háromsor odaállt a Varjú-vár kapujába,
1696 XI  |                  az ákombákomok nyitját.~- Háromszázhatvanöt vonás van itten. Ezek közül
1697 XII |                    is megkapta, akkor nagy harsogással meglebbentette a szárnyát -
1698 VIII|                 nagy farkaspókot a tûzhely hasadékában? Az is azért jött be, mert
1699 VII |                  Azzal kihúzott a dolmánya hasadékából egy csõ sült kukoricát,
1700 IX  |                  arra való idõ van most.~- Hasen én nem figurázsok, nene!
1701 VIII|                   enni, ha akadna valahol. Hasnos eledel azs nagyon. Azst
1702 I   |                  jó reggelt.~A hajdú aztán hasznos munkát kívánt, és hazafelé
1703 X   |                    Az idei kárt, a jövendõ hasznot kamatostól.~- Könnyû neked
1704 VI  |         keszegecske, de azért mégis kettõs haszon volt belõle. Az egyik az,
1705 II  |               vergõdjetek, emberek azzal a haszontalan madárral. Úgyis a cirákiak
1706 IV  |                   nem látszott rajta, hogy hat fenevaddal viaskodott egyszerre.~
1707 XI  |               porcelán gombokkal kiverve a háta meg a karja. Nem is mert
1708 V   |                   nem alázhatja. Még olyan hatalom se, mint az idõ.~- Mit akarsz,
1709 XIII|                  vettem Jánoskának, akit a hátamon cipeltem magammal. Mindig
1710 XI  |                     Jánoska meg ráugrott a hátára, s meggázolta úgy, mintha
1711 II  |            kevélyen merészkedik bele a két határba. S amennyi földet onnan
1712 II  |                  kereplõkkel még a hetedik határban is minden fület megsüketítettek:
1713 IX  |                elköltöztek ebbõl a mostoha határból. Nem maradt ott egy fia
1714 VI  |                  megdöcögteti egy kicsit a hátát, odaütögeti az orrát az
1715 VII |                 Jánoskának annyit ért ez a hátbaütés, mint mikor a királyfinak
1716 VIII|                  labda. Õ aztán a labdával hátbavágott egy öregembert, aki erre
1717 IX  |              hajtotta oda, csak az ösztön: hátha itt kap valamit.~A lemenõ
1718 V   |             beszédet. Kotródott is kifelé, háttal az ajtónak.~A nagy úr pedig
1719 II  |               hûsében, akár egy királyfi a hattyútollas nyoszolyában.~Ki lehet ez
1720 XI  |                    a koponyája közepére, s hátul egymással csókolódzott a
1721 XIV |                  és együtt járnak az isten házába hálát adni annak, aki kegyelmével
1722 IV  |               akkor van dél, mikor öregapó hazaér.~Eközben végig-végig vizsgálta
1723 III |                    az árendát. Annyi búzát hazahordanak, hogy kitelelünk rajta.
1724 IX  |                  Még a fecskék is korábban hazajöttek az idén egy-két héttel,
1725 VI  |               mindenütt elejbe szaladtak a házakból:~- Ide gyere, Jánoskám,
1726 II  |              amelyik a bölcsõjét termette. Hazakívánkozott az mind, hogy legalább a
1727 V   |             szomorú ház~A gazdag szegények házát jól meglaktuk: most már
1728 X   |            nagyságban zuhogott a jég. Mire hazavánszorgott Harkabusz, akkorára olyan
1729 VI  |                   még valami nyiráki gányó hazavitte volna koporsódeszkának.~
1730 III |                    Veronka.~Mire beértek a házba, már ott várta õket a Posztószél-família
1731 III |                 meg ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal mögött, a halom
1732 IV  |                 aki mindennap benéz minden házhoz, s hírül viszi, mi újság
1733 XIV |             folytat gazdálkodást, nem tart háziállatokat, mert csak hálni jár haza.
1734 VII |              Papatyi, a vadlúd, mely belső háziállattá lépett elő, mióta meghízott,
1735 VI  |               annak kutya baja se.~A másik háznál éppen eresztettek a méhek,
1736 VI  |                nyûgösködött, hogy az egész háznépnek nem volt maradása tõle.
1737 III |           körültáncolta a gazdáját.~- Ez a házpásztor. Madzagnak hívják - mondta
1738 IV  |                   kapujában, de nem vittem hazsa. Hisen vadkestyû ezs, mondok.
1739 IV  |                 seme elé kerülni. Azsóta a házsa táját még a madár is kerüli.
1740 IV  |              semélyem állít be vendégnek a házshozs?~- De hiszen tenálad is
1741 V   |                  volt dugva egy törött kis hegedûnek a nyaka. Az ablakon, az
1742 IV  |              Jánoskának éppen csak az ujja hegye ment bele.~- Nem tésen semmit -
1743 IX  |              bizony nagy vígság lett abból hegyen-völgyön.~A nagy esõ tisztára elmosta
1744 V   |       lehorgasztott fejjel, mintha az orra hegyénél különb látnivaló nem volna
1745 III |            Posztószél erre füttyentett egy hegyeset, mire az egyik gödörbõl
1746 VIII|               dermedt mátyásmadarat, aki a hegyi erdõkbõl lecsavargott valahogy
1747 VII |                    a piros lé a tök száraz héjában tinta.~- Az biz ez. Ennek
1748 III |                   görbe botjával:~- Ejnye, hejnye, de megfogott benneteket
1749 IV  |                      No, azt nem javallom, hékám. Thurán Benedeknek hívják
1750 III |                       Ez lesz a kis gazda, hékás. Õtõle kapod ezután a kenyérhajkát.~
1751 IV  |                  többet papucsot varrni.~- Hely dolgában ne búsulj - vigasztalta
1752 VIII|              Okosan tetted, Fütyü - hagyta helyben Posztószél -, csak az a
1753 X   |              menekülni, inkább idejöttek a helyébe.~Az elviharzott förgeteg
1754 VIII|              beesett az esõ, és kiöntött a helyemrõl, így van azs, ha én egyser
1755 VII |                   újat senki se építtetett helyére. A nyirákiak meg azért nem
1756 III |          lapulevelekbõl.~Az asztal közepén helyes kis bokréta ékeskedett.
1757 VII |               fügemadarak tõlük telhetõleg helyeselték a nagy igyekezetet.~Mikor
1758 XII |                  együtt. Majd csinál nekik helyet Harkabusz.~Harkabusz annyira
1759 IX  |                   egy fia veréb se.~Jöttek helyettük egyéb szárnyas állatok.
1760 XI  |                    s hordta a postát egyik helyrõl a másikra. Egyszer egy deszkadarabot
1761 II  |               nyiráki bíró, õelõtte is ott hempergetett a szél egy kékkel csíkozott
1762 III |                  egy kis gyalogútra, amely hepehupás, sivár földek közt kanyargott
1763 XIV |             Posztószél Veronka, akit bárki hercegkisasszonynak nézhetne, ha ott nem látná
1764 XII |                leszel, aranyhintón hozod a hercegkisasszonyt.~Mosolygott a kép, és mosolygott
1765 XII |                    aranyrojttal. Született hercegnek kell annak lenni, aki ezt
1766 VIII|               ruhája, amelyikben valóságos hercsegnek látsott a setitben.~
1767 XII |               szemmel nézi, hogy a paraszt hernyócskából hogy válik úri pillangó.
1768 II  |             cirákiak, hogy az õ bírójuknak hét puszta faluban nincs párja
1769 II  |          megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik határban is minden fület
1770 IX  |                érzett.~Az új esztendõ elsõ heteiben a sok beistállózott jószágot
1771 VIII|                   fülemülét is látni. Most hetekkel elhurcolkodtak idejük kitelte
1772 XI  |                   tündérkirályság, hanem a hétfejû sárkány már itt van. Jött
1773 IX  |                 hazajöttek az idén egy-két héttel, s mégis azt hitték, hogy
1774 IV  |                nyári ebédlõje. Most is oda heveredtek, várva a delet. A cigány
1775 VII |                  ahogy az öreg fűzfa alatt heverészett a Posztószél család, János
1776 VII |                keskeny padokba: ült, állt, hevert, kinek hogy esett jobban.
1777 IX  |                  valahol felhõt kerekedni? Hiábavaló fáradság volt: felhõk nélkül
1778 IV  |                 nem vagyok én püspök! Elég hiba - tette hozzá szelídebben.~
1779 XI  |    kilencvenkettedik napot is.~Éppen ezt a hibát igazgatták ki a deszkán,
1780 XI  |                    ott éri, bizonyosan nem hibázza el másodszor.~A kasznártól
1781 XII |                árnyakkal, a sötétséggel, a hideggel, az örök szomorúsággal.~
1782 VII |                 elvált egymástól a Reszege hídjánál, nem azon tülekedett, hogy
1783 VI  |                   valami princsnek. Nem is hinném, hogy Csicsmár vargának
1784 V   |                 egyik sarokban egész ménes hintaló. Se kopás, se ütõdés rajtuk.
1785 II  |                   mindig nagyon okos ember hírében állt, most is egyszerre
1786 VII |                    én neked. Terjeszd el a hírét a ciráki meg a nyiráki gyerekek
1787 IV  |                 mikor Veronika betálalta a hirtelen-hamarjót, hármasával is nyelte a
1788 XIII|                 egy esztendõ múlva már úgy hitt, hogy „édesapám”. Annyi
1789 VIII|                majd elejtette a fejét. Azt hitte, álmodik. Körül is nézett
1790 IX  |                egy-két héttel, s mégis azt hitték, hogy õk most elkéstek egy-két
1791 XII |             készült a Varjú-várban, meg rá híva mind a két falu. Hadd egyenek,
1792 IV  |                       De ha mán azs volt a hivatala, legalább lovat ne tartott
1793 IX  |                    porából lettem!” Ezek a hívatlan vendégek: a sáskák, nekik
1794 XIV |               otthon vagyunk: Varjú-várnak hívták azt valamikor. Csakhogy
1795 II  |              arcocskáját hol ide, hol oda. Hja, nem gyerekjáték a falu
1796 III |                 vigyáz most a ház tájára?~„Hm - tûnõdött Jánoska -, de
1797 XI  |            vörösödve mérgében, leguggolt a hóba, s elkezdte hóval bombázni
1798 XI  |                varjak pártfogója, mint egy hóember. Este aztán hallotta Jánoska
1799 XIII|                     visszaadom.~- Ember! - hördült fel Thurán Benedek. Volt
1800 X   |              lesoványodott kezecskéjüket a holdvilág ezüstkiflije felé: „kácsi,
1801 I   |               egyszer meg akarták szelni a holdvilágot, mert sajtnak nézték.~Egyszerre
1802 IV  |                 meg hozzálátott az ajándék holmik behordásához.~- Hová leszünk
1803 V   |                képen, azon a sok szétszórt holmin sehol egy mákszemnyi por,
1804 IV  |           ostornyéllel a sok halomra hányt holmit.~- Hozták Cirákról a Jánoskának -
1805 XI  |                olyan beteg: vagy éri meg a holnapot vagy se. Megfázott a nyavalyás
1806 XIV |                nélkül is, hogy azt halálos holtáig el nem felejti, aki ott
1807 IX  |                 kétségbeesve meresztgették homályos szemüket a gazdáik felé. „
1808 XI  |                rándult a feje bõre, hogy a homloka fölszaladt a koponyája közepére,
1809 VII |            rimánkodott, hogy írja fel az õ homlokára a nevét.~Mire volna az jó
1810 III |          ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal mögött, a halom másik felén
1811 VII |                 kösöngetés miatt, írd ki a homlokomra, Jánoskám, lelkem, hogy
1812 VII |                  reszelni, mert kendővel a homlokra kötve az kiszívja a forróságot
1813 IX  |                   rájuk fér a bátorítás.~A homok úgy sütött, mint a meleg
1814 XI  |                fenyõket nevelt ezen a sivó homokon! Nem tudta volna azt más
1815 VII |                  láthatja meg, aki kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért egy
1816 IV  |            lázársorban meghúzhatta magát a homokosgödrök közt.~Nagy árnyéka csak
1817 V   |           Nagyságos uram, lakik itt a régi homokosgödrökben valami Posztószél Antal
1818 III |             tövében a putri épült. Annak a homokpartnak a lenyesett fele tele volt
1819 III |                  és megkerülték azt a nagy homokpartot, amelyiknek tövében a putri
1820 VIII|             éjszakába. Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról nagy
1821 IX  |                  irtózatot láttam már négy hónap óta.~Fütyü elfintorította
1822 XII |               rettenes haragja! A borzalom hónapjai! Hát hogy lehetett azt elviselni?~-
1823 XI  |            jóllakhattak. Azt nem ettek már hónapok óta, ilyent meg tán soha
1824 IX  |                   õk most elkéstek egy-két hónappal. Hiszen más esztendõben
1825 IV  |                    a vállam és megrázott: „Honnan ismered te az Isten szándékait,
1826 II  |          királylányt, szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba
1827 II  |                 Mák Máté, a ciráki bíró.~- Hopp, itt a mátyásmadár tolla! -
1828 IX  |                  csak nyár derekán szokott hordani, s abban az idõben, mikor
1829 IV  |                  mondja, nem adnak semmit, hordjam el magam, míg szépen vagyok,
1830 XI  |                meggázolta úgy, mintha csak hordókáposzta volna. Ami úgy lehet, neki
1831 XIV |           boldogat-boldogtalant, akit arra hordoz az útja:~- Gyertek, atyámfiai,
1832 XI  |                    meg a Varjú-vár közt, s hordta a postát egyik helyrõl a
1833 III |                     hogy micsodák.~- Innét hordták valamikor az agyagot Cirákra
1834 I   |                beleejtette volna! De ki is horgászta az esernyõjével, s csak
1835 II  |               száját:~- Hohó, atyámfiai! - horkant oda Ambrus Pál. - A mi fiunkat
1836 V   |                  fejjel lépkedett a termek hosszú során. Azok a termek mind
1837 IX  |              emberek árnyékát, mely óriási hosszúságokban vetõdött ki a homokra. S
1838 XI  |               leguggolt a hóba, s elkezdte hóval bombázni a gyereket. Persze
1839 XII |                   bírja hamarább elkapni a hóvirágbokrétát, amit Krzsamecskó igyekszik
1840 IX  |                    átnézett a „szomszédok”-hoz, az ürgékhez. Biz azok le
1841 V   |                    szegény embert: árendát hoz-e, vagy halasztásért könyörög.~
1842 IV  |               szokás szerint Csetvernekrõl hozatták. Akkora városkában, mint
1843 I   |            mátyásmadár van a világon. Majd hoznak helyette másikat a madarászok
1844 XII |                levente leszel, aranyhintón hozod a hercegkisasszonyt.~Mosolygott
1845 IV  |                ebben olyan úgy se, amit én hozstam a Jánoskának. Azs nem minden
1846 III |       összefogódzva jött a két gyerek. Úgy hoztak a karjukon egész petrence
1847 IV  |                    halomra hányt holmit.~- Hozták Cirákról a Jánoskának -
1848 XII |                    No, mátyás, mutasd, mit hoztál! Ez violamag. Hát ez mi
1849 XII |                   van befogva négy ló. Úgy hoztuk volna be, mint a püspököt.~
1850 VII |                    kolbászt. Elõbb azonban hozzádörzsölgette a ruhája elejéhez:~- Hadd
1851 VI  |                keze nyoma mindenen, amihez hozzáért. Még a putrit is egészen
1852 IV  |                    eredt. A két gyerek meg hozzálátott az ajándék holmik behordásához.~-
1853 XIII|                  Nagyon megszerettem, õ is hozzám szokott, s egy esztendõ
1854 XII |               Benedek? Mért eresztetted be hozzánk az élet illatát? Milyen
1855 III |                    derekaljnak való füvet. Hozzatok gyékénykálkát is, vánkost
1856 I   |                 sarkával.~- No, ha elment, hozzátok vissza! - kapta föl a fejét
1857 IX  |            bámészan szaglálódó ürgét, hogy hozzávágja Posztószélhez. De az már
1858 XII |                   kijár mátyásnak az ilyen hû szolgálatokért.~Mikor aztán
1859 IV  |                      Hová leszünk ezzel? - hüledezett Jánoska. - Hiszen annyi
1860 IV  |              kendõt vesz teneked öregapád, húgom - mosolygott Suhajda Péter. -
1861 II  |                   az õ birodalmukba. Hiába huhukolt nekik a bölcs bagoly:~-
1862 I   |                   vetések aranyabrosza úgy hullámzott, mintha valami haragos óriás
1863 IX  |                    Elnyelte a szomjas föld hullása percében.~Az emberek már
1864 X   |                         X. Jég esik, könny hullik~Harkabusznak nagyon rossz
1865 IX  |             számukra.~Az emberek csüggedve hullottak vissza a homokra, és most
1866 IV  |          cseresznyéztem én ma egy tálból - hunyorgott Posztószél.~- Meg is lövöldözsött
1867 II  |               keressük a beszélõ madarat - hunyorított a földieire Nekopogi, a
1868 VIII|                 mérgesen a Madzag, álmosan hunyorogva a szemével. De mikor azt
1869 XIII|                  orcáját.~A beteg fáradtan hunyta be a szemét, aztán nagy
1870 IV  |                   se lettek volna készen a hurcolkodással, ha a jó szerencse oda nem
1871 VII |            szüntelen frissen tartotta õket hûs leheletével. A nagyvirágú
1872 II  |                   is annak hívnak. Hanem a húsa nagyon rágós volt. Szidta
1873 II  |                   egy vadribizlibokornak a hûsében, akár egy királyfi a hattyútollas
1874 XIV |                     És együtt becézgetik a hûséges öreg állatokat, akik közül
1875 VIII|  vadászkirándulásokat, s amit hozott, azon hûségesen megosztozott a Madzaggal.
1876 VII |                Veronka szederlébõl készült hûsítõvel kínálta meg a kislányokat.
1877 XII |                     hogy ide hamar azzal a húsocskával! Ez kijár mátyásnak az ilyen
1878 VIII|                  kevés reménység van, hogy húsvét elõtt bemehessenek érte
1879 IV  |               teneked. Mibe kötnéd másképp húsvétkor a rostélyoskalácsot?~De
1880 XI  |                  meglátszik kelmeden, hogy huszár volt, Vendel bátyám!~Sohse
1881 VI  |                    mosolygott, hogy mind a huszonnyolc foga kilátszott bele. (A
1882 VII |                   hajdú meg akart tanítani huszonötig olvasni, de már a tíznél
1883 VIII|                 tulajdonsága, hogy amilyen hûvös nyáron, olyan meleg télen,
1884 IV  |                 voltak a munkával, egy kis hûvöst kerestek, mert fûtött a
1885 II  |            egyszerre belecsikordult a nagy huzakodásba valami reszelõs hang. Olyan
1886 II  |                 felé két kézzel.~De hiszen húzhatta azt! Amit Mák Máté megfog,
1887 X   |                tudod, mi az a Varjú-vár! - húzódoztak az emberek. - Az uraságnak
1888 XI  |                   hogy senki se sajnálja - húzogatta Veronka a kötõje szélét.~
1889 XI  |                   itten. Ezek közül át van húzva kilencvenkettõ. Annyi nap
1890 I   |                   a füzesben. Úgy fújta az iá-t könyv nélkül, hogy némelyik
1891 IX  |                 most egyszerre virított az ibolyával, s a pipacs utolérte mind
1892 III |                     A két kis koldusgyerek idegenkedve nézte egymást, hanem aztán
1893 X   |                adják azt vissza jövõre. Az idei kárt, a jövendõ hasznot
1894 X   |             akartak azok menekülni, inkább idejöttek a helyébe.~Az elviharzott
1895 VIII|                    hetekkel elhurcolkodtak idejük kitelte elõtt. A kis madarak
1896 VII |                    az esztendeje a Jánoska idekerültének, de Posztószél már látta,
1897 IX  |                   jóravaló subafolt. Pedig idelent nemigen beszélgetnek már
1898 XI  |                hogy ezek a csúf varjak úgy ideszoktak a fákra.~- Mit tehetem varjakval? -
1899 II  |                   hogy legalább a fejfáját idevaló fából faragják.~De már akkor
1900 IX  |                szokott hordani, s abban az idõben, mikor máskor még csak a
1901 VIII|                    Mihez értsen, ha még az idõhöz sem, aki kijárta a szélmolnárságot,
1902 XIII|                     hogy nekem már nem sok idõm van hátra. Hogy merjek én
1903 XII |                   adjátok nekem arra a kis idõre a szíveteket.~Zokogott már
1904 XIV |          asztalsornak a közepe táján ül az ifjú pár. A võlegény csetverneki
1905 V   |                 beszél, mint hajdanában az igásbarommal.~Nem lehet tudni, hogy az
1906 XI  |                napot is.~Éppen ezt a hibát igazgatták ki a deszkán, mikor Harkabusz
1907 XI  |                   de a nagy ordítozás útba igazította õket.~Amikor benyitottak
1908 IV  |                   fogták a lovat zsálogba. Igazsa is volt azs uraságnak, a
1909 VI  |               többet eszükbe nem jutott az igazságukat keresni. Mák Máté pedig
1910 IX  |                  oda se hallgattak. Õk már igencsak leszámoltak a földi dolgokkal.
1911 X   |        megtanítalak én vágtatni!~Hasztalan igyekezet volt, a vihar csak utolérte
1912 VII |              telhetõleg helyeselték a nagy igyekezetet.~Mikor a dobosgém megszólalt
1913 XII |          hóvirágbokrétát, amit Krzsamecskó igyekszik fölhajítani.~Hiába, öreg
1914 II  |                                            II. Mátyást keresnek, Jánost
1915 III |                                            III. A Posztószél-kastély~A
1916 XI  |                vagyom mókus. Én csak ezzel ijesztem õket, hogy vágom nekik furcsa
1917 XIII|             rebegte az. - Csak rád akartam ijeszteni. A fiúcska ott állt a kastélykapuban,
1918 XI  |                   megvannak, mentül többet ijesztgetem õket.~- Hát aztán mivel
1919 XI  |                    õket.~- Hát aztán mivel ijesztgeti õket, Krzsamecskó bácsi?~-
1920 XII |             eresztetted be hozzánk az élet illatát? Milyen jó kriptái dohosság
1921 III |                    a farkát, mint ahogy az illendõség kívánja, aztán víg csaholással
1922 IX  |                    Azt pedig csak annyiban illeti meg ez a szép név, amennyiben
1923 IV  |                    nagy úr jobban meg volt illetõdve, mint a kolduska.~- „Hol
1924 III |          kobaktökben. De jó az nagyon, meg illik is a bokrétához. Bizony
1925 VI  |                    ha az a ciráki emberhez illõ ügyességgel félre nem ugrik,
1926 VI  |                    nagyon tudós ember volt ilyesekben (doktornak is csalogatták
1927 IV  |                 embernek jut azs esébe. Az ilyesmi csak a Fütyü cigánynak jut
1928 VI  |                    a fejét csóválni:~- Még ilyet nem értem, mióta Fütyü cigánynak
1929 I   |                   az isten ostora csattog: imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~
1930 XII |                 odatérdelt velük a kép elé imádkozni, mert megtanult már õ is
1931 IX  |                 buzgó énekszóval, alázatos imádsággal az istenházában: nyissa
1932 VI  |                  koporsódeszkának.~Vadlövõ Imrééknél nagybeteg volt az öregasszony,
1933 V   |             egyébnek egy nagy majornál. Az inasokkal, a cselédséggel úgy beszél,
1934 XI  |              Nyilván édesapád mûhelyében - incselkedett Veronka.~Erre aztán megint
1935 VII |                    a magyar embernek, hogy incselkedjen a szomszédjával. A gyerek
1936 VIII|               Posztószél megint meg akarta indítani a beszédet. Éppen azt akarta
1937 X   |                 lehetetlen az, hogy meg ne induljon a szíve ennyi nyomorúságra.
1938 IV  |         dicsekedésbe. Elõ kellett venni az ingderékból a nagy fehérbabos piros
1939 IV  |               közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj föl, kis gazda,
1940 I   |                   a Reszegén. A másikat az innensõ parton hagyta, így aztán
1941 III |                   mondta, hogy micsodák.~- Innét hordták valamikor az agyagot
1942 X   |                     úgy megviselte õket az ínség. Lehet ugyan, hogy az ijedtségtõl
1943 I   |                    lenne csuda, ha azok az ínséges cirákiak még sütõlapátért
1944 XII |                gyermekét: jól tettem-e? Az ínségeseknek minden tartozásukat elengedem,
1945 XII |                      Gyere le, gyere le! - integet neki a két gyerek.~- Jánoska,
1946 XII |       selyemviganós asszonyságok haragosan integettek ki a nehéz aranyos rámákból: -
1947 VII |                   gondolom, hogy azok nagy írástudók lettek volna.~A gyerek egy
1948 VII |                    a sok kösöngetés miatt, írd ki a homlokomra, Jánoskám,
1949 I   |                Nyirákig, mint valami cifra irhás suba.~Napáldozat táján mind
1950 VII |                     azon rimánkodott, hogy írja fel az õ homlokára a nevét.~
1951 VII |                    komolyan felelt:~- Ezek irkalevelek.~- A macska hallott ilyent! -
1952 VII |                    való ez?~- Írni raja.~- Írni-e? Mivel aztán?~- Hát ezzel
1953 VII |                   elolvasni, mert én botra írok bicskával, azt úgy hívják,
1954 VI  |                kapálni, a legény fiú erdõt irtani, a gazdasszony jajgatva
1955 IX  |              szeretnék már nem látni. Elég irtózatot láttam már négy hónap óta.~
1956 IX  |                 akiknek a szárnyára az van írva a Biblia szerint, hogy „
1957 VII |                Jobban seretném, ha már azs isákomból nézsne ki - rimánkodott
1958 XI  |                   Azt nem tudhatni, melyik iskolában tanulta Harkabusz, hogy
1959 VIII|                     vége szakadt a Jánoska iskolájának is. Igaz, hogy a tanítómester
1960 XIII|                hogy te kijárd a szegénység iskoláját, és ott tanuld meg, hogy
1961 XIV |                  kimondhatatlan, szép nevû iskolákban. A menyasszony Posztószél
1962 VIII|                  sépapám is attól halt meg iskolásgyerek korában. Inkább seretnék
1963 VII |                    jó teneked, öreg Fütyü? Ismer téged mindenki, mint a rossz
1964 XI  |                haza öregapónak! - s mi már ismerjük a Madzagot olyan kötelességtudó
1965 XIV |                    arra most rá nem bírunk ismerni. Szöges drótkerítése nincs
1966 V   |               Vendel hajdúhoz, aki régi jó ismerõsünk. Mióta utoljára láttuk,
1967 IV  |                   vagy, mint egy úr.~- Hát ismerte az édesapámat? - rezzent
1968 IX  |             nem-seretem pecsenye azs övék. Isonyú somjazsik utána azs ember.~
1969 V   |              akarsz, Harkabusz? - kérdi az ispánt. A beszédje kemény, a hangja
1970 II  |                vele. Vörösödött, kékült az istenadta a nagy rángatásban, s hiába
1971 XII |         égbeliekkel beszélni:~- Ó, Uram, ó Istenem, ereszd le éjszakánként
1972 IX  |                   Te jobban tudod, mert te istenes ember vagy. No, mondhatom,
1973 IX  |                     alázatos imádsággal az istenházában: nyissa meg az egek csurgóit,
1974 XII |                megérteni a beszédjét.~- Az istenházát mind a két faluban megigazíttattam:
1975 IX  |                    hagyott még valamit azs istenke?~- Ezt a fél szememet, ni!
1976 VIII|                álomnak a fejét:~- Felsiges Istenkém, csak már úgy elaltatnál
1977 XIII|                  tettem! Hanem rábíztam az Istenre: vezesse hozzád, ha az õ
1978 VI  |                addig mesélgetett neki a jó istenrõl, míg az öregasszony elcsendesedett.~-
1979 VII |               mikor Fütyü begyömöszölte az iszákjába a kolbászt. Elõbb azonban
1980 V   |                    most meghordja a földet iszappal, és az attól kövérebben
1981 III |                   vert a falába, polcot is iszkábált benne.~- Erre aggatod majd
1982 I   |                   Jótét lélek még látni is iszonyodott: fele teste fekete volt,
1983 VII |                   hanem az öreg Posztószél iszonyú sok füstmacskát kieresztgetett
1984 VI  |                    mikor megértette a nagy ítélet okát. - Tudnék én annál
1985 VI  |              Andrással, bíró uraimék bölcs ítélete szerint.~- Nem ér az semmit -
1986 VI  |                 két panaszos ember erre az ítéletre, és soha többet eszükbe
1987 II  |              Rosszul járt még az mind, aki itthagyta ezt a földet, amelyik a
1988 XII |                   hol veszi magát az a sok itthonos virág a virágtalan, furcsa,
1989 XIII|                   könnyen elfelejthette az itthonvalókat.~Hanem egyszer aztán megszólalt
1990 IV  |                                            IV. A falu becsülete~Nagy szó
1991 VI  |                 hogy Csicsmár vargának azs ivadéka, ha olyan aranyos jó sive
1992 IX  |                     Már akkor a Reszegébõl ivott mind a két falu, az ember
1993 IX  |                                            IX. Isten haragja~Hanem ez
1994 XI  |                  tudták a nevét. De még az ízét se érezték.~- Sokkal jobb
1995 IV  |                    ember legyen. Ne valami izgága, kötekedõ, goromba szerzet
1996 VII |                 más ételnek nem érzsem azs ízsit.~S azzal még a morzsákat
1997 XIV |                     csak azsért a drága jó ízsükért. Hisen ha akarnék, mindennap
1998 II  |                 fojtós volt. Mifelénk jobb ízû a vadkörte is.~- Te gyerek -
1999 XI  |                  már csak takarózzék be, s izzadja ki álmában azt a kis megfázást.~
2000 IV  |                rossz gúnyák sebei. Bele is izzadt a dicsekedésbe. Elõ kellett
2001 X   |               mikor az asszonyok elkezdtek jajgatni, mikor a kicsi gyerekek
2002 II  |              ölelgették úgy, hogy utoljára jajgatott bele.~- Jaj, a ciráki oldalam!
2003 VIII|                   pattant.~- Miáj, miáj! - jajgatta keservesen. A Madzag pedig
2004 VI  |                erdõt irtani, a gazdasszony jajgatva tördöste a kezét:~- Jaj,
2005 II  |                  templomuk tornya is. Nagy jajveszékelve keresték, s meg is találták,
2006 IX  |                    magát senki. Erre aztán Jánoskába kötött bele Fütyü:~- Tudom
2007 XI  |                 még szerencsét próbált, de Jánoskáék többet nem mentek a kerítés
2008 XII |                      Az én unokácskámét, a Jánoskámét. Megvan-e még az tinektek,
2009 XI  |                    ijedten szögezte szemét Jánoskára. Még a kezét is összetette,
2010 III |                volt, körülbelül egyívású a Jánoskával.~- Ez az én kis unokácskám -
2011 IX  |                  magát. Látod, én mán Sent Jánosnak is beálltam.~- Minek, te?
2012 II  |                      II. Mátyást keresnek, Jánost találnak~Bolond sor volt
2013 III |                  sokkal alkalmasabb vele a járás.)~Mikor a magyar ember leszúrja
2014 II  |                   ez ebbõl is.~Még a szeme járása is egyforma volt a két bírónak.