Rész

2015 V   |             halasztásért könyörög.~Az elsõ járatban levõt átereszti Vendel hajdúhoz,
2016 VIII|                 sohase voltak ezen a tájon járatosak. Rendezett is Buksi nagy
2017 XIV |                   vannak õk mindig. Együtt járják a falukat, szolgálván tanáccsal
2018 I   |               kínálná magát a vetések közt járkáló embereknek:~- Nesztek az
2019 XIII|              Mintha batyuval szoktak volna járni azon az úton, amelyikre
2020 IV  |                 már, mert tudta, hogy erre járok hazafelé. Nem volt ennek
2021 XI  |                   de abban nem nagyon volt jártas Jánoska. Hanem aztán Veronka
2022 II  |                 belõle. Legalább ti is jól jártok, mert nem kell új koldust
2023 VII |              valahol hetedhét ország ellen jártunk kubikon, akkor én megbetegedtem,
2024 VII |                    munkának, és kezdõdik a játék. Veronka szederlébõl készült
2025 VII |                tetszett a Csicsmár Jánoska játéka. Újság volt elõttük, õk
2026 V   |                   Egy nagy angyalos labda. Játékcimbalom, amelyiknek ezüstbõl volt
2027 XII |               fejét a fiú. - Az az öregapó játékos pajtása. Még pipálni is
2028 VII |              gyerekek közt, hogy valami új játékot talált ki Jánoska, de azt
2029 XII |                madarat! De hát akkor mivel játszik Posztószél öregapó? A másik
2030 IX  |                    volna itt, hiszen ki se játszogathatta magát a fûszálakon. Elnyelte
2031 XII |            valamikor Benedek úr a szobában játszogató unokájára. Azon nézett be
2032 V   |                Jánoska, Jánoska, hát kivel játszogatsz te mármost odakint? Jánoska,
2033 V   |              Meglátszott, hogy azokkal nem játszott még senki. A szoba közepén
2034 XI  |                   róla.~- No, nagy uram, a java fájdalmat már kigázoltam
2035 IV  |               semébe nézsni.~- No, azt nem javallom, hékám. Thurán Benedeknek
2036 XII |                    szíve, mint tavasszal a jégcsap. S mikor a kép mosolygott,
2037 XI  |                  õdöngött odakint a száraz jegenyék alatt, hallja ám, hogy ugyancsak
2038 I   |                    haragja is onnan támad.~Jeges tarajú fekete felhõk nyargaltak
2039 X   |               zúdította rájuk a mogyorónyi jeget. Erre aztán a ló mégiscsak
2040 VII |                 elõvette a furulyáját. Azt jelentette ez, hogy vége a napi munkának,
2041 I   |                volt, fele teste sárga. Nem jelenthet az semmi jót, emberek! Még
2042 I   |                   nagy kaszakalapálás.~Azt jelenti, hogy holnap hajnalban kezdõdik
2043 IV  |        Szánta-bánta, amit mondott, s ennek jeléül földhöz vágta a kalapját.
2044 VIII|                  Jánoska sapkája alá. Soha jobbízût nem kacagott, mint mikor
2045 I   |           lehajtott fejû virágokon. Áldott jobbjával megfogta a jégesõ fekete
2046 II  |               rángatta a kis Csicsmárt hol jobbra, hol balra.~De már ez a
2047 XI  |                  ágában se volt lejönni.~- Jöjjön föl, nagy jó uram, maga,
2048 VIII|                   az a kár, hogy elõbb nem jöttél. Bizony neked már nem jutott
2049 IX  |                    szerint, hogy „Küldtek, jöttem, elátkozott föld porából
2050 X   |                    jövõre. Az idei kárt, a jövendõ hasznot kamatostól.~- Könnyû
2051 VIII|                   hanem Posztószél meg azt jövendölte, hogy ez nem olyan tél lesz,
2052 X   |          megháromszorozva adják azt vissza jövõre. Az idei kárt, a jövendõ
2053 V   |                  napsugár? Röpködnek-e ott jókedv pintyõkéi?~A Thurán Benedek
2054 IX  |                  egészségben és rettenetes jókedvben találta Posztószél. Úgy
2055 XII |                   ez a sok virág mind az õ jókedvének a magjából sarjadzott itt
2056 I   |                 gyékénybuzogány.~A többiek jókedvét mintha ollóval vágták volna
2057 XI  |                    gyerekeket, mint valami jókedvû öreg medve.~- Hát most már
2058 I   |                    a fejecskéjüket, s nagy jókedvükben szinte ágaskodtak. Tarkállott
2059 II  |                nekivágott a tüskebokornak, jókedvûen motyogta magában:~„Õvelük
2060 XI  |                    hogy legalább kenyérrel jóllakhattak. Azt nem ettek már hónapok
2061 IX  |                  kár, hogy nem szabad vele jóllakni. Egy az, hogy akkor beteg
2062 IX  |                Akkor aztán Fütyü cigány is jónak látta fölkeresni a szegény
2063 IX  |                    belõlük látni, mint egy jóravaló subafolt. Pedig idelent
2064 VI  |              Egyébbel nem tudott fizetni a jóságukért, csak a szorgoskodásával.
2065 X   |                magatoknak, takarmányt is a jószágotoknak.~Ó, hogy borult le elõtte
2066 III |                 Veronka elé letette a maga jószántából. És nem várt érte egyebet,
2067 III |                  közel van a mennyország a jószívû emberekhez!~
2068 XI  |               magát. Még hogy az õ képérõl jószívûséget olvasott le ez a gyerek!
2069 IX  |              emelték az égre. Várták azt a jótékony angyalt, aki örök álomra
2070 I   |              valami rossz föld teremhette. Jótét lélek még látni is iszonyodott:
2071 XIII|                    tett. Bocsáss meg érte: jóvá teszem, ha Isten éltet.~
2072 II  |                 Jól mondja! Nem engedjük a jussunkat! Nem adjuk a fiunkat! -
2073 III |                 Miközénk nem könnyûszerrel juthat akárki fia.~Ebéd után az
2074 X   |                    aki szóhoz tudott volna jutni a zokogástól. Még a Fütyü
2075 III |               Istent, hogy ilyen jó helyre juttatott. Miközénk nem könnyûszerrel
2076 VIII|                 csillag vezsérelt ide. Azs juttatta eszembe, hogy nini, Postósél
2077 VII |                   s a nyirákiak egyszer se juttatták eszébe amazoknak, hogy van
2078 IV  |          beduggatott egy-két gyolcsinget a kacabája alá. A híres micisapkát
2079 XII |                   még nevetnek is, ott még kacagnak is?~- Mondjad csak, kisgyerek,
2080 XIV |                fészkelõ fülemülék, a tetõn kacagó galambok, s van itt olyan
2081 VIII|             sapkája alá. Soha jobbízût nem kacagott, mint mikor a fiú fölkapta
2082 IX  |                 tátogatta a száját, mint a kacsa, de hogy nem bírt hangot
2083 IV  |                 Varjú-vár kapujába, és ast kajabálta föl azs ablakba, hogy drága
2084 III |           Posztószél.~A vízparton ösztövér kákabokrok ágaskodtak, azoknak a tövérõl
2085 I   |             tudnivaló, hogy Nyirákon még a kakasok se tudnak kukorékolni, nemhogy
2086 VI  |                  ha megtudják, hogy ciráki kakastejjel gyúrták azt. Megakadt volna
2087 V   |                    kiszakajtott medvetalpú kaktusz. Fúróval ültetett bajuszának
2088 V   |              sündisznónak. Ennek az eleven kaktusznak a neve Krzsamecskó, ami
2089 V   |                   medvetalp levelû, szúrós kaktuszok. Az az öregember, aki köztük
2090 XIV |                    szolgálván tanáccsal és kaláccsal a szegény embereknek, és
2091 IV  |                tudott adni, adott jó szót, kalácsért tanácsot. A tanácsra mindig
2092 III |                 botját. (Csupa barátságból kalapálta rá a Fütyü cigány apja,
2093 IV  |                micisapkája is kipottyant a kalapból.~- Jaj, ezs azs én samár
2094 IV  |           micisapkát meg belegyömöszölte a kalapjába, s mikor Jánoska mindent
2095 I   |          háládatosan az öregbíró, s levett kalappal tekint föl a tiszta kék
2096 II  |               dísznek egy nagyon dísztelen kalapra. Az a nagyon dísztelen kalap
2097 I   |                    olyan alázatosan zizegõ kalászát a búza, mintha csak kínálná
2098 I   |                 falu népét, mint amilyen a kalitkában ugrándozó madáré, mikor
2099 X   |                    kárt, a jövendõ hasznot kamatostól.~- Könnyû neked Jánoska,
2100 XI  |                  becsuknak valami penészes kamrába és ottfelejtenek. Sohse
2101 IV  |                   Van nekünk itt a partban kamránk is, csak behordani gyõzzük.~
2102 IV  |                gyékényszövõ, taplókészítõ, kanálfaragó, pipaszárfúró.~A koldusból
2103 XI  |                  mint ezen. Se olyan finom kanapé nem ékeskedett benne, mint
2104 XI  |                   s fölugrott a medvebõrös kanapéra, amin Harkabusz hánykolódott.~
2105 VIII|                lángra lobbantotta a mécses kanócát. Bíz az elég nehezen ment,
2106 VI  |                 nevettek rajta, hogy nini, kántornak készül Nyirákra! Hanem aztán
2107 III |               hepehupás, sivár földek közt kanyargott jó darabig, míg Posztószél
2108 III |               csordakútnál hirtelen nagyot kanyarodott az országút, s nekivitt
2109 VI  |             befogja õket. A gazda oda volt kapálni, a legény fiú erdõt irtani,
2110 VII |           Alighanem azt, hogy hajadonfővel kapálta a dinnyét tegnap, azon a
2111 VIII|                   a malmában, mikor valami kaparászás hallatszott a verem száján.~-
2112 XIII|                    vonított a küszöbön, és kaparta a földet, ami pedig, mióta
2113 VIII|            csontkeményre fagyott a föld. A kapát, az ekét nem eresztette
2114 VI  |                betoppan a Jánoska, karjára kapja a gyereket, megdöcögteti
2115 VI  |              Cirákra, onnan pedig haza nem kapjuk õket.~Jánoska befogta a
2116 IX  |                hamu, azért Fütyü ugyancsak kapkodta a talpát. De szemét is ugyancsak
2117 I   |                Ahun bicseg a hajdúja, hogy kapná el a forgósél!~De bizony
2118 III |                    kis gazda, hékás. Õtõle kapod ezután a kenyérhajkát.~A
2119 XII |               megvárom. Úgyis paradicsomos káposzta lesz otthon az ebéd, én
2120 VIII|                 fokhagymából, se az olajos káposztából.~Pedig az mind a kettõ igen
2121 VII |                isten nyugtassa segént. Mit kaps te azsért, Jánoska, hogy
2122 XII |                    a fenyvek megint életre kaptak, mióta a varjúsereg elkotródott
2123 IV  |                     akkor kifogott volna a káptalanon is. Bizonyosan abból szívta
2124 XIV |                voltam, hajnalig táncoltam. Kaptam is kalácsot, hogy majd földhöz
2125 X   |             halasztást az árendafizetésre. Kaptok vetõmagot is, lisztet is
2126 XIV |                    ahogy ott áll a nyitott kapuban, és tessékel befelé boldogat-boldogtalant,
2127 IV  |               háromsor odaállt a Varjú-vár kapujába, és ast kajabálta föl azs
2128 IV  |                   találtam meg a Varjú-vár kapujában, de nem vittem hazsa. Hisen
2129 XII |                 aki megjelenik a Varjú-vár kapujánál. Persze, jön az unokáiéit,
2130 VIII|                mind a kettõ igen nevezetes karácsonyböjti étek. Egészen méltó hozzájuk
2131 VIII|                                      VIII. Karácsonyest a putriban~Abban az esztendõben
2132 VIII|                   élnek, nincs olyan vidám karácsonyestéjük, mint azoknak, akik a putriban
2133 VI  |                  neki a ház népe, s akkora karaj kenyeret vágtak neki, hogy
2134 VI  |                  Jánoska a kezébe nyomta a karajt az utcaajtóban ácsingózó
2135 XII |                  illata. A mogorva õsök, a kardos leventék, a selyemviganós
2136 VII |              Kénytelen volt hozzá egy nagy karéj kenyeret is elmorzsolgatni.~
2137 I   |                elkeseredve vágta földhöz a karimátlan kalapját:~- Lám, én minden
2138 VII |                     Éppen a köcsög fenekét karistolgatta a kanállal, mikor a Fütyü
2139 XIII|                  gyõztes, mikor Jánoskát a karjai közé kapta. Lecsitultan
2140 IX  |                   az életét, csak a száraz karjait nyújtotta az ég felé. A
2141 IX  |                 napkelet felé a kinyújtott karjával:~- Felhõ!~Az emberek talpra
2142 IX  |                  szökkentek, és kitárták a karjukat az égi csoda felé. Felhõ,
2143 XI  |           igyekezett volna, de Harkabusz a karjukba kapott, mint az érckapocs.~-
2144 III |                   két gyerek. Úgy hoztak a karjukon egész petrence füvet.~Micsoda
2145 IV  |                  csúnya nagy fekete varjak károgják éjjel-nappal a fülébe, hogy:
2146 IV  |                  kár, kár.~De olyan szépen károgott Fütyü, hogy a Buksi nekiugrott,
2147 X   |            Benedekkel.~A nagy úr összefont karral, szótlanul hallgatta a könyörgõ
2148 X   |                 azt vissza jövõre. Az idei kárt, a jövendõ hasznot kamatostól.~-
2149 V   |                pintyõkéi?~A Thurán Benedek kastélyába persze nem lehet olyan könnyen
2150 XII |                    sem csinált volna, csak kastélyablakokat nyitogatott volna. És akkor
2151 II  |                 senki emberfia nem látta a kastélyán kívül. Tudós Gabaráné azt
2152 XI  |           nyájassággal, s levezette õket a kastélyépület mögött a konyhába. Ott átvette
2153 III |                 sehol észre nem vett semmi kastélyformát. Kövér füvû kaszálók közé
2154 XIII|            ijeszteni. A fiúcska ott állt a kastélykapuban, és én magamhoz csalogattam
2155 XII |                 alján.~Mert úgy tesz a vén kastélykert is, mintha õ is meg akarna
2156 XII |                   leszel te, mire megnõsz! Kastélyod, falvaid, földjeid, gulyáid,
2157 II  |                    mint neki. Nekem is van kastélyom, mint neki. Csakhogy nekem
2158 X   |              esztendeig itt maradnak az én kastélyomban. Harkabusz viseli a gondjukat.
2159 III |                mennyivel különb ennél a mi kastélyunk.~Félrevágtak egy kis gyalogútra,
2160 I   |                  hogy mit jelent az a nagy kaszakalapálás.~Azt jelenti, hogy holnap
2161 III |                 nem veheti. Tehénnek rossz kaszáló, legelõnek nem való, mert
2162 III |                  kastélyformát. Kövér füvû kaszálók közé értek az erdõbõl, aztán
2163 I   |               tudják mire vélni azt a nagy kaszapengést, amitõl csak úgy hangzik
2164 I   |               egyetlen áldott fegyverét: a kaszát.~Azért hajtja le olyan alázatosan
2165 XI  |                    hibázza el másodszor.~A kasznártól még hetek múlva se volt
2166 XI  |                  azért, mert elbujdosott a katonáskodás elõl.~Az öreg cseh kertészt
2167 III |                ahogy lomha szárnyukkal ott kavarogtak a levegõben. A gyerek úgy
2168 VI  |                   míg le nem nyalta a nagy kavarókanalat.~Rác Andráséknál észrevette,
2169 IX  |                amiknek a hamvát csúfolódva kavarta föl a szél az égre. A rekedten
2170 XII |            tettem-e? A balástyai bérlõknek kavicsos utat építtettem: jól tettem-e?
2171 XI  |            Harkabusz, nagyon csikorgatva a kavicsot a talpával s haragosan csapkodva
2172 IV  |     kukucskapiacsot jáccsotok ezzsel a két kazsal ócska portékával? De hisen
2173 XI  |                   fölfújta-a képét, mint a kecskebõr duda, utoljára pedig olyant
2174 XI  |         Harkabusznak meg bizonyosan nagyon kedvére volt, mert olyan háládatosan
2175 VIII|                Buksi cimborának akart vele kedveskedni. Veronka azonban elkapta
2176 XII |                  régen várt napnak, valami kedvetlenség borong becsületes vonásain.
2177 I   |                    meg, ha jó - fanyalgott kedvetlenül, aztán az egyik lábát átlódította
2178 V   |                  egy cseppet sem lett jobb kedvû.~Úgy ült ott a lépcsõházban,
2179 I   |             elmenne szegénykéknek a nótázó kedvük, ha tudnák, hogy mit jelent
2180 V   |                uraságnál azért van-e olyan kegyben, mert olyan embertelen szolga,
2181 XI  |             törõdne az egésszel:~- Hallja, kegyelmed! Küldje fel néha énhozzám
2182 XIV |               házába hálát adni annak, aki kegyelmével így megajándékozta az öregségüket.~
2183 II  |                    hempergetett a szél egy kékkel csíkozott fekete tollacskát.
2184 X   |                 nem süt. Fekete volt az ég kelet felől, mint a bakacsin,
2185 IV  |             nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj föl, kis gazda, téged keresnek!~
2186 III |               orrát is csiklandozta valami kellemes pirított szalonnaillat.
2187 IX  |                õket senki. Még Fütyünek se kellettek már.~- Nagyon nem-seretem
2188 XI  |                   rajta:~- Csak meglátszik kelmeden, hogy huszár volt, Vendel
2189 II  |             fiunkat nem engedjük. Fogjanak kelmetek Ciráknak másik kis bujdosót.
2190 II  |                   Ránk bízta a fiát és nem kelmetekre. Tudta õ, hogy mit csinál.~-
2191 VI  |           bölcsességfoguk.)~- Bizony el is kelne egy kis nyiráki ész abba
2192 III |                    üregben tûnt el, mint a kemence szája. Hallatszott, ahogy
2193 VIII|              Olyankor a mátyás lesurrant a kemencenyakról (nagyon szerette a meleget),
2194 V   |                kérdi az ispánt. A beszédje kemény, a hangja mély, érzik rajta,
2195 IX  |                     Látod, a csigán sokkal keményebb fábul van faragva. Ázs mindig
2196 IX  |             számadásra.~Posztószél azonban keményen szemébe nézett az öreg hajdúnak.~-
2197 III |                   a padlója meg lefurkózva keményre, mint a tégla. Van azon
2198 IX  |                mint az éhes fenevad.~- Hát kend mióta lett két falu szószólója?~-
2199 I   |           virradóra, hogy a nyiráki bíróné kendermagos tyúkja elkukorékolta magát. (
2200 IX  |                   Posztószéltõl, hogy: hát kendnek mióta vitte fel így az isten
2201 IV  |                    rostélyoskalácsot?~De a kendõ után nem Jánoska kapott,
2202 VII |                    krumplit reszelni, mert kendővel a homlokra kötve az kiszívja
2203 XIII|             elhosta Csicsmárnak azs utolsó kenetet. Így van azs, mikor a vargának
2204 VII |                       Tán megette a tyúk a kenyeredet?~- De hiszen azt meg nem
2205 VIII|                  tán a lelket is kirázná a kenyeres pajtásából, ha az meg a
2206 I   |               madara elõbb való, mint a ti kenyeretek.~Bizony senkinek se volt
2207 III |                hékás. Õtõle kapod ezután a kenyérhajkát.~A Madzag erre Jánoska elõtt
2208 XI  |                   szerencse, hogy legalább kenyérrel jóllakhattak. Azt nem ettek
2209 XI  |                    hogy vágom nekik furcsa képeket, így ni!~Azzal félrehúzta
2210 XI  |          elmosolyogta magát. Még hogy az õ képérõl jószívûséget olvasott le
2211 I   |                    már nálunk az életét.~A képmás haragosan nézett vissza,
2212 I   |                    vén hajdú a vízben levõ képmására -, hát a beszélõ madár!
2213 XII |                   töltött Thurán Benedek a képpel. Annál többet a két koldusgyerekkel.
2214 V   |                    megkérdezte ezt attól a képtõl. S az a kép egyre csak mosolygott,
2215 I   |              figura az urasági hajdú. Mord képû égimeszelõ, akitõl elsavanyodott
2216 XII |                     Száz éve, egy napja?~A képzelet csalóka délibábjai elszálltak,
2217 V   |                 bír törleszteni. Haladékot kér.~- Miért?~- Azt mondja,
2218 VIII|                  ha az meg a körmeivel nem kérdezné tõle, hogy:~- Hogy adod
2219 V   |                   Mit akarsz, Harkabusz? - kérdi az ispánt. A beszédje kemény,
2220 V   |               Varjú-várnak. Õ morogja el a kéregetõket, ha ugyan vetõdik ide olyan,
2221 IX  |                    látnak-e valahol felhõt kerekedni? Hiábavaló fáradság volt:
2222 IX  |                  Még a szûrét is a nyakába kerekítette, pedig nemigen számíthatott
2223 VIII|                   dideregve a kocsiúton, a kerékvágásban:~- Csiki szûr, csiki szûr!~
2224 IV  |                     Koldus vagyok, alássan kérem - mondtam én erre -, hát
2225 II  |                minden ágat megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik határban is
2226 II  |              emberek, piszkafás asszonyok, kereplõs gyerekek törtettek benne
2227 V   |                 bogarak:~- Crrr, crrr, mit keres itt még most is ez a magános
2228 IX  |               magát és elmaradt. Ugyan mit keresett volna itt, hiszen ki se
2229 II  |                   mert nem kell új koldust keresnetek.~A cinegemadarak rácincogtak,
2230 II  |              tornya is. Nagy jajveszékelve keresték, s meg is találták, mihelyt
2231 I   |                kicsikét, de engem senki se kerestet. Bizsony, bizsony, jobb
2232 XIII|                    temetésen Fütyü vitte a keresztet vadonatúj molnárkék ruhában,
2233 VI  |                olyankor találta malackáját keresztülhajtani Nyirákon, mikor Hamar András
2234 XII |                  mindezt nem látja, amikor kérges, öreg kezét ráteszi a fiú
2235 VIII|                 hogy mennyi idegen madarat kergetett a zord idõ a nádasba. Olyanokat,
2236 XII |                   márványkockákon, ó, hogy kergeti szét az árnyakat a sarokból
2237 V   |                   ocsú.~- Vissza kell õket kergetni vele.~Harkabusz beírja,
2238 XII |               mindig azt gondolom, teveled kergetõdznek. Ugye nem haragszol érte?
2239 VII |                    nagyon nekiadta magát a kergetődző felhők bámulásának. Papatyi,
2240 XII |                azzal megindul a két gyerek kergetõdzve a boltozatos termeken át.
2241 VII |                 ujját. Most nem volt kedve kergetősdit játszani. Buksi hasztalan
2242 I   |                   az égen. Ordító szélvész kergette õket villámostorral. A fák
2243 IX  |                szárazság! Még most csak ti kéritek az esõt, buzgó énekszóval,
2244 III |              Valóságos halott erdõ volt. A kerítésen át egy õzike támaszkodott
2245 VI  |                tûzrevaló. Jánoska mindjárt kerített száraz gallyat. Nem is hagyták
2246 II  |             madarat se tudtok elõkeríteni, kerítsetek magatoknak másik uraságot.
2247 V   |                    kis kíméletet kérnek.~- Kérjék a víztõl.~Harkabusz bejegyzi
2248 V   |                 mint a szálfa. Mintha csak kérkedni akarna vele, hogy csetverneki
2249 V   |                  emberek egy kis kíméletet kérnek.~- Kérjék a víztõl.~Harkabusz
2250 VI  |              amennyi van, senki mástól nem kérnék kölcsön, csak tetõled, Jánoska!~
2251 X   |                kell küldeni a földesúrhoz. Kérni tõle gabonát, vetõmagot
2252 IX  |              Veronka kiszaladt oda, ahol a kert volt valaha, Jánoska pedig
2253 IV  |                  benne a legkevesebb. Sose kért senkitõl, s ha kapott valamit,
2254 XI  |                   Jánoska, hogy dicsérte a kertészeti tudományát. Micsoda szép
2255 V   |              gazdasága van, jószágot tart, kertészkedik.~- Fizessen õ is, mint a
2256 XI  |            katonáskodás elõl.~Az öreg cseh kertészt pedig azzal vette meg Jánoska,
2257 XIV |                  muzsikálnak tehelyetted a kerti bokrokon fészkelõ fülemülék,
2258 IV  |                  sökött volna be az uraság kertjébe. Ha be nem sökött volna,
2259 III |                 maguktól teremnek az isten kertjében. Fehér békatutajból, haragos
2260 IV  |                 házsa táját még a madár is kerüli. Csak azsok a csúnya nagy
2261 IV  |                   mer azs emberek seme elé kerülni. Azsóta a házsa táját még
2262 IV  |                 azsok a drága sép ruhái se kerültek meg azs ártatlannak. Se
2263 IX  |           egyszerre darabokra szakadozott. Keselyûmadarak voltak azok, prédára éhes,
2264 IV  |                 maradt a gyönyörûmnek. Ott keserítette meg azs Isten ast a nagy
2265 IV  |            Postósél csimbora! Legalább nem keserítettem volna ilyen oktondé besédekkel
2266 XII |                    már le a szívemrõl ez a keserû emlék? - nyögte a másik
2267 IX  |                  mordult vissza Posztószél keserûen. ~- Hát hagyott még valamit
2268 XII |                 belőle a soha ki nem apadó keserűség.~- Szólj hát, Jánoskám,
2269 V   |                istennel...~Az úrnak valami keserûség reszket a hangjában! Harkabusz
2270 XII |                  az unokájáról. Nem szilaj keserûséggel, hanem megenyhült fájdalommal.
2271 IV  |              kiterített a gyerek elõtt egy keshedt szûröcskét, amelyik szûrnek
2272 VII |                  Itt nem voltak bepeckelve keskeny padokba: ült, állt, hevert,
2273 IV  |                Azért õ mindig megfizet, ha késõn, ha korán. No, villámlott
2274 IV  |                   is. Segény gyereknek fél kestyû is elég.~Takaros kis babakesztyû
2275 XIII|                 Saladj, mert testámentumot késül tenni. Rád hagyja a vándorbotját..
2276 I   |                 neki, beadták szabóinasnak Keszeg mesterhez.~Csupa szerencse,
2277 VI  |           koldusnak való hal volt, hitvány keszegecske, de azért mégis kettõs haszon
2278 VI  |                belõle. Az egyik az, hogy a keszegek megették a szúnyogtojásokat,
2279 VII |             bicskájával. Bizonyosan nyilat készít belőlük. De hiszen mégiscsak
2280 XIII|                     mosolygott bágyadtán a készítõmestere. Thurán Benedek megszorította
2281 VIII|               nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel odatette a karácsony éjszakai
2282 XII |              mesélni. Lám, mikor azt a fél kesztyûcskét hozta is!~- Az én unokácskámét,
2283 IV  |                kihámozott a cigány egy fél kesztyût.~- Nese, édes mézsem - nyújtotta
2284 IX  |                   Sokkal nagyobb úr elejbe készülnek õk most számadásra.~Posztószél
2285 V   |               afölött egy mosolygós szemû, két-három éves fiúcskának a képe.
2286 XIV |                  majd földhöz vágott - aki kétes felõle, annak nem jut belõle.~ ~.
2287 IX  |             fetrengtek a forró homokban és kétségbeesve meresztgették homályos szemüket
2288 IX  |               Ebben az esztendõben nyilván kétszer is lehet aratni.~Jó idõ
2289 IV  |              újesztendõ napján, öt-öt véka kétszerbúza minden aratáskor. Hát ezért
2290 XI  |                  kibuggyant a könny mind a kettõjük szemébõl. - Szegény öregapó!~
2291 IX  |               hoztam be az árendát, mind a kettõnek. Színit-javát annak, amit
2292 VI  |                keszegecske, de azért mégis kettõs haszon volt belõle. Az egyik
2293 IX  |                   a pipacs utolérte mind a kettõt. A nádas a putri mögött
2294 V   |               nézzen. A nagy lábasórák nem ketyegtek, e fölött a ház fölött megállott
2295 XI  |                ajtóban egy szigorú nézésû, kevély tartású, szép fehér öregúr:
2296 VI  |                  mind a két falu bele volt keveredve a pörbe az utolsó béreslegényig,
2297 VIII|              fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység van, hogy húsvét
2298 XII |                    halott szív!~Másnap már kevesebb idõt töltött Thurán Benedek
2299 XIV |                    aki életében talán most keveselli elõször, hogy csak fél szeme
2300 XII |               szemeit: a nyitott ablakokon kévéstõl hullott be a napsugár, és
2301 I   |              valami ökölbe fogott, haragos kéz.~Zúghattok már, arany vetések,
2302 XI  |             lehessen tülemtül. Puskátát én kézbe nem vehetem, mert az urakoknak
2303 IX  |     gyertyaszentelõ körül már meg lehetett kezdeni a tavaszi szántásokat. Ha
2304 VII |                   se akar kivenni az ember kezéből.”~Szinte megörült, mikor
2305 X   |                   nyújtották lesoványodott kezecskéjüket a holdvilág ezüstkiflije
2306 VII |                    már megint hol ragadt a kezedhez? - ráncolta össze a homlokát
2307 II  |                 Vígan tapsikolt a maszatos kezeivel:~- Megmondta azt nékem az
2308 X   |                  elõállt Csicsmár Jánoska, kézen fogva Posztószél Veronkát.~-
2309 IV  |                    tizenöt pár. Bújj-bele, kezes-lábas, nadrágocska, dolmányka,
2310 XIII|             szobában), harisnyánál meg egy kezeslábas bársonyruhácskánál. Abban
2311 X   |                Istent, hogy most elmehetek kezesnek mindnyájatok helyett, ugye,
2312 II  |            kirántotta volna már a Mák Máté kézibõl a gyereket, ha amott meg
2313 V   |                   ablakán egy maszatos kis kéznek a helye, a kisujj helyén
2314 V   |         cipõcskétõl kezdve az ablakon levõ kéznyomig sorra csókolt mindent. Ez
2315 XIII|                    õ már nem adta vissza a kézszorítást. Már akkor elment szegény,
2316 II  |            gyerekbe, s húzta maga felé két kézzel.~De hiszen húzhatta azt!
2317 XII |             szobába. Kihallatszott onnan a ki-kitörõ zokogása.~- Gyerünk oda,
2318 II  |                   vállát. - Egyre csak azt kiabálta innen a fejünk fölül, hogy:
2319 XII |                    Thurán Benedek mindjárt kiadta a parancsot Harkabusznak,
2320 XI  |        betakargatták egy papirosdarabba, s kiadták a Madzagnak:~- Vidd haza
2321 XII |                   Majd leszaladunk érte! - kiáltja le Veronka, s azzal megindul
2322 XIII|                  rajta, hogy nincs egészen kibékülve a világ sorjával. A temetés
2323 III |              akárki fia.~Ebéd után az öreg kibontogatott egy ásót a nádkupacok közül. (
2324 IV  |                   batyut szorongatott, azt kibontogatta nagy akkurátusán. A nagy
2325 XI  |                  sóhajtott Veronka, s erre kibuggyant a könny mind a kettõjük
2326 VII |                   Ennek a cigánymeggynek a kicsavart leve, amit Balkó kovácséktól
2327 I   |               minden télen elvesegetek egy kicsikét, de engem senki se kerestet.
2328 IV  |               össze a kezét a cigány -, de kicsípted magadat! Tán megérezsted,
2329 IV  |            ruháznánk a fiunkat? A világból kicsúfolnának bennünket.~Telides-teli
2330 IV  |                    se jutott kendõt hozni. Kidukál pedig az teneked. Mibe kötnéd
2331 XII |                    el-elfulladt a szava:~- Kié ez a madár, fiam?~- Az enyém.
2332 VII |                    iszonyú sok füstmacskát kieresztgetett a pipából akkoriban. Nem
2333 IV  |               megvívott az azokkal, s mire kiértem a kastélyból, egyszerre
2334 II  |              senkifiának, akár a fészkébõl kiesett fecskeporontynak. Így kívánja
2335 VIII|                 Fütyü, ne mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.~- Okosan
2336 IX  |                    a telet. Ahogy a felhõk kiesték magukat, a meleg szél üres
2337 IX  |                    fekete gödrök tátongtak kietlenül, mint valami éhes szájak.~-
2338 IV  |                   a kalapját. Úgy szokta õ kifejezni az elkeseredését. És az
2339 XIII|                    aztán benne egy kopott, kifeslett bõrlabda is. Piros bõrbõl,
2340 IV  |                  az a szájában volt, akkor kifogott volna a káptalanon is. Bizonyosan
2341 VII |                   kis fejszét. Sok dohányt kifüstöltem én már emiatt ebből a pipából,
2342 III |                porcelán edényben, csak egy kifúrott kobaktökben. De jó az nagyon,
2343 XI  |                 uram, a java fájdalmat már kigázoltam belõle. Most már csak takarózzék
2344 X   |              álmatlanságnak, hogy legalább kigondolta, hogy torolja meg ezt a
2345 XI  |                   ábrázatáról is, hogy itt kigyelmed a legjobb szívû ember. Ugyan
2346 XII |                 megint abba a kis szobába. Kihallatszott onnan a ki-kitörõ zokogása.~-
2347 IV  |                    nagyon kis batyu. Abból kihámozott a cigány egy fél kesztyût.~-
2348 III |                      Egy szobácskát akarok kihasítani a fiúnknak. A testvérednek,
2349 XII |                nagyon, mikor Csetvernekrõl kihozta Jánoskának az új ruhát.
2350 VII |                     Fütyü legjobban. Azzal kihúzott a dolmánya hasadékából egy
2351 I   |                 esernyõjével, s csak mikor kihúzta, akkor vette észre, hogy
2352 XII |                    azzal a húsocskával! Ez kijár mátyásnak az ilyen hû szolgálatokért.~
2353 XIII|                    volt, Jánoskám, hogy te kijárd a szegénység iskoláját,
2354 IV  |                 talál magának.~A koldusnak kijárt a lakáson fölül egy pár
2355 VIII|                  ha még az idõhöz sem, aki kijárta a szélmolnárságot, és mester
2356 XII |             Posztószél öregapóval mi lesz? Kije marad annak?~- Hát megmaradnak
2357 VII |                  csak az láthatja meg, aki kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért
2358 XI  |                  öregúr: Thurán Benedek.~- Kik vagytok ti? Mit kerestek
2359 VII |                 volna az, ha fügével volna kikavicsolva az út, és fehér-sárga cukorból
2360 VI  |             termett, ahol az a mátyásmadár kikelt! - hányta a kezét az ég
2361 VIII|        fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelõdött az éjszakába. Nyoma se volt
2362 XIV |                cimbalmot Fütyü cigány, aki kikötötte, hogy csak úgy megy el a
2363 IV  |                fejeddel. Még a hajdúkat is kiküldte, hogy vezessék be a vargát,
2364 VIII|                    választotta, mert onnan kiláthat a betlehemi csillagra is.
2365 VI  |                    mind a huszonnyolc foga kilátszott bele. (A cirákiak azt tartják,
2366 XII |                   szíve, lelke.~- Mindjárt kiláttam én azt belõle - bizonykodott
2367 XI  |                    meg a fejét:~- Még csak kilencvenegy. Öregapónak reszket a keze,
2368 XI  |                   a keze, azért húzta át a kilencvenkettedik napot is.~Éppen ezt a hibát
2369 XI  |                    Ezek közül át van húzva kilencvenkettõ. Annyi nap telt már el a
2370 VIII|              fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent alóla.~- Jánoska, Jánoska! -
2371 IV  |                  útból, mondom én, s azzal kilibbentem a szûröm alól a mátyásmadár
2372 III |                       Gyere, keressük meg.~Kimásztak a verembõl, és megkerülték
2373 XI  |                    a varjúkat. Az legalább kimelegítette ebben a cudar télidõben.
2374 V   |                    víz. Az emberek egy kis kíméletet kérnek.~- Kérjék a víztõl.~
2375 XI  |                   Ohó, nektek nincs megvan kimenet!~Egyszer aztán Veronka arról
2376 II  |                  megszeppent, hogy az álom kiment a szemébõl, s meglátta maga
2377 XI  |        záloggyerekek~Másnap, míg Harkabusz kimérette a lisztet, búzát a két falunak,
2378 III |                 fala kitapasztva agyaggal, kimeszelve szép fehérre, a padlója
2379 XIV |                 tudománnyal élt mindenféle kimondhatatlan, szép nevû iskolákban. A
2380 II  |                   Jánoska! „No, ez teneked kínálkozik” - mondta édesapó, merthogy
2381 I   |               kalászát a búza, mintha csak kínálná magát a vetések közt járkáló
2382 VII |              szederlébõl készült hûsítõvel kínálta meg a kislányokat. Jánoska
2383 XII |                falvaid, földjeid, gulyáid, kincseid! Azokat nagyapó mind teneked
2384 II  |                   Õ lesz a kis Posztószél. Kinevelem koldusnak. Ráhagyom a mesterségem,
2385 VII |                     aki kijön a homokosba. Kinéz a fáradságodért egy szál
2386 VIII|                    esem azs elméd, de csak kinézsed, hogy mi bajom. Elvestettem
2387 VI  |               nevetõs lett az arca, mint a kinyílt napraforgó. Hát még mikor
2388 XII |                  mosolygását is.~Varjú-vár kinyitotta becsukott, világtalan szemeit:
2389 XI  |               drótot annyira, hogy a kezét kinyújthatta. Azt azután a Madzag megnyalogathatta,
2390 IX  |                odamutatott napkelet felé a kinyújtott karjával:~- Felhõ!~Az emberek
2391 VII |           gyereknek se jutott eszébe, hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra,
2392 II  |                 Ráhagyom a mesterségem, ha kiöregszem belõle. Legalább ti is jól
2393 VII |                  azsért, Jánoska, hogy így kiokosítod ezseket a semmiházsi gyerekeket?~-
2394 VII |                    járt be, megsimogatni a kipirult arcocskákat, hanem szüntelen
2395 IV  |                  ürgekirály micisapkája is kipottyant a kalapból.~- Jaj, ezs azs
2396 IX  |             kirázott az asztalra egy marék királydinnyét. Azt pedig csak annyiban
2397 IX  |                  az egyszerre telefúródott királydinnyével. Erre aztán megjött a hangja,
2398 VII |                    hátbaütés, mint mikor a királyfinak fél országát átadja a király.~
2399 II  |               szépen szóló furulya szavára királylány fogta a bárányt, sütõlapát
2400 II  |               fogta a bárányt, sütõlapát a királylányt, szakácsné a lapátot, hopmester
2401 IX  |                    csak éppen nem az, hogy királyok is vannak ezen a világon.~-
2402 II  |                hasznát. Az öreg Posztószél kiránt benneteket a csávából.~Azzal
2403 II  |                 segedelem okából, s bizony kirántotta volna már a Mák Máté kézibõl
2404 VIII|                    bõrt, s tán a lelket is kirázná a kenyeres pajtásából, ha
2405 IX  |                 Azzal az egyik szûrujjából kirázott az asztalra egy marék királydinnyét.
2406 III |                 füst kivágódhatott, szikra kiröppenhetett. Középen volt a tûzhely,
2407 III |                    isten, jót ad. Ne félj, kiruház a falu becsülete!~Rég nem
2408 VI  |                 Jánoska is visszafordult a kisajtóból:~- Melyik mátyásmadár, asszonynéném?~-
2409 XIII|                  én ezst a drága sép ruhát kisakajthassam legalább a térdin meg a
2410 XII |                  ám, csakhogy a Posztószél kisasszony elszédült, mikor elõször
2411 VII |             hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban
2412 VI  |                Jánoskám, mert nagyon vár a kisborjú. Valami nagy baja lehet
2413 VI  |              Jánoska egyszeribe segített a kisborjún. Megdörgölte az orrát varádicsgyökérrel,
2414 X   |                húzott szegény párára, hogy kiserkent a vér az oldalából. Erre
2415 III |             megválasztom a szomszédokat.~A kisfiú ugyan hiába meresztette
2416 XII |               kacagnak is?~- Mondjad csak, kisgyerek, mondjad! S az istennek
2417 III |                  nagy ház terpeszkedett. A kisgyereken végigfutott a hideg.~Az
2418 IX  |           ellensége se tagadhatja. Ha az õ kiskönyvébe az van beírva, hogy holnap
2419 VII |                    hûsítõvel kínálta meg a kislányokat. Jánoska meg gyenge sóskával
2420 XII |                    Már nem szégyelli, hogy kissé roskatag léptekkel halad
2421 I   |                     imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~Lám, maga a jó isten
2422 V   |             maszatos kis kéznek a helye, a kisujj helyén egy csipetke odaszáradt
2423 V   |                  szálfa, s mikor a kasznár kisuttyant az ajtón, megroskadt, mint
2424 V   |             õgyeleg, maga is olyan tövébõl kiszakajtott medvetalpú kaktusz. Fúróval
2425 IX  |                     Jánoskának is. Veronka kiszaladt oda, ahol a kert volt valaha,
2426 IX  |                    odább szökött, abból is kiszáradt az élet. Csak a fekete gödrök
2427 IX  |                    mert a földi kutak mind kiszáradtak. (Már akkor a Reszegébõl
2428 IV  |              nekiugrott, s tan a szemét is kiszedte volna, ha a hirtelen odatoppant
2429 VII |               kendővel a homlokra kötve az kiszívja a forróságot a fejből.~-
2430 XI  |                   s a két gyerek csendesen kiszökött a konyhából. Nem tudták
2431 VI  |                  régen elfelejtettünk. Hát kit áldana az édesanya, ha nem
2432 III |                 hozzá!~Akkorára Posztószél kitágította a vermet. Vésett benne egy
2433 V   |                 hogy mit, azt sohase tudta kitalálni a magános öregember. Ó,
2434 VII |                  venni. Azt már magától is kitalálta, hogy az a piros lé a tök
2435 III |                négyszögletes verem, a fala kitapasztva agyaggal, kimeszelve szép
2436 IX  |              emberek talpra szökkentek, és kitárták a karjukat az égi csoda
2437 III |                   búzát hazahordanak, hogy kitelelünk rajta. Nekik nem kell, mert
2438 II  |                    Mert az, amilyen ember, kitelik tõle, hogy azt mondja a
2439 VIII|             hetekkel elhurcolkodtak idejük kitelte elõtt. A kis madarak megérezték,
2440 IV  |               szûrt nézd meg, öcsém!~Azzal kiterített a gyerek elõtt egy keshedt
2441 IX  |           figyelmesség is volt benne, hogy kiüzent a népnek az öreg Vendellel.
2442 IX  |               termése.~A másik szûrujjából kiugratott Posztószél egy ürgét.~-
2443 III |                 akkora nyílás, amin a füst kivágódhatott, szikra kiröppenhetett.
2444 I   |                    a hajdú. - Az uraság se kíván egyebet, csak hogy a madarat
2445 XII |               bontogatja a két gyerek nagy kíváncsian.~- No, mátyás, mutasd, mit
2446 XII |                  be - vett erõt Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek csakugyan
2447 VIII|                   putribeli emberek nem is kívánnak különbet. Igaz, hogy hiába
2448 VIII|              különbet. Igaz, hogy hiába is kívánnának. Napok óta, hetek óta esik
2449 I   |                 hajdú aztán hasznos munkát kívánt, és hazafelé fordította
2450 X   |                    két szegény ember, hogy kívánta a fejére az isten áldását,
2451 V   |            nagyapót? Jánoska, Jánoska, hát kivel játszogatsz te mármost odakint?
2452 VII |              kenyér az, amit senki se akar kivenni az ember kezéből.”~Szinte
2453 IV  |         Posztószélnek fölcsillant a szeme. Kiverte a pipából a hamut, és megcirógatta
2454 XI  |                   fehér porcelán gombokkal kiverve a háta meg a karja. Nem
2455 IV  |              madara?” - Ehol-e - mondom, s kiveszem a szûr alól a Buksit. -
2456 VII |                  De már erre Posztószél is kivette a pipát a szájából:~- Hej,
2457 VII |                 belőlük varrni?~Veronkának kivillantak a fehér fogai a piros szájából,
2458 X   |                   Még a Fütyü cigánynak is kivörösödött a szeme, mintha tormát reszelt
2459 II  |             emberfia nem látta a kastélyán kívül. Tudós Gabaráné azt beszéli
2460 VI  |                    azóta tán a világból is kizavarta volna Cirák Nyirákot.~Úgy
2461 XI  |                 szál zöld nádlevél volt.~- Kizöldült már a nádas: üzent öregapó! -
2462 VI  |                  nyiráki ész abba a ciráki kobakba. Mert nyiráki ész van abban,
2463 III |                edényben, csak egy kifúrott kobaktökben. De jó az nagyon, meg illik
2464 III |              becsülete!~Rég nem volt a kis kóborlónak olyan éjszakája, mint ez
2465 XIV |                    aki boldog mosolygással koccintja oda poharát az övéhez:~-
2466 III |            maradjon az öreg koldustól. Úgy kocogott utána, mint valami kis bárány.~-
2467 IV  |                hoztam volna, de nem fért a kocsira. Még a Patkó soron meg a
2468 IV  |                   míg a motyót lehányták a kocsiról, s mind azon mesterkedett,
2469 VII |               akarta rajzolni az ujjával a kocsiút porába, de nem sokra mén
2470 VIII|                  ott csipogtak dideregve a kocsiúton, a kerékvágásban:~- Csiki
2471 IV  |                   a gödrök közé, megállt a kocsival az országúton.~- Hoztam
2472 VII |             felírásairól, mikor mindenfelé kódorogtunk.~Posztószél addig nézett
2473 II  |                    esztendeje abban a nagy ködben elveszett a templomuk tornya
2474 IV  |                    nadrágocska, dolmányka, ködmönke, fehér ruha, posztókalap,
2475 VI  |              Jánoska. Hallotta, hogy sokat köhécsel az eladó lányuk, mióta a
2476 II  |            megcsípi.~Ugyan kire értette? A kökényre-e vagy a földesúrra?~
2477 II  |                   Azzal lecsípett egy szem kökényt az erdõszélben, de ki is
2478 VI  |                    senki mástól nem kérnék kölcsön, csak tetõled, Jánoska!~
2479 I   |              álmodta, hogy a ciráki bíróné kölcsönkérte a sütõlapátját. (De hiszen
2480 III |                  gyékénykálkát is, vánkost költeni.~Hazafelé már összefogódzva
2481 III |                  többet nem vehette. Akkor költöztem én ide egész familiástul.~
2482 II  |             gyereket. Poros kis arcán nagy könnycseppek gördültek végig, míg beszélt.~-
2483 XIV |                  édes mézseim, nem látom a könnyeimtõl a kótát...~Nem baj, öreg
2484 XIII|                   Thurán Benedek a fiúcska könnyes orcáját.~A beteg fáradtan
2485 X   |              jövendõ hasznot kamatostól.~- Könnyû neked Jánoska, mert te még
2486 III |                    juttatott. Miközénk nem könnyûszerrel juthat akárki fia.~Ebéd
2487 X   |                  hogy igyekezett elkapni a köntöse szélét, hogy megcsókolhassa!
2488 XIII|                    legalább a térdin meg a könyökin. Seretnék rávetni egy-két
2489 XII |                Született Csicsmár János! - könyökölte oldalba Vendel hajdú a szabót. -
2490 X   |              karral, szótlanul hallgatta a könyörgõ beszédet, Lehet, hogy nem
2491 XI  |                   kezét is összetette, úgy könyörgött:~- Ne bánts, te fiú, jaj,
2492 V   |                   hoz-e, vagy halasztásért könyörög.~Az elsõ járatban levõt
2493 I   |                füzesben. Úgy fújta az iá-t könyv nélkül, hogy némelyik gyerek
2494 I   |               nélkül, hogy némelyik gyerek könyvbõl se tudja olyan szépen. Neki
2495 V   |               víztõl.~Harkabusz bejegyzi a könyvecskéjébe, hogy a létmányi bérlõk
2496 I   |                   falu ráköltött egymásra. Könyvet lehetne abból írni, de nagyot,
2497 VI  |                  fiacskáját bétakargatta a köpenyegével.~Olyan deli legényke kerekedett
2498 II  |              csávából.~Azzal a folton-folt köpönyegét lekanyarította a válláról,
2499 VIII|                    pajtásából, ha az meg a körmeivel nem kérdezné tõle, hogy:~-
2500 II  |                  szemébõl, s meglátta maga köröl a nagy sokadalmat.~A két
2501 IX  |             látvány volt ez a koldustábor. Körös-körül a fekete mezõk, amiknek
2502 II  |            bizonykodtak a cirákiak, s mind körülfogták az öreg Mákot.~Különösen
2503 IX  |             segíteni?” Néha ott sunnyogott körülöttük egy-egy róka is, föl se
2504 XIV |              másképp látni, csak úgy, hogy körülrepkedi egy sereg galamb, akármerre
2505 III |                 borzas szõrû pulikutya, és körültáncolta a gazdáját.~- Ez a házpásztor.
2506 VIII|                   a retek után, de aközben körülvillogtatta a szemét, s meglátott a
2507 VII |              gyõzsöm ségyellni magam a sok kösöngetés miatt, írd ki a homlokomra,
2508 XII |                  szó nélkül, búcsú nélkül, köszönés nélkül.~- Megjött az apám!~
2509 X   |                 õket magától!~- Nem kell a köszönetetek. Zálogot adjatok: egy-egy
2510 IV  |            Posztószél Antalnál. Õ is annak köszönhette, hogy ilyen lázársorban
2511 VI  |                    volna a mi fiunk. Annak köszönhetünk téged, hogy az elveszett.~-
2512 VI  |                       Hát énnekem mennyi a köszönnivalóm! Hiszen ha engem nem ilyen
2513 IV  |               Adjon isten mézses csíkot! - köszönt oda hozzájuk. - No, mire
2514 VI  |                   fölszögezte, amit meg is köszöntek neki nagyon szépen:~- Fizesse
2515 I   |         nehezellené.~- Jó estét, Vendel! - köszöntötték a cirákiak.~- Egyétek meg,